Ha egy könyvet a kezünkbe veszünk, legtöbbször az előszót nem olvassuk el, pedig sokszor abban néhány fontos dolgot megtudhatunk már, ami meghozza, vagy esetleg elveszi a kedvünket az olvasástól.
Ilyen előszónak nevezném a jún.30-i találkozást Kolozsváron, ahol kb. 20-an voltunk együtt, hogy beszélgessünk a múltbeli tapasztalatokról és a jövőbeli kilátásokról, lehetőségekről a sószórót illetően.
Kicsit meglepett, hogy olyan kevesen voltunk, de bátran elmondhatom, hogy nagyon jó volt. Néhány jó ötlettel és bátorító gondolattal hagytam el Kolozsvárt.
Ismerős arcok, mosoly, beszélgetés, éneklés, igék, gondolatok, finom ebéd, utazás, ez mind belefért a napba.
Isten kezdte a szót az énekek által, Ruben (Bántó) bekapcsolódott ebbe, és megosztott velünk néhány kapott gondolatot. Ap.Csel. 2:12,14 – 3 napig imádkoztak, 3 percig prédikáltak, 3000 ember megtért. „Ez a nap Isten napja, a sószóró Istené. Nem mi kezdjük el, mi csak bekapcsolódunk.” Ap. Csel. 7: 55 – István megkövezése. „Az égre függesztette szemét, és látta Jézust.” „Nem lesz könnyű a sószóró, de látni kell Isten dicsőségét. A kereszt nincs körbekerítve, dicsősége hadd ragyogjon általunk.” Egyszerű, mély, sokatmondó gondolatok, amelyek imára késztettek bennünket. És jött az ima, nem megszokottan, nem kényszerből, hanem őszintén, hálából, hálával, vággyal, kéréssel.
Ráhangolódva az összegyülekezésünk lényegére, jöhetett a fórum. Benne múlt, jelen és jövő. Tapasztalatok, helyzetképek, és kilátások. Nehézségek, kudarcok, örömök, eredmények. Megtudtuk, hol, mikor és nagyjából azt is, hogy kikkel sószórózunk. Két csoportra osztva beszélgettünk gyerekmunkáról, illetve ifimunkáról. Ötleteket kaptunk, a gyerekmunkához anyagokat is mutattak be. Finom ebéd. Kelemen Sándor ROMABISZ elnök igei üzenete jó végszó és útravaló volt.
Lukács 10: 1-3, 17-20
Szólt az aratásról, ami NAGY. Kérjük el Istentől azokat az embereket, akiket Ő hívni akar. Keressem meg, hogy hol az én rendem, amit le kell arassak. Higgyük azt, hogy sok az aratnivaló.
Szólt az aratókról, akik KEVESEN vannak. Számszerint is kevesen vagyunk, de ami én vagyok személy szerint is kevés, de Isten mégis használni akar. Ővele nem vagyok kevés. És Istennel együtt és a társaimmal együtt képesek vagyunk az Ő munkáját elvégezni. Minél gyengébb vagyok, annál jobban megdicsőül Isten általam.
Szólt az aratás Uráról. Az imádkozás megmozdít minket. Megláttatja az Úr velünk a mezőt és elküld. „Az elveszett helyzetekbe is Isten valahogy betör.”
Mi bárányok vagyunk a farkasok között: kiszolgáltatottak, de azért vagyunk ott, hogy szeressük őket, s legyünk készek áldozatot hozni értük.
S mint miden előszó egyszer befejeződik, ez esetben is így történt. De a java azután következett. Most amikor ezeket a sorokat írom, már a sószórónak vége van, de azt másik lapon keressétek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése