Ragadd magadhoz a kezdeményezést! (4)

„Tanulmányozzátok alaposan a feladatot, amit kaptatok… és aztán mélyedjetek bele!” (Galata 6:4 TM)

Van egy történet egy nagyszerű horgászról, aki mindig hatalmas fogással tért haza. Egy napon egy idegen megkérdezte, hogy vele tarthatna-e, amikor legközelebb kimegy halászni. „Persze” – mondta a halász. Másnap reggel elindultak egy távoli üreg felé. Az idegen észrevette, hogy a horgásznál nincs se bot, se más felszerelés, csak egy rozsdás szerszámosláda és egy merítőháló. 

A horgász leállította a motort, kinyitotta a ládát, és kivett egy dinamit rudat. Meggyújtott egy gyufát, majd a kanócot, és a vízbe dobta. Egy fülsüketítő robbanás után felkapta a hálóját és elkezdte kimerni a halakat a vízből. Az idegen komor tekintettel a zsebébe nyúlt, és elővett egy „halászati felügyelő” feliratú jelvényt. „Le van tartóztatva.” – mondta. A horgász meg sem rezzent a szavaira. Egyszerűen újra benyúlt a dobozba, meggyújtott egy újabb dinamitot, és a kezében tartotta, amíg a kanóc égett. Aztán a halőr kezébe nyomta, és ezt mondta: „Szóval csak itt akar ülni, vagy halászni is fog?” A történet tanulsága, hogy a sikeres embereknek nincs szükségük égő gyújtózsinórra. A motivációjuk az Istentől kapott belső céljukból származik. Saját maguknál nagyobb ügyért élnek. 

Ha arra várunk, hogy mások ösztönözzenek, akkor mi lesz, ha azok a „mások” nem tűnnek fel? Ennél jobb tervre van szükségünk. És a Biblia megadja nekünk ezt a tervet: „Gondosan kutassátok azt, hogy kik vagytok, és a feladatot, amit kaptatok, azután pedig mélyedjetek el benne!”

Ragadd magadhoz a kezdeményezést! (3)

„Ne ijedjetek meg, és ne féljetek… az Úr… előttetek jár.” (1Mózes 1:29-30)

Jegyezz meg két dolgot a kezdeményezéssel kapcsolatban: 

1) A kezdeményezés megragadása becsukja a félelem ajtaját. Mindannyiunknak vannak félelmei. A kérdés az, hogy mi uralkodunk a félelmeinken, vagy hagyjuk, hogy azok uralkodjanak rajtunk. Norman Vincent Peale a következőt mondta: „A cselekvés az önbizalom nagyszerű helyreállítója és építője. A tétlenség nem csupán következménye, de okozója is a félelemnek. Lehet, hogy a lépésed, amit megteszel, sikeres lesz; lehet, hogy más lépésnek vagy helyreigazításnak kell követnie. De bármiféle cselekedet jobb, mint a tétlenség.” 

Meg kell dolgoznunk azért, hogy legyen esélyünk elérni azt, amire vágyunk. Semmi sem annyira csüggesztő és kimerítő, mint egy befejezetlen feladathoz ragaszkodni. Minél tovább húzzuk-halasztjuk a dolgokat, annál nehezebbé válnak. A legnehezebb munka gyakran a sok könnyű dolog felhalmozódása, melyeket tegnap, a múlt héten, vagy egy hónapja kellett volna elvégezned. A legjobb megoldás arra, hogy megszabaduljunk egy nehéz feladattól – hogy elvégezzük! 

