A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mélybenéző. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mélybenéző. Összes bejegyzés megjelenítése

szombat, október 08, 2011

Ma ez van...

Uram, megéri neked az, hogy én vagyok?
"Csak ő tudja, milyen úton járok. Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok.Szorosan járok a nyomában, az ő útján maradok, nem térek le róla. Ajkának parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait. Mert ő ugyanaz marad. Ki változtathatná meg? Véghezviszi, amit lelke kíván. Bizony, beteljesíti, amit kiszabott rám. Ilyesfélét gyakran szokott tenni." Jób 23:10-14
" Ezt mondja az ÚR: Hagyd abba a hangos sírást, ne könnyezzenek szemeid! Mert meglesz szenvedésed jutalma - így szól az ÚR -... Reménykedhetsz a jövőben - így szól az ÚR -..." Jer.31:16-17

kedd, augusztus 16, 2011

Mégis öröm...

Most máshol jársz, akkor is haza várlak. S ha szélben szállóként más szélben szállóba kapaszkodsz, fájón gyönyörködöm benned! Sebzetten jössz majd kitárt karjaimba, de visszajössz, mert hozzám tartozol!!! Meggyógyulsz, mert szeretve vagy ÖRÖKKÉ!

vasárnap, április 10, 2011

Az ötvös tüze

Egy csapat nő a Bibliát tanulmányozta együtt. Mikor elérkeztek Malakiás könyvéhez, a harmadik fejezetben találkoztak egy verssel, amely ezt mondja: "leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt".

Ez a vers teljesen lenyűgözte az asszonyokat, és azon gondolkodtak, hogy vajon mit fejez ki ez az állítás Isten természetéről. Az egyik nő felajánlotta, hogy utána néz, hogyan tisztítják az ezüstöt, és majd a legközelebbi alkalmon megosztja a többiekkel.

Azon a héten ez a hölgy felhívott egy ötvöst, és megbeszélte vele, hogy elmegy megnézni munka közben. Nem említette neki, hogy milyen célból akarja megnézni, azon túl, hogy egyszerűen kíváncsi a tisztítási folyamatra.

Miközben az ötvöst nézte, a férfi megfogott egy darab ezüstrudacskát, tűz fölé emelte, és hagyta, hogy felmelegedjen. Közben magyarázta, hog ahhoz, hogy az ezüst tiszta legyen, a tűz kellős közepébe kell tartani, ott, ahol a lángok a legmelegebbek, hogy a szenny kiégjen belőle.

A nő elgondolkodott a képen, amint Isten egy ilyen forró helyen tart bennünket, aztán felelevenítette az igeverset: "leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt". Megkérdezte hát a férfit, hogy igaz-e, hogy az ötvösnek a tűznél kell ülnie az ezüsttisztítás teljes ideje alatt. A férfi igennel válaszolt, és elmagyarázta, hogy nemcsak, hogy ott kell ülnie és tartania kell az ezüstöt, de a szemét is rajta kell tartania egész idő alatt. Mert ha az ezüst a kelleténél akár csak egy perccel is tovább marad a lángok között, megsemmisül.

A nő egy rövid ideig csöndes volt. Majd megkérdezte: "Honnan tudja, hogy mikor teljesen tiszta az ezüst?" Az ötvös mosolyogva így válaszolt: "Ó, az nagyon egyszerű-amikor látom magamat benne."

szombat, március 19, 2011

De aki mindvégig kitart, az üdvözül.

Ma este a margittai román baptista gyüliben voltam evangélizáláson. Nem igazán volt kedvem elmenni, de jó, hogy mégis megtettem, jó, ha van az ember lányának egy barátnője, aki kitartóan hívja is.
A Máté 24: 3- 14 volt az alapige. Bemásolom ide, mert semmi sem lehet olyan hatással egy ember életére, mint az Isten Igéje.
3 Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: "Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?"
4 Jézus így válaszolt nekik: "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!
5 Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! - és sokakat megtévesztenek.
6 Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.
7 Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé.
8 De mindez a vajúdás kínjainak kezdete!
9 Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért.
10 Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást.
11 Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek.
12 Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.
13 De aki mindvégig kitart, az üdvözül.
14 Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek és akkor jön el a vég."

