„Én-itisz” (2)

„…a mi alkalmasságunk az Istentől van.” (2Korinthus 3:5)

Isten terve az, hogy téged kisebbítsen, és növelje benned Krisztust! És meg is fog tenni mindent ennek érdekében, bármibe is kerül. Ha sikereidet saját erőfeszítéseiddel éred el, akkor tiéd az érdem, de ha mindenben Istentől függsz, akkor az érdem az Övé: „…a mi alkalmasságunk az Istentől van” (2Korinthus 3:5).

Ez nem jelenti azt, hogy kevésbé vagy értékes, csak megmutatja értékességed forrását. Chuck Swindoll mondja: „Azok a dolgok, amiktől mi rettegünk, Pálnak elégedettséget hoztak. Soha nem mondta azt a börtönőrének: »Legközelebb, ha a császár tanácsadójának közelében leszel, kérd, hogy sürgesse meg szabadon bocsátásomat! Egyáltalán nem is kellene itt lennem«. Pál hozzáállása megőrizte őt attól, hogy számon tartsa mindazt a rosszat, amit elkövettek ellene… Ő isteni rendelésből volt börtönben… Ha elégedettséget akarsz tanulni, fejleszd ki magadban az önzetlen alázat lelkületét… Kezdd el a családoddal és a szomszédaiddal; add példáját a munkatársaidnak és az ügyfeleidnek… nem kell zászlót lobogtatnod vagy szórólapokat osztogatnod… az eredményen el fogsz csodálkozni. »Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben« (Filippi 2:14-15) … Örömmel vállalni, kicsinyes vitáktól és veszekedésektől szabadon… Semmi más nem ilyen ragályos!” Pál így folytatja: „…Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem… örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Korinthus 12:9-10). Ha még nem jutottál el idáig, akkor emlékezz a következő négy alapelvre: 1) Add meg magad naponta Krisztusnak! 2) Üríts ki magadból mindent, ami akadályozza, hogy az Ő akaratát tedd! 3) Emeld fel Hozzá szívedet! 4) Táplálkozz Igéjéből!

„Én-itisz” (1)

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet!” (Zsoltárok 139:23)

Dr. David Jeremiah mondja: „Amikor betegek vagyunk, a fizikai tünetek adják tudtunkra, hogy valami nincs rendben. Az egoizmus vírusának szintén vannak figyelmeztető jelei, mint például: Tüköritisz: amikor a megjelenésünk megszállottjai vagyunk. Pénzitisz: amikor szűkmarkúak vagyunk, az önértékelésünk a vagyonon alapul, és túlságosan sokat költünk saját igényeinkre. Mikromenedzselés-itisz: amikor ragaszkodunk ahhoz, hogy minden a mi elképzelésünk szerint és a mi módszereinkkel történjen. Uralkodóitisz: saját fontosságtudatunk és jogaink túlhangsúlyozása. Önérdekitisz: az a késztetés, hogy mindig egy lépéssel mások előtt járj, és mindenből te szerezz hasznot. A zsoltáros ezt írja: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet!” (Zsoltárok 139:23).

K. P. Yohannan mondta: „Ha egyedül vagy Istennel, fogékonyabb vagy arra, hogy szembenézz büszkeségeddel és bűneiddel. Bárki mással szemben vitatjuk ezeket, csodálkozva nézünk, és mosolygunk. Isten előtt szembe kell néznünk magunkkal, megtisztulás kezdődik, és nem tudunk tovább színlelni”.

Az „én-itisz” gyógyításához a következőkre van szükség: 1) A lelki immunrendszered erősítése a Szentírással: „Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák… hogy általuk… megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban” (2Péter 1:4). 2) Ima: „…imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat…” (Filippi 4:6-7). 3) Tiszta lelkiismeret: „Megvallottam bűneimet… te megbocsátottál, és elvetted rólam bűneimnek terhét…” (Zsoltárok 32:5 CEV). 4) Közösség: „Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el… hanem bátorítsuk egymást…” (Zsidók 10:25). 5) Szolgálat: „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak… hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék…” (1Péter 4:10-11). 6) Kapcsolatok: körültekintően válassz barátokat, óvakodj az „én-itisz” vírushordozóitól! A rossz természet ragályos – vigyázz, nehogy megfertőződj, „mert megszokod ösvényeit, és magadnak állítasz csapdát!” (Példabeszédek 22:25)! 7) Adakozás: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Példabeszédek 11:25).

Egyedül Istennel

„…az Úr… féltőn szerető Isten.” (2Mózes 34:14)

Isten féltékeny mindenre, ami elfoglalja az ő helyét az életedben, különösen igaz ez a „kapcsolat bálványra”. Azt kérdezed, mi az? Az a hazugság, amely meggyőz arról, hogy boldogságod egy másik személytől függ. Ha Istenen kívül bárki másban keresel biztonságot, célt, értékességet és elégedettséget – mindazt, amit Ő szívesen biztosít – Isten féltékeny. Tehát döntsd le ezt a bálványt! Igaz, hogy nehéz, ha senkivel sem oszthatod meg az életed, és senki sem vár otthon. De ha Isten azt akarja, hogy halld az Ő hangját, akkor előfordul, hogy minden más hangot elnémít körülötted. Felmerült már benned, hogy nem azért vagy egyedül, mert senki sem szeret, hanem azért, mert Isten egy mélyebb és bensőségesebb közösségbe vonz önmagához? „Honnan tudhatnám?” – kérdezed. Józsué egyedül volt, amikor Isten megmutatta neki Jerikó elfoglalásának haditervét. János egyedül volt Patmosz szigetén, amikor megnyílt előtte a Menny, és ő megírta a Jelenések könyvét. A Bibliában azt olvassuk: „Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig” (1Mózes 32:24). Ekkor adott neki Isten új nevet, Jákóbból, a csalóból, Izráel, Isten harcosa lett. Ha nem tudod, hogy ki vagy, engeded, hogy valaki más élete elnyeljen, azért, hogy így értékesnek érezd magad, és beteljesülésre találj. Így aztán azt hiszed majd, hogy szükséged van másokra ahhoz, hogy élvezhesd azt, aki vagy. Ne tedd! Engedd, hogy Isten mondja meg neked, ki vagy! Végtére is ki ismer nála jobban? Az egyetlen módja annak, hogy felfedezd igazi identitásodat az, ha egyedül maradsz Istennel!

Küzdj a családodért!

…elnevezte a gyermeket Íkábódnak…” (1Sámuel 4:21)

Éli, a főpap, csak azért maradt életben, hogy lássa, ahogy két fia elesik a csatában, a Szövetség Ládáját elragadják a filiszteusok, és menye egy gyermeknek ad életet, akit Íkábódnak nevez, ami azt jelenti: „elveszett Izráel dicsősége”. Nagy tanulság van ebben. A sátán ma is próbálja elragadni a frigyládát – Isten befolyását – az otthonainkból. A médián és a kortársak nyomásán keresztül a sötétség erői azt keresik, hogyan ragadhatják meg gyermekeink gondolatvilágát, hamis értékeket mutatva nekik. Édesanyák, édesapák, mi lesz a házatokra írva? „Dicsőségünk odavan” vagy „…én és az én házam népe az Urat szolgáljuk” (Józsué 24:15)? Hadban állunk, pedig sokunk soha nem volt még háborúban! Ha a „nemes harcot” akarjuk harcolni gyermekeinkért és gyermekeinkkel, össze kell hangolnunk tetteinket. A gyerekek szívesen követik azokat, akik példát adnak arra, mit hogyan kell tenni, és teszik is velük együtt. Hanna, Éli „szomszédja” ilyen szülő volt. Hosszú évek gyermektelensége után fogadalmat tett az Úrnak: „…ha… fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom…” (1Sámuel 1:11). Isten Sámuellel válaszolta meg imáját, aki Izráel egyik legnagyobb prófétája lett. Később Isten még több gyermeket is adott Hannának, „…és még három fiút és két lányt szült…” (1Sámuel 2:21). Azért, mert Isten tudta, hogy betöltheti Hanna legmélyebb vágyát, és az mégsem fogja őt önzővé tenni. Tudta, hogy Hannának fontosabb Isten dicsősége és haszna, mint a saját magáé. Szülők, bennetek is így megbízhat Isten?

