Red Allen komikus mondta: „Csak egyszer élünk. De ha jól csináljuk, egyszer is elég.” De hogy lehet jól csinálni? Ha minden nap a meggyőződéseid szerint élsz. Ha így teszel, kevés megbánnivalód lesz. A becsületes élet ezt jelenti: a) rendszeresen végiggondolod értékrendedet, és engeded, hogy beléd ivódjon. b) folyamatosan mérlegeled döntéseidet Isten Igéje alapján, és amikor megfelelő alkalom adódik, beszélgetsz róluk. Ez nem csupán megszilárdítja értékrendedet, hanem nagyobb biztonságot és elszámoltathatóságot is nyújt.
Bajba kerülünk, ha meggyőződéseink és ösztöneink összeütköznek. Ha minden kedvünk szerint alakul, nem nehéz meggyőződéseink szerint élni. De amikor „szorongattatások érnek”, olyankor ezek a meggyőződések megkövetelik, hogy olyasmit tegyünk, aminek ára van, vagy fájdalmat okoz. A lelki emberek azt teszik, ami helyes, nem számít, mit éreznek közben. Nem úgy van, hogy úgy érzed, kedved van megtenni, ami helyes, hanem először cselekszel, méghozzá a Szentírás irányelvei szerint cselekszel, következetesen teszed a jót – és az érzéseid majd felzárkóznak hozzá. Ez általában nem valami drámai nagy változást jelent – a legnehezebb döntéseink mindennapos döntések. A jellem úgy épül, mint egy fal, tégláról téglára. Talán úgy tűnik, mintha a kedves emberek utolsóként érnének a célba, de ez általában csak azért van, mert ők egy másik pályán versenyeznek. A jellemépítés versenyét futni azt jelenti, hogy időnként szünetet tartasz, és megvizsgálod az életed, együtt imádkozva a zsoltárossal: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsoltárok 139:23-24).
Bajba kerülünk, ha meggyőződéseink és ösztöneink összeütköznek. Ha minden kedvünk szerint alakul, nem nehéz meggyőződéseink szerint élni. De amikor „szorongattatások érnek”, olyankor ezek a meggyőződések megkövetelik, hogy olyasmit tegyünk, aminek ára van, vagy fájdalmat okoz. A lelki emberek azt teszik, ami helyes, nem számít, mit éreznek közben. Nem úgy van, hogy úgy érzed, kedved van megtenni, ami helyes, hanem először cselekszel, méghozzá a Szentírás irányelvei szerint cselekszel, következetesen teszed a jót – és az érzéseid majd felzárkóznak hozzá. Ez általában nem valami drámai nagy változást jelent – a legnehezebb döntéseink mindennapos döntések. A jellem úgy épül, mint egy fal, tégláról téglára. Talán úgy tűnik, mintha a kedves emberek utolsóként érnének a célba, de ez általában csak azért van, mert ők egy másik pályán versenyeznek. A jellemépítés versenyét futni azt jelenti, hogy időnként szünetet tartasz, és megvizsgálod az életed, együtt imádkozva a zsoltárossal: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsoltárok 139:23-24).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése