Maradok

Mennék, de nem a nagyvilágba,

Hisz’ ott úgy sem lelném helyemet.

Mennék, itt hagynám Árnyékországot,

S nem ejtenék többé könnyeket.

De tudom, hogy ma még nem lehet.

Maradok, s akarom,

hogy erőtlenségemben

Te legyél erő és győzelem,

Elfogyni, égni az oltáron,

Ne maradjon belőlem semmi sem.

Legyél csak Te:

És szólj,

És simogass,

És szeress,

Itt vagyok, hogy használd erre:

A számat,

A kezemet,

A szívemet.

Honvágyam van, de lélegzek,

Amíg befejezed rajtam a tervedet.

(2011. 08. 16.)