Saláta és túrós bukta

Ma készítettem...

Almarózsa

Az ötlet innen van... A vajas tésztát is én készítettem, nem üzletből vettem...

Tegnapi krumpli-saláta...

Tanulságok egy túrós süti kapcsán...

Ma érkezik a nővérem és a sógorom, és anyu készül rendesen. Még a szomszédasszonytól egy túrós süti receptet is beszerzett. Semmi baj sem volt vele, mármint a recepttel, amíg hozzá nem fogtunk, hogy elkészítsük. A habverés mindig az én feladatom, mióta csak vissza tudok emlékezni (akkor még a kézi habverő volt a trendi, mert nem volt még más, ha volt is, mi nem vettünk, csak sokára). A recept szerint 6 tojás kell, a szomszédasszony szerint 4 elég, és anyu is a 4 mellett voksolt. Hiába érveltem én a 6 tojás mellett. Spóroljunk akkor, gondoltam! Fél kg porcukor a félig felvert fehérjébe. Az sok 4 tojáshoz, gondoltam, na persze porcukor helyett krisztálycukorral kellett gazdálkodjak, mert spóroljuk a porcukrot, az másra kell majd. Hm!!!

Nem is kell mondanom, ugye, hogy meg is lett az eredménye. A szép habom tönkrement :((!!! Na, akkor gyütt a tapasztaltabb, azaz anyu, és mérges lett, hogy elrontottam. Érvelek, és érveléseimmel szemben nem sokat tud tenni: "Ennyi cukor, és ráadásul kristálycukor is...!!!" -és mindezt higgadtan, mert megtanultam, hogy nem érdemes ingerülten visszavágni. Kértem 2 tojást. "Na, azt már nem, mert hogy a tyúkok...!" Mindig a tyúkok a hibásak... Nagy nehezen előkerült 1 tojás, kértem a másikat is. Csak úgy záporozott felém a szemrehányás, miközben megkaptam a másik tojást is. A két nehezen szerzett tojásból pompás habot vertem, és lassan hozzáadagoltam a félresikerültet, és egész ügyesen helyrejött. Na, aztán lehiggadtak a kedélyek, amikor kiderült, hogy mégis megmentettem a látszólag menthetetlent. Az előbb kiderült, hogy a tésztájának sem tett jót a 2 tojás hiánya. A süti már a sütőben sütkérezik.

Két tanulságot is levontam belőle. Mindennek meg van az ára, a receptje. A hivő életnek is, mégis sokszor kapom magam rajta, hogy itt-ott, ezt-azt kispórolok belőle, pl. a csendességet. Pedig hányszor jártam már úgy, mint ma a habbal. Azért írom ezt ide le, hogy más is tanuljon belőle. Ha elveszünk abból, ami Istené: időnk, pénzünk, energiánk,az egész életünk, először is magunkkal tolunk ki. Az Istennel való szoros kapcsolatra elsősorban nekünk van szükségünk. A sátánt ezzel tudjuk a leginkább lefegyverezni. Mégis Isten az, aki annyira vágyik, a velünk való szeretet kapcsolatra. "Jézus Krisztus rajong értünk"-mondta valaki nemrég, és ez így van. A János 17. rész a bizonyiték erre. Ez az egyik tanulság...

A másik pedig az, hogy a kudarc után a legkönnyeb a dolgokat abbahagyni, kidobni, mint annak megjavitásán fáradozni. Sokszor vádoljuk Istent, hogy ezt és ezt miért engedte meg az életünkben... Nagyon egyszerű a válasz... a recept adott, Isten Ígéje adott, és abból, sem elvenni, sem hozzátenni, nem lehet... de hogy én betartom-e a recept előírását, ahhoz szabad döntési jogom van. A kudarcok akkor jönnek, ha nem a megfelelő útmutatás szerint élek...ó, ezt még megengedem magamnak, ez igazán nem nagy dolog, mások is teszik...

Ha hibáztunk, ismerjük el, és jöjjünk bűnbánattal az elé a Személy elé, aki a Golgotán kifizette, minden mulasztásunk, hibánk, vétkünk árát.

Van, hogy a sütit újra kell kezdeni, de a jó hír az, hogy van még egy esély, és el lehet készíteni a recept szerint!

És íme a süti...