Teljes elkötelezettség Jézusnak

„…többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” (Galata 2:20)

Amikor az emberek megtanultak nem csupán a csillagok állása alapján navigálni, egy egészen új világ nyílt meg előttük. Akkoriban keletkezett ez a szállóige: „Az iránytű rabszolgája élvezheti a nyílt tenger szabadságát”. Kötelezd el magad teljesen Krisztusnak, legyen Ő az életed iránytűje! Kérj Tőle tanácsot minden lépésed előtt! Engedd, hogy Ő irányítsa utadat, és Ő elvezet majd olyan szabadságra és beteljesedésre, melyről soha nem is gondoltad, hogy létezik. Légy kész azt mondani, amit Pál: „…többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Galata 2:20). Egyszer Toscanini, a híres olasz karmester vezényelte a Philadelphiai Szimfonikus Zenekart. Beethoven kilencedik szimfóniáját játszották, amit igen nehéz vezényelni. A zene annyira fenséges volt, hogy a közönség tíz percen át felállva tapsolt. Toscanini újra és újra meghajolt, majd a zenekar felé fordult, és ők is meghajoltak. A közönség folytatta a tapsot és az éljenzést. Végül Toscanini hátat fordított a közönségnek, és csak a zenekarhoz szólva ezt mondta: „Hölgyeim és uraim, én senki vagyok, önök is senkik, Beethoven minden!” C. S. Lewis írta: „Ha valami rajtad kívül álló dolgot szeretsz és csodálsz, ez egy lépéssel eltávolít a lelked romlásától; bár nem leszünk túl sokáig jól, ha bármit jobban szeretünk és csodálunk, mint Istent.” Tehát térdelj le ma Jézus lábához, és mondd: „Én semmi vagyok – te vagy minden. Íme minden tehetségem, minden erőforrásom és minden álmom, leteszem őket lábaid elé. Neked adom mindet, semmit sem tartok vissza.”

Ifievangélizáció Váradon - csütörtök este

Watch live video from varadifi on Justin.tv

A legnagyobb trófea (2)

„…Mi a mi… dicsőségünk koronája…?” (1Thesszalonika 2:19 NIV)

Salamon azt írja: „… a kincs nem marad meg örökké… a korona nem száll biztosan nemzedékről nemzedékre” (Példabeszédek 27:24 NIV). Ha megpróbálunk jó benyomást tenni azokra az emberekre, akiket fontosnak tartunk, akkor trófea-gyűjtők vagyunk. Trófea lehet bármilyen eredményed vagy szerzeményed, amit látva mások ezt mondják: „Hűha!”. Minden elhívásnak megvannak a maga trófeái. Vannak lelkészek, akik számára a gyülekezetük trófea, a képességeik trófeája, és vályúként használják arra, hogy énüket táplálják belőle. A vályúból való etetéssel azonban az a gond, hogy csak moslékot tudsz enni belőle. Susan Howatch Glittering Images [Csillogó képek] című könyvében ír egy lelkipásztorról, aki arra tette fel az életét, hogy megjelenése mindig istenfélő, bölcs, szeretetteljes és karizmatikus legyen. Közben pedig a lelke éhezett, mert senki sem ismerte őt. „Soha nem találkoztak a bennem rejtőző emberrel. Csak azzal, aki a nyilvánosság kirakatában állt. Őt a csillogó képnek hívtam, mert olyan jól nézett ki a tükörben. De mögötte… ott volt a dühös idegen, aki mindannyiszor feltűnt a tükörben, valahányszor a csillogó kép engedély nélkül távozott”. A szolgálata volt a trófeája – és ugyanakkor a börtöne. Vannak azonban másfajta gyűjthető trófeák is – azok, melyeket érdemes gyűjteni. És senkit nem kell felülmúlnod azért, hogy megszerezz egyet. Pál azt írta a filippi gyülekezetnek, hogy régi koronáját – a vallásos teljesítményeit – most „kárnak és szemétnek” (szó szerint: trágyának) tartja. Most már újfajta koronát gyűjt: „Ki is volna a mi… koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt…?” (1Thesszalonika 2:19). Pál számára a legnagyobb trófea nem íróként vagy gyülekezetplántálóként elért személyes teljesítménye volt, hanem az öröm, hogy megnyert és tanítvánnyá tett másokat, befektetve azok életébe. Gondolkodj el ezen!

Ifievangélizáció Váradon...

Watch live video from varadifi on Justin.tv

A legnagyobb trófea (1)

„…Énók… bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves.” (Zsidók 11:5)

A Jég Veled [Cool Runnings] című filmben a jamaikai bob-csapat olyan elszántan küzd azért, hogy olimpiai érmet szerezzen, hogy azt hiszik, erőfeszítéseik semmit sem érnek, ha ezt nem sikerül elérniük. Minden tanulás, öröm és fejlődés, melyre rászánták magukat, feledésbe merül egy szalagon függő kis fémdarab mellett. Edzőjük egy 180 kilós férfi, aki 20 évvel korábban bob-lesiklásban olimpiai aranyérmet nyert, de azóta az élete teljes csőd. Csapatának ezt mondja: „Az aranyérem csodálatos dolog. De ha nélküle nem érsz eleget, akkor vele se érsz eleget”. Jézus sokféle jutalomról beszélt. De a díj utáni hajsza árthat nekünk, ha rosszak az indítékaink. A trófea nem egyenlő az elért eredménnyel – nincs benne mindaz, amit időközben megtanultunk, nincsenek benne a megedződött izmok és a megszerzett bátorság. Az érem csupán az elért eredmény szimbóluma, az értéked külső igazolása. A vitrinben őrzött trófeák legfeljebb apró emlékeztetők, olyasmik, melyek miatt hálásak vagyunk a múltért, és melyek ösztönöznek a jövőre nézve. Legrosszabb esetben pedig a trófeák ereklyékké válnak, hamis énképet támogató eszközökké. A trófeák pillanatnyi örömet adnak, és függőséget okozhatnak, de az öröm mindig elkopik. A jelenések könyvében 24 vénről olvasunk, akik „…koronájukat is leteszik a trónus elé, és ezt mondják: »Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség…«.” (Jelenések 4:10-11). Ha minden dicsőséget Istennek adsz, akkor elért eredményeid örömet fognak hozni, de ha megpróbálod magadnak tulajdonítani az érdemet, akkor trófeáid megfakulnak, elhomályosulnak és teherré válnak. Nézz csak Énókra – az ő legnagyobb díja az volt, hogy elnyerte Isten tetszését!

Isten várakozásra késztet?

„Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek.” (Zsoltárok 84:12)

Az életben gyakran azok a legnehezebb pillanatok, amikor úgy érezzük, Isten nem akar segíteni, vagy megadni azt az eredményt, amit várunk. Ilyenkor tanulunk valamit Isten hallgatásáról. Amikor Isten nem szól egy szót sem, akkor tanít minket, még a némaságával is. Azáltal enged növekednünk, hogy rákényszerít a gondolkodásra, a tanulmányozásra, arra, hogy magunk jöjjünk rá a végköveztetésre, míg Ő szerető szülőként várakozik a háttérben. A hit hallásból van, de a türelem a csendből születik. Türelmet Isten akkor ad nekünk, amikor a rossz dolgok nem változnak. Ez az Ő nyugtatója a nyugtalan szív számára. Ezt a balzsamot dörzsöli fájó izmaidba, amikor úgy tűnik, hogy már a végsőkig megfeszültek. Ezek azok az idők, amikor a fájdalom már olyan régóta tart, hogy egyedül Isten tudja megadni az elviseléshez szükséges türelmet – kegyelmét, mely átvisz rajta.

A várakozásnak sok haszna van. Például, ha megtanulsz várakozni és megfigyelni a dolgokat, jobb döntéseket fogsz hozni. Ma talán azt gondolod valamiről, hogy nem tudnál nélküle élni, de lehet, hogy holnap örülni fogsz annak, hogy nélküle élsz. „…semmi jót nem tagad meg az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsoltárok 84:11 NKJV). Tehát, ha Isten azt mondja, „Várj!”, bízz benne! Vagy nem erre van most szükséged, vagy pedig valami jobbat tervez számodra. Azt mondod: „Jó, de közben mit csináljak?” A Biblia azt mondja: „Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat!” (Zsoltárok 27:14 Károli). Ne erőlködj, ne lármázz, ne cirkuszolj – engedd, hogy Isten végezze munkáját, és te megerősödve fogsz kijönni mindebből, és jobb eredményeket kapsz.