2) A kezdeményezés megnyitja a lehetőségek ajtaját. Azok, akik elindulnak, és keményen dolgoznak, vagy sikeresek lesznek, vagy elbuknak. De azok, akik el sem kezdik, garantáltan kudarcot vallanak! Tehát kérdezd meg Istent: „Meg kell-e hoznom valamilyen döntést? Meg kell-e oldanom egy problémát? Van-e olyan program, amibe bele kell vágnom? Van-e olyan cél, amit ki kell tűznöm, vagy amire törekednem kell? Van-e olyan lehetőség, amit meg kell ragadnom?” Salamon azt írja: „Ha a tökéletes feltételekre vársz, soha nem fogsz semmit elvégezni” (Prédikátor 11:4 TLB). Jobb, ha 80%-ig vagy biztos benne, és elindulsz, mint várni arra, amíg 100%-osan biztos leszel, mert közben lehet, hogy elszalasztod a lehetőséget.

Ragadd magadhoz a kezdeményezést! (2)

„Működjetek bátran, az Úr pedig legyen a jókkal!” (2Krónikák 19:11)

Az utolsó akadályok egyike Izráel népe és az Ígéret Földje között a Jordán folyó volt. De Istennek volt egy terve. Azt mondta a papoknak, akik a frigyládát vitték, hogy amikor belelépnek a folyóba, a víz vissza fog húzódni. Két fontos tanulság van ebben számodra: 

1) Semmi sem fog történni, amíg abba nem hagyod a húzódozást. Nem várhatsz addig, míg minden tökéletes lesz. Nem várhatsz addig, míg a félelmed alábbhagy. Meg kell ragadnod a kezdeményezést. A győztesek tudják, hogy a lendület a barátod. Amint elindulsz előre, bizonyos dolgok világosabbá és könnyebbé válnak. És amikor a lendület elég erős lesz, sok probléma tulajdonképpen magától megoldódik. Talán hallottad már a történetet, amikor egy turista megkérdezett egy öregembert egy kisvárosban: „Tudna mondani nekem valami nevezeteset erről a városról?” Néhány pillanatnyi habozás után az öreg így válaszolt: „Nos, ha innen indul, a világon bárhová eljuthat, ahová csak akar.” Ez rád is igaz. Az, hogy hová jutsz el az életed végére, nem annyira azon múlik, hogy honnan indulsz, hanem hogy egyáltalán elindulsz-e. Ha hajlandó vagy elindulni, senki sem fogja megszabni neked, hogy milyen messzire juthatsz. 

2) Kitartónak kell lenned. A Jordán folyó nem száradt ki abban a pillanatban, amikor a papok beleléptek. Isten 26 mérfölddel feljebb szárította ki, tehát várniuk kellett, míg a maradék víz elvonult (Józsué 3:14-17). Miért így csinálta Isten? Mert ő látja a teljes képet. Olyan átjárót tervezett, amely elég széles, nem csupán egy vagy két, hanem egymilliónál is több ember számára, az átkeléshez. Tehát bízz Istenben, és ragadd magadhoz a kezdeményezést!

Ragadd magadhoz a kezdeményezést! (1)

„Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj!” (Példabeszédek 6:6)

Túl sokan vagyunk úgy, hogy azt várjuk, hogy valaki jöjjön, és megmondja, mit kell tenniük. Van egy történet egy emberről, aki a herceg és a hercegné szolgálatában állt. Egy napon hivatták, hogy beszéljen vele a gazdája. „James, mióta szolgálsz nálunk?” – kérdezte a hercegné. „Úgy 30 éve, kegyelmességed.” – felelt a férfi. „Úgy emlékszem, azért alkalmaztunk, hogy a kutyára felügyelj” – mondta a hercegné. „Igen, kegyelmességed.” „James, az a kutya 27 éve meghalt” – mondta a hercegnő. „Igen, kegyelmességed” – mondta James – „akkor most mit kíván tőlem?” 

