Csak azért, mert zöld...

Hargita...

Hargitáról... ez-az...

Hargita... friss levegő... nyugalom... csend (bent)...
Címszavakban elmondtam, hogy miért jöttem Hargitára, de mindig többet kapok, mint amit elvárok. A legfontosabbat szándékosan nem írtam a felsorolásba, mert az nem egy a sok közül, hanem A LEGfontosabb: ISTEN!!! Annyira vágytam arra, hogy elcsendesedjek belül, kizárjak minden más tényezőt, hogy újra tisztán érthessem Isten szavát, hogy lássam, hol akadozik a 'vételem'.
Rájöttem! Nem hiába juttatta az Úr mostanában sokszor eszembe ezt az éneket: "Én Istenem, SZÍVEM MEGTÖRT teljesen,/ Hozzád hozom ÖRÖMTELEN életem,/ Sok még a BŰN, ami fogva tartja lelkem,/És nem tudom, hogy hol tegyem le terhemet..." - de igen, én tudtam, és tudom, hogy hol tehetem le... Rájöttem, hogy hol volt a hiba, kiemeltem a kulcsszavakat... Az utóbbi időben már az Istennel való kapcsolatban sem leltem örömöt, abban ami és Aki az életem értelme, ereje és célja... :(
Ahogy telnek a napok itt a Hargitán, tisztulnak ki a dolgok, előadások alatt, imádkozások alatt, éneklések közben, személyes beszélgetések által...

Tegnap Veress Ernő bácsiéknál voltunk Kiss Krisztával. Ő már beszámolterről tegnap a bloggján... Nem akarom őt ismételni, csak pár mondatban elmondani,  nekem mit jelentett az a beszélgetés.

Szeretek Ernő bácsival és Annuska nénivel beszélgetni, jobban mondva hallgatni őket... olyan sokszor és sokat tanított Isten általuk. Bölcs, alázatos szolgái Mennyei Atyánknak. Őket látva, hallgatva, tudom, hogy ahova Isten eljuttatta őket, annak ára van, és ők készek voltak megfizetni ennek az árát. Ilyen akarok lenni!!! Akinek az élete sem drága, csak hogy elvégezze futását... hogy Isten tudja megvalósítani mindazt a jót, amit eltervezett az életem felől. 

Ernő bácsinak volt egy mondata, ami épp kellett nekem, ami valamit bennem a helyére tett, de ezt nem írom ide ki, akit érdekel, kérezze meg tőlem... ez túl személyes ahhoz, hogy ide kiirjam...

Ha tehetitek nézzétek a közvetítést, és szedegessetek ti is ebből a jóból, amiben mi részesülünk.

S akikért megérte elmenni...

én a kakukktojás a székelyek között, de jól érzem magam velük, köztük...

szeretnivalók mind, és én szeretem is őket NAGYOOOOOOOOOOOON

Ez még a tavaly volt...

Néhány kép a Hargitáról...

Hargita- gyerekhét

Áldott legyen a Mi Urunk!!!

Ez az ének cseng a fülemben. Az éjjel, amikor a buszon voltunk a hazaúton, a gyerekek a táborban tanult énekek egész repertoárját végigénekelték. Amikor ezt az éneket énekeltük, az járt a fejembe, hogy bárcsak mindig ilyen bátor bizonyságtevők lennének. A két söför hallgatta is ezeket az énekeket. Menet ők kérték, hogy énekeljenek valamit, de akkor nem nyílt énekre a gyermekek szája, és most csak úgy zengett az ének. Én is énekeltem velük, ahogy csak kifért a torkomon. Majd megkérdeztem a söförtöl, hogy mit szól a héten tanultakhoz. El volt képedve, hogy mindezt a táborban tanulták.
Igen, ha Isten lelke munkálkozni kezd, akkor semmi sem lehetetlen. Még egy ige is eszembe jut most: "A gyermekek és csecsemők szája által szerez dicsőséget!" "És ha ezek elhallgatnak, akkor a kövek fognak kiáltani!"

"Istenem, segitsd őket, hogy az ének és a dicséret soha el ne némuljon az ajkukról, és add, hogy gyermeki bátorságukat látva én is, mi is felnőttek felbátorodjunk a dicséretre, és imádatra. Ámen"