„Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” (Zsidókhoz írt levél 12:3)
Úgy érzed, félreértenek? Nem vagy egyedül! A leginkább félreértett személy, aki valaha is élt, Jézus volt. A kritikusok viccelődtek a születéséről, vitatták isteni származását, megvetették céljait, becsmérelték tanításait, gyanakvóak voltak indítékait illetően, kritikusak módszereivel szemben, és felháborodtak üzenetén. Végül kereszthalálra adták! Ez megmagyarázza, mit értett János apostol azon, amikor azt írta: „a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be… saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt” (János 1:5,11). Bármerre is járt, Jézus félreértéssel és elutasítással találkozott. De mindezek ellenére kitartott. És kegyelme által te is képes vagy erre!
A Biblia azt mondja: „Ezért tehát mi is… tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek! (Zsidók 12:1-3). Most tehát, ahogy futod a versenypályádat: a) Ismerd fel azokat a dolgokat, amik lelassítanak! b) Ismerd fel azokat a dolgokat, amik elgáncsolnak! c) Ismerd fel, hogy a gátak és az ellenállás a pálya velejárói, és ne csüggedj el miattuk! Hogyan tudod ezt megtenni? Úgy, hogy nem veszed le a tekinteted Jézusról, hanem belőle merítesz erőt minden nap!
szerda, szeptember 30, 2009
kedd, szeptember 29, 2009
Békesség – ez a te örökséged!
„Az én békességemet hagyom rátok.” (János 14:27 AMP)
Pál azt mondja: „Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben” (Kolossé 3:15). A békesség születésednél fogva megillet. Jézus azt mondta: „Békességemet hagyom rátok”. Az a szó, hogy „hagyom”, azt jelenti: „örökül hagyom”; ezt a kifejezést végrendeletekben szokták használni. Mikor valaki meghal, legértékesebb tulajdonát hagyja azokra az emberekre, akiket szeret; nem ócska lomot hagy rájuk. Ám önmagában az a tény, hogy Jézus az Ő békességét ránk hagyta, még nem jelenti azt, hogy automatikusan működik is az életünkben. Ez egy olyan tartalék, amelyből naponta kell merítenünk. Az ellenség mindent meg fog tenni, hogy kimerítse. Tudja, hogy ha zaklatott vagy, olyan dolgokat mondasz és teszel, amiket később megbánsz. Ráadásul, ha elvesztetted a békességedet, nehezebben hallod meg Isten hangját.
Gyakran az aggódás az első reakciónk a konfliktusokra és a problémákra. Ha ilyenkor valakit eláraszt a békesség, az árulásnak vagy érzéketlenségnek tűnhet. Tudat alatt azt gondoljuk: „Ha érdekel a dolog, akkor aggódom miatta. Ha ez valóban fontos, akkor egyfolytában idegeskednem kell.” Tévedés azt hinni, hogy egy ügynek a kimenetelét pozitívan befolyásolja az aggódással töltött idő mennyisége. Nem, a legjobb probléma-megoldó eszközöd a békesség. A megoldások könnyebben és természetesebben jönnek békés, nyugodt állapotban, ellenben a félelem és az aggódás akadályozza a megoldást. Az aggodalom felnagyítja a problémát, és az nem használ, ha tápláljuk a nyugtalanságot. Isten békessége a rendelkezésedre áll, ha őt választod. Ne adj hát teret a negatív érzések ámokfutásának az életedben. A Biblia azt mondja: „Ha a Szentlélek irányítja az életünket, ő … békességet … fog teremni bennünk” (Galata 5:22 TLB). Jézus azt mondta: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!” (Jn 14:1). Ez azt jelenti, hogy lehetőséged van választani a béke és a belső konfliktus között. Válaszd tehát a békét; ez a te örökséged!
Pál azt mondja: „Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben” (Kolossé 3:15). A békesség születésednél fogva megillet. Jézus azt mondta: „Békességemet hagyom rátok”. Az a szó, hogy „hagyom”, azt jelenti: „örökül hagyom”; ezt a kifejezést végrendeletekben szokták használni. Mikor valaki meghal, legértékesebb tulajdonát hagyja azokra az emberekre, akiket szeret; nem ócska lomot hagy rájuk. Ám önmagában az a tény, hogy Jézus az Ő békességét ránk hagyta, még nem jelenti azt, hogy automatikusan működik is az életünkben. Ez egy olyan tartalék, amelyből naponta kell merítenünk. Az ellenség mindent meg fog tenni, hogy kimerítse. Tudja, hogy ha zaklatott vagy, olyan dolgokat mondasz és teszel, amiket később megbánsz. Ráadásul, ha elvesztetted a békességedet, nehezebben hallod meg Isten hangját.
Gyakran az aggódás az első reakciónk a konfliktusokra és a problémákra. Ha ilyenkor valakit eláraszt a békesség, az árulásnak vagy érzéketlenségnek tűnhet. Tudat alatt azt gondoljuk: „Ha érdekel a dolog, akkor aggódom miatta. Ha ez valóban fontos, akkor egyfolytában idegeskednem kell.” Tévedés azt hinni, hogy egy ügynek a kimenetelét pozitívan befolyásolja az aggódással töltött idő mennyisége. Nem, a legjobb probléma-megoldó eszközöd a békesség. A megoldások könnyebben és természetesebben jönnek békés, nyugodt állapotban, ellenben a félelem és az aggódás akadályozza a megoldást. Az aggodalom felnagyítja a problémát, és az nem használ, ha tápláljuk a nyugtalanságot. Isten békessége a rendelkezésedre áll, ha őt választod. Ne adj hát teret a negatív érzések ámokfutásának az életedben. A Biblia azt mondja: „Ha a Szentlélek irányítja az életünket, ő … békességet … fog teremni bennünk” (Galata 5:22 TLB). Jézus azt mondta: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!” (Jn 14:1). Ez azt jelenti, hogy lehetőséged van választani a béke és a belső konfliktus között. Válaszd tehát a békét; ez a te örökséged!
hétfő, szeptember 28, 2009
Mielőtt beleugrasz
„Ehhez egy bizonyos adottság és kegyelem kell. A házasság nem való mindenkinek.” (Máté 19:11 TM)
Egy tanító a következő mulatságos fogalmazást kapta egy harmadik osztályos tanulótól: „Benjamin Franklin Bostonban született, de nem szeretett ott élni, ezért Philadelphiába utazott. Amikor leszállt a hajóról, végigsétált az utcán, és vett egy kenyeret. Aztán találkozott egy hölggyel, és felfedezte az elektromosságot!” Mosolygunk ezen, de egy házassági tanácsadó megfigyelése a következő: „Társadalmunk a szerelmet tette a házasság alapjává. Nos, semmi gond a szerelemmel; igen hatékonyan veszi rá az embereket a házasságra. Csakhogy ez elsődleges tényezővé vált. A románcot nagyban befolyásolja a külső megjelenés. A romantikus szerelem izgató és csábító, ami azt jelenti, hogy gyakran felszínes is az ilyen kapcsolat. Mivel az érzelmek olyan ellenállhatatlan erővel hatnak, az emberek csak akkor veszik észre, mibe keveredtek bele, amikor már túl késő. Egyik reggel az ágy túlsó oldalára nézel: a feleséged még alszik, a szája nyitva van, és haja az arcába lóg. Vagy, ami még rosszabb: ő ébred fel először, rád néz, és neked már nincs is annyi hajad, hogy az arcodba lóghatna! Ez az, amikor a romantika zuhanórepülésbe kezd!
A házasság az, amit az esküvő után alakítotok ki. Nem csak úgy kialakul. Nektek kell felépítenetek előzékenységgel, türelemmel, támogatással és olyan szeretettel, melyet a „jobb adni, mint kapni” jellemez (ld. Efézus 5:21-28). Ezért mondta Jézus: „Nem mindenki elég érett ahhoz, hogy házasságban éljen. Ehhez egy bizonyos adottság és kegyelem kell. A házasság nem való mindenkinek... ha képes vagy felnőni a házasság nagyságához, akkor tedd meg!” Másrészt viszont, ha egy férj és feleség Krisztust helyezi a házasságuk középpontjába, akkor kapcsolatuk olyanná fejlődhet, amihez képest társadalmunk szerelem-definíciója pehelykönnyűnek bizonyul a megmérettetésben.
Egy tanító a következő mulatságos fogalmazást kapta egy harmadik osztályos tanulótól: „Benjamin Franklin Bostonban született, de nem szeretett ott élni, ezért Philadelphiába utazott. Amikor leszállt a hajóról, végigsétált az utcán, és vett egy kenyeret. Aztán találkozott egy hölggyel, és felfedezte az elektromosságot!” Mosolygunk ezen, de egy házassági tanácsadó megfigyelése a következő: „Társadalmunk a szerelmet tette a házasság alapjává. Nos, semmi gond a szerelemmel; igen hatékonyan veszi rá az embereket a házasságra. Csakhogy ez elsődleges tényezővé vált. A románcot nagyban befolyásolja a külső megjelenés. A romantikus szerelem izgató és csábító, ami azt jelenti, hogy gyakran felszínes is az ilyen kapcsolat. Mivel az érzelmek olyan ellenállhatatlan erővel hatnak, az emberek csak akkor veszik észre, mibe keveredtek bele, amikor már túl késő. Egyik reggel az ágy túlsó oldalára nézel: a feleséged még alszik, a szája nyitva van, és haja az arcába lóg. Vagy, ami még rosszabb: ő ébred fel először, rád néz, és neked már nincs is annyi hajad, hogy az arcodba lóghatna! Ez az, amikor a romantika zuhanórepülésbe kezd!