Veszekedés és imádság

„…hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba.” (1Péter 3:7)

Az imameghallgatáshoz a megfelelő környezet az, ahol nincs „…harag és viszály” (1Timóteus 2:8 NIV). Isten akkor adja áldását, ha egységben vagyunk. Ezért van az, hogy a sátán mindent megtesz azért, hogy a házastársakat felpiszkálja egymás ellen, és haragban tartsa őket. Így aztán nem tudnak együtt imádkozni, és még kevésbé számíthatnak arra, hogy Isten örömét leli imádságaikban. Péter így szembesít ezzel: „És ugyanígy, ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba” (1Péter 3:7). Ha egy házaspár imái akadályba ütköznek, az ördög megszerezte a kulcsot az otthonukhoz, és akkor jön-megy, amikor akar.

Jakab egy másik szemszögből mutatja meg, micsoda ostobaság veszekedni és imádkozni próbálni egy időben. Nem csupán veszekszünk a dolgok miatt, hanem hiába is veszekszünk, mert a veszekedés után sem kapjuk meg, amit szeretnénk. Miért? Sok esetben azért, mert inkább imádkoznunk kellett volna érte a veszekedés helyett. Máskor azért nem kapjuk meg, mert Isten nem akarja megadni nekünk, mert csak visszaélnénk vele, önző érdekeink szerint használnánk. Jakab azt írja: „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket? Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni.” (Jakab 4:1-3) Nem lehet egyszerre veszekedni és imádkozni – tehát döntsd el, melyiket választod!

Tartsd életben a reményt!

„...megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három…” (1Korinthus 13:13)

1914-ben Sir Ernest Shackleton megkísérelte az első szárazföldi átkelést az Antarktiszon, ám mielőtt még elérhették volna a kontinenst, hajójukat, az Endurance-t [Kitartás] a jég körülzárta, és később össze is roppantotta. Shackleton és 27 tagú legénysége csaknem 2000 kilométerre a civilizációtól rekedt a jég közé, magukkal cipelték három rozoga mentőcsónakjukat, néhány sátrat és korlátozott mennyiségű ellátmányt. Végül elértek egy kis szigetet, és ott vártak, míg Shackleton néhány emberrel az egyik mentőcsónakon elindult, hogy átkelve a viharos óceánon, elérjen egy bálnavadász telepig, mely kb. 1300 kilométerre volt. Shackleton egy mentőhajóval visszatért, és minden emberét életben találta a 18 hónapnyi megpróbáltatás után. Hogyan tudta életben tartani bennük a reményt? Először is maga volt az optimizmus példája. Shackleton, aki úgy határozta meg az optimizmust, mint „igaz erkölcsi bátorság”, mindig hitte, hogy ő és csapata túl fogják élni, és ezt a bizakodást hintette el maga körül mindenkinek. Másodszor: éltette bennük a jelentőség-tudatot. Mindenkit bevont a lehetőségek keresésébe, mindenkinek feladatot adott, amelyek azt az érzést erősítették a legénységben, hogy maguk is részei a megoldásnak. Harmadszor: bátorította őket. Humor segítségével igyekezett gondtalan légkört teremteni. Shackleton felismerte, hogy ilyen rendkívüli nyomás alatt, a jó kedélyre való képesség semlegesíti a félelmet, és képessé teszi az embereket arra, hogy összpontosítsanak, újra energiát gyűjtsenek és legyőzzék a rémisztő akadályokat. Hát nem érdekes, hogy a süllyedő hajóról kimentett tárgyak egyike épp a legénység egy tagjának bendzsója volt? Shackleton azért mentette ki, hogy a csapatnak lehessen zenéje. Ő maga volt az elsődleges példája annak, hogyan tudja egy ember életben tartani a reményt. Ha ismersz valakit, aki nehéz megpróbáltatást él át, kedves és szeretetteljes szavaid, belé vetett bizalmad, és segítséged, amivel megkönnyíted a terheit, életben tudja tartani benne a reményt.

Isten és a pénzed (3)

„Drága kincs és olaj van a bölcs hajlékában, az ostoba ember pedig eltékozolja azt.” (Példabeszédek 21:20)

Ha jó sáfára akarsz lenni mindannak, amit Isten rád bízott, tedd a következő négy dolgot!

Először: csökkentsd az adósságaidat! A bölcsesség vezessen, ne az ösztönök. Az anyagi biztonság kulcsa az, hogy kevesebbet költesz, mint amennyit keresel. Ha elborítanak az adósságok, az előre elkötelez, és meghatározza, hogy merre haladhatsz. Amit ma teszel, az az egyetlen, amivel hatást gyakorolhatsz a holnapodra.

Másodszor: emlékezz, a készpénz a nyerő! Ne töprengj bonyolult befektetési stratégiákon, amíg nincs legalább három-hat havi megélhetésre elegendő tartalékod a bankban! Így fel vagy készülve mindenre, ha bármilyen vészhelyzet adódna – mert fog. A Biblia azt mondja: „A bölcs házában tartalékok vannak…, de az ostoba mindent eltékozol” (Példabeszédek 21:20 NIV).

Harmadszor: tűzz ki hosszú távú pénzügyi célt, és ehhez viszonyítsd az ügyeidet! Az oroszlánszelídítők széket használnak az idomításhoz. Miért? Mert az oroszlán megpróbál mind a négy lábra egyszerre összpontosítani, és ettől összezavarodik. Koncentrálj a hosszú távú célra! Végül: ne csak megtakaríts, hanem vess is! „…aki bőven vet, bőven is arat” (2Korinthus 9:6). Valódi anyagi szabadságot ad, ha az adakozás többé nem fenyegeti a biztonságérzetedet, mert megtanultad, hogy ha következetesen vetsz Isten országába, az mindig aratást fog hozni. Az igazság az, hogy nincs is ennél jobb életmód!

A kicsi Húsvéti Bárány

...ez a címe az új mesémnek, amit pár perce fejeztem be. A Harmatcseppek húsvéti számában jelenik meg. Nem szoktam és most sem akarom előre megmutatni, ezért sem tettem még ki a MESÉS BLOGomra.

De megígérem, hogy húsvét előtt kiteszem. Annyit a meséről csak, hogy eddig még nem fordult elő velem, hogy könnyek között írjam a mesét. Annyira benne van mindaz, amit Isten mostanában munkál bennem, remélem, hogy nem csak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is lesz tanulság belőle. Ha valaki mégis szeretné hamarabb olvasni, annak e-mailben elküldöm, csak kérek majd e-mail cimet. Kommentben lehet bátran hagyni e-mail cimet, mert nem teszem ki nyilvánosságra.

És egy kérésem van még, a gyerekeknek nem kell elolvasni, majd csak a Harmatcseppekből.

Resurrection - Guy Penrod

Isten és a pénzed (2)

„Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából!” (Példabeszédek 3:9)

Ahhoz, hogy a Szentírás alapelvei szerint élj, és anyagilag is áldott légy, három dolgot kell megőrizned emlékezetedben. Először: ne felejtsd el, hogy minden Istené. Lehet, hogy a folyószámlán a te neved van, de ez ne tévesszen meg! „Bizony tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk” (1Krónika 29:14). Igazság szerint te csak végrehajtója vagy Isten akaratának. Tehát ha Ő azt mondja, hogy adományozz egy bizonyos összeget, ne mondd: „Majd még gondolkodom rajta, aztán szólok, hogy döntöttem”. És ne próbálj alkudozni, mert minden engedelmes tett másik oldalán egy áldás vár! „Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival” (Ézsaiás 1:19).

Másodszor: emlékezz arra, hogy Isten a forrásod! Nincs semmid, amit nem Ő adott neked: „minden jó adomány… a világosság Atyjától száll alá…” (Jakab 1:17). Nincs abban semmi rossz, ha élvezed, befekteted, vagy megosztod másokkal a pénzedet, amíg egyedül az élő Istenben bízol, „aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk” (1Timóteus 6:17). Harmadszor: ne felejtsd el, hogy minden pénzügyi döntés egyben spirituális döntés is. A csekkfüzeted az értékrendedet tükrözi. A tiéd mit mutat? Amikor adakozásról volt szó, a macedóniai keresztények helyesen cselekedtek: „…erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak… először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából” (2Korinthus 8:3-5). Ha Istennek adod a szíved, nem lesz probléma számodra, hogy bármi mást is neki adj.

De aki mindvégig kitart, az üdvözül.

