Hargita- gyerekhét

Áldott legyen a Mi Urunk!!!

Ez az ének cseng a fülemben. Az éjjel, amikor a buszon voltunk a hazaúton, a gyerekek a táborban tanult énekek egész repertoárját végigénekelték. Amikor ezt az éneket énekeltük, az járt a fejembe, hogy bárcsak mindig ilyen bátor bizonyságtevők lennének. A két söför hallgatta is ezeket az énekeket. Menet ők kérték, hogy énekeljenek valamit, de akkor nem nyílt énekre a gyermekek szája, és most csak úgy zengett az ének. Én is énekeltem velük, ahogy csak kifért a torkomon. Majd megkérdeztem a söförtöl, hogy mit szól a héten tanultakhoz. El volt képedve, hogy mindezt a táborban tanulták.
Igen, ha Isten lelke munkálkozni kezd, akkor semmi sem lehetetlen. Még egy ige is eszembe jut most: "A gyermekek és csecsemők szája által szerez dicsőséget!" "És ha ezek elhallgatnak, akkor a kövek fognak kiáltani!"

"Istenem, segitsd őket, hogy az ének és a dicséret soha el ne némuljon az ajkukról, és add, hogy gyermeki bátorságukat látva én is, mi is felnőttek felbátorodjunk a dicséretre, és imádatra. Ámen"