„Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.” (1Korinthus 9:24)
Egy Peanuts képregényben Charlie Brown így siránkozik barátjának, Linusnak: „Az élet túl sok nekem. Amióta megszülettem, össze vagyok zavarodva. Azt hiszem, az a baj, hogy túl gyorsan bedobnak minket az élet sűrűjébe. Még nem vagyunk rá igazán felkészülve.” „És mit szeretnél?” – kérdezi Linus – „Lehetőséget, hogy előbb bemelegíts?” Lehet, hogy nem kapsz lehetőséget arra, hogy bemelegíts, mielőtt belépsz az életbe, de bemelegíthetsz azáltal, hogy gyakorlod azt, ami fontos számodra, ha már egyszer elkezdődött az élet. Ezek által a bemelegítések által növekszel. Ha elkötelezed magad a gyakorlásra, akkor a következőket fedezed fel:
1) A teljesítményed mindig fejleszthető. Harvey Mackay író azt mondja: „A jó vezető tisztában van azzal, hogy majdnem minden, amit egy bizonyos módon végeznek egy bizonyos ideje, jobban is végezhető. Minden egyes teljesítmény növelhető.”
2) Az élesítési folyamat könnyebb a megfelelő környezetben. A fejlődés mindig bizonyos fokú kockázattal és kudarccal jár. Tehát keress olyan helyet, ahol támogatják a kísérletezést és a növekedést! 3) Késznek kell lenned arra, hogy kis dolgokkal kezdj. Amikor elkezdesz gyakorolni, először csekély hasznod származik belőle. De növekedni fog! Az olimpiai játékokon az aranyérmes és a többi versenyző között gyakran csupán századmásodpercekben mérhető a különbség.
4) Meg kell fizetni annak az árát, hogy eljuss a következő szintre. Sidney Howard a következőt jegyezte meg: „Az, hogy tudod, mit akarsz, fele részben azt jelenti, hogy tudod, miről kell lemondanod ahhoz, hogy megszerezd.” A gyakorlást túl sokan tartjuk egy lényegében negatív élménynek, de nem kell, hogy az legyen, ha a felfedezés és a fejlődés nézőpontja felől közelítjük meg. Tehát gyakorolj tovább!
péntek, július 31, 2009
csütörtök, július 30, 2009
Csak gyakorold tovább! (1)
„Légy szorgalmas ezekben a dolgokban, teljesen szánd oda magad ezekre!” (1Timóteus 4:15 NIV)
Saul királyt gonosz szellemek támadták meg, akik kínozták és megbénították őt. Ezért elküldött Dávidért, hogy jöjjön, és játsszon a hárfáján. Miközben Dávid játszott, Saul „megkönnyebbült, jobban lett, és a rossz szellem eltávozott tőle” (1Sámuel 16:23). Ez a történet két dolgot tanít nekünk: a dicsőítés erejét és a gyakorlás erejét. Dávid nem akkor fedezte fel hirtelen a tálentumát, amikor Saul palotájába ért. Nem, ő éveken át tartó gyakorlással fejlesztette ki azt a magányos hegyoldalakon, miközben apja juhait legeltette.
Amikor a gyakorlásról van szó, a két legkomolyabb kihívás, amivel szembe kell néznünk, az: a) hogy legyen bennünk vágy megtenni; és b) hogy legyen bennünk önfegyelem a kitartáshoz. Pál azt mondja Timóteusnak: „Légy szorgalmas ezekben a dolgokban, teljesen szánd oda magad ezekre, hogy mindenki láthassa előmeneteledet! Nagyon ügyelj az életedre! Tarts ki!” (1Timóteus 4:15-16 NIV). Nincs könnyű módszer arra, hogy fegyelmezett emberekké váljunk. Ennek semmi köze a tehetséghez vagy a képességhez. Ez nem feltételek, hanem döntés kérdése. De amint meghoztad a döntést, és a gyakorlás szokásoddá vált, két dolog nyilvánvalóvá lesz. Az első, a világosan látható különbség a gyakorló és a nem gyakorló ember között. A kerékpárversenyző Lance Armstrong mondta: „A siker kulcsa az, hogy keményebben edzel, és mélyebbre ásol, mint mások”. És ő már csak tudja: hét Tour de France versenyt megnyerve rekordot állított fel. A másik dolog, ami megmutatkozik, a győztes lelkület. Minél keményebben küzdesz, annál kevésbé fogod megadni magad a fáradtságnak, önelégültségnek, csüggedésnek, kritikának és az összes olyan dolognak, amely megpróbálja megtörni a lendületedet.
Saul királyt gonosz szellemek támadták meg, akik kínozták és megbénították őt. Ezért elküldött Dávidért, hogy jöjjön, és játsszon a hárfáján. Miközben Dávid játszott, Saul „megkönnyebbült, jobban lett, és a rossz szellem eltávozott tőle” (1Sámuel 16:23). Ez a történet két dolgot tanít nekünk: a dicsőítés erejét és a gyakorlás erejét. Dávid nem akkor fedezte fel hirtelen a tálentumát, amikor Saul palotájába ért. Nem, ő éveken át tartó gyakorlással fejlesztette ki azt a magányos hegyoldalakon, miközben apja juhait legeltette.
Amikor a gyakorlásról van szó, a két legkomolyabb kihívás, amivel szembe kell néznünk, az: a) hogy legyen bennünk vágy megtenni; és b) hogy legyen bennünk önfegyelem a kitartáshoz. Pál azt mondja Timóteusnak: „Légy szorgalmas ezekben a dolgokban, teljesen szánd oda magad ezekre, hogy mindenki láthassa előmeneteledet! Nagyon ügyelj az életedre! Tarts ki!” (1Timóteus 4:15-16 NIV). Nincs könnyű módszer arra, hogy fegyelmezett emberekké váljunk. Ennek semmi köze a tehetséghez vagy a képességhez. Ez nem feltételek, hanem döntés kérdése. De amint meghoztad a döntést, és a gyakorlás szokásoddá vált, két dolog nyilvánvalóvá lesz. Az első, a világosan látható különbség a gyakorló és a nem gyakorló ember között. A kerékpárversenyző Lance Armstrong mondta: „A siker kulcsa az, hogy keményebben edzel, és mélyebbre ásol, mint mások”. És ő már csak tudja: hét Tour de France versenyt megnyerve rekordot állított fel. A másik dolog, ami megmutatkozik, a győztes lelkület. Minél keményebben küzdesz, annál kevésbé fogod megadni magad a fáradtságnak, önelégültségnek, csüggedésnek, kritikának és az összes olyan dolognak, amely megpróbálja megtörni a lendületedet.
szerda, július 29, 2009
Nagy remények
„Még ma kezembe ad az Úr, leváglak, és a fejedet veszem.” (1Sámuel 17:46)
Nem a kutya mérete számít a harcban, hanem a harc mérete a kutyában. Dávidnak nem volt sem rangja, sem felszerelése, és megfelelő kiképzést sem kapott, de a győztesek lelkületével bírt. Annyira nagy várakozás volt benne, hogy „kifutott gyorsan a csatasorból a filiszteus elé” (1Sámuel 17:48). Miközben Saul és katonái elbújtak, Dávid előrefutott, hogy szembenézzen a kihívással. Ez aztán a nagy reménység! Most nem a saját képességeinkben való hitről beszélünk, hanem Abban való hitről, „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük, vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efézus 3:20).
Martin Seligman, a Pennsylvania Egyetem pszichológia professzora, kutatásokat végzett egy nagy biztosítónál, amelyik életbiztosításokkal foglalkozik, és arra jutott, hogy azok az ügynökök, akik sikerre számítottak, kétszer annyi biztosítást kötöttek, mint azok, akik nem. A kutatók felfedezték, hogy szorosabb összefüggés van az önbizalom és a teljesítmény, mint az intelligencia és a teljesítmény között. Hadd mondjak valamit: azt az Istent, aki benned él, csak egyetlen dolog korlátozza: az, ha képtelen vagy arra, hogy higgy magadban, vagy ha nem vagy hajlandó erre. Minél inkább hiszel magadban, annál többet tudsz elérni. És ha kitartóan hiszel és reménykedsz, eljön annak az ideje, amikor megteszed azt, amit egykor lehetetlennek tartottál. Miért? Azért, mert „Istennél minden lehetséges” (Máté 19:26). Azt mondják, ha Michelangelo a kételyeire vagy a kritikusaira hallgatott volna, akkor a sixtusi kápolna padlóját festette volna ki a mennyezet helyett, és műve nem maradt volna fenn, hogy csodálhassuk. Az az igazság, hogy a nagy eredmények nagy reményekkel kezdődnek!
Nem a kutya mérete számít a harcban, hanem a harc mérete a kutyában. Dávidnak nem volt sem rangja, sem felszerelése, és megfelelő kiképzést sem kapott, de a győztesek lelkületével bírt. Annyira nagy várakozás volt benne, hogy „kifutott gyorsan a csatasorból a filiszteus elé” (1Sámuel 17:48). Miközben Saul és katonái elbújtak, Dávid előrefutott, hogy szembenézzen a kihívással. Ez aztán a nagy reménység! Most nem a saját képességeinkben való hitről beszélünk, hanem Abban való hitről, „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük, vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efézus 3:20).
Martin Seligman, a Pennsylvania Egyetem pszichológia professzora, kutatásokat végzett egy nagy biztosítónál, amelyik életbiztosításokkal foglalkozik, és arra jutott, hogy azok az ügynökök, akik sikerre számítottak, kétszer annyi biztosítást kötöttek, mint azok, akik nem. A kutatók felfedezték, hogy szorosabb összefüggés van az önbizalom és a teljesítmény, mint az intelligencia és a teljesítmény között. Hadd mondjak valamit: azt az Istent, aki benned él, csak egyetlen dolog korlátozza: az, ha képtelen vagy arra, hogy higgy magadban, vagy ha nem vagy hajlandó erre. Minél inkább hiszel magadban, annál többet tudsz elérni. És ha kitartóan hiszel és reménykedsz, eljön annak az ideje, amikor megteszed azt, amit egykor lehetetlennek tartottál. Miért? Azért, mert „Istennél minden lehetséges” (Máté 19:26). Azt mondják, ha Michelangelo a kételyeire vagy a kritikusaira hallgatott volna, akkor a sixtusi kápolna padlóját festette volna ki a mennyezet helyett, és műve nem maradt volna fenn, hogy csodálhassuk. Az az igazság, hogy a nagy eredmények nagy reményekkel kezdődnek!
kedd, július 28, 2009
Akarsz változni?
„Engedd, hogy Isten átformáljon!” (Róma 12:2 GNT)
Változás csak akkor történik, ha:
1) Eldöntöd, hogy megváltozol. A The Daily Mail újság egyszer feltette olvasóinak a kérdést: „Mi a baj a világgal?” G. K. Chesterton állítólag a következő választ küldte: „Tisztelt Uram, én vagyok.” Valld be: ha belerúghatnál abba, aki a legtöbb bajodért felelős, akkor nem tudnál leállni egy hétig! A tanítványság – az a folyamat, melynek során Krisztushoz hasonlóvá válunk – egy döntéssel kezdődik. Jézus hív minket, és mi válaszolunk. „’Kövess engem, és légy a tanítványom!’ – mondta Máténak Jézus. Ő pedig felkelt, és követte őt” (Máté 9:9 NLT). És nézd csak, még a tollát is magával vitte! Ez minden, amire szükséged van ahhoz, hogy elindulj: egy döntés!
2) Változtasd meg a gondolkodásmódodat! „Engedjétek, hogy Isten új emberré formáljon az által, hogy megváltoztatja a gondolkodásmódotokat!” (Róma 12:2 NLT). A változás az elmédben kezdődik. A gondolkodásmódod meghatározza, hogy hogyan érzel; az érzéseid pedig kihatnak arra, hogy hogyan cselekszel. Tehát mosd át az elmédet, tápláld az elmédet, és programozd át Isten Igéjével!
3) Minden nap tegyél meg egy kis lépést! A legtöbben szeretnénk egyik napról a másikra megváltozni. De ez nem így működik; a változás lassan következik be. Ha sikerre vágyunk, akkor kis dolgokkal kell kezdenünk, és meg kell tennünk azokat minden nap. Szalézi Szent Ferenc mondta: „Legyen türelmed mindenhez, de legfőképpen önmagadhoz! Ne csüggesszenek el a hiányosságaid, de kezdd el őket rögtön orvosolni! Minden nap kezdd újra ezt a feladatot!” Azt mondod: „De én annyira gyarló vagyok.” Mind azok vagyunk. Ne csüggedj: „Isten, aki elkezdte bennetek a jó munkát, mindig segíteni fog nektek növekedni az ő kegyelmében, amíg az ő munkája bennetek be nem fejeződik.” (Filippi 1:6 TLB)
Változás csak akkor történik, ha:
1) Eldöntöd, hogy megváltozol. A The Daily Mail újság egyszer feltette olvasóinak a kérdést: „Mi a baj a világgal?” G. K. Chesterton állítólag a következő választ küldte: „Tisztelt Uram, én vagyok.” Valld be: ha belerúghatnál abba, aki a legtöbb bajodért felelős, akkor nem tudnál leállni egy hétig! A tanítványság – az a folyamat, melynek során Krisztushoz hasonlóvá válunk – egy döntéssel kezdődik. Jézus hív minket, és mi válaszolunk. „’Kövess engem, és légy a tanítványom!’ – mondta Máténak Jézus. Ő pedig felkelt, és követte őt” (Máté 9:9 NLT). És nézd csak, még a tollát is magával vitte! Ez minden, amire szükséged van ahhoz, hogy elindulj: egy döntés!
2) Változtasd meg a gondolkodásmódodat! „Engedjétek, hogy Isten új emberré formáljon az által, hogy megváltoztatja a gondolkodásmódotokat!” (Róma 12:2 NLT). A változás az elmédben kezdődik. A gondolkodásmódod meghatározza, hogy hogyan érzel; az érzéseid pedig kihatnak arra, hogy hogyan cselekszel. Tehát mosd át az elmédet, tápláld az elmédet, és programozd át Isten Igéjével!
3) Minden nap tegyél meg egy kis lépést! A legtöbben szeretnénk egyik napról a másikra megváltozni. De ez nem így működik; a változás lassan következik be. Ha sikerre vágyunk, akkor kis dolgokkal kell kezdenünk, és meg kell tennünk azokat minden nap. Szalézi Szent Ferenc mondta: „Legyen türelmed mindenhez, de legfőképpen önmagadhoz! Ne csüggesszenek el a hiányosságaid, de kezdd el őket rögtön orvosolni! Minden nap kezdd újra ezt a feladatot!” Azt mondod: „De én annyira gyarló vagyok.” Mind azok vagyunk. Ne csüggedj: „Isten, aki elkezdte bennetek a jó munkát, mindig segíteni fog nektek növekedni az ő kegyelmében, amíg az ő munkája bennetek be nem fejeződik.” (Filippi 1:6 TLB)
hétfő, július 27, 2009
Szolgálatra felkészített emberek
„Ajándékot adott az embereknek… hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére.” (Efézus 4:8,12)
Vezetőként mindig szem előtt kell tartanod annak a filozófiáját, tervét és célkitűzését, aminek az elvégzésére elhívattál, és világossá kell tenned azok számára is, akik veled dolgoznak. A három legáltalánosabb probléma minden szervezetben – beleértve az egyházat is – a következő: 1) ha valakit beállítanak egy nem neki való helyre, és csak azért hagyják ott, mert nincs senki más, aki végezhetné a munkát; 2) ha nem ismerik fel valakinek az ajándékát, és nem biztosítanak hozzá megfelelő képzést, iránymutatást és információt, hogy elősegítsék a csapatmunkát; 3) olyan vezetők, akik nem tudják, hogyan kommunikálják érthetően a látásukat. Ha ezek közül a területek közül bármelyik nincs szinkronban, akkor az időnket és az energiánkat hibaelhárításra fordítjuk, tüzeket oltunk, és százfelé szaladgálunk. Ez azt eredményezi, hogy a vezetők elcsüggednek, és a munkások kilépnek.