10 dolgot említett a lelkipásztor, ami ma látható jel - nem szeretném ezeket bőven ecsetelni, mert aki érteni akarja, az érteni is fogja...
1. hamis krisztusok, tévtanítók, próféták (5. vers)
2. háborúk híre (6. vers első mondata)
3. háborús hírek - ami nem egyenlő az előbbivel - a sátán módszere, hogy a figyelmünket ezekre terelje, hogy elterelje Istenről (6. vers második mondata)
4. földrengések - semmivel sem vagyunk különbek, mint a Jappánban élők (7. vers)
5. éhinség - mi a szánkra sem kéne vegyük, hogy krízisben élünk, mert nem láttuk még az afrikaiakat és mindazokat, akik egy héten egyszer esznek - Ilyen helyzetben van valaki? Ha igen, akkor krízisben van, de ha nem, akkor a panasz helyett a hála legyen a szánkon! Ámen (7. vers)
6. betegségek, döghalálok - minden ezen a földön azon dolgozik, hogy a vég egyre közelebb jöjjön - Jöjj Uram, Jézus!!! Ámen! (a román és angol fordításban van ez is a 7. versben, a roman ciumi-nak irja, ami pestist, dögvészt, marhavészt - gondoljunk a madár infuenzára, aztán a H1N1-re stb.)
7. Üldözés - szomorú, hogy a hívők nem hívők tübbé, nem különbek, mint a világ
8. szakadások a gyülekezetekben, egymást elárulják a gyülekezetben, a családban (10. vers)
9. megsokasodik a gonoszság - nem kell messze menni, nézzünk magunkba, nézzünk szét a gyülekezetbe, és a világról nem is beszélve (12. vers)
10 a szeretet sokakban meghidegül - és itt egyértelmű, hogy a hívőkről beszél (12. vers)

De mindez a vajúdás, a nyomorúság kezdete!

Mindezekkel szemben nekünk ezt kell tennünk:
- Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!
- Vigyázzatok, meg ne rémüljetek!
- De aki mindvégig kitart, az üdvözül! Megmaradni az Isten szeretetében!!!

Bármi jön, én ki akarok tartani! Ez az én imádságom ma, és az, hogy a szeretteimet is Isten bevigye az Ő országába! És téged is, aki ezeket a sorokat olvasod!!!

vasárnap, február 06, 2011

Bővelkedő élet...

"Egy ember - amikor sokan Amerikába utaztak, itt hagyva Európát az új világ reményében - mindenét eladta és vett egy hajójegyet Amerikába. Vett még egy zsák kekszet, hogy ne kelljen ennivalóra se költsön, hogy a pénze megmaradjon, hogy tudjon majd új életet kezdeni.
Teltek a napok és az ember reggel kekszet evett, délben kekszet evett, és este is kekszet evett. Így ment ez heteken keresztül. Az út nagy részét már megtették, és az ember amikor leült az asztalhoz kekszet enni, már a rosszullét fogta el. De nem volt más ennivalója, így hát rágta a kekszet.
Pár nappal a partraszállás előtt, már a keksz gondolatától is rosszul lett, összeszedte minden erejét, és berohant a kapitányhoz. Elébe térdelt és könyörögni kezdett.
- Nem bánom, ha az út hátralévő részében mosogatnom kell is érte, de könyörgöm, adjon valami rendes ennivalót, mert hetek óta csak kekszet rágcsálok, és már belebetegedtem.
A kapitány összeráncolta a homlokát, majd ezt kérdezte:
- Mondja, ön potyautas?
- Nem, kapitány úr! Hajójeggyel utazom. - felelte az ember.
- Akkor nem értem, hogy miért nem étkezik az utasokkal, hiszen az ennivaló benne van a jegy árában."

Isten bővelkedő életre hívott el, és benne mindent elrendezett, írja az ige. És hányszor járok úgy, hogy újra és újra becsap a sátán, és a kekszet rágcsáltatja velem, és elveszi az erőm, az életkedvem.
Én nem akarok "kekszen" élni. Értem a Király mindent kifizetett.
Hála az Úrnak, hogy erre ma is figyelmeztetett!

hétfő, január 31, 2011

Szülinap az örökkévalóság szempontjából!

Jó pár évvel ezelőtt, épp január 31-én szólított meg Isten egy evangélizációs estén, és én akkor erre gyermeki hittel válaszoltam. Nem emlékeztem pontosan a dátumra, de a napokban beszélgettünk a barátnőmmel a megtérésünkről, és kiderült, hogy egy azon estén tértünk meg. Bár egyformán szólt az ige mindkettőnknek, mégis más volt az, ami által Isten megszólított.
Az igehely pedig ez: Máté 3: 1-12
Azután sok minden következett, és mondhatnám úgy is, hogy a változás az életemben egy folyamat volt.
Csak azt tudom mondani, hogy: "Ami vagyok, és ami lehetek, Istennek érdeme!!!"

vasárnap, szeptember 19, 2010

Örökkévalóság szempontjából...

Isten az örökkévalóságra készít fel, és nem a házasságra. Minden más eszköz és körülmény ezt az egyetlen célt szolgálja. Van, akinek 30 év házasságra van szüksége, van, akinek jóval többre, vagy sokkal kevesebbre, és van, akinek 10 év egyedüllét szükséges ehhez a felkészüléshez, mielőtt Isten elé áll. Isten szuverén joga a módszer kiválasztása. Ő ismeri legjobban azt a legmélyebben rejlő énünket, amely legtöbbször ellenáll, vagy belekontárkodik az Alkotó munkájába.
Ments meg, Uram, hogy beálljak földi célokat bámulni, esküvői díszek kavalkádjában elmerülni, hogy észrevétlen maradjon az ÉLET(em) EGYETLEN CÉLJA, ÉRTELME ÉS OKA: AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS!
Egyetlen vágy ég bennem, olyan lenni, mint Ő. Vágyom szabadulni mindattól, amit életem során emberi mivoltomból fakadóan magamra aggattam, valamint mindattól a szennytől, bűntől, amit a Sátán rámdobál(t), és el akarok szakítani minden selyemszálat (jó és kellemes dolog, mely önmagában nem bűn), amely az Árnyékországhoz köt.
Kész vagy-e lelkem mindent itthagyni, és megállni a Teremtőd és Megváltód előtt? Nem állnál-e szégyenkezve Urad előtt, mert haszontalan szolgának bizonyultál?
Uram, csak addig akarok élni a földön, amíg eszköz lehetek a kezedben (és ezt örömmel akarom), és amíg felkészülten megállhatok ÖRÖK ÉGI VŐLEGÉNYEM ELŐTT!!!

(A Mindenható Árnyékában és a Dicsőség kapuján át című könyvek sokadjára való elolvasása után fogalmazódtak meg bennem a fentebbi gondolatok.)

csütörtök, szeptember 02, 2010

A MIndenható árnyékában

Most olvasom sokadjára A Mindenható árnyékában című könyvet, amelyik Jim Elliot életéről szól.
Ez a könyv segített nekem 9 évvel ezelőtt, hogy megértsem mi az élet, az igazán Krisztusi élet értelme.
"A vérnek úgy van értelme, ha az oltáron folyik." - mondta Jim Elliot, és azóta én is csak arra jövök rá újra és újra, hogy az életemnek akkor van értelme, ha 100%-ban Krisztus céljaira van odaszánva.
Az utóbbi időben mégis leszázalékolt életet éltem az Úrral. Azért vettem újra elő a könyvet, hogy emlékeztessen, hogy megtaláljam újra az örömöm, a békességem az Úrban. Nem akarok padtöltelék lenni a gyülekezetben, és az utóbbi időben mégis azzá váltam.
Mindazok a a körülmények, megpróbáltatások itthon a családban és sok más egyébb, ami a nyáron volt, mély szomorúságot és fájdalmat okoztak, olyannyira, hogy a tekintetem mind ezeken volt. Sokszor megfogalmazódott bennem a keserű szemrehányás is Isten felé, hogy miért már megint mindez?!
A körülmények most sem mások, és nem számolhatok be csodás imameghallgatásról, de lassan tanulom újra, hogy az Istenbe vetett bizalom bennem meg tudja változtatni a dolgokat, a szemléletem, és így talán már nem is fáj annyira a szívem.
Isten az örökkévalóságra akar felkészíteni, s én meg azért aggódom, hogy mi lesz az elkövetkező pár évben még, ha lesz annyi (remélhetőleg az életem felét már leéltem)...