A házasság az, amit az esküvő után alakítotok ki. Nem csak úgy kialakul. Nektek kell felépítenetek előzékenységgel, türelemmel, támogatással és olyan szeretettel, melyet a „jobb adni, mint kapni” jellemez (ld. Efézus 5:21-28). Ezért mondta Jézus: „Nem mindenki elég érett ahhoz, hogy házasságban éljen. Ehhez egy bizonyos adottság és kegyelem kell. A házasság nem való mindenkinek... ha képes vagy felnőni a házasság nagyságához, akkor tedd meg!” Másrészt viszont, ha egy férj és feleség Krisztust helyezi a házasságuk középpontjába, akkor kapcsolatuk olyanná fejlődhet, amihez képest társadalmunk szerelem-definíciója pehelykönnyűnek bizonyul a megmérettetésben.
vasárnap, szeptember 27, 2009
Fontos vezetési alapelvek
„Téged választottalak ki!” (Haggeus 2:23)
Angie Ward vezetői tréner évek óta önkéntes szolgálók tucatjait szervezi be. Azt mondja, legtöbbször ugyanazokat a kifogásokat hallja: „Nem vagyok vezető típus... nem tudok semmit a tinédzserekről... nem vagyok extrovertált személyiség” (vagy ahogy Mózes mondta Istennek: „küldd Áront, vagy bárki mást!”). Ahelyett hogy megpróbálná másként meggyőzni őket, Ward azt mondja nekik, hogy csupán két fő feladatuk lesz:
1) Szeressék az embereket! Valljuk be, a szolgálat könnyebb lenne, ha nem kellene emberekkel foglalkoznunk. Az emberek azonban fontosak Istennek, ezért kell, hogy nekünk is fontosak legyenek! Épp úgy, ahogy egy család tagjaként tudod, hogy mi a legjobb a saját gyermekeid számára, időt kell szánnod arra, hogy megismerd azokat, akik tőled függnek, és tőled várnak iránymutatást. Vedd figyelembe az ő szükségeiket, ne csupán a tieidet! És találj rá módot, hogy szolgálni tudj feléjük, ahelyett, hogy úgy tekintenéd őket, mint akik elvonják a figyelmedet az „igazi” munkádról. Jézus a legtöbb idejét az emberekkel töltötte, és nem kegyes közhelyekkel traktálta, hanem szerette és szolgálta őket. Ő azt mondta: „szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket!” (János 13:34). Mindig könnyebb úgy megkérni az embereket valamire, ha te magad ugyanazt a magatartást mutatod be a saját életedben.
2) Próbálj úgy gondolkodni, mint egy vezető! Egy óriásgyülekezet lelkipásztora azt mondja, hogy mielőtt bármilyen fontos döntést meghozna, megkérdezi magától, hogy más vezetők, akiket tisztel, mit tennének hasonló helyzetben. Ez bölcs gondolat! Ha felkérünk valakit, hogy legyen vezető, ez félelmet kelthet benne, és nyomasztó lehet a számára. Ha viszont arra kérjük meg, hogy úgy gondolkozzon, mint egy vezető, akkor nem nehezedik rá nyomás, és megadja számára azt a lehetőséget, hogy ne legyen teljesen tökéletes, hanem felnőjön a feladathoz!
Angie Ward vezetői tréner évek óta önkéntes szolgálók tucatjait szervezi be. Azt mondja, legtöbbször ugyanazokat a kifogásokat hallja: „Nem vagyok vezető típus... nem tudok semmit a tinédzserekről... nem vagyok extrovertált személyiség” (vagy ahogy Mózes mondta Istennek: „küldd Áront, vagy bárki mást!”). Ahelyett hogy megpróbálná másként meggyőzni őket, Ward azt mondja nekik, hogy csupán két fő feladatuk lesz:
1) Szeressék az embereket! Valljuk be, a szolgálat könnyebb lenne, ha nem kellene emberekkel foglalkoznunk. Az emberek azonban fontosak Istennek, ezért kell, hogy nekünk is fontosak legyenek! Épp úgy, ahogy egy család tagjaként tudod, hogy mi a legjobb a saját gyermekeid számára, időt kell szánnod arra, hogy megismerd azokat, akik tőled függnek, és tőled várnak iránymutatást. Vedd figyelembe az ő szükségeiket, ne csupán a tieidet! És találj rá módot, hogy szolgálni tudj feléjük, ahelyett, hogy úgy tekintenéd őket, mint akik elvonják a figyelmedet az „igazi” munkádról. Jézus a legtöbb idejét az emberekkel töltötte, és nem kegyes közhelyekkel traktálta, hanem szerette és szolgálta őket. Ő azt mondta: „szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket!” (János 13:34). Mindig könnyebb úgy megkérni az embereket valamire, ha te magad ugyanazt a magatartást mutatod be a saját életedben.
2) Próbálj úgy gondolkodni, mint egy vezető! Egy óriásgyülekezet lelkipásztora azt mondja, hogy mielőtt bármilyen fontos döntést meghozna, megkérdezi magától, hogy más vezetők, akiket tisztel, mit tennének hasonló helyzetben. Ez bölcs gondolat! Ha felkérünk valakit, hogy legyen vezető, ez félelmet kelthet benne, és nyomasztó lehet a számára. Ha viszont arra kérjük meg, hogy úgy gondolkozzon, mint egy vezető, akkor nem nehezedik rá nyomás, és megadja számára azt a lehetőséget, hogy ne legyen teljesen tökéletes, hanem felnőjön a feladathoz!
szombat, szeptember 26, 2009
Igazítsd helyre a megfelelő lelkülettel! (2)
„Ha valakit tetten érnek valamilyen bűnben… igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel!” (Galata 6:1)
Az angol „vétek” (trespass) szó az „elvéteni a lépést” (misstep) kifejezésből ered, ami azt jelenti, hogy rossz irányba teszünk meg egy lépést, hibás ítéletet alkotunk, vagy helytelen magatartást tanúsítunk. Amikor megcsúszol, vagy elcsúszol a jeges járdán, nem szándékoztál elesni, de mégis megtörtént, és most a felálláshoz segítségre van szükséged. Ilyen vétekről beszél a Biblia, amikor azt mondja: „Igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel!”. A görögben a „helyreigazít” kifejezésnek két jelentésárnyalata van:
1) Visszaigazítani egy törött csontot. Pál azt mondja: „egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai” (Róma 12:5). Ha belegondolsz, a lelki családod még a fizikai családodnál is sokkal fontosabb, mert örökké tart. Azáltal, hogy helyreigazítasz egy olyan testvért, akit legyőzött a bűn, segítesz neki abban, hogy a fájdalma meggyógyuljon, és hogy Krisztus testének újra élő, működő tagja lehessen.
2) Eltávolítani egy daganatot. A rosszindulatú daganatok életveszélyesek, a lelki daganatok pedig „lélekveszélyesek”. Azzal, hogy eltávolítasz egy ilyet, nem csupán segítesz megmenteni valakit, hanem engedelmeskedsz ennek az igének is: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét!” (Galata 6:2). Ahhoz nem fér kétség, hogy a szégyenben és a megaláztatásban osztozni teher. Mégis „ezt kell tennünk… különös figyelmet szentelve azoknak, akik a hivők családjához tartoznak” (Galata 6:10 NCV). Isten hadseregében nem szokás lelőni a sebesülteket. Csakugyan, ha a sebesültek nem találnak irgalmat a megváltottak körében, akkor hol fognak irgalmat találni?
Az angol „vétek” (trespass) szó az „elvéteni a lépést” (misstep) kifejezésből ered, ami azt jelenti, hogy rossz irányba teszünk meg egy lépést, hibás ítéletet alkotunk, vagy helytelen magatartást tanúsítunk. Amikor megcsúszol, vagy elcsúszol a jeges járdán, nem szándékoztál elesni, de mégis megtörtént, és most a felálláshoz segítségre van szükséged. Ilyen vétekről beszél a Biblia, amikor azt mondja: „Igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel!”. A görögben a „helyreigazít” kifejezésnek két jelentésárnyalata van:
1) Visszaigazítani egy törött csontot. Pál azt mondja: „egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai” (Róma 12:5). Ha belegondolsz, a lelki családod még a fizikai családodnál is sokkal fontosabb, mert örökké tart. Azáltal, hogy helyreigazítasz egy olyan testvért, akit legyőzött a bűn, segítesz neki abban, hogy a fájdalma meggyógyuljon, és hogy Krisztus testének újra élő, működő tagja lehessen.