De az egyháznak nem kell ilyennek lennie. Pál a gyülekezetnövekedés mesteri tervét ismerteti, amikor arra emlékeztet, hogy Isten „adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére”. Miért jelölt ki Isten vezetőket? Hogy felkészítse az embereket. Mire kell az embereket felkészíteni? A szolgálatra. Miért olyan fontos a szolgálat? Hogy építse Krisztus testét. Erről van szó! Ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy kifejlesszünk egy erős, egészséges egyházat, amelynek az a küldetése, hogy táplálja Isten juhait, és elérje az elveszetteket az evangéliummal. Ezért bármit is teszel, mint vezető, annak közvetlenül kapcsolódnia kell az emberek szolgálatra való felkészítéséhez. Tedd ezt, és te kevésbé leszel frusztrált, az emberek elégedettebbek lesznek, a gyülekezeted pedig gazdagabban fog gyümölcsöt teremni!
Vezetőként mindig szem előtt kell tartanod annak a filozófiáját, tervét és célkitűzését, aminek az elvégzésére elhívattál, és világossá kell tenned azok számára is, akik veled dolgoznak. A három legáltalánosabb probléma minden szervezetben – beleértve az egyházat is – a következő: 1) ha valakit beállítanak egy nem neki való helyre, és csak azért hagyják ott, mert nincs senki más, aki végezhetné a munkát; 2) ha nem ismerik fel valakinek az ajándékát, és nem biztosítanak hozzá megfelelő képzést, iránymutatást és információt, hogy elősegítsék a csapatmunkát; 3) olyan vezetők, akik nem tudják, hogyan kommunikálják érthetően a látásukat. Ha ezek közül a területek közül bármelyik nincs szinkronban, akkor az időnket és az energiánkat hibaelhárításra fordítjuk, tüzeket oltunk, és százfelé szaladgálunk. Ez azt eredményezi, hogy a vezetők elcsüggednek, és a munkások kilépnek.
De az egyháznak nem kell ilyennek lennie. Pál a gyülekezetnövekedés mesteri tervét ismerteti, amikor arra emlékeztet, hogy Isten „adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére”. Miért jelölt ki Isten vezetőket? Hogy felkészítse az embereket. Mire kell az embereket felkészíteni? A szolgálatra. Miért olyan fontos a szolgálat? Hogy építse Krisztus testét. Erről van szó! Ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy kifejlesszünk egy erős, egészséges egyházat, amelynek az a küldetése, hogy táplálja Isten juhait, és elérje az elveszetteket az evangéliummal. Ezért bármit is teszel, mint vezető, annak közvetlenül kapcsolódnia kell az emberek szolgálatra való felkészítéséhez. Tedd ezt, és te kevésbé leszel frusztrált, az emberek elégedettebbek lesznek, a gyülekezeted pedig gazdagabban fog gyümölcsöt teremni!
vasárnap, július 26, 2009
Nagyszerű kapcsolatok
„Van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.” (Példabeszédek 18:24)
A jó kapcsolatok építéséhez idő és energia kell. És csak akkor fedezed fel, hogy milyen értékes egy ilyen kapcsolat, ha próbára lesz téve. Egy író így fogalmaz: „Ha azt szeretnéd, hogy a szíved együtt dobbanjon másokéval, komoly mértékű lefaragás szükséges – le kell nyisszantani az énközpontúságot. Olyan ez, mint a buszon utazni; ha felszállnak mások, akkor késznek kell lenned arra, hogy félrehúzódj, és helyet adj nekik és a csomagoknak, amiket hoznak. Amikor így teszel, a tetteid azt juttatják kifejezésre, hogy fontos a másik ember. Azért lesz egy kapcsolat értékesebb, mint sok másik, mert képes a túlélésre és arra, hogy elviselje az átrendeződéseket.”
Két dologban fogható meg, hogy mi az, amit a legtöbbre értékelünk egy barátban: 1) a bizonyosság, hogy nem fog meglépni, amikor az út rögössé válik; 2) annak a tudata, hogy tökéletlenségünk és sebhelyeink nem változtatják meg az ő elkötelezettségük mértékét. Salamon azt mondta: „Van ember, aki bajba juttatja embertársait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.” A minőség a lényeg, nem a mennyiség. Ezért van az, hogy a szívek kapcsolata sokkal erősebb lehet, mint a vérségi kötelék. Ne írj le másokat elhamarkodottan amiatt, ha hibát követnek el, csalódást okoznak neked, vagy meggondolatlanul tesznek valamit. Nem vontatnád az autódat a roncstelepre azért, mert lemerült az akkumulátora, vagy defektet kapott! A szeretet kockázatot jelent, de a nyereség nagyobb, mint a befektetés. Minden sikertörténet mögött olyan embereket találsz, akik volt, hogy annyira csüggedtnek érezték magukat, hogy fel akarták adni; akik elestek, és szükségük volt arra, hogy valaki felemelje őket – és akkor valaki közbelépett, felemelte őket, és segített nekik tovább menni. Az élet nem a vagyonszerzésre és a teljesítményekre épül, hanem a kapcsolatokra. Fordíts hát nagy gondot a kapcsolataidra!
A jó kapcsolatok építéséhez idő és energia kell. És csak akkor fedezed fel, hogy milyen értékes egy ilyen kapcsolat, ha próbára lesz téve. Egy író így fogalmaz: „Ha azt szeretnéd, hogy a szíved együtt dobbanjon másokéval, komoly mértékű lefaragás szükséges – le kell nyisszantani az énközpontúságot. Olyan ez, mint a buszon utazni; ha felszállnak mások, akkor késznek kell lenned arra, hogy félrehúzódj, és helyet adj nekik és a csomagoknak, amiket hoznak. Amikor így teszel, a tetteid azt juttatják kifejezésre, hogy fontos a másik ember. Azért lesz egy kapcsolat értékesebb, mint sok másik, mert képes a túlélésre és arra, hogy elviselje az átrendeződéseket.”
Két dologban fogható meg, hogy mi az, amit a legtöbbre értékelünk egy barátban: 1) a bizonyosság, hogy nem fog meglépni, amikor az út rögössé válik; 2) annak a tudata, hogy tökéletlenségünk és sebhelyeink nem változtatják meg az ő elkötelezettségük mértékét. Salamon azt mondta: „Van ember, aki bajba juttatja embertársait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.” A minőség a lényeg, nem a mennyiség. Ezért van az, hogy a szívek kapcsolata sokkal erősebb lehet, mint a vérségi kötelék. Ne írj le másokat elhamarkodottan amiatt, ha hibát követnek el, csalódást okoznak neked, vagy meggondolatlanul tesznek valamit. Nem vontatnád az autódat a roncstelepre azért, mert lemerült az akkumulátora, vagy defektet kapott! A szeretet kockázatot jelent, de a nyereség nagyobb, mint a befektetés. Minden sikertörténet mögött olyan embereket találsz, akik volt, hogy annyira csüggedtnek érezték magukat, hogy fel akarták adni; akik elestek, és szükségük volt arra, hogy valaki felemelje őket – és akkor valaki közbelépett, felemelte őket, és segített nekik tovább menni. Az élet nem a vagyonszerzésre és a teljesítményekre épül, hanem a kapcsolatokra. Fordíts hát nagy gondot a kapcsolataidra!
szombat, július 25, 2009
Növekedni a kegyelemben (2)
„Ne ítélkezzünk!” (Róma 14:13)
Az összehasonlítgatás után csaknem rögtön a leuralás következik. A leuralók gyakran „vallásossággal” vannak átitatva. Az ő munkamódszerük a manipuláció, a célozgatás és a burkolt fenyegetőzés. Ők nem nagyok a kegyelemben, mert úgy gondolják, hogy „ők már mindent tudnak” (lásd: Róma 12:16). Felismered ezek közül valamelyik jellemvonást magadban? Gondolj bele, mennyivel boldogabb lennél, ha nem próbálnád folyton irányítani az embereket és a fejleményeket. Dennis Leonard írja: „Add meg szeretteidnek azt a méltóságot, hogy elkövethessék saját hibáikat, és tanuljanak belőlük! Ha mindig beleavatkozol mások dolgába, akkor nemcsak hogy ki fogsz égni, de Istent is akadályozod, hogy munkálkodhasson az életükben… Ők Hozzá tartoznak, nem hozzád!”
A zsidó étkezési törvények kapcsán támadt vitára nézve Pál ezt írja: „Azok, akik szabadnak érzik magukat arra, hogy egyenek, ne nézzék le azokat, akik nem esznek. Akik pedig nem esznek… ne ítéljék el azokat, akik esznek, mert Isten elfogadta őket” (Róma 14:3 NLT). Ha te nem érzel szabadságot valamire, azért még ne ítéld el azt, akinek szabadsága van rá. Attól még, hogy határozott véleményed van, nem fogadható el az, hogy másokra erőlteted. Még a jó dolgokat is lehet rosszra használni. William Barclay beszél arról, hogy „a Sabbátot zsarnokivá teszik azáltal, hogy szabályok, rendelkezések és tiltások dzsungelével veszik körül”. Kérdezd meg magadtól, hogy a hozzáállásod békét vagy viszályt munkál inkább. A kegyelemben növekedni azt jelenti, hogy egymást építjük (Róma 14:19), és nem azt, hogy a szabadságoddal kérkedsz olyanok előtt, akik nem osztják meggyőződésedet. Pál azt mondja, „mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében” (Róma 14:5). Vannak olyan idők, amikor arra van szükség, hogy alázatosan és imádságosan menj tovább, mindentől függetlenül.
Az összehasonlítgatás után csaknem rögtön a leuralás következik. A leuralók gyakran „vallásossággal” vannak átitatva. Az ő munkamódszerük a manipuláció, a célozgatás és a burkolt fenyegetőzés. Ők nem nagyok a kegyelemben, mert úgy gondolják, hogy „ők már mindent tudnak” (lásd: Róma 12:16). Felismered ezek közül valamelyik jellemvonást magadban? Gondolj bele, mennyivel boldogabb lennél, ha nem próbálnád folyton irányítani az embereket és a fejleményeket. Dennis Leonard írja: „Add meg szeretteidnek azt a méltóságot, hogy elkövethessék saját hibáikat, és tanuljanak belőlük! Ha mindig beleavatkozol mások dolgába, akkor nemcsak hogy ki fogsz égni, de Istent is akadályozod, hogy munkálkodhasson az életükben… Ők Hozzá tartoznak, nem hozzád!”
A zsidó étkezési törvények kapcsán támadt vitára nézve Pál ezt írja: „Azok, akik szabadnak érzik magukat arra, hogy egyenek, ne nézzék le azokat, akik nem esznek. Akik pedig nem esznek… ne ítéljék el azokat, akik esznek, mert Isten elfogadta őket” (Róma 14:3 NLT). Ha te nem érzel szabadságot valamire, azért még ne ítéld el azt, akinek szabadsága van rá. Attól még, hogy határozott véleményed van, nem fogadható el az, hogy másokra erőlteted. Még a jó dolgokat is lehet rosszra használni. William Barclay beszél arról, hogy „a Sabbátot zsarnokivá teszik azáltal, hogy szabályok, rendelkezések és tiltások dzsungelével veszik körül”. Kérdezd meg magadtól, hogy a hozzáállásod békét vagy viszályt munkál inkább. A kegyelemben növekedni azt jelenti, hogy egymást építjük (Róma 14:19), és nem azt, hogy a szabadságoddal kérkedsz olyanok előtt, akik nem osztják meggyőződésedet. Pál azt mondja, „mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében” (Róma 14:5). Vannak olyan idők, amikor arra van szükség, hogy alázatosan és imádságosan menj tovább, mindentől függetlenül.
péntek, július 24, 2009
Növekedni a kegyelemben (1)
„Mi nem… hasonlítjuk magunkat.” (2Korinthus 10:12 NIV)
Chuck Swindoll írja: „Amikor mások nem osztják a nézeteidet, megtalálod a módját, hogy jelezd a rosszallásodat? Mi van akkor, ha valakinek újabb autója van, szebb házban lakik, egy bizonyos fajta frizurát hord, vagy olyan ruhákat vesz, amilyeneket te sohasem viselnél? Mi van akkor, ha elvált, vagy egyedülálló szülő, vagy (Isten őrizz!) olyan kapcsolatban él, amilyet te nem helyeselsz? Tudsz „összhangban élni” vele, vagy előrántod az „összehasonlítási szabályok könyvét”? A Biblia azt mondja, hogy nem kellene hasonlítgatni magunkat… mindegyikünk önálló személyiség. Az összehasonlítgatás nem helyes, mert kritizáláshoz, versengéshez, leuraláshoz és irigységhez vezet. Ez azt jelzi, hogy bizonytalan vagy, és a kegyelem ismeretlen fogalom számodra. A kegyelem azt jelenti, hogy felszabadítod a többieket, hogy önmaguk legyenek, és elhagyod azt a törvényeskedő hozzáállást, amely elvárja tőlük, hogy a te mércédhez igazodjanak.” Pál így fogalmaz: „Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa” (Róma 14:4). Jegyezd meg ezeket a szavakat: „Ki vagy te, hogy… ítélkezel?” Fogd vissza magad! Ne próbáld Isten munkáját végezni!
Gladys Hunt írja: „Az elfogadás azt jelenti, hogy értékes vagy úgy, ahogy vagy… Nincs rád kényszerítve másvalaki elképzelése… Nyugodtan beszélhetsz arról, hogyan érzel… és miért… és valaki tényleg törődik veled… kipróbálhatsz ötleteket, és nem lőnek rögtön főbe érte… akár még eretnek gondolatokat is kifejthetsz, és megvitathatod őket értelmes beszélgetésben. Biztonságban érzed magad. Senki sem ítélkezik feletted… még ha nem is értenek egyet veled. Ez nem azt jelenti, hogy sosem fognak helyreigazítani… csak annyit jelent, hogy nyugodtan lehetsz az, aki vagy.” Ha ezt el tudod mondani, és tényleg így is gondolod, akkor növekszel a kegyelemben!
Chuck Swindoll írja: „Amikor mások nem osztják a nézeteidet, megtalálod a módját, hogy jelezd a rosszallásodat? Mi van akkor, ha valakinek újabb autója van, szebb házban lakik, egy bizonyos fajta frizurát hord, vagy olyan ruhákat vesz, amilyeneket te sohasem viselnél? Mi van akkor, ha elvált, vagy egyedülálló szülő, vagy (Isten őrizz!) olyan kapcsolatban él, amilyet te nem helyeselsz? Tudsz „összhangban élni” vele, vagy előrántod az „összehasonlítási szabályok könyvét”? A Biblia azt mondja, hogy nem kellene hasonlítgatni magunkat… mindegyikünk önálló személyiség. Az összehasonlítgatás nem helyes, mert kritizáláshoz, versengéshez, leuraláshoz és irigységhez vezet. Ez azt jelzi, hogy bizonytalan vagy, és a kegyelem ismeretlen fogalom számodra. A kegyelem azt jelenti, hogy felszabadítod a többieket, hogy önmaguk legyenek, és elhagyod azt a törvényeskedő hozzáállást, amely elvárja tőlük, hogy a te mércédhez igazodjanak.” Pál így fogalmaz: „Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa” (Róma 14:4). Jegyezd meg ezeket a szavakat: „Ki vagy te, hogy… ítélkezel?” Fogd vissza magad! Ne próbáld Isten munkáját végezni!
Gladys Hunt írja: „Az elfogadás azt jelenti, hogy értékes vagy úgy, ahogy vagy… Nincs rád kényszerítve másvalaki elképzelése… Nyugodtan beszélhetsz arról, hogyan érzel… és miért… és valaki tényleg törődik veled… kipróbálhatsz ötleteket, és nem lőnek rögtön főbe érte… akár még eretnek gondolatokat is kifejthetsz, és megvitathatod őket értelmes beszélgetésben. Biztonságban érzed magad. Senki sem ítélkezik feletted… még ha nem is értenek egyet veled. Ez nem azt jelenti, hogy sosem fognak helyreigazítani… csak annyit jelent, hogy nyugodtan lehetsz az, aki vagy.” Ha ezt el tudod mondani, és tényleg így is gondolod, akkor növekszel a kegyelemben!
csütörtök, július 23, 2009
Hitben járni
„Hitben járunk, nem látásban.” (2Korinthus 5:7)
Miután Sadrak, Mésak és Abédnegó megtagadták, hogy a bálványszobrot imádják, bedobták őket egy tüzes kemencébe. Eléggé reménytelenül hangzik, nem? De nem Isten számára, aki arra szakosodott, hogy véghezvigye a lehetetlent; Őt nem „a szokásos” jellemzi. Amikor az emberek valami látványos dolgot tesznek, tetten érhetjük az emberi logikát mögötte. De, ahogy az egyik író fogalmaz: „Isten nem épít felhőkarcolókat; az emberek viszont igen… és magukon viselik az emberi zsenialitás nyomát. De nem találsz olyan embert, aki csillagot tudna alkotni. Amikor Isten cselekszik, az olyan, mint a felhőkarcoló és a csillag közti különbség.” Isten megjutalmazta a héber ifjak hitét azzal, hogy biztonságban kihozta őket a tűzből. A király maga jelentette ki: „Áldott legyen… Isten, aki kiszabadította szolgáit, akik benne bíznak… nincs más isten, aki így meg tud szabadítani!” (Dániel 3:28-29 NASB)
Sok embernek, aki gondtalannak tűnik, olyan aggodalmai vannak, melyeket egyedül Isten ért meg: pénzügyi, munkahelyi, egészségügyi vagy házassági problémák. Isten azt mondja: „Adjátok át nekem minden gondotokat!” (1Péter 5:7) Ha hitben jársz, olyan válaszokat kapsz imádságaidra, amelyek próbára teszik az emberi logikádat. Visszatekintve azonban rájössz, hogy magad sem tudtál volna jobb megoldással előállni. Patrick Overton, a költő mondta: „Ha az összes fényednek a határára érsz, és ott tartasz, hogy lezuhansz az ismeretlen sötétségbe, a hit azt jelenti, hogy tudod, a kettő közül valamelyik be fog következni: vagy lesz ott valami szilárd, amin megállhatsz, vagy megtanulsz repülni.” Emlékezz: „Hitben járunk, nem látásban”! És amikor már úgy gondolod, hogy megtanultad, hogyan kell ezt csinálni, pontosan akkor kerülsz olyan helyzetbe, ami megköveteli, hogy elölről kezdd az egészet!
Miután Sadrak, Mésak és Abédnegó megtagadták, hogy a bálványszobrot imádják, bedobták őket egy tüzes kemencébe. Eléggé reménytelenül hangzik, nem? De nem Isten számára, aki arra szakosodott, hogy véghezvigye a lehetetlent; Őt nem „a szokásos” jellemzi. Amikor az emberek valami látványos dolgot tesznek, tetten érhetjük az emberi logikát mögötte. De, ahogy az egyik író fogalmaz: „Isten nem épít felhőkarcolókat; az emberek viszont igen… és magukon viselik az emberi zsenialitás nyomát. De nem találsz olyan embert, aki csillagot tudna alkotni. Amikor Isten cselekszik, az olyan, mint a felhőkarcoló és a csillag közti különbség.” Isten megjutalmazta a héber ifjak hitét azzal, hogy biztonságban kihozta őket a tűzből. A király maga jelentette ki: „Áldott legyen… Isten, aki kiszabadította szolgáit, akik benne bíznak… nincs más isten, aki így meg tud szabadítani!” (Dániel 3:28-29 NASB)
Sok embernek, aki gondtalannak tűnik, olyan aggodalmai vannak, melyeket egyedül Isten ért meg: pénzügyi, munkahelyi, egészségügyi vagy házassági problémák. Isten azt mondja: „Adjátok át nekem minden gondotokat!” (1Péter 5:7) Ha hitben jársz, olyan válaszokat kapsz imádságaidra, amelyek próbára teszik az emberi logikádat. Visszatekintve azonban rájössz, hogy magad sem tudtál volna jobb megoldással előállni. Patrick Overton, a költő mondta: „Ha az összes fényednek a határára érsz, és ott tartasz, hogy lezuhansz az ismeretlen sötétségbe, a hit azt jelenti, hogy tudod, a kettő közül valamelyik be fog következni: vagy lesz ott valami szilárd, amin megállhatsz, vagy megtanulsz repülni.” Emlékezz: „Hitben járunk, nem látásban”! És amikor már úgy gondolod, hogy megtanultad, hogyan kell ezt csinálni, pontosan akkor kerülsz olyan helyzetbe, ami megköveteli, hogy elölről kezdd az egészet!
szerda, július 22, 2009
Elégedettségre vágysz?
„Népem… elvetette az élő vizet… és repedezett falú víztartókat ásott.” (Jeremiás 2:13 NIV)
Könnyű elégedettnek lenni olyankor, amikor az életben minden úgy megy, ahogy te szeretnéd. De milyen gyakran van ez így? A Biblia azt mondja, gyakorolnunk kell, hogy „mindig és mindenben örülni tudjunk” (Filippi 4:11 NCV), mert ha az életed csak arról szól, hogy azt várod, mikor következik be az, amit szeretnél, akkor sokáig várhatsz! Epikurosz azt mondta: „Ne rontsd el azt, amid van azzal, hogy az után vágyakozol, ami nincs meg neked! Emlékezz rá, hogy egykor abban reménykedtél, amid most van!” Három dolog folytonosan táplálja elégedetlenségünket:
1) Kapzsiság. Ha azon rágódsz, amid nincs, akkor nem élvezed azt, amit Isten már megadott neked. Légy elégedett! Jó dolog célokat kitűzni, de ne koncentrálj olyan erősen a végső eredményre, hanem tanulj meg örvendezni az Úrban útközben! 2) Félelem. El akarja érni, hogy fuss valami elől, ami nem is üldöz téged. Ez az ellenség módszere arra, hogy a) megfosszon a békességedtől és a stabilitásodtól; b) kínozzon a „mi lesz, ha” eshetőségekkel; c) megakadályozza, hogy bízz Istenben. A zsoltáros azt mondja: „Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!” (Zsoltárok 56:5)
3) Rossz helyen keresed a kielégülést. Isten azt mondta: „Népem… elvetette… az élő vizet, és… repedezett falú víztartókat ástak, amelyek nem tartják a vizet.” Azt mondják, hogy az első 50 évünket a biztonság keresésével töltjük, az életünk hátralévő részében pedig szeretnénk valamit elérni. De nem kell így tennünk. Az énekíró azt írta: „Csak Krisztus az, ki nyugtot ad, más név nincs énnekem. Élet, öröm és szeretetet van, Jézus, szíveden!” Elégedettségre vágysz? Próbáld ki Jézust!
Könnyű elégedettnek lenni olyankor, amikor az életben minden úgy megy, ahogy te szeretnéd. De milyen gyakran van ez így? A Biblia azt mondja, gyakorolnunk kell, hogy „mindig és mindenben örülni tudjunk” (Filippi 4:11 NCV), mert ha az életed csak arról szól, hogy azt várod, mikor következik be az, amit szeretnél, akkor sokáig várhatsz! Epikurosz azt mondta: „Ne rontsd el azt, amid van azzal, hogy az után vágyakozol, ami nincs meg neked! Emlékezz rá, hogy egykor abban reménykedtél, amid most van!” Három dolog folytonosan táplálja elégedetlenségünket:
1) Kapzsiság. Ha azon rágódsz, amid nincs, akkor nem élvezed azt, amit Isten már megadott neked. Légy elégedett! Jó dolog célokat kitűzni, de ne koncentrálj olyan erősen a végső eredményre, hanem tanulj meg örvendezni az Úrban útközben! 2) Félelem. El akarja érni, hogy fuss valami elől, ami nem is üldöz téged. Ez az ellenség módszere arra, hogy a) megfosszon a békességedtől és a stabilitásodtól; b) kínozzon a „mi lesz, ha” eshetőségekkel; c) megakadályozza, hogy bízz Istenben. A zsoltáros azt mondja: „Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!” (Zsoltárok 56:5)
3) Rossz helyen keresed a kielégülést. Isten azt mondta: „Népem… elvetette… az élő vizet, és… repedezett falú víztartókat ástak, amelyek nem tartják a vizet.” Azt mondják, hogy az első 50 évünket a biztonság keresésével töltjük, az életünk hátralévő részében pedig szeretnénk valamit elérni. De nem kell így tennünk. Az énekíró azt írta: „Csak Krisztus az, ki nyugtot ad, más név nincs énnekem. Élet, öröm és szeretetet van, Jézus, szíveden!” Elégedettségre vágysz? Próbáld ki Jézust!
kedd, július 21, 2009
Öregedni és bölcsebbé válni
„Tanítsd az idős férfiakat [és asszonyokat], hogy legyenek… mértékletesek.” (Titusz 2:2-3 NIV)
Dale Evans (Roy Rogers felesége) teljes szívéből szerette Jézust, és gondja volt rá, hogy ezt mindenki tudja Hollywoodban. Íme egyik imádsága:
„Uram, te jobban tudod, mint én magam, hogy öregszem, és idővel öreg leszek. Őrizz meg attól, hogy túl beszédes legyek; különösen attól a végzetes szokástól, hogy azt gondoljam, mindig és mindenről mondanom kell valamit. Szabadíts meg attól a késztetéstől, hogy megpróbáljam mindenki ügyét elrendezni. Őrizd meg az elmémet, hogy szabad legyen a részletek vég nélküli elbeszélésétől, és adj nekem szárnyakat, hogy a lényegre térjek. Kegyelmedet kérem, hogy meg tudjam hallgatni mások fájdalmainak történetét; de pecsételd le a számat, ha az én fájdalmaimról és szenvedéseimről van szó, mert azok növekednek, és egyre szívesebben emlegetem fel őket, ahogy telnek az évek. Nem jobb memóriát kérek, hanem növekvő alázatosságot és kevesebb magabiztosságot, főleg olyankor, ha úgy tűnik, hogy az én emlékezetem összeütközésbe kerül másokéval. Taníts meg arra, hogy előfordulhat, hogy tévedek. Hadd legyek mindig nagyon kedves. Nem feltétlenül akarok egy szent lenni; némelyikkel olyan nehéz együtt élni. De egy savanyú öregasszony (vagy öregember) az ördög munkájának megkoronázása. Tégy megfontolttá, de ne szeszélyessé, segítőkésszé, de ne parancsolgatóvá. Talán úgy tűnik, kár, hogy nem használom hatalmas bölcsességemet, de Te tudod, Uram, hogy szeretném, ha lenne néhány barátom a végén. Tehát kérlek, add meg nekem azt a képességet, hogy meglássam az áldásokat a váratlan próbákban, és a jóságot a nem egészen tökéletes emberekben. És adj kegyelmet, hogy úgy is szóljak hozzájuk. Krisztus nevében, ámen.
Dale Evans (Roy Rogers felesége) teljes szívéből szerette Jézust, és gondja volt rá, hogy ezt mindenki tudja Hollywoodban. Íme egyik imádsága:
„Uram, te jobban tudod, mint én magam, hogy öregszem, és idővel öreg leszek. Őrizz meg attól, hogy túl beszédes legyek; különösen attól a végzetes szokástól, hogy azt gondoljam, mindig és mindenről mondanom kell valamit. Szabadíts meg attól a késztetéstől, hogy megpróbáljam mindenki ügyét elrendezni. Őrizd meg az elmémet, hogy szabad legyen a részletek vég nélküli elbeszélésétől, és adj nekem szárnyakat, hogy a lényegre térjek. Kegyelmedet kérem, hogy meg tudjam hallgatni mások fájdalmainak történetét; de pecsételd le a számat, ha az én fájdalmaimról és szenvedéseimről van szó, mert azok növekednek, és egyre szívesebben emlegetem fel őket, ahogy telnek az évek. Nem jobb memóriát kérek, hanem növekvő alázatosságot és kevesebb magabiztosságot, főleg olyankor, ha úgy tűnik, hogy az én emlékezetem összeütközésbe kerül másokéval. Taníts meg arra, hogy előfordulhat, hogy tévedek. Hadd legyek mindig nagyon kedves. Nem feltétlenül akarok egy szent lenni; némelyikkel olyan nehéz együtt élni. De egy savanyú öregasszony (vagy öregember) az ördög munkájának megkoronázása. Tégy megfontolttá, de ne szeszélyessé, segítőkésszé, de ne parancsolgatóvá. Talán úgy tűnik, kár, hogy nem használom hatalmas bölcsességemet, de Te tudod, Uram, hogy szeretném, ha lenne néhány barátom a végén. Tehát kérlek, add meg nekem azt a képességet, hogy meglássam az áldásokat a váratlan próbákban, és a jóságot a nem egészen tökéletes emberekben. És adj kegyelmet, hogy úgy is szóljak hozzájuk. Krisztus nevében, ámen.
hétfő, július 20, 2009
Uralkodj magadon!
„Minden szabad nekem – de…” (1Korinthus 6:12)
Add tudtára a testednek, hogy ki diktál! Minden nap találj módot arra, hogy nemet mondj önmagadnak. Ha így teszel, akkor képes leszel megtenni akkor is, amikor valóban számít. Most nemcsak főbenjáró bűnökről beszélünk, hanem arról, hogy oda kell koncentrálnunk életünk fegyelmezetlen területeire, amelyeket kimagyarázunk és racionalizálunk, ahelyett hogy végre törődnénk velük. Pál azt írja:
„Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.” Pál ezen a mércén méri le cselekedeteit: „Javamra válik? Vagy fennáll a veszélye annak, hogy uralma alá kerítsen?”
Meddig fogod még azt mondogatni magadnak: „Tudom, hogy meg kell változnom, és meg is fogok: holnap”? Jogod van hozzá, hogy csokoládétortát és fagylaltot fogyassz minden este lefekvéskor. Ezt „szabad”, de nem „használ”, főleg, ha egészséges artériákat, cukor-mentes vért, csinos derekat akarsz, és azt, hogy képes legyél lefutni a maratont, vagy talán csak annyit, hogy lépést tudj tartani az unokáiddal. Jogod van ahhoz, hogy úgy töltsd az idődet, és úgy költsd a pénzedet, ahogy neked tetszik, de nincs jogod panaszkodni, ha a csökkenő hozadék elve bejön, és a szegényházban végzed. Jogod van bármilyen szeméttel megtölteni az elmédet, amivel csak akarod. De értsd meg: ha folyamatosan kiteszed magad a helytelen dolgok hatásának, az gyengíteni fogja a jellemedet, megfoszt az önbecsülésedtől, és végül rabszolgájává tesz.
Ha arról van szó, hogy a rossz szokásokat jóra cseréld, azt csak egyetlen egy ember tudja elérni: te. A jellemed a mindennapos döntéseid összessége. Amit gondolsz, amit választasz, és amit teszel nap mint nap, azzá válsz.
Add tudtára a testednek, hogy ki diktál! Minden nap találj módot arra, hogy nemet mondj önmagadnak. Ha így teszel, akkor képes leszel megtenni akkor is, amikor valóban számít. Most nemcsak főbenjáró bűnökről beszélünk, hanem arról, hogy oda kell koncentrálnunk életünk fegyelmezetlen területeire, amelyeket kimagyarázunk és racionalizálunk, ahelyett hogy végre törődnénk velük. Pál azt írja:
„Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.” Pál ezen a mércén méri le cselekedeteit: „Javamra válik? Vagy fennáll a veszélye annak, hogy uralma alá kerítsen?”
Meddig fogod még azt mondogatni magadnak: „Tudom, hogy meg kell változnom, és meg is fogok: holnap”? Jogod van hozzá, hogy csokoládétortát és fagylaltot fogyassz minden este lefekvéskor. Ezt „szabad”, de nem „használ”, főleg, ha egészséges artériákat, cukor-mentes vért, csinos derekat akarsz, és azt, hogy képes legyél lefutni a maratont, vagy talán csak annyit, hogy lépést tudj tartani az unokáiddal. Jogod van ahhoz, hogy úgy töltsd az idődet, és úgy költsd a pénzedet, ahogy neked tetszik, de nincs jogod panaszkodni, ha a csökkenő hozadék elve bejön, és a szegényházban végzed. Jogod van bármilyen szeméttel megtölteni az elmédet, amivel csak akarod. De értsd meg: ha folyamatosan kiteszed magad a helytelen dolgok hatásának, az gyengíteni fogja a jellemedet, megfoszt az önbecsülésedtől, és végül rabszolgájává tesz.
Ha arról van szó, hogy a rossz szokásokat jóra cseréld, azt csak egyetlen egy ember tudja elérni: te. A jellemed a mindennapos döntéseid összessége. Amit gondolsz, amit választasz, és amit teszel nap mint nap, azzá válsz.
szombat, július 18, 2009
A szenvedély ereje (3)
„Nekem Atyám dolgaival kell foglalkoznom.” (Lukács 2:49 KJV)
Figyeld meg Krisztus életét! Tizenkét éves korában ezt mondta a szüleinek: „Nekem Atyám dolgaival kell foglalkoznom.” Később ezt hirdette tanítványainak: „Nekünk… annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem” (János 9:4) Figyeld meg a „kell” szót! Jézus tudta, hogy mire volt elhívva, és nem engedte, hogy bármi is útjába álljon annak. Ha Istentől kapott szenvedélyedhez igazodva állapítod meg a fontossági sorrendet életedre vonatkozóan, akkor azt kockáztatod, hogy félre fognak érteni, és kritizálni fognak azok, akik nem értenek, vagy akiket más értékrend vezérel. De kérdezd meg magadtól: „A kockázat gyötrelmével vagy inkább a megbánás fájdalmával óhajtok együtt élni?”
Dr. John Maxwell írja: „Az 1970-es évek elején rájöttem, hogy csak úgy hozhatom ki a legtöbbet a tálentumaimból és aknázhatom ki a lehetőségeimet, ha összeegyeztetem a szenvedélyemet és az értékrendemet. Túl sok időt fordítottam olyan feladatokra, amelyekhez sem tehetségem, sem kedvem nem volt. Változtatnom kellett; össze kellett hangolnom azt, ami fontos volt nekem, azzal, amit csináltam. Ez nagy változást hozott az életemben. Nem szüntette meg a gondokat, és nem mozdította el az akadályokat, de képessé tett arra, hogy több energiával és lelkesedéssel nézzek szembe velük. Most már több mint 30 éve azon fáradozom, hogy fenntartsam ezt az összhangot az értékrend és a szenvedély között. Ehhez a következő szavakat tartom szem előtt, hogy a helyes kerékvágásban tartsanak: Sok dolog van, ami megragadja a tekintetemet, de kevés olyan, ami megragadja a szívemet. Ezek azok, amelyeket érdemes lehet megcéloznom.” Ha az értékrended nincs összhangban a szenvedélyeddel, sürgősen változtass valamin!
Figyeld meg Krisztus életét! Tizenkét éves korában ezt mondta a szüleinek: „Nekem Atyám dolgaival kell foglalkoznom.” Később ezt hirdette tanítványainak: „Nekünk… annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem” (János 9:4) Figyeld meg a „kell” szót! Jézus tudta, hogy mire volt elhívva, és nem engedte, hogy bármi is útjába álljon annak. Ha Istentől kapott szenvedélyedhez igazodva állapítod meg a fontossági sorrendet életedre vonatkozóan, akkor azt kockáztatod, hogy félre fognak érteni, és kritizálni fognak azok, akik nem értenek, vagy akiket más értékrend vezérel. De kérdezd meg magadtól: „A kockázat gyötrelmével vagy inkább a megbánás fájdalmával óhajtok együtt élni?”
Dr. John Maxwell írja: „Az 1970-es évek elején rájöttem, hogy csak úgy hozhatom ki a legtöbbet a tálentumaimból és aknázhatom ki a lehetőségeimet, ha összeegyeztetem a szenvedélyemet és az értékrendemet. Túl sok időt fordítottam olyan feladatokra, amelyekhez sem tehetségem, sem kedvem nem volt. Változtatnom kellett; össze kellett hangolnom azt, ami fontos volt nekem, azzal, amit csináltam. Ez nagy változást hozott az életemben. Nem szüntette meg a gondokat, és nem mozdította el az akadályokat, de képessé tett arra, hogy több energiával és lelkesedéssel nézzek szembe velük. Most már több mint 30 éve azon fáradozom, hogy fenntartsam ezt az összhangot az értékrend és a szenvedély között. Ehhez a következő szavakat tartom szem előtt, hogy a helyes kerékvágásban tartsanak: Sok dolog van, ami megragadja a tekintetemet, de kevés olyan, ami megragadja a szívemet. Ezek azok, amelyeket érdemes lehet megcéloznom.” Ha az értékrended nincs összhangban a szenvedélyeddel, sürgősen változtass valamin!
péntek, július 17, 2009
A szenvedély ereje (2)
„Gerjeszd fel az Isten ajándékát, amely benned van!” (2Timóteus 1:6 NIV)
A sikeres élet kulcsa, hogy ismerd magadat (az elhívásodat), és azt, hogy mit kellene tenned (a sorsodat, rendeltetésedet). Ezek nélkül olyan vagy, mint egy görkorcsolyázó polip: sok mozgás, de nincs igazi iránya. Egy másik kulcs, hogy szellemi és érzelmi hajtóanyag kell ahhoz, hogy eljuss oda. Kétféle ember van:
1) Azok, akiknél alacsonyan lobog a láng. Ha nem szereted azt, amit csinálsz, akkor olyan leszel, mint Eddie, akinek a nagymamája opera-rajongó volt. Amikor Eddie nyolc éves lett, a nagymamája elvitte egy német nyelvű Wagner előadásra. Másnap a fiú a következő sorokat küldte a nagymamának: „Kedves Nagyi! Köszönöm a születésnapi ajándékot. Mindig is erre vágytam, de nem annyira. Szeretettel: Eddie.” Nehéz elérni valamit, amire nem igazán vágysz. Igaz a régi mondás: „Keress valamit, amit annyira szeretsz csinálni, hogy akkor is örömmel végzed, ha semmit nem kapsz érte, és ha megtanulod jól csinálni, idővel boldogan fizetnek majd érte az emberek.”
2) Azok, akikben nincs láng. Néhányan azt mondják, hogy úgy érzik, kiégtek. Az igazság az, hogy sokukban nem is égett tűz. Norman Cousins mondta a következőt: „Nem a halál a legnagyobb veszteség az életben. A legnagyobb veszteség az, ami még életünk során meghal bennünk.” Ha nem vigyázol, úgy végezheted, mint az az ember, akinek a sírkövére ez volt írva: „Meghalt 30 évesen. Eltemették 60 éves korában.” Ne hagyd, hogy veled is ez történjen! Ha rájössz, mi az Istentől rendelt célod, az szenvedélyessé tesz. Fel kell szítanod ezt a lángot? Igen, rendszeresen! De energiával fog feltölteni, és elvisz a célodhoz.
A sikeres élet kulcsa, hogy ismerd magadat (az elhívásodat), és azt, hogy mit kellene tenned (a sorsodat, rendeltetésedet). Ezek nélkül olyan vagy, mint egy görkorcsolyázó polip: sok mozgás, de nincs igazi iránya. Egy másik kulcs, hogy szellemi és érzelmi hajtóanyag kell ahhoz, hogy eljuss oda. Kétféle ember van:
1) Azok, akiknél alacsonyan lobog a láng. Ha nem szereted azt, amit csinálsz, akkor olyan leszel, mint Eddie, akinek a nagymamája opera-rajongó volt. Amikor Eddie nyolc éves lett, a nagymamája elvitte egy német nyelvű Wagner előadásra. Másnap a fiú a következő sorokat küldte a nagymamának: „Kedves Nagyi! Köszönöm a születésnapi ajándékot. Mindig is erre vágytam, de nem annyira. Szeretettel: Eddie.” Nehéz elérni valamit, amire nem igazán vágysz. Igaz a régi mondás: „Keress valamit, amit annyira szeretsz csinálni, hogy akkor is örömmel végzed, ha semmit nem kapsz érte, és ha megtanulod jól csinálni, idővel boldogan fizetnek majd érte az emberek.”
2) Azok, akikben nincs láng. Néhányan azt mondják, hogy úgy érzik, kiégtek. Az igazság az, hogy sokukban nem is égett tűz. Norman Cousins mondta a következőt: „Nem a halál a legnagyobb veszteség az életben. A legnagyobb veszteség az, ami még életünk során meghal bennünk.” Ha nem vigyázol, úgy végezheted, mint az az ember, akinek a sírkövére ez volt írva: „Meghalt 30 évesen. Eltemették 60 éves korában.” Ne hagyd, hogy veled is ez történjen! Ha rájössz, mi az Istentől rendelt célod, az szenvedélyessé tesz. Fel kell szítanod ezt a lángot? Igen, rendszeresen! De energiával fog feltölteni, és elvisz a célodhoz.
csütörtök, július 16, 2009
A szenvedély ereje (1)
„Az életem semmit sem ér, ha nem arra használom, hogy elvégezzem azt a munkát, amivel megbízattam.” (Apostolok cselekedetei 20:24 TLB)
Pál megtalálta Istennek az életére vonatkozó tervét, és ebből fakadt hihetetlen szenvedélye. Figyeld meg: a) a szenvedély energiával tölt fel! A szenvedélyes ember, még ha korlátozott képességekkel rendelkezik is, jóval többet visz véghez egy passzív embernél, akinek nagyszerű képességei vannak. Azért, mert a szenvedélyes emberek határtalan lelkesedéssel cselekszenek! b) a szenvedély legyőzi a félelmet. Mi az, ami ráveszi az embereket, hogy kockázatot vállaljanak, hogy elmenjenek még egy mérföldre, és megtegyenek bármit, ami ahhoz kell, hogy elérjék a céljukat? A szenvedély. Amíg a szenvedély megvan, addig nem számít, milyen gyakran vallanak kudarcot, vagy hogy mások ellenük vannak-e. A sikerig meg sem állnak. c) A szenvedély hajt, míg meg nem találod, amit keresel. Salamon azt írja: „ha úgy keresed azt [a bölcsességet], mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret (Példabeszédek 2:4-5). Van egy történet Szókratészről, amelyben egy büszke fiatalember állítólag a következő kéréssel fordult hozzá: „Ó, nagy Szókratész, tudásért jöttem hozzád.” Szókratész ekkor levezette őt a tengerhez, és bevitte derékig érő vízbe. „Mondd csak még egyszer, mit akarsz!” szólt. „Tudást.” Szókratész lenyomta a víz alá, és ott tartotta 30 másodpercig. „És most mit akarsz?” A fiatalember köpködve így felelt: „Bölcsességet, ó nagy Szókratész.” A filozófus ismét lenyomta a víz alá. Aztán elengedte, és újra megkérdezte: „Mit akarsz?” „Tudást, ó bölcs és…” próbálta meg kinyögni, mielőtt Szókratész újra lenyomta őt, és még hosszabb ideig tartotta a víz alatt. „Mit akarsz?” kérdezte aztán ismét. A fiatalember köhögve és levegő után kapkodva kiáltotta: „Levegőt! Levegőt akarok!” „Ha majd annyira akarod a tudást, mint a levegőt, akkor megszerzed a tudást” – felelte Szókratész, majd visszatért a partra. Összegzésül: Légy szenvedélyes!
Pál megtalálta Istennek az életére vonatkozó tervét, és ebből fakadt hihetetlen szenvedélye. Figyeld meg: a) a szenvedély energiával tölt fel! A szenvedélyes ember, még ha korlátozott képességekkel rendelkezik is, jóval többet visz véghez egy passzív embernél, akinek nagyszerű képességei vannak. Azért, mert a szenvedélyes emberek határtalan lelkesedéssel cselekszenek! b) a szenvedély legyőzi a félelmet. Mi az, ami ráveszi az embereket, hogy kockázatot vállaljanak, hogy elmenjenek még egy mérföldre, és megtegyenek bármit, ami ahhoz kell, hogy elérjék a céljukat? A szenvedély. Amíg a szenvedély megvan, addig nem számít, milyen gyakran vallanak kudarcot, vagy hogy mások ellenük vannak-e. A sikerig meg sem állnak. c) A szenvedély hajt, míg meg nem találod, amit keresel. Salamon azt írja: „ha úgy keresed azt [a bölcsességet], mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret (Példabeszédek 2:4-5). Van egy történet Szókratészről, amelyben egy büszke fiatalember állítólag a következő kéréssel fordult hozzá: „Ó, nagy Szókratész, tudásért jöttem hozzád.” Szókratész ekkor levezette őt a tengerhez, és bevitte derékig érő vízbe. „Mondd csak még egyszer, mit akarsz!” szólt. „Tudást.” Szókratész lenyomta a víz alá, és ott tartotta 30 másodpercig. „És most mit akarsz?” A fiatalember köpködve így felelt: „Bölcsességet, ó nagy Szókratész.” A filozófus ismét lenyomta a víz alá. Aztán elengedte, és újra megkérdezte: „Mit akarsz?” „Tudást, ó bölcs és…” próbálta meg kinyögni, mielőtt Szókratész újra lenyomta őt, és még hosszabb ideig tartotta a víz alatt. „Mit akarsz?” kérdezte aztán ismét. A fiatalember köhögve és levegő után kapkodva kiáltotta: „Levegőt! Levegőt akarok!” „Ha majd annyira akarod a tudást, mint a levegőt, akkor megszerzed a tudást” – felelte Szókratész, majd visszatért a partra. Összegzésül: Légy szenvedélyes!
szerda, július 15, 2009
Édes semmittevés
Vakáció van, én is lazítok egy kicsit. Akik ismertek, tudjátok, hogy nem birok tétlenül ülni, mindig kell valami aktivitás legyen az életemben, különben úgy érzem, hogy nem is élek. Most mégis belesüppedtem az édes semmittevésbe. NA, azért nem épp igy van. Azzal kezdtem a semmittevést, hogy a szekrényekből kipakoltam, és a ruháim úgy állnak benne, mint a katonák a seregben. El sem hiszitek, milyen szép látvány. Aztán, nagynéném a kórházban van, és az uncsim mellette van. Tegnap is és ma is eljött hozzánk ebédelni és pihenni egy kicsit. Úgy gondoltam, akkor ma készitem én az ebédet. Nagyon-nagyon szeretek sütni, főzni. A mai menü: rántott csírkemáj (én a májat nem szeretem, de elkészíteni igen) és sültkrumpli és hozzá egy kis fincsi fokhagymakrém. Gyors és laktató.