Miért nem ragadjuk magunkhoz a kezdeményezést? Mert nem fogjuk fel a semmittevésünk következményeit. Salamon azt írja: „Nézd csak meg a hangyát… Senki sem kell hogy megmondja neki, mit csináljon. Egész nyáron gyűjti az élelmet… És te meddig akarsz tétlenül henyélni? Mennyi ideig maradsz az ágyban? Egy kis szundítás itt, egy kis szundítás ott, egy szabadnap itt, egy szabadnap ott, hátradőlök, lazítok – tudod mi következik ezután?... koldusszegény élet, szegénység lesz állandó vendéged (Példabeszédek 6:6-11 TM). 

Mindaz, amit teszünk, és amit elmulasztunk megtenni, mindig utolér minket. Akik elodázzák a dolgokat, úgy végzik, mint az a bizonyos ember James Albery drámaíró művében: „Aludt, ha a hold sütött, és sütkérezett a napon. Úgy élt, hogy mindig készült valamire, de úgy halt meg, hogy semmit sem tett.” Pál azt írja: „Isten mindegyikünknek megadta a képességet, hogy bizonyos dolgokat jól tudjunk végezni” (Róma 12:6 TLB). Élethivatásunk megértésének egyik kulcsa, hogy tisztában vagyunk a képességeinkkel. Tervezgethetsz és készülődhetsz, de csak egy ideig; aztán cselekedned kell!

Tedd a pénzed Isten szolgájává!

„Aki szereti a pénzt, annak sosem lesz elég pénze.” (Prédikátor 5:10 NIV)

Ha azért akarod, hogy jól menjen neked anyagilag, hogy Isten terveit megvalósítsd, Isten meg fog áldani. De ha csak az a célod, hogy meggazdagodj, akkor egymagad vagy! Figyelj! 

1) Pénzzel lehet venni embereket, de igaz barátokat nem. Christina Onassisnak, a világon az egyik leggazdagabb nőnek, fel kellett fogadnia valakit arra, hogy teniszezzen vele, és elmenjen vele vacsorázni. Annyi pénze volt, hogy nem tudta elkölteni, de mégis üres, magányos életet élt. Igen, pénzen meg lehet venni embereket, de igazi barátokat nem. Akiket pénzen vesznek, azok csak elvenni akarnak, nem adni, és ha elfogy a pénzed, ők is eltűnnek. 

2) Pénzen lehet venni könyveket, de agyat nem. John Hagee írja a The Seven Secrets című könyvében: „A Trinity University központjában egy gyönyörű imatornyot emeltek. A harangszót minden nap lehetett hallani az egyetem egész területén. De az imatornyot vaskapuval zárták le. Miért? Mert néhány diák, aki nem tudta teljesíteni gazdag apja álmait a tanulmányok terén, felmászott a toronyba, hogy a halálba ugorjon.” Igen, a pénz vehet könyveket, de tudást nem. 

3) Pénzen lehet venni ételt, de egészséges étvágyat nem. Gondoltad valaha, hogy egy üres tányér gyönyörű lehet? Egy üres tányér akkor lesz gyönyörű, ha valaki, akit szeretsz, halálos beteg. A legfinomabb ételeket készíted neki, csak azért, hogy lásd, hogyan tolja félre, mert már a látvány is undort kelt benne. Legközelebb, ha egy mosatlan edényt látsz az asztalodon, köszönd meg Istennek az ételt, amit megadott neked, és hogy volt étvágyad hozzá! Ezt nem lehet pénzen megvenni. Összegzésül: Legyen Jézus az életed Ura, és a pénzed legyen az ő szolgája!

A diotrefészi lelkület

„Diotrefész, aki köztünk elsőségre vágyik” (3János 1:9)

A Rocky című filmben Rocky Balboa bokszoló így írja le a barátnőjével, Adrienne-nel való kapcsolatát: „Vannak bennem hiányosságok. Benne is vannak hiányosságok. De kettőnkben együtt nincsenek.” Nem számít, hogy milyen tehetséges vagy, vannak hiányosságaid. Mi a legjobb módszer a gyengeségeid kezelésére? Ha olyanokkal dolgozol együtt, akiknek épp az a terület az erősségük. Az újszövetségi keresztények ezt tették, és ennek következtében „nagy kegyelem volt mindnyájukon” (ApCsel 4:33). 

Akkor mi miért nem dolgozunk jobban össze? A „diotrefészi lelkület” miatt. „Diotrefész, aki vezető szeret lenni, nem hajlandó semmiben együttműködni velünk… Nemcsak hogy nem fogadja szívesen az utazó tanítókat, de másoknak is azt mondja, hogy ne segítsenek nekik. És akik mégis segítenek nekik, azokat kiközösíti a gyülekezetből” (3János 1:9-10 NLT) Mit akart Diotrefész? Irányítást! Őt nem a szolgálat hajtotta, hanem az énje. Félt attól, hogy valaki kérdőre vonja. A jelszava ez volt: „ha nem vagy velem, akkor le is út, fel is út”. Nem akart csapatot, csak támogatókat. De a „sztárok” bizonytalanok; szorosra fogják a gyeplőt. Az a baj, hogy azok, akik nem mernek megbízni másokban, oda jutnak, hogy mások sem fognak bízni bennük. A sikernek egy bizonyos szintjénél sohasem jutnak tovább, mert nem tudnak senkivel együtt dolgozni. És ha megbotlanak, nem lesz senki, aki felsegítse őket. Bizonyos területeken gyengék maradnak; nem tudnak másokból erőt meríteni, mert úgy gondolják, hogy mások „csak azt nézik, hogy mit kaphatnak”. Hűha! Ezt a tükörben látható személy mondja neked! Mások talán csalódást fognak okozni? Igen. De akkor is messzebbre juthatsz mások segítségével, mint anélkül.

Tarts lépést Istennel!

„Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Efézus 2:10)

Változatlanul mindig ez legyen a hozzáállásunk: „Uram, mutasd meg nekem a te tervedet!” És ha már tudjuk, hogy mit óhajt Isten, tegyük meg! Amikor igent mondunk Istennek, Ő megadja nekünk azt a hiányzó képességet, ami az Ő akarata teljesítéséhez szükséges. Jegyezd meg, hogy Isten nem a képességet adja először, és majd azután hív el. Nem, ő elhív, és aztán, ha mi hitben elindulunk és engedelmeskedünk neki, akkor megadja a képességet. 

A Biblia azt mondja: „járjatok méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok” (Efézus 4:1). A „járjatok” szó nem valami sétálgatásra, kóborlásra utal. Azt jelenti, hogy tarts lépést az Úrral, hogy vedd fel a Szentlélek ritmusát, és mozdulj pontosan úgy, ahogyan Ő mozdul. Amikor Isten cselekszik, mi is cselekszünk. Amikor Isten megáll, mi is megállunk. Soha ne gondoljuk, hogy feloszthatjuk az életünket úgy, hogy bizonyos részeire ezt mondjuk: „Ebben a kérdéskörben, ebben az időszakban, ebben a helyzetben egymagam cselekszem. Ebben a másik kérdésben, más időszakban, más körülmények között pedig a bennem élő Szentlélek ereje által cselekszem.” A Szentlélek nem jön-megy az életünkben. Ő mindig velünk van! „Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17:28). Ha egyszer elkezdtünk a Szentlélek ritmusára járni, semmi más nem fog annyira számítani, mint az, hogy lépést tarts vele. Rá fogsz jönni, hogy az az irány, amerre Ő visz téged, mindig a jó irány, az Ő időzítése mindig a legjobb időzítés, és a következmények mindig a jó következmények.

Első szerelem

Ezek a rajzok már évek óta a fiókban vannak, most Dóra bátorítására elővettem és kiteszem a bloggomra... várom a véleményeteket. Kettőt közülük az este rajzoltam. Melyik az a kettő? Várom a válaszaitokat.

A kockás ruhás kislány

Isten kezében