"Van, Uram, bármi földi jó,
Mi tőled elvonná szívemet,
Hogy medrét elhagyó folyó
Lenne, s tetőled idegen?
Tereljen vissza hű kezed,
Adj újra lángoló szívet!

Loboghat bennem szebb remény,
Mint visszavárni jöttödet?
Lehet szívem konok, kemény,
Becsülve hitvány örömet?
Szabadíts, Jézus, tőle meg,
Hogy várjalak, hogy nézzelek!

Te légy elég! Add fényedet,
A szívnek, mely csak arra vár,
Hogy egy legyen ott fent veled,
Hol nem szakít el semmi már,
Hol végre egy lehet veled,
Imád, követ s szolgál neked."
(G.W. Fraser)

hétfő, augusztus 09, 2010

A harcnak itt nincs még vége...

Életem mottója: "Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta. " 2.Tim.2:4
Ehhez nincs is mit hozzáfűzni, ezt tenni kell... amíg a szívünk utolsót dobban...



csütörtök, február 25, 2010

Árnyékországból

   Furcsa nap volt a mai, néha megesik, hogy ilyen is van. Ha nem lennének árnyékok, akkor már nem is lennék Árnyékországban. De még itt... érzem, tudom. Talán épp abból, ahogy ma reggel kinyitottam a szemem, és lebigyesztett szájjal, szinte pityeregve, mint egy gyermek, vettem tudomásul, hogy az álmok sokszor szebbek, mint a valóság...

   A tükör sem azt mutatta, amit látni szerettem volna... és elkezdődöt a dolgok 'szépítgetése'... De az a 'good feeling' huss!, úgy elszállt, mint az álom a fejembő, ahogy a lábam földet ért... hiába szorítottam erősen csukva a szemem, hogy csak egy percre jöjjön még vissza, de nem... like a grey donkey in the fog... 

   Talán sosem érem utól ezt a képet már... hiába mondta Lóri ma az ifin, hogy kérni, keresni és zörgetni... úgy érzem, mintha egy lakatlan ház monstrum kapuján zörgetnék, pedig az én Atyám háza, bizony nem lakatlan... sőt nagy munka folyik, az én lakrészem készül... 

...még készül, mert ha már kész lenne, akkor búcsút inthetnék Árnyékországnak... 

Honvággyal küszködöm, és nem akar szünni...mióta is?!... mióta ráébredtem, hogy Árnyékországban vagyok... annak már jó pár éve...

vasárnap, február 14, 2010

Nem a megszokott...

Valamit írni akartam... de nem is tudom, hogy mit... azt sem tudom, hogy ki olvassa, kit érdekel, ha valamit írok... vagy ha nem írok...
Ma ilyen nap volt, és egy ideje ilyen idétlenek...
ha most leírnám, hogy mit is gondolok, érzek, azt hiszem túl nagy kitárulkozás lenne, úgy hogy meghagyom magamnak...
Akkor legyen csak egy idézet...

"- Mondd, bárány - szólalt meg Lucy -, erre vezet az út Aslan országába? - A ti utatok nem - válaszolt a bárány. - Számotokra a saját világotokból nyílik kapu Aslan országába. - Hogyan? - kiáltott fel Edmound. - Hát a mi viágunkból is el lehet jutni Aslan országába? - Minden világból vezet út az én országomba - mondta a bárány, s miközben beszélt szőre aranyló barnává vált, teste hatalmasra nőtt, s szikráző sorénnyel ott állt előttük maga Aslan. - Mond Aslan - kérlelte Lucy -, hogyan juthatunk el az országodba a mi világunkból? - Mindig mondani fogom - válaszolt Aslan -, azt azonban nem árulhatom el, hosszú vagy rövid lesz-e az út, csak annyit: országom a folyó túloldalán fekszik. De ne feledjétek, nagy hídépítő vagyok. [...]

