Kell az öröm,
Mely nem csak
Karácsonykor lép érvénybe.
Kell az öröm,
Mely megtanít
Erősnek lenni a kísértésben.
Kell az öröm,
Mely átsegít,
Ha fáj sok-sok próba.
Kell az öröm,
Mely kitart,
Amíg visszajön újra.
(2007.dec.25.)
"Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el, nyelvem gyors, mint az írnok tolla."
Kell az öröm,
Mely nem csak
Karácsonykor lép érvénybe.
Kell az öröm,
Mely megtanít
Erősnek lenni a kísértésben.
Kell az öröm,
Mely átsegít,
Ha fáj sok-sok próba.
Kell az öröm,
Mely kitart,
Amíg visszajön újra.
(2007.dec.25.)
Ködbe veszett minden út,
Semmit sem látok már.
Arcod sem látom, Uram!
Hogy menjek így tovább?
Hangodat úgy figyelem,
De nincs, csak néma csend.
Szívem is kiált Hozzád.
Uram, mégsem felelsz?
Úgy várok Rád, én Istenem!
Kezedben van az életem.
Bízom benned, még ha nem is felelsz.
Bölcs Isten vagy, a ködből kivezetsz.
Nem változol, tudom jól.
Igédben megbízhatok:
„Ha összeomlik minden,
Tudd, hogy veled vagyok!”
Úgy várok Rád, én Istenem!
Kezedben van az életem.
Bízom benned, még ha nem is felelsz.
Bölcs Isten vagy, a ködből kivezetsz.
Meglátlak majd, ha nálad ott leszek,
Szótlanul állok, mindent megértek.
Nézd, várok Rád, én Istenem!
Kezedben van az életem.
Bízom benned, még ha nem is felelsz.
Bölcs Isten vagy, (bölcs Isten vagy).
Bölcs Isten vagy, a mennybe Te vezetsz.
Szelíd leszek, ha megaláznak.
Nem gyötörnek emésztő vágyak,
nem diadalt: - békét kívánok,
s a mennyek országára várok.
Naponta célom: azt keresem,
mi igaz s elveszíthetetlen.
Valódi gazdagságra vágyva
építem házam kősziklára,
lelkemben szent szavak égnek,
hazamegyek hát - sónak, fénynek,
s ha árad felém szitok, átok:
őszintén mindent megbocsátok.
Nem törekszem fénylő babérra.
Szolgálni rejtve: lelkem célja.
Homlokomon nincs gond-barázda,
ráhagyatkozom hű Atyámra.
Őre madárnak, liliomnak:
kezében jó helyen a holnap.
Szívemben béke, számon zsoltár,
a keskeny utat vállalom már.
Más hintón vágtat? Gyalog baktatok.
És mint még soha, oly boldog vagyok.
Mennék, de nem a nagyvilágba,
Hisz’ ott úgy sem lelném helyemet.
Mennék, itt hagynám Árnyékországot,
S nem ejtenék többé könnyeket.
De tudom, hogy ma még nem lehet.
Maradok, s akarom,
hogy erőtlenségemben
Te legyél erő és győzelem,
Elfogyni, égni az oltáron,
Ne maradjon belőlem semmi sem.
Legyél csak Te:
És szólj,
És simogass,
És szeress,
Itt vagyok, hogy használd erre:
A számat,
A kezemet,
A szívemet.
Honvágyam van, de lélegzek,
Amíg befejezed rajtam a tervedet.
(
"Nincsen biztos befektetés. Ha szeretsz , sebezhető vagy. Szeress bármit és biztosra veheted, hogy megszakad a szíved, de legalábbis sebet kap. Ha érintetlenül meg akarod őrizni, ne add senkinek, még egy állatnak se! Óvatosan bugyoláld be mindenféle kis hóbortba és kedvtelésbe, gondosan kerülj minden kötődést; zárd be jól önzésed ládikójába - vagy koporsójába! De ott a koporsóban - ott a biztonságos sötét, fülledt éjszakában elváltozik majd. Nem törik össze, törhetetlen, áthatolhatatlan, megválthatatlan szív lesz belőle. A tragédiának, vagy legalábbis a tragédia lehetőségének egyetlen alternativája van: a kárhozat. A Mennyországon kivül pedig csak egy helyen lehetsz teljes biztonságban a szeretet veszélyeitől és izgalmaitól, ez pedig a Pokol." C. S. Lewis
Nem is olyan boldogság megsebzettnek lenni, sőt. És ki szereti azt, ha fáj a szíve, fája a lelke? Én nem. Mégis annyi sebem van már. Van aminek a hege látszik csupán, van ami már gyógyulóban van, és van olyan, mi nem akar gyógyulni, ami újból és újból feltépődik. Mit tegyek akkor? Annyiszor ott volt már az elhatározás bennem, hogy megvédem magam. Megóvom magam a sebektől, szeretetet is csak kimérten adok, de soha nem tudtam ehhez az elhatározáshoz tartani magamat. Nem tudom miért, nem tudom...nem tudom.
Talán mégis találok választ rá, ha nagyon keresem. Szeretve vagyok, legtöbbször nem azoktól, akiktől én szeretném, de valaki van, aki szeret, akinek drága vagyok, értékes, szép... Valakinek akkor is kedves vagyok, ha épp minden ordít bennem a fádalomtól. Valaki akkor is szeret, amikor épp szeretnék elmenekülni egy lakatlan szigetre. Valaki ott van és törli a könnyeim, amikor már szavak sem jönnek ki a számon. Valaki ott volt...valaki... Itt van... valaki mindig mellettem lesz, mégha mások feltételhez kötik is a szeretetüket...
Hányszor hallotam már ezt: "Klassz csaj vagy, ami a tied, az a tied, De.......", "Okos lány, DE.......", "Komoly lány, DE....." stb...stb...stb...stb...
Minden DE életre szóló sebet hagyott a lelkemben. Minden DE újabb és újabb kérget vont volna szívem köré, ha...VALAKI nem szeretne feltételek nélkül.
Sokszor gondoltam már azt, amikor egy nap majd Isten előtt állok, sok-sok kérdésem lesz, amikre itt nem találtam a választ. Kiöntöm elé az összesz MIÉRTemet. Ma mégis másképp látom. Azt hiszem szótlan leszek akkor majd előtte, mert végre szemtől szembe csodálhatom és szerethetem AZT, aki annyira szeretett, hogy életét adta értem, akitől soha nem kaptam megvetést vagy elutasítást...aki soha nem mondta azt, hogy... DE...