2) Eltávolítani egy daganatot. A rosszindulatú daganatok életveszélyesek, a lelki daganatok pedig „lélekveszélyesek”. Azzal, hogy eltávolítasz egy ilyet, nem csupán segítesz megmenteni valakit, hanem engedelmeskedsz ennek az igének is: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét!” (Galata 6:2). Ahhoz nem fér kétség, hogy a szégyenben és a megaláztatásban osztozni teher. Mégis „ezt kell tennünk… különös figyelmet szentelve azoknak, akik a hivők családjához tartoznak” (Galata 6:10 NCV). Isten hadseregében nem szokás lelőni a sebesülteket. Csakugyan, ha a sebesültek nem találnak irgalmat a megváltottak körében, akkor hol fognak irgalmat találni?
péntek, szeptember 25, 2009
Igazítsd helyre a megfelelő lelkülettel! (1)
„Ha valakit tetten érnek valamilyen bűnben… igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel!” (Galata 6:1)
Amikor valaki elrontja a dolgokat, Isten azt mondja: „igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel!”. De mi van akkor, ha lejáratták magukat, és munícióval szolgáltak a szkeptikusoknak, akik már így is azt gondolják, hogy minden keresztény képmutató? Minek bajlódjunk még az ilyenekkel? Először is: Mert a Biblia azt mondja: „Ha valakit tetten érnek valamilyen bűnben… [ügyelj magadra,] nehogy te is kísértésbe ess!” Ha veled történt volna meg, te is szeretnéd, ha valaki segítene rajtad, igaz? És ha azt gondolod, hogy te soha nem sikkasztanál, soha nem lenne házasságtörő viszonyod, soha nem vernél meg egy gyereket indulatból, gondold át újra! Ha pénzügyi gondjaid támadnak, kielégítetlen szükségekkel, magányosan és csüggedten fekszel le, vagy ha a házasságod ingatag talajon áll, meglepődhetsz, mire vagy képes. Pál azt mondja: „Mi is ugyanúgy el tudjuk rontani, mint ahogy ők tették. Ne legyetek annyira… magabiztosak… Ti is ugyanolyan könnyen el tudtok esni, mint bárki más!” (1Korinthus 10:12 TM).
Másodszor: Mert Jézus a példaképed. Miközben Jézusnak nem volt ideje a farizeusokra, akik bűneiket vallásos máz alá rejtették, egyszer sem ítélt el senkit, akit „rajtakaptak” valamilyen kísértésen vagy bukáson. Ha megbánták, Ő megbocsátott, és helyreállította őket. Victor Shepherd teológus írja: „Ha szemtől szemben állunk valakivel, akit leterített a bűn, vajon visszavetítjük a képébe a gyalázatát, vagy magunkénak ismerjük el? Orra alá dörgöljük, vagy elnyeljük, átkarolva őt és biztosítva együttérzésünkről, hiszen mi is bűnösök vagyunk? Felsőbbrendűnek tartjuk magunkat, vagy azt mondjuk: ’Fogd meg a kezem... Tudom az utat a kereszthez?’”
Amikor valaki elrontja a dolgokat, Isten azt mondja: „igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel!”. De mi van akkor, ha lejáratták magukat, és munícióval szolgáltak a szkeptikusoknak, akik már így is azt gondolják, hogy minden keresztény képmutató? Minek bajlódjunk még az ilyenekkel? Először is: Mert a Biblia azt mondja: „Ha valakit tetten érnek valamilyen bűnben… [ügyelj magadra,] nehogy te is kísértésbe ess!” Ha veled történt volna meg, te is szeretnéd, ha valaki segítene rajtad, igaz? És ha azt gondolod, hogy te soha nem sikkasztanál, soha nem lenne házasságtörő viszonyod, soha nem vernél meg egy gyereket indulatból, gondold át újra! Ha pénzügyi gondjaid támadnak, kielégítetlen szükségekkel, magányosan és csüggedten fekszel le, vagy ha a házasságod ingatag talajon áll, meglepődhetsz, mire vagy képes. Pál azt mondja: „Mi is ugyanúgy el tudjuk rontani, mint ahogy ők tették. Ne legyetek annyira… magabiztosak… Ti is ugyanolyan könnyen el tudtok esni, mint bárki más!” (1Korinthus 10:12 TM).
Másodszor: Mert Jézus a példaképed. Miközben Jézusnak nem volt ideje a farizeusokra, akik bűneiket vallásos máz alá rejtették, egyszer sem ítélt el senkit, akit „rajtakaptak” valamilyen kísértésen vagy bukáson. Ha megbánták, Ő megbocsátott, és helyreállította őket. Victor Shepherd teológus írja: „Ha szemtől szemben állunk valakivel, akit leterített a bűn, vajon visszavetítjük a képébe a gyalázatát, vagy magunkénak ismerjük el? Orra alá dörgöljük, vagy elnyeljük, átkarolva őt és biztosítva együttérzésünkről, hiszen mi is bűnösök vagyunk? Felsőbbrendűnek tartjuk magunkat, vagy azt mondjuk: ’Fogd meg a kezem... Tudom az utat a kereszthez?’”
csütörtök, szeptember 24, 2009
Isten áldásaiban élni
„Boldog ember az…” (Zsoltárok 112:1)
A 112. zsoltár annak a leírása, hogy mit jelent Isten áldásaiban élni. Az első vers az ajtó, amelyen be kell lépned ahhoz, hogy elnyerd azokat. „Boldog ember az, aki az Urat féli [bízik benne, tiszteli őt és engedelmeskedik neki], sok örömöt talál parancsolataiban [gyönyörködik abban, amit Isten mond, és meg is teszi]”. Most, ahogy látod, mit kínál Isten az ilyen embereknek, gyorsan tovább akarsz menni a következő versekre. De nem teheted, előbb alkalmasnak kell bizonyulnod! Ez az igevers az árcédula; nézd meg jól! Nem tehetsz semmit azért, hogy kiérdemeld Isten szeretetét, de engedelmeskedned kell neki, ha áldásaiban akarsz élni, és ha alkalmasnak minősülsz, íme a jutalom:
„Utódja hős lesz a földön, a becsületesek nemzedéke áldott lesz. Vagyon és gazdagság lesz házában, igazsága örökre megmarad. Világosság ragyog a sötétben is a becsületesekre attól, aki kegyelmes, irgalmas és igaz. A jó ember könyörületes, és kölcsönt ad, ügyeit törvényesen intézi. Nem is fog meginogni sohasem, örökre emlékezetes lesz az igaz. Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az Úrban. Rendületlen a szíve, nem fél, végül megvetéssel néz ellenségeire. Bőven adakozik a szegényeknek, igazsága örökre megmarad, hatalma [neve] dicsőségesen emelkedik (Zsoltárok 112: 2-9). Ezt jelenti Isten áldásaiban élni.
A 112. zsoltár annak a leírása, hogy mit jelent Isten áldásaiban élni. Az első vers az ajtó, amelyen be kell lépned ahhoz, hogy elnyerd azokat. „Boldog ember az, aki az Urat féli [bízik benne, tiszteli őt és engedelmeskedik neki], sok örömöt talál parancsolataiban [gyönyörködik abban, amit Isten mond, és meg is teszi]”. Most, ahogy látod, mit kínál Isten az ilyen embereknek, gyorsan tovább akarsz menni a következő versekre. De nem teheted, előbb alkalmasnak kell bizonyulnod! Ez az igevers az árcédula; nézd meg jól! Nem tehetsz semmit azért, hogy kiérdemeld Isten szeretetét, de engedelmeskedned kell neki, ha áldásaiban akarsz élni, és ha alkalmasnak minősülsz, íme a jutalom:
„Utódja hős lesz a földön, a becsületesek nemzedéke áldott lesz. Vagyon és gazdagság lesz házában, igazsága örökre megmarad. Világosság ragyog a sötétben is a becsületesekre attól, aki kegyelmes, irgalmas és igaz. A jó ember könyörületes, és kölcsönt ad, ügyeit törvényesen intézi. Nem is fog meginogni sohasem, örökre emlékezetes lesz az igaz. Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az Úrban. Rendületlen a szíve, nem fél, végül megvetéssel néz ellenségeire. Bőven adakozik a szegényeknek, igazsága örökre megmarad, hatalma [neve] dicsőségesen emelkedik (Zsoltárok 112: 2-9). Ezt jelenti Isten áldásaiban élni.
szerda, szeptember 23, 2009
A mai nap képekben...
Ha ráklikkelsz ennek a bejegyzésnek a címére, akkor megtekintheted a mai napot képekben... :)
A napokban írtam, hogy minden kezdet nehéz... de a mai nap mindent túlszárnyalt, remélem ennél keményebb napok nem lesznek...
Fáj minden porcikám, csorog az orrom stb. szóval, elkaptam a gyerkőcöktől.
Ma sírás is volt bőven és még sok más is, amit a gyengébb gyomrúakra való tekintettel, nem írok le...
Most nagyon jól jön minden ima. Imádkozzatok a gyógyulásért, de leginkább azért, hogy ne sírjanak a gyerekek, hogy szokják meg az ovit könnyen és gyorsan. Köszönöm...