-Nem is Narnia hiányzik majd annyira, inkább te! - szipogta Lucy. - Veled odahaza többé nem fogunk találkozni. Hogy éljünk úgy, hogy soha többé nem látunk? -Ó, hogyne látnátok, kicsi lány! - mondta Aslan. - Akkor te... Uram... ott is... ott vagy? - kérdezte Edmound. - Ott vagyok felelt Aslan. - De másként hívnak. Azon a néven kell majd megismernetek. Azért kerültetek ide, Narniába, azért ismerhettetek meg, hogy otthon könnyebben megtaláljatok."

Narnia krónikái - A Hajnalvándor útja

Jézus így felelt: "Az én országom nem e világból való..." - János 18: 36

csütörtök, december 17, 2009

callatis praise "cantec de dragoste"

Ma annyira jól esett ez az ének nekem! (Sajnálom, aki nem érti, de ha szükséges, lefordítom)

Ma plimbam printre ceruri te visam
Un cuvant pentru tine am creat
soarele sa-ti incalzeasca zilele
Luna sa iti lumineze noptile
te iubesc si sa stii s-a meritat
pentru tine sa port crucea de pacat
si am o inima ce bate cu a ta
si ma zdrobeste orice lacrima de-a ta

dau si munti si univers
si tot ce am pe viata ta
si-am acceptat sa mor pe lemn
sa iti arat dragosteasi
te-am nascut si te-am purtat
si esti de pret in ochii mei
caci te iubesc asa de mult
te iubesc asa de mult

TE IUBESC ASA DE MULT!

szerda, november 11, 2009

Életünk ősze...


Vasárnap délben néztük ezt a Mtv1-en. Cseri Kálmán gondolatai. A fenti címre klikkelve elvisz arra az oldalra, ahol a videót meg lehet nézni. Érdemes.

Egy részlet belőle itt:
Felix Salten: Bambi (részlet)