Ma este a margittai román baptista gyüliben voltam evangélizáláson. Nem igazán volt kedvem elmenni, de jó, hogy mégis megtettem, jó, ha van az ember lányának egy barátnője, aki kitartóan hívja is.

A Máté 24: 3- 14 volt az alapige. Bemásolom ide, mert semmi sem lehet olyan hatással egy ember életére, mint az Isten Igéje.

3 Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: "Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?"

4 Jézus így válaszolt nekik: "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!

5 Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! - és sokakat megtévesztenek.

6 Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.

7 Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé.

8 De mindez a vajúdás kínjainak kezdete!

9 Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért.

10 Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást.

11 Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek.

12 Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.

13 De aki mindvégig kitart, az üdvözül.

14 Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek és akkor jön el a vég."

10 dolgot említett a lelkipásztor, ami ma látható jel - nem szeretném ezeket bőven ecsetelni, mert aki érteni akarja, az érteni is fogja...

1. hamis krisztusok, tévtanítók, próféták (5. vers)

2. háborúk híre (6. vers első mondata)

3. háborús hírek - ami nem egyenlő az előbbivel - a sátán módszere, hogy a figyelmünket ezekre terelje, hogy elterelje Istenről (6. vers második mondata)

4. földrengések - semmivel sem vagyunk különbek, mint a Jappánban élők (7. vers)

5. éhinség - mi a szánkra sem kéne vegyük, hogy krízisben élünk, mert nem láttuk még az afrikaiakat és mindazokat, akik egy héten egyszer esznek - Ilyen helyzetben van valaki? Ha igen, akkor krízisben van, de ha nem, akkor a panasz helyett a hála legyen a szánkon! Ámen (7. vers)

6. betegségek, döghalálok - minden ezen a földön azon dolgozik, hogy a vég egyre közelebb jöjjön - Jöjj Uram, Jézus!!! Ámen! (a román és angol fordításban van ez is a 7. versben, a roman ciumi-nak irja, ami pestist, dögvészt, marhavészt - gondoljunk a madár infuenzára, aztán a H1N1-re stb.)

7. Üldözés - szomorú, hogy a hívők nem hívők tübbé, nem különbek, mint a világ

8. szakadások a gyülekezetekben, egymást elárulják a gyülekezetben, a családban (10. vers)

9. megsokasodik a gonoszság - nem kell messze menni, nézzünk magunkba, nézzünk szét a gyülekezetbe, és a világról nem is beszélve (12. vers)

10 a szeretet sokakban meghidegül - és itt egyértelmű, hogy a hívőkről beszél (12. vers)

De mindez a vajúdás, a nyomorúság kezdete!

Mindezekkel szemben nekünk ezt kell tennünk:

- Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!

- Vigyázzatok, meg ne rémüljetek!

- De aki mindvégig kitart, az üdvözül! Megmaradni az Isten szeretetében!!!

Bármi jön, én ki akarok tartani! Ez az én imádságom ma, és az, hogy a szeretteimet is Isten bevigye az Ő országába! És téged is, aki ezeket a sorokat olvasod!!!

Isten és a pénzed (1)

„Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Máté 6:21)

A Biblia azt mondja: „Jézus… nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe…” (Márk 12:41). Próbálj őszintén válaszolni a következő kérdésre: „Másmilyen lenne az adakozásom, ha Jézus hozná a perselyt és figyelné, hogy mit írok a csekkre?” Igazából pontosan ezt teszi. Minden alkalommal, amikor Isten azt kéri, hogy adj, figyeli az engedelmességedet, a következetességedet és a nagylelkűségedet vagy annak hiányát. Nem az alapján tesz mérlegre, hogy mennyit adsz, hanem az alapján, hogy mennyid van, és mennyit tartasz meg. Ezért mondta Jézus: „Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is”.

Nos, mivel minden emberi vállalkozás mulandóságra ítéltetett, csak Isten országának „…nem lesz vége…” (Ézsaiás 9:6), nem nehéz rájönni, hogy hová érdemes befektetni, igaz? Mégis ki az közülünk, akit nem foglalkoztat jobban álmai otthona itt a földön, mint örök otthona a mennyben? Jézus ezért kérdőjelezi meg újra és újra értékrendünket. Megfigyelted már valaha, hogy milyen sok ember igyekszik nagy adományokat adni Isten munkájára a halálos ágyán? Talán azért van ez, mert a ravatalról messzebbre látni! „…gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben…” (Máté 6:20). Jézus azt mondja nekünk: „Nem vihetsz magaddal semmit, de előre tudod küldeni”. Hála Istennek a nagylelkű örökhagyókért, de nem gondolod, hogy bölcsebb lenne még életedben adakozni, és élvezni annak kettős áldását, hogy látod a pénzedet Isten országában kamatozni, miközben még itt vagy és örülhetsz ennek? Összegzésül: ha tudni akarod, hogy mi az, ami valóban fontos számodra, figyeld meg, hogy mit kezdesz a pénzeddel!

Állíts fel határokat!

„…Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő…” (Ézsaiás 50:7)

Ha szükségeink kielégítését bárki másnál és nem Istennél keressük, csalódásnak tesszük ki magunkat. A kapcsolatok akkor működnek legjobban, ha már a legelején felállítod a határokat és a költségvetést. Kérdezd meg: „Mennyire tartozik ez a személy az életemhez? Mennyit vagyok hajlandó belé fektetni?” Az élet túl rövid ahhoz, hogy folyton félreértéseket kelljen helyreigazítani, bántásokat és sértett önérzetet kelljen kezelni. Ha bölcs vagy, elkerülöd az olyan kapcsolatokat, amelyek leszívnak, míg végül ezt kérdezed: „Hogy keveredtem ebbe?”. Ha valakit csak olyan áron tudsz boldoggá tenni, hogy ezzel megrövidíted Isten életedre vonatkozó terveit és elveszted az örömödet, akkor túllépted a költségvetési keretet. Ha valakinek túl sok telefonhívásra, vacsorameghívásra vagy a figyelem más formáira van szüksége, itt az ideje határt szabni. Csak adott mennyiségű időd és energiád van. A jó sáfárság megköveteli, hogy azon a területen fektess be az életedbe, ahol ez a legnagyobb hasznot hozza. Ha a „túlságosan rászoruló” emberek többet követelnek, mint amennyit képes, illetve amennyit köteles vagy megadni, akkor a következő két dolog közül az egyiket meg kell tenned. Először: tárgyald újra a dolgot! Magadat csődbe dönteni ahhoz, hogy ők jól érezzék magukat, lehet, hogy nemes tettnek tűnik, de nem az. A kiszipolyozott emberek végül az élet minden területén csődöt vallanak, az idegösszeomlástól a házasságtörő kapcsolatokig, mert elpazarolták lelki energiáikat. Ezen a ponton az imádságra, egy jó tanácsadóra és kemény szeretetre van szükség. Másodszor: néha el kell menned! Ézsaiás azt írja: „Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, mert tudom, hogy nem vallok szégyent” (Ézsaiás 50:7). Határozd el magadban, hogy nem hagyod, hogy bárki is az utadba álljon, amikor azt kell tenned, amire Isten elhívott. Elsősorban Isten tetszését kell keresned, nem az emberekét.

Ne aggódj tovább miatta!

„Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:22)

Amikor az aggodalom kopogtat az ajtódon, állítsd meg a küszöbön, és ne engedd bejönni, különben beköltözik, és befészkeli magát. „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Péter 5:7). Isten törődik azokkal a dolgokkal, amelyek aggasztanak, és nem hagyják nyugodni gondolataidat. Sokkal jobban törődik velük, mint te magad. Egyetlen gyötrő, fájdalmas, nyugtalanító, idegőrlő, vérnyomás-emelő gondolat sem kerüli el a figyelmét. Mivel „személyes érdekeltsége” vagy, éjjel-nappal figyel rád. Mi minősül aggodalomnak? Bármi, ami megrabolja az örömödet, amin nem tudsz változtatni, amiért nem te vagy a felelős, bármi, amit nem tudsz az irányításod alá vonni, ami kínoz, ami ébren tart, amikor aludnod kellene. Mindezeket a dolgokat át kellene helyezned az aggodalomlistádról az imalistádra. A Biblia azt mondja: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6-7). Add át szép sorban minden egyes aggodalmadat Istennek! Minél többször gyakorlod ezt, annál érdekesebbé válik számodra az Istennel való járás. Csodálkozni fogsz azon, hogy milyen könnyedén elbánik a rád zúdult dolgokkal. Emlékeztesd magad arra, hogy Isten képes kezelni mindezt, szívesen is vállalja, csak arra vár, hogy átadd neki. „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” Azok élnek gondtalanul, akik terheiket újra és újra az Úrra vetik, amíg ez annyira természetessé nem válik számukra, mint a lélegzetvétel!