Na, lássuk csak mi a következő dolog, amit tehetek... azt hiszem egyik nap a konyhát, másik nap a fürdőt nagytakarítom.
És az este esti kiruccanást is tettünk a városba Hajnival (barátnőm, az ifiből), fagyiztunk és női traccspartit tartottunk. Kell az ilyen is. :) Ugye?
Közben még olvasok is és készülgetek az augusztusi kurzusra, ami ismét Ausztriában lesz. Már alíg várom. Egyszer voltam ott, de megszerettem, de jó, hogy még lesz alkalmam oda vissza-vissza menni!
Mindenkinek szép napot kívánok, és ha az időtök engedi, merüljetek el az édes semmittevésbe, közbe ne feledjétek, hogy szeressétek az Urat nagyon! Ezt most magamnak mondom először, és aztán nektek is.
Na, lássuk csak mi a következő dolog, amit tehetek... azt hiszem egyik nap a konyhát, másik nap a fürdőt nagytakarítom.
És az este esti kiruccanást is tettünk a városba Hajnival (barátnőm, az ifiből), fagyiztunk és női traccspartit tartottunk. Kell az ilyen is. :) Ugye?
Közben még olvasok is és készülgetek az augusztusi kurzusra, ami ismét Ausztriában lesz. Már alíg várom. Egyszer voltam ott, de megszerettem, de jó, hogy még lesz alkalmam oda vissza-vissza menni!
Mindenkinek szép napot kívánok, és ha az időtök engedi, merüljetek el az édes semmittevésbe, közbe ne feledjétek, hogy szeressétek az Urat nagyon! Ezt most magamnak mondom először, és aztán nektek is.
Hogyan bánjunk az erődítményekkel, a képzelődéssel és a gondolatokkal
„Lerombolunk… erődítményeket; letörjük a képzelődést… foglyul ejtünk minden gondolatot.” (2Korinthus 10:4-5 KJV)
Pál azt írja: „Lerombolunk… erődítményeket; letörjük a képzelődést… foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre”. Mit kell lerombolnod? Erődítményeket – az életed olyan területeit, amelyeket az ellenség tart a markában. Mit kell letörnöd? Képzelődéseket – azt, hogy mindig a legrosszabbtól félsz, ahelyett, hogy Istenben hinnél, a legjobbra számítva. Mit kell foglyul ejtened? Gondolatokat: azt a gondolkodást, amely nem igazodik Isten Igéjéhez, vagy nem veti alá magát Krisztus törvényének az életedben. Ismerd fel, hogy háború dúl körülötted! Régi dolgok és gondolkodásformák próbálják újra és újra visszaszerezni a hatalmat feletted. Ne engedd nekik! És légy óvatos a barátok megválasztásában! Ha maguk is alig tudnak a felszínen maradni, hogyan fognak felemelni téged? Amíg ezek a régi dolgok uralkodnak az életedben, Krisztus trónját bitorolják. Ha viszont ők vannak a trónon, akkor Krisztus még mindig a kereszten van. Helyezd Krisztust a trónra, a múltadat pedig a keresztre!
Az Ószövetségben a papok nem jöhettek Isten jelenlétébe, ha bármilyen holtat érintettek (3Mózes 22:3-4). Ez azt jelenti, hogy ha Istennel akarsz járni, akkor el kell temetned a régi életviteledet. Még csak ne is „érintsd” ezeket a régi dolgokat többé! Ez azt is jelenti, hogy megbocsátasz azoknak, akik megbántottak, beleértve magadat is, és továbblépsz. A kérdés nem az, hogy emlékszel-e, hanem az, hogy hogyan emlékszel. Isten képes rá, hogy kihúzza a fullánkot az emlékből, de közben otthagyja sértetlenül a győzelem édes ízét. Nem fog többé megbénítani vagy gátolni az, amin keresztülmentél, sőt inkább gazdagodni fogsz általa!
Pál azt írja: „Lerombolunk… erődítményeket; letörjük a képzelődést… foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre”. Mit kell lerombolnod? Erődítményeket – az életed olyan területeit, amelyeket az ellenség tart a markában. Mit kell letörnöd? Képzelődéseket – azt, hogy mindig a legrosszabbtól félsz, ahelyett, hogy Istenben hinnél, a legjobbra számítva. Mit kell foglyul ejtened? Gondolatokat: azt a gondolkodást, amely nem igazodik Isten Igéjéhez, vagy nem veti alá magát Krisztus törvényének az életedben. Ismerd fel, hogy háború dúl körülötted! Régi dolgok és gondolkodásformák próbálják újra és újra visszaszerezni a hatalmat feletted. Ne engedd nekik! És légy óvatos a barátok megválasztásában! Ha maguk is alig tudnak a felszínen maradni, hogyan fognak felemelni téged? Amíg ezek a régi dolgok uralkodnak az életedben, Krisztus trónját bitorolják. Ha viszont ők vannak a trónon, akkor Krisztus még mindig a kereszten van. Helyezd Krisztust a trónra, a múltadat pedig a keresztre!
Az Ószövetségben a papok nem jöhettek Isten jelenlétébe, ha bármilyen holtat érintettek (3Mózes 22:3-4). Ez azt jelenti, hogy ha Istennel akarsz járni, akkor el kell temetned a régi életviteledet. Még csak ne is „érintsd” ezeket a régi dolgokat többé! Ez azt is jelenti, hogy megbocsátasz azoknak, akik megbántottak, beleértve magadat is, és továbblépsz. A kérdés nem az, hogy emlékszel-e, hanem az, hogy hogyan emlékszel. Isten képes rá, hogy kihúzza a fullánkot az emlékből, de közben otthagyja sértetlenül a győzelem édes ízét. Nem fog többé megbénítani vagy gátolni az, amin keresztülmentél, sőt inkább gazdagodni fogsz általa!
kedd, július 14, 2009
A nagyszülők hatása
„Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is!” (5Mózes 4:9)
A következő mulatságos levelet egy kisgyermek írta: „A nagymama egy olyan hölgy, akinek nincs saját gyereke. Szereti mások kislányait és kisfiait. A nagyapa a férfi nagymama. Ő sétálni szokott a fiúkkal, és pecázásról meg ilyesmikről beszélgetnek. A nagymamáknak nincs semmi dolguk, csak az, hogy ott legyenek. Olyan öregek, hogy nem játszhatnak vagy futhatnak túl sokat. Az is elég, ha elvisznek minket a bevásárlóközpontba, ahol a játékló van, és van kéznél jó sok pénz. Vagy hogyha elvisznek sétálni, lelassítanak szép levelek vagy hernyók miatt. Sosem kellene azt mondaniuk, hogy: „Siess már!” A nagymamák általában kövérek, de nem annyira, hogy ne tudják bekötni a cipőfűződet. A nagymamák szemüvegesek és fura alsóneműt viselnek. Ki tudják venni a fogukat és az ínyüket. A nagymamáknak nem muszáj okosnak lenniük, de tudjanak válaszolni ilyen kérdésekre, mint: „Isten miért nem házas?” és „Miért kergetik a kutyák a macskákat?” A nagymamák nem beszélnek babanyelven, mint a többi látogató, mert azt nehéz megérteni. Ha olvasnak nekünk, akkor nem hagynak ki semmit, és nem bánják, ha megint ugyanazt a mesét kérjük. Mindenkinek kéne egy nagymama, főleg, ha nincs tévéjük, mert a nagymamák az egyedüli felnőttek, akik ráérnek.”
Nagyszülők, ha nem vagytok elégedettek azzal, amit első körben tettetek, akkor van egy második lehetőségetek az unokáitokkal. Ne szúrjátok el! Ha a gyermekeitek Isten szerinti módon nevelik unokáitokat, akkor bátorítsátok őket, és erősítsétek meg tanításukat a saját példátokkal. Ha a szülők elhanyagolják ezt, akkor haladéktalanul álljatok oda a résre! „Tanítsátok [erre] gyermekeiteket és az ő gyermekeiket is utánuk!”
A következő mulatságos levelet egy kisgyermek írta: „A nagymama egy olyan hölgy, akinek nincs saját gyereke. Szereti mások kislányait és kisfiait. A nagyapa a férfi nagymama. Ő sétálni szokott a fiúkkal, és pecázásról meg ilyesmikről beszélgetnek. A nagymamáknak nincs semmi dolguk, csak az, hogy ott legyenek. Olyan öregek, hogy nem játszhatnak vagy futhatnak túl sokat. Az is elég, ha elvisznek minket a bevásárlóközpontba, ahol a játékló van, és van kéznél jó sok pénz. Vagy hogyha elvisznek sétálni, lelassítanak szép levelek vagy hernyók miatt. Sosem kellene azt mondaniuk, hogy: „Siess már!” A nagymamák általában kövérek, de nem annyira, hogy ne tudják bekötni a cipőfűződet. A nagymamák szemüvegesek és fura alsóneműt viselnek. Ki tudják venni a fogukat és az ínyüket. A nagymamáknak nem muszáj okosnak lenniük, de tudjanak válaszolni ilyen kérdésekre, mint: „Isten miért nem házas?” és „Miért kergetik a kutyák a macskákat?” A nagymamák nem beszélnek babanyelven, mint a többi látogató, mert azt nehéz megérteni. Ha olvasnak nekünk, akkor nem hagynak ki semmit, és nem bánják, ha megint ugyanazt a mesét kérjük. Mindenkinek kéne egy nagymama, főleg, ha nincs tévéjük, mert a nagymamák az egyedüli felnőttek, akik ráérnek.”
Nagyszülők, ha nem vagytok elégedettek azzal, amit első körben tettetek, akkor van egy második lehetőségetek az unokáitokkal. Ne szúrjátok el! Ha a gyermekeitek Isten szerinti módon nevelik unokáitokat, akkor bátorítsátok őket, és erősítsétek meg tanításukat a saját példátokkal. Ha a szülők elhanyagolják ezt, akkor haladéktalanul álljatok oda a résre! „Tanítsátok [erre] gyermekeiteket és az ő gyermekeiket is utánuk!”
hétfő, július 13, 2009
Mindig a helyes dolgot tedd!
„Igaz ösvényen vezet.” (Zsoltárok 23:3)
George Washington mondta: „Kevés ember olyan erényes, hogy ellenálljon a legtöbbet ígérőnek.” De ez az, amit tennünk kell, ha olyan jellemet akarunk fejleszteni, amely megtart minket. Nem könnyű a helyes dolgot tenni, amikor a) meg kell fizetni az árát; b) a helytelen dolog sokkal célszerűbb; c) senki sem fogja tudni, csak te. Ezek azok a pillanatok, amikor a jellemed erősödik. Martin Luther King mondta: „A gyávaság azt kérdezi: biztonságos ez? A konszenzus azt kérdezi: népszerű ez? A jellem azt kérdezi: helyes ez?” Az Amerikai Nyílt Golfbajnokság döntőjében Bobby Jones labdája a durva gyepre érkezett, de nagyon közel a sima pázsithoz. Ahogy felkészült az ütéshez, véletlenül megmozdította a labdát. Azonnal a segédekhez fordult, és bejelentette a szabálytalanságot. A segédek nem látták elmozdulni a labdát, sem senki más a lelátóról. Így Jones-ra bízták, hogy vállalja-e a büntetőütést. Vállalta. Később, amikor valaki dicsérte a becsületességéért, Jones így reagált: „Megdicsér egy bankrablót azért, mert nem rabolta ki a bankot? Nem, dehogy is. A golfot mindig így kellene játszani.” Jones aznap egy ütéssel alulmaradva elveszítette azt a meccset, de megőrizte becsületességét. Jelleme annyira közismert volt, hogy az Egyesült Államok Golfszövetsége sportszerűségért járó díját "Bob Jones Díj"-nak nevezte el. Tehát tedd a helyes dolgot, és tarts ki benne! Még ha rövid távon nem is segít előrejutni, hosszú távon meg fog védeni és javadra fog szolgálni. Vagy ahogyan a zsoltáríró fogalmazta: „Igaz ösvényen vezet, dicsőséget szerezve nevének.”
George Washington mondta: „Kevés ember olyan erényes, hogy ellenálljon a legtöbbet ígérőnek.” De ez az, amit tennünk kell, ha olyan jellemet akarunk fejleszteni, amely megtart minket. Nem könnyű a helyes dolgot tenni, amikor a) meg kell fizetni az árát; b) a helytelen dolog sokkal célszerűbb; c) senki sem fogja tudni, csak te. Ezek azok a pillanatok, amikor a jellemed erősödik. Martin Luther King mondta: „A gyávaság azt kérdezi: biztonságos ez? A konszenzus azt kérdezi: népszerű ez? A jellem azt kérdezi: helyes ez?” Az Amerikai Nyílt Golfbajnokság döntőjében Bobby Jones labdája a durva gyepre érkezett, de nagyon közel a sima pázsithoz. Ahogy felkészült az ütéshez, véletlenül megmozdította a labdát. Azonnal a segédekhez fordult, és bejelentette a szabálytalanságot. A segédek nem látták elmozdulni a labdát, sem senki más a lelátóról. Így Jones-ra bízták, hogy vállalja-e a büntetőütést. Vállalta. Később, amikor valaki dicsérte a becsületességéért, Jones így reagált: „Megdicsér egy bankrablót azért, mert nem rabolta ki a bankot? Nem, dehogy is. A golfot mindig így kellene játszani.” Jones aznap egy ütéssel alulmaradva elveszítette azt a meccset, de megőrizte becsületességét. Jelleme annyira közismert volt, hogy az Egyesült Államok Golfszövetsége sportszerűségért járó díját "Bob Jones Díj"-nak nevezte el. Tehát tedd a helyes dolgot, és tarts ki benne! Még ha rövid távon nem is segít előrejutni, hosszú távon meg fog védeni és javadra fog szolgálni. Vagy ahogyan a zsoltáríró fogalmazta: „Igaz ösvényen vezet, dicsőséget szerezve nevének.”
vasárnap, július 12, 2009
TCM kurzus - Váradon...