Hitben járni
„Az igaz ember hitből fog élni.” (Zsidókhoz írt levél 10:38 KJV)
Hitben járni nem könnyű. Amikor elhatározod, hogy bízol Istenben, akkor az esélyek általában ellened szólnak. Emlékszel Nóéra? Amikor a bárkát építeni kezdte, még soha senki nem látott esőt! A végeredmény nem mindig az, amire számítasz. Hitben járni nem azt jelenti, hogy a problémáid hirtelen eltűnnek. Néha a hit nem változtatja meg a körülményeket, hanem téged változtat meg azáltal, hogy állhatatosságot ad, hogy ki tudj tartani, amikor az utalvány nem jön meg a postával; amikor az orvos kimondja, hogy „rosszindulatú”; amikor a házastársad válni akar, amikor a gyerekeid ámokfutóvá válnak; vagy amikor a hely, ahol 30 évig dolgoztál, egyszer csak bezárja a kapuit. A hit erőt ad arra, hogy elviseld ezeket, annak biztos tudatában, hogy Isten munkálkodik a te érdekedben. „A hit azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk, és biztosak vagyunk abban, amit nem látunk. Ezért kaptak dicséretet a régiek” (Zsidók 11:1-2 NIV). Tehát hitben járni azt jelenti, hogy:
1) bízunk Isten hűségében; 2) olyan egyszerű emberek nyomdokait követjük, akik nagyszerű dolgokat tettek; 3) használjuk a hitünket, mert ez a mennyei pénznem. Amikor a Biblia azt mondja: „az igaz ember hitből fog élni”, nem időnkénti fellángolásokra gondol. Nem, ez egy életmódról szól! Bárki kibírja az első néhány menetet a ringben, de ha kiütöttek a kilencedik menetben, akkor hitre van szükséged, hogy felállj, és folytasd a harcot. Ha a repülő, amin utazol, légörvénybe kerül, nem dobod el a jegyet, és nem ugrasz ki ejtőernyővel, hanem nyugton maradsz a helyeden, és bízol a pilótában. Tehát számítsd le a körülményeket, foszd meg trónjuktól a kételyeidet, és kezdj el hitben járni!
Hitben járni nem könnyű. Amikor elhatározod, hogy bízol Istenben, akkor az esélyek általában ellened szólnak. Emlékszel Nóéra? Amikor a bárkát építeni kezdte, még soha senki nem látott esőt! A végeredmény nem mindig az, amire számítasz. Hitben járni nem azt jelenti, hogy a problémáid hirtelen eltűnnek. Néha a hit nem változtatja meg a körülményeket, hanem téged változtat meg azáltal, hogy állhatatosságot ad, hogy ki tudj tartani, amikor az utalvány nem jön meg a postával; amikor az orvos kimondja, hogy „rosszindulatú”; amikor a házastársad válni akar, amikor a gyerekeid ámokfutóvá válnak; vagy amikor a hely, ahol 30 évig dolgoztál, egyszer csak bezárja a kapuit. A hit erőt ad arra, hogy elviseld ezeket, annak biztos tudatában, hogy Isten munkálkodik a te érdekedben. „A hit azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk, és biztosak vagyunk abban, amit nem látunk. Ezért kaptak dicséretet a régiek” (Zsidók 11:1-2 NIV). Tehát hitben járni azt jelenti, hogy:
1) bízunk Isten hűségében; 2) olyan egyszerű emberek nyomdokait követjük, akik nagyszerű dolgokat tettek; 3) használjuk a hitünket, mert ez a mennyei pénznem. Amikor a Biblia azt mondja: „az igaz ember hitből fog élni”, nem időnkénti fellángolásokra gondol. Nem, ez egy életmódról szól! Bárki kibírja az első néhány menetet a ringben, de ha kiütöttek a kilencedik menetben, akkor hitre van szükséged, hogy felállj, és folytasd a harcot. Ha a repülő, amin utazol, légörvénybe kerül, nem dobod el a jegyet, és nem ugrasz ki ejtőernyővel, hanem nyugton maradsz a helyeden, és bízol a pilótában. Tehát számítsd le a körülményeket, foszd meg trónjuktól a kételyeidet, és kezdj el hitben járni!
kedd, szeptember 22, 2009
Bátorság (3)
„Cselekedjetek bátran!” (2Krónika 19:11 NIV)
Pál írja: „Minden részlet a ti javatokat munkálja… Ezért nem adjuk fel! Hogyan is tehetnénk? Habár kívülről gyakran úgy tűnik, hogy minden darabjaira hullik szét, belül, ahol Isten új életet munkál, egyetlen nap sem múlik el az ő kibontakozó kegyelme nélkül” (2Korinthus 4:15-17 TM).
Figyeld meg ezeket a szavakat: „Nem adjuk fel”! Mindig, amikor szeretnénk továbblépni, akadályok fognak utunkba kerülni. Isten Igéje arra tanít minket, hogy ne is várjunk mást. H. G. Wells felteszi a kérdést: „Ugyan mihez is kezdene az ember, ha valami nem lenne az útjában?” Miért mond ő ilyet? Mert a nehézségek a barátaink, akkor is, ha nem így érezzük. Minden akadály, amit legyőzünk, tanít nekünk valamit az erősségeinkről és a gyenge pontjainkról. Formál minket, bölcsebbé és magabiztosabbá tesz. A történelem legnagyobb emberei azok voltak, akik bátran néztek szembe a legnehezebb kihívásokkal, és fel tudtak nőni a helyzethez.
Ez minden bizonnyal igaz volt Winston Churchill-re. Pat Williams az American Scandal [Amerikai botrány] című könyvében ír Churchill utolsó hónapjairól. Elmondja, hogy 1964-ben Eisenhower elnök meglátogatta az egykori miniszterelnököt. Eisenhower ott ült a bátor lelkű vezető ágya mellett hosszasan, de egyikük sem szólalt meg. Tíz perc után Churchill lassan felemelte kezét, és nagy erőfeszítéssel egy V betűt formázott ujjaival, a jelet, amelyet olyan gyakran mutatott a brit népnek a háború idején. Eisenhower könnyeivel küszködve hátratolta székét, felállt, tisztelgett, és kiment a szobából. Kint az előszobában Eisenhower azt mondta a szárnysegédjének: „Winstontól most elköszöntem, de a bátorságtól sosem köszönünk el.”
Pál írja: „Minden részlet a ti javatokat munkálja… Ezért nem adjuk fel! Hogyan is tehetnénk? Habár kívülről gyakran úgy tűnik, hogy minden darabjaira hullik szét, belül, ahol Isten új életet munkál, egyetlen nap sem múlik el az ő kibontakozó kegyelme nélkül” (2Korinthus 4:15-17 TM).
Figyeld meg ezeket a szavakat: „Nem adjuk fel”! Mindig, amikor szeretnénk továbblépni, akadályok fognak utunkba kerülni. Isten Igéje arra tanít minket, hogy ne is várjunk mást. H. G. Wells felteszi a kérdést: „Ugyan mihez is kezdene az ember, ha valami nem lenne az útjában?” Miért mond ő ilyet? Mert a nehézségek a barátaink, akkor is, ha nem így érezzük. Minden akadály, amit legyőzünk, tanít nekünk valamit az erősségeinkről és a gyenge pontjainkról. Formál minket, bölcsebbé és magabiztosabbá tesz. A történelem legnagyobb emberei azok voltak, akik bátran néztek szembe a legnehezebb kihívásokkal, és fel tudtak nőni a helyzethez.
Ez minden bizonnyal igaz volt Winston Churchill-re. Pat Williams az American Scandal [Amerikai botrány] című könyvében ír Churchill utolsó hónapjairól. Elmondja, hogy 1964-ben Eisenhower elnök meglátogatta az egykori miniszterelnököt. Eisenhower ott ült a bátor lelkű vezető ágya mellett hosszasan, de egyikük sem szólalt meg. Tíz perc után Churchill lassan felemelte kezét, és nagy erőfeszítéssel egy V betűt formázott ujjaival, a jelet, amelyet olyan gyakran mutatott a brit népnek a háború idején. Eisenhower könnyeivel küszködve hátratolta székét, felállt, tisztelgett, és kiment a szobából. Kint az előszobában Eisenhower azt mondta a szárnysegédjének: „Winstontól most elköszöntem, de a bátorságtól sosem köszönünk el.”
hétfő, szeptember 21, 2009
Bátorság (2)
„Cselekedjetek bátran!” (2Krónika 19:11 NIV)
Amikor bátran kell cselekedned, megfigyelheted, hogy:
1) A bátorsággal gyakran együtt jár az, hogy először elhibázod a dolgokat, mielőtt a siker jönne. Könnyű bátornak lenni abban, amiben erős vagy, de sokkal nehezebb olyan területen, ahol gyenge vagy. Ilyenkor van legnagyobb szükséged a bátorságra. Omar Bradley tábornok megjegyezte: „A bátorság az a képesség, hogy jól végezzük feladatunkat akkor is, ha félig-meddig halálra vagyunk rémülve”. Tévedés azt hinni, hogy a tanulás passzív dolog, hogy azzal tanulunk, ha elolvasunk egy könyvet, vagy meghallgatunk egy előadót. Nem, a tanulási folyamatot a következő öt lépésben összegezhetjük: 1. Figyeld meg! 2. Cselekedj! 3. Értékeld ki! 4. Igazítsd ki! 5. Térj vissza a második lépésre!