Miért mondanak le rólunk az emberek? (3)

„…van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.” (Példabeszédek 18:24)

Nem számít, mennyire jó vezető vagy, végül mégis veszíteni fogsz embereket. Amikor a kapcsolat véget ér, te jobbra mész, ők pedig balra. Ha ezt nem érted meg, akkor megpróbálsz rájuk akaszkodni vagy irányításod alatt tartani őket. Ha ezt nem tudod megtenni, akkor arra érzel majd kísértést, hogy elszigeteld és kritizáld őket. De vannak dolgok, amiket megtehetsz azért, hogy olyan vezetővé válj, amilyet szeretnének az emberek, és amikor eljön az ideje, hogy elmenjenek, örömmel tudnak majd visszanézni. Egy vezetési szakértő a következő hat alapelvet osztja meg velünk:

1) Vállalom a felelősséget a kapcsolataimért. Ha egy kapcsolat megromlik, én kezdeményezek, és megpróbálom jobbá tenni. 2) Amikor elmennek tőlem az emberek, kilépő interjút készítek velük. Ennek az a célja, hogy megtudjam, én vagyok-e az oka a távozásuknak. Ha igen, bocsánatot kérek, és levonom a tanulságot. 3) Nagyra értékelem azokat, akik velem dolgoznak. Nagyszerű dolog, amikor az emberek hisznek a vezetőikben – még csodálatosabb, ha a vezető hisz a rábízottakban. 4) A hitelességet vezetői listám élére helyezem. Lehet, hogy nem vagyok mindig mindenben szakértő, minden vezetővel előfordul, hogy túl sok dologgal kell törődnie. Ettől még lehet becsületes. 5) Belátom, hogy a pozitív érzelmi segítségem biztonságos környezetet teremt az embereim számára. Ezért pozitívan gondolkodom, megfelelően viselkedem másokkal, és követem az aranyszabályt [„És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!” (Lukács 6:31)]. 6) Megőrzöm magamban a tanulékony lelkületet, és mindent megteszek személyes növekedésemért. Nem hagyok fel a tanulással, így tudok továbbra is vezetni.”

Miért mondanak le rólunk az emberek? (2)

„…van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.” (Példabeszédek 18:24)

Az emberek három ok miatt fordulnak el tőlünk. Első: megbízhatatlanság. Nyomorúságos tapasztalat olyan valakivel együtt dolgozni, akiben nem bízunk. Mások bizalmát akkor veszítjük el, ha következetlenek vagyunk abban, amit mondunk és teszünk, ha egyéni hasznot keresünk a közös haszon helyett, ha visszatartunk információkat, hazudunk vagy féligazságokat mondunk, ha makacsul rugalmatlanok vagyunk, és csak a magunk igazához ragaszkodunk. A bizalom olyan, mint egy tükör – ha széttörik, össze lehet ragasztgatni a darabkákat, de a repedések láthatók maradnak. Második: alkalmatlanság. A bizalom elnyerésének módja nem karizma, hanem alkalmasság kérdése. Ha egy vezető alkalmatlan a feladatára, akkor a közösség látása és értékei helyett a saját viselkedésére összpontosít. Ha az alkalmatlan vezetőnek dolgozó emberek magas szintű szakértelemmel rendelkeznek, folyton amiatt fognak aggódni, hogy a vezető mindent összezavarhat. Ha nincs tapasztalatuk, nem tudják, mit tegyenek. Bárhogy is történik, a termelékenység és a munkamorál romlani fog. Harmadik: bizonytalanság. A jó vezetők két dolgot tesznek: új vezetőket képeznek ki, és azon próbálnak dolgozni, hogy ők maguk kiszállhassanak a munkából. A bizonytalan vezetők ezt sosem teszik. Nem akarnak másokat kiképezni, nehogy azok elérjék az ő szintjüket, vagy akár náluk sikeresebbek legyenek. Valójában nem akarják, hogy bárki is sikeres lehessen az ő segítségük nélkül. Ha a nekik dolgozók közül bárki túl magasra emelkedik, azt fenyegetésként élik meg. Az emberek olyan vezetőknek szeretnek dolgozni, akik feltüzelik őket, nem pedig olyanoknak, akik kioltják bennük a tüzet. Ha azt látják, hogy vezetőjüket jobban érdekli saját tekintélyük fenntartása és saját pozíciójuk védelme, végül kilépnek, és keresnek valaki mást, akinek dolgozhatnak.

Miért mondanak le rólunk az emberek? (1)

„…van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.” (Példabeszédek 18:24)

Nehéz megtartani a barátaidat? Ennek oka van! Az emberek elfordulnak tőlünk, ha nem érzik, hogy értékeljük őket. George és Mary Lou ötvenedik házassági évfordulójukat ünnepelték. Egy riporter megkérdezte George-tól: „Ön szerint mi a hosszú, boldog házasság receptje?” George elmesélte, hogy az esküvőjük után az apósa átadott neki egy dobozt. Egy aranyóra volt benne, melyet George most is hord. Megmutatta a riporternek. Az óra számlapján keresztben, ahol naponta tucatszor is láthatta, ezek a szavak voltak felírva: „Mondj valami szépet Mary Lou-nak!” Mindannyiunknak szükségünk van erre az órára! Malcolm Gladwell Blink [Pillantás] című könyvében egy kapcsolati szakértőtől ír, aki képes volt előre megmondani egy párról, hogy jövendő házasságuk sikeres lesz-e, az alapján, ahogy egymással viselkedtek. Mit keresett, ami arra utalt, hogy a házasság a katasztrófa felé tart? Lenézést. Ha valaki lenézően bánt a másikkal, akkor a kapcsolat rendszerint kudarcra volt ítélve. Az őszinteség hiánya, a kétszínűség és az olcsó hízelgés nem segít. Ahhoz, hogy egy ember értékesnek érezze magát, tudnia kell, hogy valóban, őszintén értékesnek tartod. Ahhoz, hogy érezze, hogy tisztelik, tudnia kell, hogy őszintén tiszteled. Amikor lebecsülünk másokat, elkezdünk tárgyként és nem emberként bánni velük. Nos, mi a megoldás? Összpontosíts az erősségeikre, így végül megengedik majd, hogy segíts nekik azokon a területeken, amelyekkel küszködnek. Sokan nagyon jók vagyunk abban, hogy felfedezzük az értéket egy lehetőségben vagy egy üzletben. Ugyanezt a beállítottságot kell kifejlesztenünk magunkban akkor is, amikor kapcsolatok építéséről van szó!

A „gibeonita alapelvek”

„…Gibeón lakói békét kötöttek Izráellel, és így közöttük laknak.” (Józsué 10:1)

A gibeoniták egy olyan nép voltak, akikről Isten azt parancsolta Józsuénak, hogy pusztítsa el őket. Bár pogányok voltak, elég bölcsek voltak ahhoz, hogy tudják, a rossz oldalon állnak. Ezért álruhában Józsuéhoz mentek, és rábeszélték, hogy szövetséget kössön velük, ezt mondva: „…Szolgáid vagyunk…” (Józsué 9:8). Amikor régi szövetségeseik meghallották, hogy a gibeoniták egyesítették erőiket Izráellel, hadat üzentek nekik. Szövetségkötésük miatt Józsué harcolt értük, és megszabadította őket.