Néhány képet teszek fel a múlt heti TCM kurzusról. Még van egy néhány kép, amit hamarosan ki fogok tenni. Egy idézet a kurzusból hadd álljon itt:
„Istent imádni azt jelenti, hogy élénkké tesszük a lelkiismeretünket az Isten szentségének felfogására, hogy tápláljuk az elménket Isten igazságával, hogy megtisztítjuk képzeletünket Isten szépségével, hogy megnyitjuk szívünket Isten szeretete előtt, hogy odaszánjuk akaratunkat Isten céljaira.”William Temple
“To worship is to quicken the conscience by the holiness of God, to feed the mind with the truth of God, to purge the imagination by the beauty of God, to open the heart to the love of God, and to devote the will to the purpose of God.”William Temple
Túlélni egy visszaesést
„Legjobb lesz gyorsan elmenekülnöm a filiszteusok földjére.” (1Sámuel 27:1)
Amikor leeresztesz, elvéted a ritmust, lomhának és szétszórtnak érzed magad, és visszatérsz a régi szokásaidhoz, amik nem működtek akkor sem, és most sem. Ez történt Dáviddal. Saul elől menekülve, egy szedett-vedett hadsereg vezéreként, így kezdett gondolkozni: „Előbb vagy utóbb Saul el fog kapni. Legjobb lesz, ha elmenekülök a filiszteusok földjére.” Dávidnak több esze lehetett volna. Korábbi krízisekben „megkérdezte az Urat” és megbízható tanácsadók véleményét kérte ki. De ez alkalommal a félelme vezette, és végül ellenséges területre disszidált. Egy darabig jól érezte magát. Lerészegedni, megcsalni a párodat, pornóval tömni az elmédet egy ideig talán élvezetesnek tűnhet, azonban „van olyan út, ami ártalmatlannak tűnik… de figyeld csak meg – egyenesen a pokolba vezet… Úgy tűnik, hogy jól érzik magukat, de az egésznek… szomorú vége lesz” (Példabeszédek 14:12-13 TM). Végül még a filiszteusok is elutasították Dávidot, és azt mondták: „Ne jöjjön velünk együtt harcolni, nehogy ellenünk forduljon a csatában!” (1Sámuel 29:4). Légy óvatos; azoknak a döntéseknek, amiket akkor hozol, amikor „lent vagy”, hosszú távú következményei lehetnek. A filiszteusok elutasították, az amálekiták lerohanták, nem volt hazája, amit a magáénak mondhatott, sem családja, ahová hazatérhetett volna. Amit Dávidtól tanulhatunk, az a következő: a) Keress bölcs tanácsadókat! Erre hajlasz a legkevésbé, mert jobban esik sajnáltatni magad. De ha „elutasítod a jó tanácsot… terveid kudarcot vallanak” (Példabeszédek 15:22 TM). Valóban „segítséget jelent, ha sok a tanácsadó” (Példabeszédek 11:14). b) Ne hallgass többé a félelmeidre – Istenre hallgass! Életének romjai fölött állva Dávid „erőt kapott Istenétől” (1Sámuel 30:6) – és te is erőt fogsz kapni!
Amikor leeresztesz, elvéted a ritmust, lomhának és szétszórtnak érzed magad, és visszatérsz a régi szokásaidhoz, amik nem működtek akkor sem, és most sem. Ez történt Dáviddal. Saul elől menekülve, egy szedett-vedett hadsereg vezéreként, így kezdett gondolkozni: „Előbb vagy utóbb Saul el fog kapni. Legjobb lesz, ha elmenekülök a filiszteusok földjére.” Dávidnak több esze lehetett volna. Korábbi krízisekben „megkérdezte az Urat” és megbízható tanácsadók véleményét kérte ki. De ez alkalommal a félelme vezette, és végül ellenséges területre disszidált. Egy darabig jól érezte magát. Lerészegedni, megcsalni a párodat, pornóval tömni az elmédet egy ideig talán élvezetesnek tűnhet, azonban „van olyan út, ami ártalmatlannak tűnik… de figyeld csak meg – egyenesen a pokolba vezet… Úgy tűnik, hogy jól érzik magukat, de az egésznek… szomorú vége lesz” (Példabeszédek 14:12-13 TM). Végül még a filiszteusok is elutasították Dávidot, és azt mondták: „Ne jöjjön velünk együtt harcolni, nehogy ellenünk forduljon a csatában!” (1Sámuel 29:4). Légy óvatos; azoknak a döntéseknek, amiket akkor hozol, amikor „lent vagy”, hosszú távú következményei lehetnek. A filiszteusok elutasították, az amálekiták lerohanták, nem volt hazája, amit a magáénak mondhatott, sem családja, ahová hazatérhetett volna. Amit Dávidtól tanulhatunk, az a következő: a) Keress bölcs tanácsadókat! Erre hajlasz a legkevésbé, mert jobban esik sajnáltatni magad. De ha „elutasítod a jó tanácsot… terveid kudarcot vallanak” (Példabeszédek 15:22 TM). Valóban „segítséget jelent, ha sok a tanácsadó” (Példabeszédek 11:14). b) Ne hallgass többé a félelmeidre – Istenre hallgass! Életének romjai fölött állva Dávid „erőt kapott Istenétől” (1Sámuel 30:6) – és te is erőt fogsz kapni!
szombat, július 11, 2009
Krisztus minden
„Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Filippi 1:21)
„Nekem az élet Krisztus.” Ezek a szavak nem működnek másképp. Próbáld ki! a) Nekem az élet a pénz… ha meghalok, mindet itthagyom. b) Nekem az élet a hírnév… ha meghalok, hamar elfelejtenek. c) Nekem az élet a hatalom és a befolyás… ha meghalok, más lép a helyembe. D) Nekem az élet a birtoklás… ha meghalok, üres kézzel kell távoznom. Ugye, milyen hamisan csengenek ezek a szavak? Ha a pénz megszállottja vagy, akkor neked sohasem lesz elég, és folyton attól félsz, hogy elveszíted. Ha a hírnév a célod, akkor versengő és manipulatív leszel, nehogy mások háttérbe szorítsanak. Ez bizonytalanná tesz. Ha a hatalom és a befolyás hajt téged, akkor önzővé és önfejűvé válsz. Ez pedig önteltséghez vezet. Ha a birtoklás lesz az istened, akkor materialistává válsz. Az pedig kapzsivá tesz. Akár van valamid, akár nincs, akár ismernek, akár ismeretlen vagy, akár élsz, akár halsz – csak Krisztus tud megelégíteni. És a halál? Az csak hab a tortán. J. B. Phillips írja: „Az élet nekem egyszerűen Krisztust jelenti, és ha meg kell halnom, csak még többet nyerek belőle.” Akkor hát mi a lényeg? A következő: az élet titka ugyanaz, mint az öröm titka; mindkettő Krisztus körül forog. Ne próbáld meg a boldogságot hajszolni, csak élj Krisztus-központú, Krisztus által irányított életet, és annyi boldogságban lesz részed, hogy azt sem tudod majd, mihez kezdj vele!
„Nekem az élet Krisztus.” Ezek a szavak nem működnek másképp. Próbáld ki! a) Nekem az élet a pénz… ha meghalok, mindet itthagyom. b) Nekem az élet a hírnév… ha meghalok, hamar elfelejtenek. c) Nekem az élet a hatalom és a befolyás… ha meghalok, más lép a helyembe. D) Nekem az élet a birtoklás… ha meghalok, üres kézzel kell távoznom. Ugye, milyen hamisan csengenek ezek a szavak? Ha a pénz megszállottja vagy, akkor neked sohasem lesz elég, és folyton attól félsz, hogy elveszíted. Ha a hírnév a célod, akkor versengő és manipulatív leszel, nehogy mások háttérbe szorítsanak. Ez bizonytalanná tesz. Ha a hatalom és a befolyás hajt téged, akkor önzővé és önfejűvé válsz. Ez pedig önteltséghez vezet. Ha a birtoklás lesz az istened, akkor materialistává válsz. Az pedig kapzsivá tesz. Akár van valamid, akár nincs, akár ismernek, akár ismeretlen vagy, akár élsz, akár halsz – csak Krisztus tud megelégíteni. És a halál? Az csak hab a tortán. J. B. Phillips írja: „Az élet nekem egyszerűen Krisztust jelenti, és ha meg kell halnom, csak még többet nyerek belőle.” Akkor hát mi a lényeg? A következő: az élet titka ugyanaz, mint az öröm titka; mindkettő Krisztus körül forog. Ne próbáld meg a boldogságot hajszolni, csak élj Krisztus-központú, Krisztus által irányított életet, és annyi boldogságban lesz részed, hogy azt sem tudod majd, mihez kezdj vele!
péntek, július 10, 2009
Ki vagy te? (2)
„Isten… formált minden embert egyenként.” (Zsoltárok 33:13-15 TM)
Pál ezt írja Isten családjáról: „Mindegyikőtök különálló és nélkülözhetetlen rész” (1Korinthus 12:27 TLB). Ha viszont meg akarod állapítani, hogy hová illesz, segít, ha ismered magadat. Például milyen munkakörülmények hozzák ki belőled a legjobbat? A megszokott munkában tudsz szárnyalni? Vagy más emberek szükségletei motiválnak? Az erőtpróbáló kihívásokat élvezed, amik másokat elbátortalanítanak? A Biblia azt mondja: „mindenkit Isten formált egyenként” ami azt jelenti, hogy nem kellene indigómásolatnak lenned. És mi van a kapcsolataiddal? Azt élvezed, ha egy csapathoz tartozol, vagy jobban végzed a feladataidat egyedül? Ha csak akkor elevenedsz meg, ha emberekkel vagy körülvéve, akkor valószínűleg szörnyen érzed magad, ha egész nap a számítógép előtt kell ülnöd. Mi hoz izzásba? A Tűzszekerek című filmben Eric Liddell ezekkel a szavakkal írta le a futás iránti lelkesedését: „Isten teremtett gyorsnak, és amikor futok, érzem, hogy gyönyörködik bennem.” Benned mi kelt ilyen érzést? Van egy történet egy emberről, akit megkérdeztek, hogy tud-e hegedülni. „Nem tudom, még sohasem próbáltam” – válaszolta. Ha belegondolsz, ez elég bölcs válasz, mert amíg nem próbáltál valamit, honnan tudhatnád, hogy jó vagy-e benne? Például egy béka jó úszó lehet, de csapnivaló a repülési képessége. Néhányan közülünk, akiknek a példaképei a „madarak”, állandóan azon sajnálkoznak, hogy nem tudnak repülni. De nem is kell! Isten Igéje azt mondja: „Elégedjetek meg azzal, amik vagytok!” (1Péter 5:6 TM). Hagyd abba a csapkodást, és adj engedélyt magadnak arra, hogy azzá legyél, akinek Isten teremtett!
Pál ezt írja Isten családjáról: „Mindegyikőtök különálló és nélkülözhetetlen rész” (1Korinthus 12:27 TLB). Ha viszont meg akarod állapítani, hogy hová illesz, segít, ha ismered magadat. Például milyen munkakörülmények hozzák ki belőled a legjobbat? A megszokott munkában tudsz szárnyalni? Vagy más emberek szükségletei motiválnak? Az erőtpróbáló kihívásokat élvezed, amik másokat elbátortalanítanak? A Biblia azt mondja: „mindenkit Isten formált egyenként” ami azt jelenti, hogy nem kellene indigómásolatnak lenned. És mi van a kapcsolataiddal? Azt élvezed, ha egy csapathoz tartozol, vagy jobban végzed a feladataidat egyedül? Ha csak akkor elevenedsz meg, ha emberekkel vagy körülvéve, akkor valószínűleg szörnyen érzed magad, ha egész nap a számítógép előtt kell ülnöd. Mi hoz izzásba? A Tűzszekerek című filmben Eric Liddell ezekkel a szavakkal írta le a futás iránti lelkesedését: „Isten teremtett gyorsnak, és amikor futok, érzem, hogy gyönyörködik bennem.” Benned mi kelt ilyen érzést? Van egy történet egy emberről, akit megkérdeztek, hogy tud-e hegedülni. „Nem tudom, még sohasem próbáltam” – válaszolta. Ha belegondolsz, ez elég bölcs válasz, mert amíg nem próbáltál valamit, honnan tudhatnád, hogy jó vagy-e benne? Például egy béka jó úszó lehet, de csapnivaló a repülési képessége. Néhányan közülünk, akiknek a példaképei a „madarak”, állandóan azon sajnálkoznak, hogy nem tudnak repülni. De nem is kell! Isten Igéje azt mondja: „Elégedjetek meg azzal, amik vagytok!” (1Péter 5:6 TM). Hagyd abba a csapkodást, és adj engedélyt magadnak arra, hogy azzá legyél, akinek Isten teremtett!
csütörtök, július 09, 2009
Ki vagy te? (1)
„Ő formálta mindnyájuk szívét.” (Zsoltárok 33:15)
Annak az esélye, hogy bárki is a történelemben ugyanazzal a génállománnyal rendelkezzen, mint te, nulla, hacsak nem vagytok egypetéjű ikrek. Te nem csupán egy másik tégla vagy a falban vagy egy másik szög az ács szerszámosládájában. Isten személyesen formált és alkotott téged (Ézsaiás 43:7). Te vagy az egyetlen „te”, akit Ő teremtett, tehát ha nem tudsz az lenni, aki vagy, az Ő országa megszenvedi a te egyedi közreműködésed hiányát.
Te nem a szüleid vagy (ami jó hír néhányunknak!), és nem Józsi bátyád vagy Marika nénéd, vagy valaki más, akinek megpróbáltál a kedvére tenni, vagy akire hasonlítani akartál. Az rendben van, hogy tanulunk másoktól, de mindig az legyél, akinek Isten elhívott. A Biblia azt mondja: „Ne hasonlítgassátok magatokat… vállaljátok fel a felelősségét annak, hogy a lehető legjobbat teszitek az életetekkel!” (Galata 6:4-5 TM)
A kérdés az: Ki vagy te? Mielőtt válaszolnál, meg kell kérdezned magadat: „Mik az erősségeim?” Az okoz örömet, ha számítógépekkel, autókkal vagy állatokkal foglalkozol? Talán az emberek irányításában vagy szakértő, vagy szeretsz megjavítani dolgokat, vagy a pénzügyek kezelésében vagy jó. Pál azt mondja: „Isten… tett minket azzá, amik vagyunk” (Efézus 2:10 TLB). Vannak bizonyos feladatok, amikkel könnyen boldogulsz, és csodálkozol, hogy másoknak miért nem megy? Ha így van, akkor ez elárul valamit a te konkrét erősségeidről és Istentől kapott megbízatásodról. Isten azt mondta Becalélról, az építészről: „Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkálatra, hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására, foglalatba való kövek vésésére, fafaragásra és mindenféle munka elvégzésére” (2Mózes 31:3-5). Ha felismerted, hogy mitől kezd csillogni a szemed és emelkedni a pulzusszámod, akkor rajta! „Szemed előre tekintsen… Ne térj le… (Példabeszédek 4:25-27).
Annak az esélye, hogy bárki is a történelemben ugyanazzal a génállománnyal rendelkezzen, mint te, nulla, hacsak nem vagytok egypetéjű ikrek. Te nem csupán egy másik tégla vagy a falban vagy egy másik szög az ács szerszámosládájában. Isten személyesen formált és alkotott téged (Ézsaiás 43:7). Te vagy az egyetlen „te”, akit Ő teremtett, tehát ha nem tudsz az lenni, aki vagy, az Ő országa megszenvedi a te egyedi közreműködésed hiányát.