A rét szélén egy nagy tölgyfáról lassan hullott a levél. S hullott a többi fáról is. A tölgy egyik ága, magasan a többi felett, egész a rétre kinyúlt.
Legszélső ágán két levél kuksolt egymás mellett.
- Már nem úgy van, mint régen- mondta az egyik levél a másiknak.
-Nem- ismételte a másik.- Ma éjjel is annyian elmentek közülünk...Már jóformán csak mi maradtunk ezen az ágon.
-Nem lehet tudni, melyikünkön van a sor-mondta az első.-Amikor még meleg volt, és a nap forróságot árasztott, olykor egy-egy vihar vagy felhőszakadás tört ránk, és sokan közülünk már akkor elsodrodtak, holott még nagyon fiatalok voltak. Nem lehet tudni, melyikünkön a sor.
-Most a nap csak ritkán süt- sóhajtott a második levél-, és ha süt is, már nincs ereje. Új erőre volna szükségünk.
-Vajon igaz-e- kérdezte az első-, vajon igaz-e, hogy helyünkbe újak jönnek, ha mi lepergtünk, és aztán újra mások, és mindig újra?
-Biztosan igaz-suttogta a másik.- El se tudom képzelni...Ez már meghaladja a mi fogalmainkat.
-És aztán olyan szomorúak leszünk tőle- tette hozzá az első.
Egy ideig hallgattak, aztán az első csöndesen mondta maga elé.
-Miért kell elmennünk?
A második kérdezte:
-Mi lesz velünk, ha lehullunk?
-Lehanyatlunk...
-Mi van ott lenn?
Az első felelte:
-Nem tudom. Az egyik ezt mondja, a másik azt..De senki sem tudja.
A második kérdezte:
-Vajon érzünk-e még valamit? Vajon tudunk-e még valamit magunkról, ha ott lenn leszünk?
Az első ismételte:
-Ki tudná megmondani? Aki lehullott, még sose tért vissza, hogy erről beszéljen.
Újra hallgattak. Aztán az első levél gyöngéden így szólt a társához:
-Ne bánkodj olyan nagyon, hisz reszketsz már.
-Hagyd csak- felelte a másik.-Mostanában olyan könnyen reszketek. Már nem érzem magam olyan biztosan a helyemen.
-Ne beszéljünk többé ilyen dolgokról- mondta az első levél.
A másik felelte:
-Nem.., hagyjuk...,de..., mi másról beszélhetnénk?...-Hallgatott, és kis szünet után folytatta:- Vajon ki megy el közülünk elsőnek?
-Ezzel még ráérünk- csillapította az első.-
Emlékezzünk inkább a múltra. Milyen szép volt. Milyen csodálatosan szép! Amikor a nap oly forrón tűzött ránk, hogy majd kicsattantunk az egészségtől. Emlékszel még? És aztán reggel a harmat..És az enyhe, pompás éjszakák...
-Most iszonyatosak az éjjelek- panaszkodott a másik-, és nem akarnak véget érni.
-Nem szabad panaszkodnunk- mondta az első szelíden-, hisz tovább éltünk, mint sokan-sokan közülünk.
-Úgye, nagyon megváltoztam?- érdklődött az első levél félénken, de sürgetőn.
-Szó sincs róla- erősítette az első.- Te persze azért gondolod, mert én olyan sárga és csúnya lettem, ó, nálam az egészen más...
-Ugyan ne tréfálj!- vágta el a szavát a másik.
-De igazán úgy van- ismételte az első buzgón-, higgy nekem! Olyan szép vagy, mint az első napon. Itt-ott egy-egy vékony, sárga csík, alig lehet észre venni, és csak még szebb leszel tőle. Higgy nekem!
-Köszönöm- suttogta a másik levél meghatottan.-Nem hiszek neked...,legalábbis nem egészen...,te mindig olyan jó voltál hozzám. Most értem csak meg egészen, mennyire jó.
-Hallgass!- Mondta az első, és maga is elhallgatott, mert a bánat a szavát vette.
Most hallgattak mind a ketten. Az órák múltak.
Nedves szél húzott hidegen és ellenségesen a fák felett.
_Ó...,most- mondta a második levél-én....-Megtört a hangja. Lassan levált ágáról, és kerengélve lehullt.
Itt volt a tél !!

kedd, október 27, 2009

Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd Mason Lowell, 1856

Tanulgatom lassan, hogy egyre inkább az Úr közelsége az, ami éltet, ami erőt ad, hogy mindazt elviseljem, amivel szembe találom magam. Épp most is egy olyan próbában vagyok, miből csak az Úr tudja a kimenkedés útját. Meg is kérdeztem Tőle az este: Uram, meddig feledkezel meg még rólam? Miért nem jössz már segíteni? Törődsz Te velem? S a válasz ez volt: Sok verebecskénél drágábbak vagytok, és Boldogok, akik sírnak, mert megvígasztaltatnak! Ebbe kapaszkodom, az Ő igéjébe: Because I know His word is true!!!

Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd,

Fájdalmak útjain Mindig feléd.

Ó, sok keresztje van,

De ez az én utam,

Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd.

 

 Ha este száll reám S csöndes helyen

Álomra hajtanám Fáradt fejem:

Nem lesz hol nyughatom,

Kő lesz a vánkosom,

De álomszárnyakon Szállok feléd.


Szívemtől trónodig - Mily szent csoda –

Mennyei grádicsok Fényes sora,

 A szent angyalsereg

Mind nékem integet;

 Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd!


 Álomlátás után Hajnal ha kél,

Kínos kő vánkosom Megáldom én.

 Templommá szentelem,

 Hogy fájdalmas szívem,

Uram, hozzád vigyem, Mindig feléd!


Csillagvilágokat Elhagyva már,

Elfáradt lelkem is Hazatalál.

Hozzád, ha eljutok,

Lábadhoz roskadok:

Ottan megnyugodhatok Örökre én!