Ez a történet három fontos alapelvet tanít nekünk. Először: jöhetnek olyan idők, amikor, ha Istent akarod követni, „kenyértörésre kell vinned a dolgot” a múltaddal. Sokszor gyötör minket az, ha úgy akarunk továbblépni, hogy azzal ne kavarjunk hullámokat, vagy ne zaklassunk fel másokat. Túl kell tenned magad ezen! „…ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Korinthus 5:17). Másodszor: a gibeoniták hajlandóak voltak megalázni magukat, és segítséget kérni. Nem számít, hogy milyen tehetséges vagy, lesznek olyan idők, amikor segítségért kell fordulnod másokhoz, és ezt kell mondanod: „Figyelj! Nehéz dolgokon megyek keresztül, és segítségre van szükségem. Csináljuk együtt!” A „szent egységben” erő van. Harmadszor: ha emlékszel arra, hol voltál, hálás leszel azért, ahol most vagy. A gibeoniták először favágók és vízhordók voltak; még annak is örültek, hogy szolgálhatnak. Felejtsd el az ünnepelt „lelki embert”! Csak szolgálj! A szolgálat függőleges irányú: „Szolgáljatok az Úrnak örömmel…!” (Zsoltárok 100:2). Ugyanakkor vízszintes irányú is: „…szeretetben szolgáljatok egymásnak” (Galata 5:13). Ha életbölcsességet keresel, a „gibeonita alapelvek” nagyszerűen megfelelnek.

Vidd Jézushoz mindazt, ami „elfolyik”!

„És íme, egy… vérfolyásos asszony…” (Máté 9:20)

Vannak olyan problémáid, melyekkel már oly régóta küszködsz, hogy egészen kiszívták belőled az életet? Előkapják az önéletrajzukat, és arra emlékeztetnek, hogy te már mindent megpróbáltál, de semmilyen megoldás nem működött? Azt suttogják: „Itt vagyok, és itt is maradok. Szokj hozzá!” Mondtad már magadnak: „Azt hittem, hogy mostanra meggyógyul a házasságom / helyreáll az egészségem / ki tudok mászni az adósságból / megnyílnak az ajtók”, de mindez nem történt meg, és ez elcsüggeszt? Ha így van, tedd, amit ez az asszony tett: „És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony… ezt mondta magában: »Ha csak megérinthetem ruháját, meggyógyulok«.” (Máté 9:20-21). Ennek a beteg asszonynak három lehetősége volt. Mondhatta volna magának ezt: 1) „Semmi sem fog változni” 2) „Ekkora tömegben Jézus soha észre sem vesz engem” vagy: 3) „Ha csak megérinthetem… meggyógyulok”. Ő a harmadik lehetőséget választotta, tedd ezt te is! Halkítsd le a nemet-mondókat, hallgattasd el a kétségeidet, kezdd el a hit szavait mondani, és indulj el Jézus felé!

Máté azt írja: „… ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: »Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta«.” (Máté 8:16-17). Jézus szeret téged, és meg akar gyógyítani. A múltad nem számít, sem a jelenlegi körülményeid. Az egyetlen dolog, ami számít, hogy hittel megérintsd őt. Amit Jézus annak az asszonynak mondott, azt mondja ma neked is: „a hited megtartott téged: menj el békességgel!” (Márk 5:34). Hozd tehát Jézus elé az életedet elapasztó problémákat, és engedd, hogy Ő megérintsen téged!

Olvasd a Bibliát!

„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” (Zsoltárok 119:105)

Arra a kérdésre, hogy melyik könyv volt legnagyobb hatással az életükre, a legtöbb ember azt válaszolja, hogy a Biblia. Mégis csak kevesebb mint 14%-uk olvassa minden nap. Hogy lehet ez? Íme néhány a legáltalánosabb kifogások közül: 1) „Nincs rá időm.” Valóban? Sok bibliai könyvet ki lehet olvasni 20-45 perc alatt, van néhány, melyre kevesebb mint 10 perc is elég. Ha egy nap egy fejezetet olvasol el, akkor ki tudod olvasni a Példabeszédek könyvét egy hónap alatt, Jakab levelére pedig csak 5 nap kell. 2) „Nem tudom, hol kezdjem.” Ha elkezded a Mózes első könyvét a teremtésnél, és onnan sorban haladsz tovább, az talán túl soknak tűnik, ezért oszd fel kisebb adagokra! Válassz egy evangéliumot, és olvasd el Jézus életét! Csak kezdd el valahol! 3) „Nem elég izgalmas.” A romantikus történeteket kedveled? Olvasd Ruth könyvét! Kalandra vágysz? Próbáld a Bírák könyvét vagy az Apostolok cselekedeteit! A költészet vonz? Fedezd fel Salamon költeményét, az Énekek énekét! A történelemtől a mindennapi életre vonatkozó hasznos tanácsokig – a Bibliában minden benne van. 4) „Nem elég az, hogy minden héten elmegyek a templomba?” Billy Graham azt mondta: „A Biblia térkép az élethez, és míg a lelkész megmutathatja, hogy melyik a legjobb választható útvonal, neked magadnak kell megtanulnod, hogyan navigálj az élet kanyarjaiban.” 5) „Kényelmetlenül érzem magam tőle”. Ha nem érted pontosan, hogy mit mond Isten szava, könnyen egyenlőségjelet vonsz közé és korábbi negatív tapasztalataid vagy a másoktól korábban látott képmutató viselkedés közé, és kiöntöd a gyereket is a fürdővízzel. Kétségtelen, hogy a Biblia kemény igazságokkal is szembesít: „…megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsidók 4:12). Leellenőrzi, hogy mi jár a fejedben. De általa rájössz, hogy ki vagy, hogy mire hívattál el – és erőt is nyersz mindehhez!

Nincs visszaút

„…jobb [haza] után vágyakoztak, mégpedig mennyei után…” (Zsidók 11:16)

Ábrahámnak fogalma sem volt arról, hová viszi Isten, csak azt tudta, hogy nem maradhat ott, ahol van. Meg tudnád ezt értetni másokkal? De ő nem kérdőjelezte meg Istent, ehelyett ezt olvashatjuk: „Hit által engedelmeskedett Ábrahám… elindult, nem tudva, hova megy” (Zsidók 11:8). Egyszer sem gondolt arra, hogy visszaforduljon, bármilyen nehéz idők jöttek is, mert tudta, hogy ott ő már nem találná meg Istent. Jeftéről úgy emlékezik meg a Szentírás, hogy fényes győzelmet aratott az ammonitákon, és a csata előtt fogadalmat tett Istennek, amit nem volt hajlandó visszavonni: „… én magam adtam szavamat az Úrnak, és nem vonhatom vissza” (Bírák 11:35).

Izráel a pusztában ragadt, mert folyton visszavágytak Egyiptomba. Valahányszor Isten azt mondta: „Menjetek Kánaánba!”, ők ezt mondták: „Ó, milyen jó dolgunk volt Egyiptomban…!”. Vannak, akik nem élvezik a keresztyén életet, mert arra gondolnak, milyen szórakoztató volt a világ. Izráelhez hasonlóan az egyiptomi hagymákra gondolunk, amikor a pusztában rekedve manna táplál. Ha te is így gondolkodsz, csak a köröket fogod róni! Lehet, hogy a múlt vonzónak tűnik, de Isten már nincs ott – Ő a jövődben van! Olvasd hát el ezeket a szavakat figyelmesen: „… ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített.” (Zsidók 11:15-16). Ha Istennel jársz, nincs visszaút!

Kérj bölcsességet Istentől!

„…én adok nektek szájat és bölcsességet…” (Lukács 21:15)

Isten nem ad ki új törvényeket és szabályokat minden percben, ehelyett ellát olyan útmutatásokkal és alapelvekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy jó döntéseket hozz. Azért van ez így, mert az Őt dicsőíti, ha úgy döntünk, hogy meghallgatjuk tanácsát, bízunk benne, és engedelmeskedünk neki. Jakab azt írja: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek…” (Jakab 1:5). Nem éltél még igazán, amíg nem tanultad meg, hogyan táplálkozz Isten bölcsességéből. Ha megteszed, el fogsz csodálkozni azon, hogy milyen világossá válnak a dolgok. Isten bölcsességével együtt jár a félelem feltűnő hiánya. Többé nem rémítenek meg a körülmények vagy mások véleménye. Elveszíthetjük az állásunkat, vagy előléptethetnek, de egyik sem fog kizökkenteni minket. Lehet, hogy váratlanul mélységbe jutunk, vagy a siker csúcsán szárnyalunk, de mindkét helyzettel jól meg tudunk birkózni, mert Isten bölcsessége egyensúlyt, éleslátást és stabilitást ad nekünk. Ezek egyike sem természetes tulajdonságunk, hanem az Istentől jövő bölcsesség velejárója. Nem kapjuk meg egyszerűen azért, mert keresztyének vagyunk. Nem, csak akkor kapjuk meg, ha kérjük. Isten bölcsessége biztosítja nekünk azt a hatodik érzéket, amelyre szükségünk van a zavaros szituációkban, és azt az erőt, amellyel bátran tovább tudunk haladni a megválaszolatlan kérdések ellenére is. Szükséged van ma bölcsességre? Tölts időt Vele, aki azt mondja: „Én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem” (Lukács 21:15). Ez pedig így működik: ha Jézust teszed életed urává, akkor hozzáférésed lesz Isten bölcsességéhez. Isten Fiával jön Isten bölcsessége, mert ez a lehetőség része a csomagnak.