Te nem a szüleid vagy (ami jó hír néhányunknak!), és nem Józsi bátyád vagy Marika nénéd, vagy valaki más, akinek megpróbáltál a kedvére tenni, vagy akire hasonlítani akartál. Az rendben van, hogy tanulunk másoktól, de mindig az legyél, akinek Isten elhívott. A Biblia azt mondja: „Ne hasonlítgassátok magatokat… vállaljátok fel a felelősségét annak, hogy a lehető legjobbat teszitek az életetekkel!” (Galata 6:4-5 TM)
A kérdés az: Ki vagy te? Mielőtt válaszolnál, meg kell kérdezned magadat: „Mik az erősségeim?” Az okoz örömet, ha számítógépekkel, autókkal vagy állatokkal foglalkozol? Talán az emberek irányításában vagy szakértő, vagy szeretsz megjavítani dolgokat, vagy a pénzügyek kezelésében vagy jó. Pál azt mondja: „Isten… tett minket azzá, amik vagyunk” (Efézus 2:10 TLB). Vannak bizonyos feladatok, amikkel könnyen boldogulsz, és csodálkozol, hogy másoknak miért nem megy? Ha így van, akkor ez elárul valamit a te konkrét erősségeidről és Istentől kapott megbízatásodról. Isten azt mondta Becalélról, az építészről: „Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkálatra, hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására, foglalatba való kövek vésésére, fafaragásra és mindenféle munka elvégzésére” (2Mózes 31:3-5). Ha felismerted, hogy mitől kezd csillogni a szemed és emelkedni a pulzusszámod, akkor rajta! „Szemed előre tekintsen… Ne térj le… (Példabeszédek 4:25-27).
szerda, július 08, 2009
Egyszerűsítsd le az életed!
„Figyeljétek, hogy én hogy csinálom… és tanuljatok meg élni!” (Máté 11:29-30 TM)
Egy nemrégiben megjelent cikk ezt írja: „megkaphatunk mindent”. Azzal, hogy tovább és keményebben dolgozunk, és megpróbálunk több feladatot is elvégezni egyszerre, talán beszoríthatunk 31 órát a 24-be. De ezért nagy árat kell fizetni! Egy átlagos irodai dolgozót naponta 220 üzenet bombáz e-mailen, emlékeztetőn, telefonon keresztül vagy más módon. Három menedzserből egyet információ-túlterhelés betegít meg. Ha a technikai fejlődés időt és energiát takarít meg számunkra, akkor hogy lehetünk mégis ilyen nyúzottak? Ha a sor a pénztárnál nem halad elég gyorsan, vagy ha nem találunk parkolóhelyet, akkor kiborulunk. Az Oxford Street vagy a tőzsde nem fogja elárulni neked, de a siker sokkal több lehetőséget ad az ellenségnek arra, hogy padlóra küldjön téged. Így nem lehet élni, és biztos, hogy Isten nem ezt tervezte számodra.
Jézus azt mondta: „Fáradt vagy? Kimerült?... Jöjj hozzám… állítsd helyre az életed. Megmutatom, hogyan… működj együtt velem – figyeld, hogy csinálom én… és tanulj meg szabadon és gondtalanul élni!” Jól hangzik, igaz? De az kell hozzá, hogy méregtelenítsd és újraprogramozd a gondolkodásodat. Egy író a következőt írja: „Az Úr nem tudja csökkenteni a nyomást, amíg rossz helyen vagy, rossz időben és rossz társaságban. Ha a ranglétrán kapaszkodsz felfelé, és elhanyagolod a családodat, akkor a keze meg van kötve, mert helytelen az értékrended. Ha Isten akaratában vagy, akkor lehet, hogy keményen dolgozol, de könnyen haladsz! Ő fogja hordani a terheidet, és elveszi a súlyát. Az életed leegyszerűsítése azt jelenti, hogy kevesebb órát dolgozol, beiktatsz az időbeosztásodba pihenőidőt, és többet vagy a szeretteiddel. Az ajándékaink, megbízatásaink, személyiségünk és helyzetünk különbözőek, de ezek az alapelvek mindenkire érvényesek.” Tehát kezdd el leegyszerűsíteni az életed!
Egy nemrégiben megjelent cikk ezt írja: „megkaphatunk mindent”. Azzal, hogy tovább és keményebben dolgozunk, és megpróbálunk több feladatot is elvégezni egyszerre, talán beszoríthatunk 31 órát a 24-be. De ezért nagy árat kell fizetni! Egy átlagos irodai dolgozót naponta 220 üzenet bombáz e-mailen, emlékeztetőn, telefonon keresztül vagy más módon. Három menedzserből egyet információ-túlterhelés betegít meg. Ha a technikai fejlődés időt és energiát takarít meg számunkra, akkor hogy lehetünk mégis ilyen nyúzottak? Ha a sor a pénztárnál nem halad elég gyorsan, vagy ha nem találunk parkolóhelyet, akkor kiborulunk. Az Oxford Street vagy a tőzsde nem fogja elárulni neked, de a siker sokkal több lehetőséget ad az ellenségnek arra, hogy padlóra küldjön téged. Így nem lehet élni, és biztos, hogy Isten nem ezt tervezte számodra.
Jézus azt mondta: „Fáradt vagy? Kimerült?... Jöjj hozzám… állítsd helyre az életed. Megmutatom, hogyan… működj együtt velem – figyeld, hogy csinálom én… és tanulj meg szabadon és gondtalanul élni!” Jól hangzik, igaz? De az kell hozzá, hogy méregtelenítsd és újraprogramozd a gondolkodásodat. Egy író a következőt írja: „Az Úr nem tudja csökkenteni a nyomást, amíg rossz helyen vagy, rossz időben és rossz társaságban. Ha a ranglétrán kapaszkodsz felfelé, és elhanyagolod a családodat, akkor a keze meg van kötve, mert helytelen az értékrended. Ha Isten akaratában vagy, akkor lehet, hogy keményen dolgozol, de könnyen haladsz! Ő fogja hordani a terheidet, és elveszi a súlyát. Az életed leegyszerűsítése azt jelenti, hogy kevesebb órát dolgozol, beiktatsz az időbeosztásodba pihenőidőt, és többet vagy a szeretteiddel. Az ajándékaink, megbízatásaink, személyiségünk és helyzetünk különbözőek, de ezek az alapelvek mindenkire érvényesek.” Tehát kezdd el leegyszerűsíteni az életed!
kedd, július 07, 2009
Veszélyes pontok!
„Ha tudná a ház ura, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, virrasztana…” (Máté 24:43)Van három veszélyes pont, ahol az ellenség támadni fog téged: 1) fáradtság. Az ószövetségi időkben az elsőszülöttségi jog azt jelentette, hogy az illető kétszeres részt kapott az atyai örökségből. Normális esetben Ézsau fontolóra sem vette volna, hogy eladja a születési jogát, de mégis megtette kimerült állapotban. A fáradtság eredményezheti azt, hogy elveszíted a távlatot, és inkább az alapján hozol döntéseket, hogy mi kényelmes, ahelyett, hogy azt néznéd, mi lenne jó számodra hosszú távon. Figyelj a jelekre: ha éhes, haragos, magányos vagy fáradt vagy, akkor sebezhető vagy, és valószínűleg rossz döntéseket fogsz hozni. 2) izgalom. Heródes királyt elbűvölte egy táncoló lány, ezért minden óvatosságot sutba dobva ezt mondta: „Bármit kérsz, megadom neked” (Márk 6:23). Ő erre Keresztelő János fejét kérte. Heródes pedig, mivel király volt, nem vonhatta vissza a szavát. Ez a pillanatnyi gyengeség Heródesnek a királyságába és az életébe került. Vigyázz, hogy hol keresel izgalmat, és hogy hogyan reagálsz, amikor megtalálod. Sokba kerülhet az neked! 3) csüggedés. Péter egy csüggedt pillanatában olyat tett, amire nézve megesküdött, hogy soha nem fogja megtenni: megtagadta Urát. A csüggedés rávehet, hogy olyasmit mondj, amit nem is gondolsz komolyan, és olyasmit tégy, ami nem illik hozzád. Júdás azt írja: „épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében” (Júdás 20-21). Ézsau fáradtsága, Heródes izgatottsága és Péter csüggedése volt az, amire Jézus gondolt, amikor azt mondta: „Ha tudná a ház ura, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, virrasztana.”
hétfő, július 06, 2009
Lépdelj és bízz tovább!
„Nektek adok minden helyet, ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek.” (Józsué 1:3)
Egy fonalat láthatsz, ami végighúzódik az egész Biblián. Amikor igazán szükségünk van Rá, akkor Isten megjelenik, és megcselekszi értünk azt, amit mi nem tudunk megtenni. De az esetek többségében, vagyis az idő nagy részében, Ő megerősít minket, és azt mondja: „Lépdelj és bízz tovább!” Nincs semmilyen varázsszőnyeg. Ha el akarsz érni valamit, ami igazán megéri, hitben kell lépned egyik lépést a másik után, vállalva a kihívást.
Jób könyvében 42 fejezet van. Az első 41 részben Jób élete veszteségek sora: elveszíti az egészségét, a vagyonát és a családját. Ráadásul olyan barátok mellett, amilyenek neki vannak, ellenségre sincs szüksége. Kétségei nem csillapodnak. Újra és újra megkérdezi Istent, de csak hallgatást kap válaszul. Mégis kitartott annyi nehéz napon és álmatlan éjszakán át, mert hitte: „Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok” (Jób 23:10). Jegyezd meg: a) az arany kimunkálásához tűz kell; b) csak az ötvös tudja, hogy mekkora hőfok és mennyi idő szükséges; c) a folyamat siettetése csökkent értékű terméket eredményez. Isten azt mondta Izráelnek, hogy minden helyet, ahová lépnek, nekik ad. C. V. White azt mondja: „A sikeres ember soha nem vár a tömegre. Ő elindul egymagában is. Ehhez elszántság és nagyfokú határozottság kell, de a sikeres ember mindkettővel rendelkezik. Semmilyen fontos dolgot nem vittek véghez anélkül, hogy előtte a többség ne vonta volna kétségbe a lehetőségét. A siker annak az elérése, amiről az emberek azt hiszik, hogy nem lehet megcsinálni.” Az önelégültség, a kimerültség, a bírálat és a csüggedés olyan gát, amit állandóan le kell küzdened. Tehát „lépdelj és bízz tovább!”
Egy fonalat láthatsz, ami végighúzódik az egész Biblián. Amikor igazán szükségünk van Rá, akkor Isten megjelenik, és megcselekszi értünk azt, amit mi nem tudunk megtenni. De az esetek többségében, vagyis az idő nagy részében, Ő megerősít minket, és azt mondja: „Lépdelj és bízz tovább!” Nincs semmilyen varázsszőnyeg. Ha el akarsz érni valamit, ami igazán megéri, hitben kell lépned egyik lépést a másik után, vállalva a kihívást.
Jób könyvében 42 fejezet van. Az első 41 részben Jób élete veszteségek sora: elveszíti az egészségét, a vagyonát és a családját. Ráadásul olyan barátok mellett, amilyenek neki vannak, ellenségre sincs szüksége. Kétségei nem csillapodnak. Újra és újra megkérdezi Istent, de csak hallgatást kap válaszul. Mégis kitartott annyi nehéz napon és álmatlan éjszakán át, mert hitte: „Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok” (Jób 23:10). Jegyezd meg: a) az arany kimunkálásához tűz kell; b) csak az ötvös tudja, hogy mekkora hőfok és mennyi idő szükséges; c) a folyamat siettetése csökkent értékű terméket eredményez. Isten azt mondta Izráelnek, hogy minden helyet, ahová lépnek, nekik ad. C. V. White azt mondja: „A sikeres ember soha nem vár a tömegre. Ő elindul egymagában is. Ehhez elszántság és nagyfokú határozottság kell, de a sikeres ember mindkettővel rendelkezik. Semmilyen fontos dolgot nem vittek véghez anélkül, hogy előtte a többség ne vonta volna kétségbe a lehetőségét. A siker annak az elérése, amiről az emberek azt hiszik, hogy nem lehet megcsinálni.” Az önelégültség, a kimerültség, a bírálat és a csüggedés olyan gát, amit állandóan le kell küzdened. Tehát „lépdelj és bízz tovább!”
vasárnap, július 05, 2009
Olyannak lásd magad, amilyennek Isten lát! (2)
„Mi pedig… őhozzá hasonlóvá formálódunk át.” (2Korinthus 3:18 NIV)
Egy ember, aki nagyon levert volt, elment egy pszichiáterhez. Miután elmondta neki problémáit, azt várta, hogy a szakember néhány mélyrehatóan bölcs szavától majd jobban fogja érezni magát. „Nos” – mondta a pszichiáter – „megállapítottam a diagnózist. Az ön problémája az alacsony önértékelés, ami eléggé gyakori a lúzerek [vesztesek (szleng) - a ford.] között!” Ha negatívan szemléled magad, akkor hajlamos vagy olyan emberekhez vonzódni, akik lekezelően beszélnek veled. Ha azonban tudod, hogy Isten szeret téged, és „békességet… és reményteljes jövőt” tartogat számodra (Jeremiás 29:11), akkor az egész szemléletmódod megváltozik. Istennel nem veszíthetsz. Még ha megbotlasz és elesel is, Ő segíteni fog, hogy újra felállj, tanulj a tapasztalatból, és továbblépj. Ha magadra nézel, akkor hajlamos vagy olyasvalakit látni, aki hibákat követ el és gyarló, igaz? Ha viszont elkezded magad Isten Igéjének tükrében szemlélni, akkor olyasvalakit fogsz látni, aki „hozzá hasonlóvá formálódik át.”
Voltál már valaha ócskapiacon vagy zsibvásáron jó vételt keresve? A gyakorlatlan szem számára a legtöbb holmi haszontalan ócskaságnak tűnik; még az is lehet, hogy por és penész telepedett meg rajtuk valakinek a padlásán. De a tapasztalt szem felfedezi az álcázott kincset – olyan darabokat, melyeket csak meg kell tisztogatni, kifényesíteni és restaurálni, hogy újra értékessé legyenek. Nos, Isten a gyakorlott szemű szakember. Amikor az ellenség azt mondja neked, hogy értéktelen vagy, Isten a bensődbe néz, és elrejtett kincset lát. Ha életed trónjára ülteted, Ő képessé tesz arra, hogy legyőzd a múltadat, ellenállj a kísértésnek, áttörj a magad szabta korlátokon, és elkezdd elfogadni azt, hogy az Ő szemében nagyon értékes vagy.
Egy ember, aki nagyon levert volt, elment egy pszichiáterhez. Miután elmondta neki problémáit, azt várta, hogy a szakember néhány mélyrehatóan bölcs szavától majd jobban fogja érezni magát. „Nos” – mondta a pszichiáter – „megállapítottam a diagnózist. Az ön problémája az alacsony önértékelés, ami eléggé gyakori a lúzerek [vesztesek (szleng) - a ford.] között!” Ha negatívan szemléled magad, akkor hajlamos vagy olyan emberekhez vonzódni, akik lekezelően beszélnek veled. Ha azonban tudod, hogy Isten szeret téged, és „békességet… és reményteljes jövőt” tartogat számodra (Jeremiás 29:11), akkor az egész szemléletmódod megváltozik. Istennel nem veszíthetsz. Még ha megbotlasz és elesel is, Ő segíteni fog, hogy újra felállj, tanulj a tapasztalatból, és továbblépj. Ha magadra nézel, akkor hajlamos vagy olyasvalakit látni, aki hibákat követ el és gyarló, igaz? Ha viszont elkezded magad Isten Igéjének tükrében szemlélni, akkor olyasvalakit fogsz látni, aki „hozzá hasonlóvá formálódik át.”