2) A bátorság mindig a nemesebb utat választja. Jézus azt mondta: „annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is!” (Máté 5:39). Dr. James B. Mooneyham írja: „Ha számon tartjuk mindazt a rosszat, amit ellenünk elkövettek, az éretlenségünket bizonyítjuk.” Theodore Roosevelt egyszer azt mondta: „A siker receptjének legfontosabb összetevője az, hogy ki tudunk jönni az emberekkel.” Azok, akik nem bocsátanak meg, olyan emberek, akik még nem tanulták meg ezt az igazságot, és ők általában sikertelen emberek. Ha szeretnél fejlődni életednek ezen a területén, a következők segíthetnek: Először is, gyakorold a megbocsátást! Másodszor, gondolj jó dolgokat az illető személyekről! Nehéz ellenséges érzelmeket táplálni olyan valaki felé, akiben meglátod a jót. Végül pedig a tetteid fejezzék ki az emberek felé, hogy képes vagy megbocsátani és felejteni. Ezáltal kiérdemled mások tiszteletét. Ne feledd: ha sebet okozol, rosszabb vagy az ellenségednél; ha bosszút állsz, pont olyan vagy, mint ő; ha megbocsátasz, azzal fölébe emelkedsz.”
Amikor bátran kell cselekedned, megfigyelheted, hogy:
1) A bátorsággal gyakran együtt jár az, hogy először elhibázod a dolgokat, mielőtt a siker jönne. Könnyű bátornak lenni abban, amiben erős vagy, de sokkal nehezebb olyan területen, ahol gyenge vagy. Ilyenkor van legnagyobb szükséged a bátorságra. Omar Bradley tábornok megjegyezte: „A bátorság az a képesség, hogy jól végezzük feladatunkat akkor is, ha félig-meddig halálra vagyunk rémülve”. Tévedés azt hinni, hogy a tanulás passzív dolog, hogy azzal tanulunk, ha elolvasunk egy könyvet, vagy meghallgatunk egy előadót. Nem, a tanulási folyamatot a következő öt lépésben összegezhetjük: 1. Figyeld meg! 2. Cselekedj! 3. Értékeld ki! 4. Igazítsd ki! 5. Térj vissza a második lépésre!
2) A bátorság mindig a nemesebb utat választja. Jézus azt mondta: „annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is!” (Máté 5:39). Dr. James B. Mooneyham írja: „Ha számon tartjuk mindazt a rosszat, amit ellenünk elkövettek, az éretlenségünket bizonyítjuk.” Theodore Roosevelt egyszer azt mondta: „A siker receptjének legfontosabb összetevője az, hogy ki tudunk jönni az emberekkel.” Azok, akik nem bocsátanak meg, olyan emberek, akik még nem tanulták meg ezt az igazságot, és ők általában sikertelen emberek. Ha szeretnél fejlődni életednek ezen a területén, a következők segíthetnek: Először is, gyakorold a megbocsátást! Másodszor, gondolj jó dolgokat az illető személyekről! Nehéz ellenséges érzelmeket táplálni olyan valaki felé, akiben meglátod a jót. Végül pedig a tetteid fejezzék ki az emberek felé, hogy képes vagy megbocsátani és felejteni. Ezáltal kiérdemled mások tiszteletét. Ne feledd: ha sebet okozol, rosszabb vagy az ellenségednél; ha bosszút állsz, pont olyan vagy, mint ő; ha megbocsátasz, azzal fölébe emelkedsz.”
vasárnap, szeptember 20, 2009
Bátorság (1)
„Cselekedjetek bátran!” (2Krónika 19:11 NIV)
Az angol courage [bátorság] szó a francia coeur szóból ered, ami szívet jelent. Ezért mondjuk azt, ha valaki nem csügged el egyhamar, hogy „erős a szíve”, illetve a bátor szinonímája az „oroszlánszívű”. Az igazság az, hogy:
(1) Bátorság kell ahhoz, hogy szembe tudj nézni a rólad szóló igazsággal. Jézus azt mondta: „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” (János 8:32). De mielőtt még szabaddá tenne az igazság, általában jól kifacsar a centrifugában, mert nem szeretjük hallani magunkról az igazat.
(2) Bátorság kell a változáshoz, ha kényelmesebb olyannak maradni, amilyen vagy. Ha hajlandó vagy elhagyni a biztonsági zónádat, hitben kilépni és követni Istent, nem marad el a próbatétel. Ugyanakkor viszont elérsz majd olyan magasságokat, melyeket azelőtt elérhetetlennek tartottál. És többre viszed olyanoknál is, akik pedig tehetségesebbek nálad.
(3) Bátorság kell ahhoz, hogy kiállj a meggyőződéseid mellett, amikor tudod, hogy mások kétségbe fogják vonni azokat. Amikor hajlandó vagy kiállni valamiért vagy kipróbálni valamit, mindig lesz valaki, aki támadni fog. Ralph Waldo Emerson írja: „Bármit is teszel, bátorságra van szükséged. Akármilyen útirányt választasz is, mindig lesz valaki, aki azt mondja, hogy tévedsz. Mindig támadnak majd olyan nehézségek, melyek azt próbálják elhitetni veled, hogy kritikusaidnak igaza van. Ahhoz, hogy eltervezzünk valamit, és azt végig is vigyük, ugyanolyan bátorságra van szükségünk, mint egy katonának. A békének is megvannak a maga győzelmei, de bátor emberek kellenek ahhoz, hogy kivívják őket.” Amikor Nehemiást megfenyegették ellenségei, ő azt mondta: „A magamfajta embernek illik-e menekülni? … Nem fogok!” (Nehémiás 6:11). És így végül újjáépítette Jeruzsálem falait 52 napos rekordidő alatt, és lett egy könyve a Bibliában, amit róla neveztek el. Nos, mit szólsz ehhez a bátorsághoz?
Az angol courage [bátorság] szó a francia coeur szóból ered, ami szívet jelent. Ezért mondjuk azt, ha valaki nem csügged el egyhamar, hogy „erős a szíve”, illetve a bátor szinonímája az „oroszlánszívű”. Az igazság az, hogy:
(1) Bátorság kell ahhoz, hogy szembe tudj nézni a rólad szóló igazsággal. Jézus azt mondta: „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” (János 8:32). De mielőtt még szabaddá tenne az igazság, általában jól kifacsar a centrifugában, mert nem szeretjük hallani magunkról az igazat.
(2) Bátorság kell a változáshoz, ha kényelmesebb olyannak maradni, amilyen vagy. Ha hajlandó vagy elhagyni a biztonsági zónádat, hitben kilépni és követni Istent, nem marad el a próbatétel. Ugyanakkor viszont elérsz majd olyan magasságokat, melyeket azelőtt elérhetetlennek tartottál. És többre viszed olyanoknál is, akik pedig tehetségesebbek nálad.
(3) Bátorság kell ahhoz, hogy kiállj a meggyőződéseid mellett, amikor tudod, hogy mások kétségbe fogják vonni azokat. Amikor hajlandó vagy kiállni valamiért vagy kipróbálni valamit, mindig lesz valaki, aki támadni fog. Ralph Waldo Emerson írja: „Bármit is teszel, bátorságra van szükséged. Akármilyen útirányt választasz is, mindig lesz valaki, aki azt mondja, hogy tévedsz. Mindig támadnak majd olyan nehézségek, melyek azt próbálják elhitetni veled, hogy kritikusaidnak igaza van. Ahhoz, hogy eltervezzünk valamit, és azt végig is vigyük, ugyanolyan bátorságra van szükségünk, mint egy katonának. A békének is megvannak a maga győzelmei, de bátor emberek kellenek ahhoz, hogy kivívják őket.” Amikor Nehemiást megfenyegették ellenségei, ő azt mondta: „A magamfajta embernek illik-e menekülni? … Nem fogok!” (Nehémiás 6:11). És így végül újjáépítette Jeruzsálem falait 52 napos rekordidő alatt, és lett egy könyve a Bibliában, amit róla neveztek el. Nos, mit szólsz ehhez a bátorsághoz?
szombat, szeptember 19, 2009
Minden kezdet nehéz...