Megszilárduló házasság

„A szeretet soha el nem múlik…” (1Korinthus 13:8)

Íme öt nagyszerű ötlet, amely új életet vihet a házasságodba. Először: újítsd meg az elkötelezettséged. A göröngyök és csiszolatlan pontok természetesek egy házasságban. Mi másra számíthatnál két tökéletlen embertől? Döntsd el: „Újra meg fogom nyerni házastársamat!”, és kezdj el e szándék, nem pedig a felgyülemlett érzések szerint cselekedni. Mondd ezt: „Megteszek mindent, amit lehet, hogy a házastársamnak a legjobb legyen”. Igaz, hogy nehéz, ha csak az egyik fél kötelezi el magát erre, de ha megteszed, akkor „beállsz Isten nyomába” és engeded, hogy Ő tegye, amit kell a pároddal. Bármely házasság működőképes, ha két ember kimondja ezt: „Uram, mondd meg, mit tegyünk!”. Isten képes megújítani a házasságodat, de ennek sok munka az ára. Az érzések vissza fognak jönni, de nem lehet meghatározó szerepük a döntéseidben. Másodszor: kezdj el újra randevúzni a pároddal! Senki sem szereti, ha jelenlétét magától értetődőnek veszik, ezért tedd magadévá a következő hozzáállást: „Továbbra is udvarolni fogok a páromnak, és igyekszem őt megnyerni”. Harmadszor: adj fel valamit a társadért! Pozitív üzenete lesz, ha ezt mondod: „Igen, ezt terveztem, de inkább veled töltöm ezt az időt”. Negyedszer: figyelj oda a kis dolgokra! A kis dolgokról könnyű megfeledkezni, mint például a bókok, vagy egy kis kártya, melyen ez áll: „szeretlek”. Vagy lepd meg a férjedet azzal, hogy azt a ruhát viseled, ami neki legjobban tetszik, és különleges ételt készítesz neki. Végül: hangsúlyozd a pozitív dolgokat! A kritizálásra bárki képes. Ha keresed, mindig fogsz találni a társadban tökéletlenségeket. Próbálj helyette olyan dolgokat keresni, amelyekben jó! Add tudtára, amit találtál, és figyeld, hogy mi történik!

Hit által élni

„…mindezek… jó bizonyságot nyertek…” (Zsidók 11:39 Károli)

A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét úgy is szokták hívni, hogy „a hit kiállítása”. Kétféle csoportról olvashatunk benne. Az egyik csoportban azok vannak, akik „…kard élétől menekültek meg…” (Zsidók 11:34). A másik csoportról azt írja: „…kardélre hányták őket…” (Zsidók 11:37). Persze mi mind szeretnénk az első csoportba tartozni, de a Biblia mindkét csoportról azt mondja: „…mindezek… hit által jó bizonyságot nyertek…” (Zsidók 11:39 Károli). Egy másik igevers azt mondja róluk: „Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat…” (Zsidók 11:13). Hit által tudtak az ígéretekre összpontosítani!

Néha a hit a változás eszköze, máskor a túlélésé. A hit adja meg azt az állhatatosságot, hogy bízni tudj Istenben akkor is, mikor úgy tűnik, hogy az Ő akarata ellentmond a tiédnek. Gyakran előfordul, hogy a hit jobban tökéletesedik olyankor, amikor a dolgok nem változnak, mint amikor igen. Nincs szükséged hitre ahhoz, amit látsz, vagy amit már elértél; hitre akkor van szükség, mikor az életnek nincs értelme, mikor nem tudod megmagyarázni, miért halt meg egy kisgyermek, miért vesztetted el az állásod, miért nem működik a házasságod, miért gyarapodnak a gonoszok, miért halnak meg a jók, miért szenvednek az igazak, vagy miért nem nyernek vigasztalást a kegyesek. Azt gondoljuk, hogy az egyetlen jó kimenetel – az, amit mi szeretnénk. Nem! Bíznunk kell Isten jellemében és tervében, abban, aki Ő maga, és abban, amit tesz. Látnunk kell az Ő munkáját mindabban, ami ér minket. És még ha nem látjuk is, akkor is bíznunk kell Benne, tudva: „hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28). Érted már? Minden!

Nosztalgiáztam...

Mozdulj együtt Istennel!

„…Isten Lelke lebegett…” (1Mózes 1:2)

Krisztus tanítványai otthagyták mindenüket, hogy kövessenek valakit, akit alig tudtak megérteni. Olyan Messiásról álmodtak, aki földi királyságot fog létrehozni és megdönti Róma uralmát, így a keresztrefeszítés sokkolóan hatott rájuk. Ugyanígy a feltámadás is, mert mostantól olyan üzenetet kellett hirdetniük, ami az életükbe is kerülhetett. Néha azt sem tudták, mit gondoljanak Jézusról: „Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak” (Máté 14:26). Amikor nem sokkal feltámadása után együtt reggelizett velük a parton, „senki sem merte őt megkérdezni: ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő” (János 21:12). Ha Istennel akarsz járni, készülj fel arra, hogy a hitednek át kell lépnie eddigi határait.

Az első dolog, amit Istenről olvasunk a Szentírásban, az, hogy mozgott (lebegett). Ha azt tervezed, hogy ebben az évben vele együtt akarsz mozdulni, le kell győznöd két dolgot. Először is az önelégültséget. Tudósok végeztek egy olyan kísérletet, amelyben egy amőbát teljesen stresszmentes környezetben helyeztek el. A körülmények ideálisak voltak, nem kellett semmihez sem alkalmazkodnia. Mégis elpusztult. Miért? Mert a változásra és a kihívásokra éppúgy szükség van, mint az élelemre és a vízre. A rosszul értelmezett elégedettség megölhet. Másodszor: kerülnöd kell a panaszkodást. Izráelnek negyven évig kellett rónia köreit a pusztában, mert nem ismerték el Isten jóságát: „Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk…” (1Korinthus 10:11). Két gyerek ült le az asztalhoz enni. Az egyik kinyitotta az uzsonnás dobozát, és nyafogni kezdett: „Már megint sonkás szendvics? Már negyedik napja ugyanez van. Elegem van a sonkás szendvicsekből!” A barátja így szólt: „Fogadjunk, hogy ha szólsz anyukádnak, hogy nem szereted a sonkás szendvicset, akkor készít neked valami mást.” „Még hogy az anyám?” – válaszolt az előbbi gyerek – „Majd csinálok én magamnak uzsonnát.” Hahó! Van valami problémád, ami miatt panaszkodsz? Oldd meg! Szánd rá magad arra, hogy együtt mozdulj Istennel!

A Szentlélek ereje által élni

„…ezek viaskodnak egymással…” (Galata 5:17)

Nem számít, milyen régóta járunk Istennel, a testünk nem javul, nem tökéletesedik, nem lesz idővel a Lélekhez hasonlóvá! Ezért mondja nekünk Isten igéje, hogy feszítsük keresztre a testet, és éljünk minden nap Isten bennünk lakó Lelkének erejéből. Hallgasd csak: „Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek… A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” (Galata 5:16-17,22-23). Lehet így élni? Igen, de ehhez meg kell tenned négy dolgot: 1) Fel kell ismerned, hogy az ellenség célpontja vagy, és meg kell védened magad Isten Igéjével és imádsággal. 2) Meg kell szabadulnod a bűntől, mely újra és újra legyőz: „…tegyünk le minden… bennünket megkörnyékező bűnt…” (Zsidók 12:1). 3) Folyamatosan telve kell lenned a Lélek erejével. Enélkül minden alkalommal veszteni fogsz. 4) Állj meg Isten erejében, ne a magadéban! Hogyan? Hogy nem adod fel a harcot a győzelemig. Isten ereje a te engedelmességeddel és kitartásoddal mindig egyértelmű és tartós győzelemhez vezet!

Az Isten-adta gondolatok ereje (3)

„…áldást nyer általad… a föld minden nemzetsége” (1Mózes 28:14)

Dr. Victor Pearce, egy oxfordi professzor írta meg a „What the World Owes to Christians” [Mit köszönhet a világ a keresztyéneknek] című könyvében az írógép történetét. „Az írógép volt a modern szövegszerkesztő előfutára. De mire kellett egy kereszténynek, hogy ilyet találjon fel? Hogy prédikációkat írjon le vele. Komolyan mondom! Christopher Sholes aggódott lelkipásztora miatt, akit egész héten lefoglalt, hogy egy járvány áldozatait látogatta, vigasztalta a gyászolókat, és elvégezte a temetési szertartásokat. Így aztán nem maradt ideje arra, hogy leírja a vasárnapi prédikációit. Egyszer Sholes egy barátjával vitatta meg a kérdést, és ezt mondta: »Szomorú, hogy nincs valamilyen gyorsabb módszer az írásra az olyan elfoglalt emberek számára, mint a lelkészek«. A barátja erre így szólt: »Miért nem találsz fel egy gépet?« Sholes így válaszolt: »Megpróbálom«. Az az esős délután volt sokhónapnyi kemény munka kezdete. Végül egy kis csoport gyűlt össze, hogy megnézzék, amint papírra kopogtatja csupa nagybetűvel: C. LATHAM SHOLES, NOV 1867. Hat évvel később a Remington Vállalat felismerte, hogy az írógép olyasvalami, ami forradalmasíthatná az üzlet világát. Abban az időben a legtöbb irodai alkalmazott férfi volt, de a Young Women’s Christian Association [keresztyén ifjúsági nőegylet] gépírás tanfolyamot indított el nők számára. Kezdetben ez botrányt szült, de mivel az első képzett gépírók nők voltak, a munkáltatók gyorsan lecsaptak rájuk, és alkalmazták őket. Így az írógép és a YWCA megmutatta, hogy a nők helye nemcsak otthon lehet, hanem az irodában is.” Lehet azért imádkoznom, hogy Isten megáldja az üzleti vállalkozásomat? Igen! Isten szeretné megáldani a munkádat, hogy így te elősegíthesd az Övét, mellyel szeretné eljuttatni az evangéliumot az egész világra.

Az Isten-adta gondolatok ereje (2)

„…áldást nyer általad… a föld minden nemzetsége” (1Mózes 28:14)

Egyetlen Istentől kapott ötlet nagyon sok mindent megváltoztathat. Braille ötletével pontosan ez történt! 1824-ben Louis Braille, egy keresztyén ember, feltalálta a papírból kiemelkedő pontok rendszerét, amellyel a vak emberek is tudnak olvasni. 63 szimbólumot dolgozott ki, amely minden nyelvre alkalmazható, így Isten Igéje először kerülhetett a látásukban korlátozottak kezébe. Na és a kommunikáció? A mobiltelefonodat és a számítógépedet részben egy keresztyén embernek, név szerint Samuel Morse-nak köszönheted. Mennyire más volt a világ előtte! Két hét kellett ahhoz, hogy a legfontosabb hírek eljussanak Európából Amerikába. Egy nagyobb győzelemről szóló beszámolónak hat hét is kellett, hogy Amerikából Angliába elérjen. Egy napon egy barátja megkérdezte Morse-tól: „Előfordult már veled kísérletezés közben, hogy zsákutcába jutottál, és nem tudtad, hogyan tovább?” „Nem is egyszer” – felelte Morse. Barátja tovább kérdezte: „És olyankor mit tettél?” Morse megosztotta vele a titkot: „Letérdeltem, és világosságért imádkoztam, és a világosság megérkezett; majd amikor a találmányomat elismerték, és kitüntető figyelmet kapott Amerikától Európáig, azt mondtam: »Ne nekem, Uram, ne nekem, hanem a Te nevednek szerezz dicsőséget!«”. Ezért az első üzenet, amelyet a transzatlanti kábelen elküldtek, ez volt: „Amit Isten készített”. És itt van még egy keresztyén ember: Louis Pasteur, a francia tudós, aki megmutatta nekünk, hogy a fertőzés olyan kis dolgok, nevezetesen baktériumok és vírusok következménye, melyeket szabad szemmel nem látunk. Bevezette a sterilizálás módszerét, mely végül sokak életét mentette meg. Gondolod, hogy Isten kifogyhat a jó ötletekből? Nincs rá esély! Kérj tőle egyet az életedre, a szolgálatodra vagy a munkádra!

Az Isten-adta gondolatok ereje (1)

„…áldást nyer általad… a föld minden nemzetsége” (1Mózes 28:14)

A jó ötletek Istentől jönnek, ezért Tőle kérj egyet! A világ azok által nyert áldást, akik ezt megtették. Gondolj például az anesztéziára: hogy éreznéd magad, ha nem altatásban műtenének? Pedig ez volt a módja, amíg egy James Young Simpson nevű skót orvos be nem vezette azt, amit ő „mesterséges alvásnak” nevezett. Az Edinburgh-i Egyetem tanulójaként a sebészet érdekelte, mert aggasztotta őt a fájdalom és a magas műtéti halálozási arány. Simpson a „Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre…” (1Mózes 2:21) ige olvasása alapján arra gondolt, hogy a kloroform lehet a válasz. Először magán kísérletezett. Végül 1847-ben került sor az első három kloroformos altatásban végzett műtétre. Az egyik paciens, egy fiatal katona, annyira élvezte, hogy megragadta a szivacsot, és újból belélegzett belőle. „Olyan jó volt, hogy nem tudtam abbahagyni” – mondta.

Simpson először ellenállásba ütközött. Voltak, akik azt gondolták, hogy bűn beavatkozni a természet rendjébe. „Adjatok egy Bibliát!” – mondta Dr. Simpson, – „Így operálta meg Isten Ádámot!”. Simpson beszédeket tartott, leveleket és röpiratokat írt, és megpróbálta meggyőzni mindazokat, akik ellenálltak, arról, hogy ez az előrelépés útja. Kudarcot jelentett, amikor három halálesetről érkezett hír más kórházakból a kloroform használata kapcsán, de Simpson meg tudta mutatni, hogy az érzéstelenítést helytelenül alkalmazták. Igazi változást az hozott, amikor Viktória királynő nyolcadik gyermekének világra hozatalakor kloroformot kapott, és kijelentette, hogy „nagyon elégedett volt a hatásával”. Ma kérj Istentől egy olyan ötletet, amely áldás lehet mások számára, aztán valósítsd meg!

Becsületesség

„Adj nekem igazat, Uram, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok!” (Zsoltárok 7:9)

Chuck Swindoll mondja el az alábbi történetet egy férfiról, aki sült csirkét vásárolt magának és a vele lévő hölgynek. A kiszolgáló tévedésből a napi bevételt tette a sült csirke helyett a csomagba. Swindoll ezt írja: „Mikor a piknikező helyre értek, akkor vették észre, hogy egészen mást kaptak, mint csirkét: több mint 800 dollárt! A férfi ekkor váratlan dolgot tett: gyorsan visszatette a pénzt a papírzacskóba, visszaugrott az autójába, és visszament a gyorsétterembe. Addigra az üzletvezető már őrjöngött. »Mr. Becsületesség« kiszállt az autóból, besétált az étterembe, és rögtön hőssé lett. »Szeretném, ha tudná, hogy én egy csirkevacsorát kértem, és ezt kaptam helyette« – mondta. Az üzletvezető magán kívül volt az örömtől. Azt mondta: »Betetetem a képét a helyi újságba. Ön a legbecsületesebb ember, akiről valaha hallottam.« A férfi erre gyorsan így válaszolt: »Ó ne, kérem, ne tegye!« – majd közelebb hajolva ezt suttogta: »Tudja, a hölgy, akivel jöttem… nos… ő nem az én feleségem, hanem valaki másé.«” Pál ezt írja: „Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel…” (Efézus 6:14). Arról a bőr derékövről beszél itt, amit a római katonák hordtak a derekukon, mely védte ágyékukat, és melyen fegyvereiket, a tőrt és a kardot hordták. Ez az öv tartotta össze a katona tunikáját is, így az nem gyűrődött össze, és nem akadályozta a katonát a mozgásban. Amikor a lelki fegyverzetről van szó, a becsületesség véd meg téged, és tart össze mindent. Ha nem vagy feddhetetlen a nagy és kis dolgokban egyaránt, akkor el fogod veszíteni a csatát. Becsület nélkül minden darabokra hullik.