Voltál már valaha ócskapiacon vagy zsibvásáron jó vételt keresve? A gyakorlatlan szem számára a legtöbb holmi haszontalan ócskaságnak tűnik; még az is lehet, hogy por és penész telepedett meg rajtuk valakinek a padlásán. De a tapasztalt szem felfedezi az álcázott kincset – olyan darabokat, melyeket csak meg kell tisztogatni, kifényesíteni és restaurálni, hogy újra értékessé legyenek. Nos, Isten a gyakorlott szemű szakember. Amikor az ellenség azt mondja neked, hogy értéktelen vagy, Isten a bensődbe néz, és elrejtett kincset lát. Ha életed trónjára ülteted, Ő képessé tesz arra, hogy legyőzd a múltadat, ellenállj a kísértésnek, áttörj a magad szabta korlátokon, és elkezdd elfogadni azt, hogy az Ő szemében nagyon értékes vagy.
szombat, július 04, 2009
Hargita- gyerekhét
Áldott legyen a Mi Urunk!!!
Ez az ének cseng a fülemben. Az éjjel, amikor a buszon voltunk a hazaúton, a gyerekek a táborban tanult énekek egész repertoárját végigénekelték. Amikor ezt az éneket énekeltük, az járt a fejembe, hogy bárcsak mindig ilyen bátor bizonyságtevők lennének. A két söför hallgatta is ezeket az énekeket. Menet ők kérték, hogy énekeljenek valamit, de akkor nem nyílt énekre a gyermekek szája, és most csak úgy zengett az ének. Én is énekeltem velük, ahogy csak kifért a torkomon. Majd megkérdeztem a söförtöl, hogy mit szól a héten tanultakhoz. El volt képedve, hogy mindezt a táborban tanulták.
Igen, ha Isten lelke munkálkozni kezd, akkor semmi sem lehetetlen. Még egy ige is eszembe jut most: "A gyermekek és csecsemők szája által szerez dicsőséget!" "És ha ezek elhallgatnak, akkor a kövek fognak kiáltani!"
Igen, ha Isten lelke munkálkozni kezd, akkor semmi sem lehetetlen. Még egy ige is eszembe jut most: "A gyermekek és csecsemők szája által szerez dicsőséget!" "És ha ezek elhallgatnak, akkor a kövek fognak kiáltani!"
"Istenem, segitsd őket, hogy az ének és a dicséret soha el ne némuljon az ajkukról, és add, hogy gyermeki bátorságukat látva én is, mi is felnőttek felbátorodjunk a dicséretre, és imádatra. Ámen"
Olyannak lásd magad, amilyennek Isten lát! (1)
„Olyanok voltunk a magunk szemében, mint a sáskák.” (4Mózes 13:33 NKJV)
Amikor Mózes 12 kémet küldött az Ígéret Földjének kikémlelésére, 10 úgy jött vissza, hogy ezt mondta: „láttunk ott óriásokat is… és magunkat olyannak láttuk, mint a sáskák.” Izráel sorozatosan tanúja volt Isten hatalmas erejének; akkor most mi félemlítette meg őket? Ez nem volt más, mint az érzékelés problémája, amit alacsony önértékelésnek neveznek. Az ellenség így gátolja meg, hogy győzz. Az izráeliták gyorsan elfelejtették a Vörös-tengernél átélt szabadítást, és ehelyett Egyiptomra emlékeztek, ahol rabszolgák voltak. Vigyázz! A nehéz idők miatt esetleg azt gondolhatod, hogy nem érdemled meg az áldást! Mindig, amikor valami értékessel rendelkezel, támadni fog az ellenség. Az Ószövetségben ezt olvassuk: „Amikor meghallották a filiszteusok, hogy Dávidot Izráel királyává kenték, fölvonultak a filiszteusok mind, hogy megkeressék Dávidot (2Sámuel 5:17). Amíg nem tartasz igényt jogos helyedre Krisztusban, a Sátán azt fogja mondani neked, hogy megérdemled a bántalmazást. Tehát merülj bele Isten Igéjébe, amíg annyira részeddé nem válik, hogy nem fogsz többé kételkedni magadban. Isten saját képmására alkotott téged, megváltott, Lelke által beléd költözött, és ez értékessé tesz!
Egyszer egy ember a prérin megfigyelt egy sast, akit végzetes lövés ért. Azt írja: „Csillogó szemekkel… lassan elfordította a fejét, egy utolsó… sóvárgó pillantást vetve az ég felé. Gyakran suhant csodálatos szárnyaival a csillagos égen… az ég volt szívének otthona. Ott mutatta meg erejét ezernyi alkalommal… játszott a villámokkal, és versenyzett a széllel. Most, távol az otthonától, a sas haldokolva feküdt, mert egyetlen egyszer megfeledkezve magáról túl alacsonyan repült… Az én lelkem az a sas. Ez nem az ő otthona. Soha nem szabad elveszítenie az égi távlatot!”
Amikor Mózes 12 kémet küldött az Ígéret Földjének kikémlelésére, 10 úgy jött vissza, hogy ezt mondta: „láttunk ott óriásokat is… és magunkat olyannak láttuk, mint a sáskák.” Izráel sorozatosan tanúja volt Isten hatalmas erejének; akkor most mi félemlítette meg őket? Ez nem volt más, mint az érzékelés problémája, amit alacsony önértékelésnek neveznek. Az ellenség így gátolja meg, hogy győzz. Az izráeliták gyorsan elfelejtették a Vörös-tengernél átélt szabadítást, és ehelyett Egyiptomra emlékeztek, ahol rabszolgák voltak. Vigyázz! A nehéz idők miatt esetleg azt gondolhatod, hogy nem érdemled meg az áldást! Mindig, amikor valami értékessel rendelkezel, támadni fog az ellenség. Az Ószövetségben ezt olvassuk: „Amikor meghallották a filiszteusok, hogy Dávidot Izráel királyává kenték, fölvonultak a filiszteusok mind, hogy megkeressék Dávidot (2Sámuel 5:17). Amíg nem tartasz igényt jogos helyedre Krisztusban, a Sátán azt fogja mondani neked, hogy megérdemled a bántalmazást. Tehát merülj bele Isten Igéjébe, amíg annyira részeddé nem válik, hogy nem fogsz többé kételkedni magadban. Isten saját képmására alkotott téged, megváltott, Lelke által beléd költözött, és ez értékessé tesz!
Egyszer egy ember a prérin megfigyelt egy sast, akit végzetes lövés ért. Azt írja: „Csillogó szemekkel… lassan elfordította a fejét, egy utolsó… sóvárgó pillantást vetve az ég felé. Gyakran suhant csodálatos szárnyaival a csillagos égen… az ég volt szívének otthona. Ott mutatta meg erejét ezernyi alkalommal… játszott a villámokkal, és versenyzett a széllel. Most, távol az otthonától, a sas haldokolva feküdt, mert egyetlen egyszer megfeledkezve magáról túl alacsonyan repült… Az én lelkem az a sas. Ez nem az ő otthona. Soha nem szabad elveszítenie az égi távlatot!”
péntek, július 03, 2009
Legyen biztos célod!
„Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.” (Ézsaiás 26:3)
Ha tudatában vagy a célodnak, az értelmet ad az életednek. Ezért van az, hogy az emberek olyan kétes eszközökhöz folyamodnak, mint az asztrológia vagy médiumok, hogy felfedezhessék a célt. Ha biztos célja van az életednek, akkor szinte bármit kibírsz. Enélkül viszont semmi sem elviselhető. Ézsaiás így panaszkodott: „Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet” (Ézsaiás 49:4). Jób kesergett: „Feladom; belefáradtam az életbe. Hagyj békén, az életemnek nincs értelme!” (Jób 7:16 GNT). Dr. Bernie Siegel rájött, hogy képes megjósolni, melyik rákos betege az, aki valószínűleg túléli a betegséget, az alapján, hogy megkérdezi: „Akar 100 éves koráig élni?” Akik céltudatos „igen”-nel feleltek, azok voltak a kiválasztottak.
Ha biztos célod van, az leegyszerűsíti az életed. Meghatározza, hogy mit teszel, és mit nem teszel. Ez lesz az a mérce, aminek a segítségével megállapítod, melyik tevékenység fontos, és melyik nem. Cél nélkül nincs igazi alapja a döntéseidnek, az időbeosztásodnak és a lehetőségeid kiaknázásának. Hajlamos leszel a döntéseidet a körülményeidre, a nyomásra és a pillanatnyi hangulatodra alapozni. Ha nem vagy tisztában a céloddal, akkor túl sok dolgot akarsz csinálni, ami stresszhez és konfliktushoz vezet. Lehetetlen mindent megtenni, amit az emberek elvárnak tőled; csak arra van elég időd, hogy Isten akaratát teljesítsd. Ha nem tudsz mindent elvégezni, akkor többet akartál, mint amennyi Isten szándéka volt. A biztos cél egyszerűbbé teszi az életedet, józanabbá az időbeosztásodat, és lelki békéhez vezet: „Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.”
Ha tudatában vagy a célodnak, az értelmet ad az életednek. Ezért van az, hogy az emberek olyan kétes eszközökhöz folyamodnak, mint az asztrológia vagy médiumok, hogy felfedezhessék a célt. Ha biztos célja van az életednek, akkor szinte bármit kibírsz. Enélkül viszont semmi sem elviselhető. Ézsaiás így panaszkodott: „Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet” (Ézsaiás 49:4). Jób kesergett: „Feladom; belefáradtam az életbe. Hagyj békén, az életemnek nincs értelme!” (Jób 7:16 GNT). Dr. Bernie Siegel rájött, hogy képes megjósolni, melyik rákos betege az, aki valószínűleg túléli a betegséget, az alapján, hogy megkérdezi: „Akar 100 éves koráig élni?” Akik céltudatos „igen”-nel feleltek, azok voltak a kiválasztottak.
Ha biztos célod van, az leegyszerűsíti az életed. Meghatározza, hogy mit teszel, és mit nem teszel. Ez lesz az a mérce, aminek a segítségével megállapítod, melyik tevékenység fontos, és melyik nem. Cél nélkül nincs igazi alapja a döntéseidnek, az időbeosztásodnak és a lehetőségeid kiaknázásának. Hajlamos leszel a döntéseidet a körülményeidre, a nyomásra és a pillanatnyi hangulatodra alapozni. Ha nem vagy tisztában a céloddal, akkor túl sok dolgot akarsz csinálni, ami stresszhez és konfliktushoz vezet. Lehetetlen mindent megtenni, amit az emberek elvárnak tőled; csak arra van elég időd, hogy Isten akaratát teljesítsd. Ha nem tudsz mindent elvégezni, akkor többet akartál, mint amennyi Isten szándéka volt. A biztos cél egyszerűbbé teszi az életedet, józanabbá az időbeosztásodat, és lelki békéhez vezet: „Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.”
szerda, július 01, 2009
Miért tart ilyen sokáig?
„Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt!” (1Timóteus 4:15)
Miért tart olyan sokáig a változás? Azért, mert: 1) Nagyon lassan tanulunk. Milyen gyakran megesett, hogy elbuktál, és azt gondoltad: „Ó ne, már megint! Azt hittem, több eszem van ennél.” Izrael történelme szemlélteti, milyen gyorsan elfelejtjük azokat a leckéket, amiket Isten tanít nekünk, és visszatérünk a régi magatartásformákhoz és viselkedéshez. „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk!” (Zsidók 2:1) 2) sok mindent el kell hagynunk. Tanácsadóhoz fordulunk egy olyan problémával, amely évek alatt alakult ki, és azt mondjuk: „Hozza rendbe! Van rá egy órám.” Ácsi! A probléma nem egyik napról a másikra alakult ki, és nem is fog elmúlni egyetlen éjszaka alatt. Nincs semmilyen tabletta, imádság vagy törvényszerűség, amely azonnal meg nem történtté tenné hosszú évek rombolását. Az eltávolítás és pótlás kemény munkájára van szükség. A Biblia ezt így fogalmazza meg: „Vessétek le a régi élet szerint való óembert… öltsétek fel az új embert!” (Efézus 4:22-24). Még mindig vannak régi viselkedésformáink, szokásaink és hajlamaink, amikkel foglalkoznunk kell. 3) a növekedés fájdalmas. Minden változás valamilyen veszteséggel jár. El kell engednünk régi életszemléletünket ahhoz, hogy megtapasztalhassuk azt az új életet, amit Krisztus ígért. Mi viszont félünk ettől a veszteségtől, még akkor is, ha a régi életünk önpusztító, mert olyan, mint egy jól kitaposott cipő: kényelmes és ismerős. 4) a szokások kialakításához idő kell. A jellemed a szokásaid összessége. Csak egy módszer van arra, hogy a krisztusi jellem szokásait alakítsuk ki: újra és újra azokat kell gyakorolnunk! Nincsenek instant szokások. Ezért biztatja Pál Timóteust arra, hogy: „gyakorold ezeket a dolgokat! Szenteld ennek az életed!”
Miért tart olyan sokáig a változás? Azért, mert: 1) Nagyon lassan tanulunk. Milyen gyakran megesett, hogy elbuktál, és azt gondoltad: „Ó ne, már megint! Azt hittem, több eszem van ennél.” Izrael történelme szemlélteti, milyen gyorsan elfelejtjük azokat a leckéket, amiket Isten tanít nekünk, és visszatérünk a régi magatartásformákhoz és viselkedéshez. „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk!” (Zsidók 2:1) 2) sok mindent el kell hagynunk. Tanácsadóhoz fordulunk egy olyan problémával, amely évek alatt alakult ki, és azt mondjuk: „Hozza rendbe! Van rá egy órám.” Ácsi! A probléma nem egyik napról a másikra alakult ki, és nem is fog elmúlni egyetlen éjszaka alatt. Nincs semmilyen tabletta, imádság vagy törvényszerűség, amely azonnal meg nem történtté tenné hosszú évek rombolását. Az eltávolítás és pótlás kemény munkájára van szükség. A Biblia ezt így fogalmazza meg: „Vessétek le a régi élet szerint való óembert… öltsétek fel az új embert!” (Efézus 4:22-24). Még mindig vannak régi viselkedésformáink, szokásaink és hajlamaink, amikkel foglalkoznunk kell. 3) a növekedés fájdalmas. Minden változás valamilyen veszteséggel jár. El kell engednünk régi életszemléletünket ahhoz, hogy megtapasztalhassuk azt az új életet, amit Krisztus ígért. Mi viszont félünk ettől a veszteségtől, még akkor is, ha a régi életünk önpusztító, mert olyan, mint egy jól kitaposott cipő: kényelmes és ismerős. 4) a szokások kialakításához idő kell. A jellemed a szokásaid összessége. Csak egy módszer van arra, hogy a krisztusi jellem szokásait alakítsuk ki: újra és újra azokat kell gyakorolnunk! Nincsenek instant szokások. Ezért biztatja Pál Timóteust arra, hogy: „gyakorold ezeket a dolgokat! Szenteld ennek az életed!”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)