A kincsesláda

   Kerek-erdőben élt Maki, a medvebocs. Nagyon szeretett az erdőben sétálgatni, nézni, ahogy a fák átváltoznak, ahogy az egyik évszak jön a másik után. Volt egy kicsi dobozkája, amit ő kincsesládának nevezett. Senki nem tudta, hogy mi van benne. Mindenhova magával vitte. Teltek-múltak a napok, Maki minden nap hajtott egyet a naptár lapján. S közben nagyokat sóhajtott, de jó lenne, ha...
  Hopp, már be is csukta maga után az ajtót, és az erdő fái között ballagott. Leballagott a patakpartra. Valami szokatlan dolog örtént. Lili éppen arra járt és meglátta Makit, amint egy kövön üldögél és a kezében szorongatja kicsi dobozát. Lili kedves, vidám és kiváncsi medvebocs volt. Odalopakodott Maki mellé.
  -Szia! Mi van a dobozkádban? Megmutatod?
  -Nem nyithatom ki.
  Lili nagyon elcsodálkozott. Még üldögélt vele egy keveset a patakparton, majd elköszönt Makitól.
  -Gyere holnap is! - kiáltott Lili után.
  -Eljövök! - kiáltott vissza. Talán megmondja, hogy mi van a dobozkában - gondolta tovább Lili.
  Másnap újra találkoztak a patakparton. Beszélgettek és virágokat szedegettek.- Gyere holnap is! - kiáltott Lili után.
  - Eljövök! - szólt vidáman vissza Lili.
 Következő nap újra eljött, és másik nap ismét. Így ment ez napról-napra. Beszélgettek, virágot szedtek, festettek, és annyi szép dolgot még.
  Olyan hamar teltek a napok. Tél lett. Szánkózni is együtt mentek.
Gyorsan siklott le a kis szánkó a domboldalon, a bocsok meg nagyokat nevettek, miközben a Szélúrfi belekapaszkodott Lili sáljába.
  Egyik reggel Maki nagy elhatározással kelt fel. Gyorsan elkészült, sietve kilépett az ajtón. Amint meglátta Lilit, erősen megszorította dobozkáját a kicsi mancsában.
  - A kincsem van benne - mondta Maki és Lili felé nyujtotta mancsát, benne az aranyszinű dobozkával.
  - Megengeded, hogy kinyissam!? - csodálkozott Lili. Ő már el is felejtette a dobozkát.
  - Igen! - mosolygott Maki.
  Lili félve elvette Maki mancsából a dobozkát és kinyitotta.
  - Ez üres! - kiáltott Lili csalódottan és gyorsan be is csukta a dobozkát.
  - Aznap a patakparton, amikor először kérdezted, üres volt, de már nem az. Nézd meg újra.  
   Lili újra kinyitotta, nézegette minden oldalról, s egyszer csak, 
amint a napsugár megcsillant az aranyos doboz alján, 
Lili megpillantotta benne saját magát.
  - De hisz' ez én vagyok!- nevetett fel Lili.
  - A barátom lettél, kincsem lettél! - mondta szelíden Maki.
  Másnap Maki újra áthajtotta a naptár lapját, s közben fütyörészett, de jó, hogy nekem is van...