...én ezt eddig is tudtam, de most újra szembesültem vele. Kicsi apróságaim pedig most kezdik tapasztalni. Olyan sok a sírás, de hiszem, hogy hamarosan megszokják az ovit. Reggel sírnak, mert hiányzik az anyukájuk, délben sírnak, mert nem akarnak aludni. Nem kis dolog elszakadni a jól megszokott környezettől, de leginkább a szeretett személyektől. Lassan pótanya leszek, és én nagyon élvezem, amikor sikerül egy sírót lecsendesíteni. Matyikám, mikor sírdogált az anyukája után, és elmagyaráztam neki, hogy mikor felkel már itt is lesz az anyukája, és addig én vigyázom rá, megnyugodott. Harmadik nap, mikor az anyukáját akarta, és a szokásost elmondtam neki, rámmutatott, ezzel kérdezve, hogy akkor én maradok és vigyázok rá? Ekkor abbahagyta a sírást és mosolygott rám. Olyan drágák! Teszek néhány képet is róluk meg a termünkről, hogy lássátok hol töltöm az életem nagy részét!
ablakpárkány
Márk
Krisztina
Loreen
Damarisz
Petra
Tami
Matyi és a Vou-vou
Annamária
Noémi
ablakpárkány
Márk
Krisztina 
Loreen
Damarisz
Petra
Tami
Matyi és a Vou-vou
Annamária
Noémi Igában Jézussal
„Megnyugvást találtok lelketeknek.” (Máté 11:29)
Az egyik legnagyobb ígéret, amit Jézus adott, ez volt: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. (Máté 11:28-29). Hogyan beszélhet Jézus egyetlen lélegzettel az igáról, ami a kemény munkát juttatja eszünkbe, és ugyanakkor a megnyugvásról, pihenésről? Legtöbbünk számára a pihenés azt jelenti, hogy jót nyújtózunk a dönthető karosszékben. Nos, Jézus nem ilyen pihenésre gondolt.
Az iga egy olyan szerszám, amely átfogja két ökör nyakát, és a segítségével terhet tudnak húzni maguk után. Az, hogy Jézus igáját elfogadjuk, egy kép az engedelmességről. Ugyanakkor a segítségről is szól ez a kép, mert nem egyedül húzod a terhet. Minden ökör-párnál van egy vezető, és a másik követi. Jézus vállalja a vezetést, de az ő igájába kell hajtanod a fejed ahhoz, hogy élvezhesd ennek az előnyeit. Ha tehát szoros kapcsolatot szeretnél Krisztussal, meg kell hajolnod előtte, és el kell fogadnod az Ő akaratát. Jézus megígéri, hogy az Ő igája nem fog megfojtani, nem lesz fárasztó vagy bekorlátozó; nem fogsz dühöngeni miatta. Valójában az az ironikus ebben, hogy ha igazán szabad akarsz lenni, bele kell menned, hogy Jézus igájába hajtod a fejed az által, hogy akaratodat alárendeled az Ő akaratának.
Nos, az is lehetséges, hogy elfogadod Krisztus igáját, majd ellenkező irányba kezded húzni, amikor az élet nem úgy alakul, ahogy te szeretnéd. A béke és a nyugalom azonban csak akkor jön el, ha megnyugszol az igában, és engeded, hogy Krisztus irányítson.
Az egyik legnagyobb ígéret, amit Jézus adott, ez volt: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. (Máté 11:28-29). Hogyan beszélhet Jézus egyetlen lélegzettel az igáról, ami a kemény munkát juttatja eszünkbe, és ugyanakkor a megnyugvásról, pihenésről? Legtöbbünk számára a pihenés azt jelenti, hogy jót nyújtózunk a dönthető karosszékben. Nos, Jézus nem ilyen pihenésre gondolt.
Az iga egy olyan szerszám, amely átfogja két ökör nyakát, és a segítségével terhet tudnak húzni maguk után. Az, hogy Jézus igáját elfogadjuk, egy kép az engedelmességről. Ugyanakkor a segítségről is szól ez a kép, mert nem egyedül húzod a terhet. Minden ökör-párnál van egy vezető, és a másik követi. Jézus vállalja a vezetést, de az ő igájába kell hajtanod a fejed ahhoz, hogy élvezhesd ennek az előnyeit. Ha tehát szoros kapcsolatot szeretnél Krisztussal, meg kell hajolnod előtte, és el kell fogadnod az Ő akaratát. Jézus megígéri, hogy az Ő igája nem fog megfojtani, nem lesz fárasztó vagy bekorlátozó; nem fogsz dühöngeni miatta. Valójában az az ironikus ebben, hogy ha igazán szabad akarsz lenni, bele kell menned, hogy Jézus igájába hajtod a fejed az által, hogy akaratodat alárendeled az Ő akaratának.
Nos, az is lehetséges, hogy elfogadod Krisztus igáját, majd ellenkező irányba kezded húzni, amikor az élet nem úgy alakul, ahogy te szeretnéd. A béke és a nyugalom azonban csak akkor jön el, ha megnyugszol az igában, és engeded, hogy Krisztus irányítson.
péntek, szeptember 18, 2009
A 100 fokos magatartás
„… a lélekben buzgók” (Róma 12:11)
Amikor egy értékesítéssel foglalkozó cég telefonon tárgyalt Tim Dumlerrel egy értékesítői állás ügyében, ő azt mondta nekik, hogy az a célja, hogy a legjobb alkalmazottjuk legyen. Amikor személyesen is találkoztak vele, medöbbenve vették észre, hogy csaknem teljesen vak. De ő megígérte, hogy vesz egy gépet, amely felnagyítja a betűket. Így a komoly kétségek ellenére is felvették. És jól tették! Tim korán jött, későig dolgozott, és 6 éven belül a legjobb értékesítőjük lett. Az ügyfelek azért szerették, mert aki vak, az nagyon jó hallgatóvá válik; a munkatársai pedig a figyelmes, pozitív hozzáállása miatt szerették. Tim azt mondta: „Szomorú, hogy csökkentlátó vagyok, de ez a csapás jobb emberré tett. Sokkal több mindenem van, mint amim nincs.” Timnek 100 fokos hozzáállása van.
Hogy mi az a 100 fokos hozzáállás? Mack Anderson motivációs szónok így magyarázza: „99 celsius fokon a víz forró, 100 fokon forr. A forrásban lévő vízből gőz keletkezik, és a gőz egy mozdonyt is megmozgat. Ez az egyetlen fok mennyit számít az üzletben és az életben egyaránt! Ez különbözteti meg a jót a nagyszerűtől.”
És most egy kis egyenes beszéd a lézengőknek, akikben nincs semmi ambíció, akik nem találnak semmi célt, semmi értéket az életben: „Teljes szívvel szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek; mert tudjátok, hogy az Úr megjutalmaz mindenkit minden jóért, amit tesz” (Efézus 6:7-8 NIV). A Biblia azt mondja nekünk, hogy legyünk: „lélekben buzgók”. A „buzog” szó fortyogást, zubogást, pezsgést vagy forrást jelent. Más szóval legyen 100 fokos a hozzáállásunk! Egyébként, amikor Isten jutalmat ígér az ilyen magatartásért, nem kell addig várnod, míg a mennybe érsz, hogy ezt a jutalmat élvezhesd.
Amikor egy értékesítéssel foglalkozó cég telefonon tárgyalt Tim Dumlerrel egy értékesítői állás ügyében, ő azt mondta nekik, hogy az a célja, hogy a legjobb alkalmazottjuk legyen. Amikor személyesen is találkoztak vele, medöbbenve vették észre, hogy csaknem teljesen vak. De ő megígérte, hogy vesz egy gépet, amely felnagyítja a betűket. Így a komoly kétségek ellenére is felvették. És jól tették! Tim korán jött, későig dolgozott, és 6 éven belül a legjobb értékesítőjük lett. Az ügyfelek azért szerették, mert aki vak, az nagyon jó hallgatóvá válik; a munkatársai pedig a figyelmes, pozitív hozzáállása miatt szerették. Tim azt mondta: „Szomorú, hogy csökkentlátó vagyok, de ez a csapás jobb emberré tett. Sokkal több mindenem van, mint amim nincs.” Timnek 100 fokos hozzáállása van.
Hogy mi az a 100 fokos hozzáállás? Mack Anderson motivációs szónok így magyarázza: „99 celsius fokon a víz forró, 100 fokon forr. A forrásban lévő vízből gőz keletkezik, és a gőz egy mozdonyt is megmozgat. Ez az egyetlen fok mennyit számít az üzletben és az életben egyaránt! Ez különbözteti meg a jót a nagyszerűtől.”
És most egy kis egyenes beszéd a lézengőknek, akikben nincs semmi ambíció, akik nem találnak semmi célt, semmi értéket az életben: „Teljes szívvel szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek; mert tudjátok, hogy az Úr megjutalmaz mindenkit minden jóért, amit tesz” (Efézus 6:7-8 NIV). A Biblia azt mondja nekünk, hogy legyünk: „lélekben buzgók”. A „buzog” szó fortyogást, zubogást, pezsgést vagy forrást jelent. Más szóval legyen 100 fokos a hozzáállásunk! Egyébként, amikor Isten jutalmat ígér az ilyen magatartásért, nem kell addig várnod, míg a mennybe érsz, hogy ezt a jutalmat élvezhesd.
csütörtök, szeptember 17, 2009
Te csak vesd a magot!
„Az evangélium… Isten ereje, minden hívőnek üdvösségére.” (Róma 1:16)
Egy lelkész elmondta, hogy egyszer, amikor az ausztráliai Sydney Kings Cross nevű hírhedt negyedében álldogált, egy kopott ruhájú férfi megrángatta a kabátujját, és azt kérdezte tőle: „Ha ma éjjel meghalna, hol töltené az örökkévalóságot?” Ez a kérdés nem hagyta őt nyugodni, míg át nem adta az életét Krisztusnak. Később a gyülekezetéből egy hölgy hasonló élményről tett bizonyságot, amely pont ugyanazon a helyen történt meg vele. Őt is arra indította, hogy Jézushoz jöjjön.
Évekkel később a lelkész elment arra a helyre, és elkezdte keresni azt a titokzatos embert. És ahogy a körülötte lévő arcokat pásztázta, egy öregember közeledett felé. Mielőtt megszólalhatott volna, a lelkész így szólt: „Azt akarja kérdezni, hogy ha ma éjjel meghalnék, hol tölteném az örökkévalóságot, igaz?” A férfi csodálkozott, hogy honnan tudja. Erre a lelkész beszámolt neki azokról, akik az ő kérdése miatt ismerték meg Krisztust. Az idős férfi mélyen megrendülve így szólt: „Mielőtt megtértem Krisztushoz, részeges voltam. Iskolázatlan ember vagyok, nem tudok jól beszélni, és csak arra tudtam gondolni, hogy körbejárok, és felteszem az embereknek ezt a kérdést. Már nyolc éve kérdezgetem, de a mai napig fogalmam sem volt róla, hogy elérek-e vele valamit is.”
Vannak, akik az első hívásra követik Jézust, de a konok emberek általában a hosszabb utat választják a hazajutáshoz. A te dolgod nem az, hogy megváltoztasd az embereket. Csak oszd meg velük az életadó Igét és hagyd, hogy Isten változtassa meg őket. Jézus azt mondta: „Én pedig, ha felemeltetem… magamhoz vonzok mindeneket (János 12:32). Te csak vesd a magot, és engedd, hogy az aratás Ura végezze a többit!
Egy lelkész elmondta, hogy egyszer, amikor az ausztráliai Sydney Kings Cross nevű hírhedt negyedében álldogált, egy kopott ruhájú férfi megrángatta a kabátujját, és azt kérdezte tőle: „Ha ma éjjel meghalna, hol töltené az örökkévalóságot?” Ez a kérdés nem hagyta őt nyugodni, míg át nem adta az életét Krisztusnak. Később a gyülekezetéből egy hölgy hasonló élményről tett bizonyságot, amely pont ugyanazon a helyen történt meg vele. Őt is arra indította, hogy Jézushoz jöjjön.
Évekkel később a lelkész elment arra a helyre, és elkezdte keresni azt a titokzatos embert. És ahogy a körülötte lévő arcokat pásztázta, egy öregember közeledett felé. Mielőtt megszólalhatott volna, a lelkész így szólt: „Azt akarja kérdezni, hogy ha ma éjjel meghalnék, hol tölteném az örökkévalóságot, igaz?” A férfi csodálkozott, hogy honnan tudja. Erre a lelkész beszámolt neki azokról, akik az ő kérdése miatt ismerték meg Krisztust. Az idős férfi mélyen megrendülve így szólt: „Mielőtt megtértem Krisztushoz, részeges voltam. Iskolázatlan ember vagyok, nem tudok jól beszélni, és csak arra tudtam gondolni, hogy körbejárok, és felteszem az embereknek ezt a kérdést. Már nyolc éve kérdezgetem, de a mai napig fogalmam sem volt róla, hogy elérek-e vele valamit is.”
Vannak, akik az első hívásra követik Jézust, de a konok emberek általában a hosszabb utat választják a hazajutáshoz. A te dolgod nem az, hogy megváltoztasd az embereket. Csak oszd meg velük az életadó Igét és hagyd, hogy Isten változtassa meg őket. Jézus azt mondta: „Én pedig, ha felemeltetem… magamhoz vonzok mindeneket (János 12:32). Te csak vesd a magot, és engedd, hogy az aratás Ura végezze a többit!
szerda, szeptember 16, 2009
A hit imája
„És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt.” (Jakab 5:15)
Amikor egy lelkipásztor meglátogatott egy hölgyet az öregotthonban, a hölgy megkérte őt, hogy imádkozzon a gyógyulásáért. A lelkipásztor megtette. Erre az asszony így szólt: „Felsegítene a tolószékből?” A lelkipásztor döbbenten engedelmeskedett. A nő tett egy pár lépést, majd futni és ugrálni kezdett, míg az egész épületben mindenki meg nem hallotta. Később az autójában a lelkipásztor felnézett, és így szólt: „Uram, többé ne tedd ezt velem!” A Biblia azt mondja: „a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt”. Akkor hát miért vagyunk meglepve, amikor Isten cselekszik?
Egy vendégprédikátor azt mondta a gyülekezetnek, hogy ha valakinek imádságra van szüksége, jöjjön előre, de magában múltbeli eredménytelenségére gondolt. Harminc ember jött előre a hívásra, és ő imádkozott értük. A következő héten felhívta egy nő, és ezt mondta: „Múlt vasárnap maga imádkozott a férjemért. Rákja volt, és meghalt.” „Sok haszna volt az imámnak” – gondolta a lelkész. De a hölgy folytatta: „Amikor bementünk a gyülekezetbe, a férjem dühös volt. Látni akarta, ahogy felnőnek az unokái, és minden nap átkozta Istent. Elviselhetetlen volt mellette az élet. De miután ön imádkozott érte, más emberként távozott. Az utolsó napjai voltak a legjobbak, amiket valaha is átéltünk; beszélgettünk, nevettünk és dicsőítő énekeket énekeltünk. A betegsége nem múlt el, de ő maga meggyógyult.
Csak Isten tudja, hogy egyesek miért gyógyulnak meg, míg mások nem. De a nekünk szóló utasítások világosak: „Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, és az Úr felsegíti őt” (Jakab 5:14-15).
Amikor egy lelkipásztor meglátogatott egy hölgyet az öregotthonban, a hölgy megkérte őt, hogy imádkozzon a gyógyulásáért. A lelkipásztor megtette. Erre az asszony így szólt: „Felsegítene a tolószékből?” A lelkipásztor döbbenten engedelmeskedett. A nő tett egy pár lépést, majd futni és ugrálni kezdett, míg az egész épületben mindenki meg nem hallotta. Később az autójában a lelkipásztor felnézett, és így szólt: „Uram, többé ne tedd ezt velem!” A Biblia azt mondja: „a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt”. Akkor hát miért vagyunk meglepve, amikor Isten cselekszik?
Egy vendégprédikátor azt mondta a gyülekezetnek, hogy ha valakinek imádságra van szüksége, jöjjön előre, de magában múltbeli eredménytelenségére gondolt. Harminc ember jött előre a hívásra, és ő imádkozott értük. A következő héten felhívta egy nő, és ezt mondta: „Múlt vasárnap maga imádkozott a férjemért. Rákja volt, és meghalt.” „Sok haszna volt az imámnak” – gondolta a lelkész. De a hölgy folytatta: „Amikor bementünk a gyülekezetbe, a férjem dühös volt. Látni akarta, ahogy felnőnek az unokái, és minden nap átkozta Istent. Elviselhetetlen volt mellette az élet. De miután ön imádkozott érte, más emberként távozott. Az utolsó napjai voltak a legjobbak, amiket valaha is átéltünk; beszélgettünk, nevettünk és dicsőítő énekeket énekeltünk. A betegsége nem múlt el, de ő maga meggyógyult.
Csak Isten tudja, hogy egyesek miért gyógyulnak meg, míg mások nem. De a nekünk szóló utasítások világosak: „Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, és az Úr felsegíti őt” (Jakab 5:14-15).
Csapdában
Csapdába estem.
Úgy érzem, nincs kiút.
Édes és mámorító csapda ez,
Szerető személy az,
Akinek szava, tekintete a rács.
Hova menjek? Hova meneküljek?
Uram, segíts, mert félek!
Félek:
feladni,
elfogadni,
viszonozni,
kitartani,
vele eggyé válni,
és ebbe belehalni.
Csapdám mélyén,
szerelem béklyóival megkötözve,
emelem feléd, Uram könnyes tekintetem,
Mondd, mit tegyek?
kedd, szeptember 15, 2009
Tápláld a gyermeked látomását!
„… ifjaitok látomásokat látnak.” (Jóel 3:1)
Van egy jelenet a La Mancha lovagja című filmben, amikor Don Quijote és a szolgája egy düledező fogadót bámulnak. Amikor Don Quijote elmondja, hogy tornyokat és gyönyörű kapukat lát, s az épületet az Alcazarhoz, a sevilla-i királyi palotához hasonlítja, a szolgája erősen igyekszik, hogy ő is lássa gazdája látomását. De mégis csak romokat lát. Amikor megpróbálja leírni a valóságot, Don Quijote megállítja, mondván: „Nem engedem, hogy a te tényeid megzavarják az én látomásomat!”.
Isten megígérte, hogy az utolsó napokban kitölti Lelkét mindenféle emberre (nem csak azokra, akikről mi azt gondoljuk, hogy megérdemlik). Ő azt mondta: „Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak.” Egy bibliamagyarázó azt írja: „Amikor a Szentlélek betölt minket, akkor olyan látomásaink vannak, melyek dacolnak a tényekkel. Amikor olyan fiatalokkal dolgozom, akik arra nézve kapnak látást, hogy valami nagy dolgot tegyenek Istenért, mindig számíthatok arra, hogy a szüleik lehűtik őket. Azt mondják, hogy szeretnék, ha a gyermekük reálisan látna. De az ilyen szülők nem értik meg, hogy ha Isten beköltözik egy fiatalba, olyan álmokat és lát(om)ásokat ad nekik, amelyek arra késztetik őket, hogy nézzenek túl a tényeken, és néha szálljanak szembe a racionalitással. Ne akarjuk ezektől elfordítani őket... ezek adnak értelmet az életünknek!” Szülők, ne legyetek az utolsó láncszemek, és ne próbáljátok gyermekeiteket a ti be nem teljesedett várakozásaitok formájába önteni! Bátorítsátok őket, hogy keressék Istent, és nyerjenek látást a jövőjükre vonatkozóan; ha pedig megkapják, legyetek ti a leglelkesebb szurkolók!
Van egy jelenet a La Mancha lovagja című filmben, amikor Don Quijote és a szolgája egy düledező fogadót bámulnak. Amikor Don Quijote elmondja, hogy tornyokat és gyönyörű kapukat lát, s az épületet az Alcazarhoz, a sevilla-i királyi palotához hasonlítja, a szolgája erősen igyekszik, hogy ő is lássa gazdája látomását. De mégis csak romokat lát. Amikor megpróbálja leírni a valóságot, Don Quijote megállítja, mondván: „Nem engedem, hogy a te tényeid megzavarják az én látomásomat!”.
Isten megígérte, hogy az utolsó napokban kitölti Lelkét mindenféle emberre (nem csak azokra, akikről mi azt gondoljuk, hogy megérdemlik). Ő azt mondta: „Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak.” Egy bibliamagyarázó azt írja: „Amikor a Szentlélek betölt minket, akkor olyan látomásaink vannak, melyek dacolnak a tényekkel. Amikor olyan fiatalokkal dolgozom, akik arra nézve kapnak látást, hogy valami nagy dolgot tegyenek Istenért, mindig számíthatok arra, hogy a szüleik lehűtik őket. Azt mondják, hogy szeretnék, ha a gyermekük reálisan látna. De az ilyen szülők nem értik meg, hogy ha Isten beköltözik egy fiatalba, olyan álmokat és lát(om)ásokat ad nekik, amelyek arra késztetik őket, hogy nézzenek túl a tényeken, és néha szálljanak szembe a racionalitással. Ne akarjuk ezektől elfordítani őket... ezek adnak értelmet az életünknek!” Szülők, ne legyetek az utolsó láncszemek, és ne próbáljátok gyermekeiteket a ti be nem teljesedett várakozásaitok formájába önteni! Bátorítsátok őket, hogy keressék Istent, és nyerjenek látást a jövőjükre vonatkozóan; ha pedig megkapják, legyetek ti a leglelkesebb szurkolók!
hétfő, szeptember 14, 2009
„Issumagijoujungnainermik”
„Bocsássatok meg egymásnak… mert az Úr is megbocsátott nektek!” (Kolossé 3:13 NCV)
Egy komikus jelenetben Joe egy közös ismerősük irritáló szokásáról panaszkodik Jerrynek. Ez az illető mindig bökdösi az ujjával annak a mellkasát, akihez éppen beszél. Ezután Joe mutat egy kis fiolányi különösen robbanásveszélyes nitroglicerint egy cérnára erősítve, és elmagyarázza: „Ezt a nyakamba akasztom, és azon a helyen fog lógni, ahová bökdösni szokott. Ha legközelebb megpróbál bökdösni, megfizet érte!” De Joe is! Mert a „szemet szemért”-ből nyakat nyakért, munkahelyet munkahelyért, hírnevet hírnévért lesz! Pál azt mondja: „Bocsássatok meg egymásnak… mert az Úr is megbocsátott nektek!” Tedd túl magad rajta, mielőtt gyűlöletté válna! Morva misszionáriusok kerestek egy szót a megbocsátásra az eszkimó nyelvben. Ekkor fedezték fel az „issumagijoujungnainermik” szót, egy 24 betűből álló nyelvtörőt, mely szó szerint azt jelenti: „többé nem vagyok képes erre gondolni”. Az őszinte megbocsátás arról szól, hogy továbblépsz, és többé nem vagy hajlandó a történtekre gondolni.
Könnyű megbocsátani az egyszer vétőnek, aki mondjuk eléd vág a forgalomban, de egy visszaeső bűnözőt, mint például Saul, aki folyamatosan üldözte és fenyegette Dávidot, át kell adnunk Istennek. Nem kell helyeselned a viselkedésüket, vagy úgy tenned, mintha a dolog meg sem történt volna. Légy kegyelmes, de tarts távolságot! Dávid a Saullal való konfrontációt követően nem vitte el őt vacsorázni. A Biblia azt mondja: „Saul akkor hazament, Dávid pedig… fölment a sziklavárba” (1Sámuel 24:23). Meg tudsz bocsátani a vétkesnek anélkül is, hogy közeli kapcsolatot keresnél vele. Pál azt írja: „Tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak… Térjetek ki előlük!” (Róma 16:17). A megbocsátás nem ostobaság, csak annyit jelent, hogy a vétkest Isten szemével nézed.
Egy komikus jelenetben Joe egy közös ismerősük irritáló szokásáról panaszkodik Jerrynek. Ez az illető mindig bökdösi az ujjával annak a mellkasát, akihez éppen beszél. Ezután Joe mutat egy kis fiolányi különösen robbanásveszélyes nitroglicerint egy cérnára erősítve, és elmagyarázza: „Ezt a nyakamba akasztom, és azon a helyen fog lógni, ahová bökdösni szokott. Ha legközelebb megpróbál bökdösni, megfizet érte!” De Joe is! Mert a „szemet szemért”-ből nyakat nyakért, munkahelyet munkahelyért, hírnevet hírnévért lesz! Pál azt mondja: „Bocsássatok meg egymásnak… mert az Úr is megbocsátott nektek!” Tedd túl magad rajta, mielőtt gyűlöletté válna! Morva misszionáriusok kerestek egy szót a megbocsátásra az eszkimó nyelvben. Ekkor fedezték fel az „issumagijoujungnainermik” szót, egy 24 betűből álló nyelvtörőt, mely szó szerint azt jelenti: „többé nem vagyok képes erre gondolni”. Az őszinte megbocsátás arról szól, hogy továbblépsz, és többé nem vagy hajlandó a történtekre gondolni.
Könnyű megbocsátani az egyszer vétőnek, aki mondjuk eléd vág a forgalomban, de egy visszaeső bűnözőt, mint például Saul, aki folyamatosan üldözte és fenyegette Dávidot, át kell adnunk Istennek. Nem kell helyeselned a viselkedésüket, vagy úgy tenned, mintha a dolog meg sem történt volna. Légy kegyelmes, de tarts távolságot! Dávid a Saullal való konfrontációt követően nem vitte el őt vacsorázni. A Biblia azt mondja: „Saul akkor hazament, Dávid pedig… fölment a sziklavárba” (1Sámuel 24:23). Meg tudsz bocsátani a vétkesnek anélkül is, hogy közeli kapcsolatot keresnél vele. Pál azt írja: „Tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak… Térjetek ki előlük!” (Róma 16:17). A megbocsátás nem ostobaság, csak annyit jelent, hogy a vétkest Isten szemével nézed.
vasárnap, szeptember 13, 2009
Elvégezni a dolgokat
„Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől!” (Jakab 1:5)
A nagy feladatok könnyen leterhelnek minket, és a túlterhelt emberek ritkán végzik el a dolgokat. Kérd hát Istent segítségét, és alkalmazd ezt az öt elvet:
1. Koncentrálj a feladatra! A siker titka az, hogy minden tettünknek legyen súlya; legyünk céltudatosak. Az ilyen összpontosítás segít abban, hogy semmi olyat ne tegyél, amit később megbánnál, mert ez irányít téged, és a legtöbbet hozza ki az adottságaidból és a lehetőségeidből. Ha tudod, hogy valamihez van tehetséged, energikus és aktív vagy, de mégsem látsz konkrét eredményeket, akkor valószínűleg az összpontosítás hiánya a problémád.
2. Állíts fel fontossági sorrendet! Ha a teendőinket nem rangsoroljuk fontosságuk szerint, akkor a feladatok fogják magukat sorrendbe állítani a sürgősségük szerint. És ha a sürgősség irányít a fontosság helyett, csökkenni fog a hatékonyságod. Ahelyett, hogy aktiválná a tehetségedet, megfoszt a legjobb lehetőségektől, amikor használhatnád.
3. Rendszerezd a dolgaidat! Készíts időbeosztást, jelölj ki határidőket, és tartsd magad hozzájuk! A legnagyobb hazugság, amit magunknak mondunk, az, hogy „majd később megcsinálom”.
4. Add ki másoknak a képességeik szerint! Ha egy nagy feladatot kisebb feladatokra osztasz, jobban látni fogod, milyen emberekre lesz szükséged a megvalósításához. A legfontosabb lépés egy nagy dolog megvalósításában az, hogy meghatározzuk, ki lesz a csapatban. Jézus 3 és fél évet töltött 12 ember tanításával, és azután feladatokat bízott rájuk. Ők pedig elvégezték a munkát!
5. Csapatmunkával valósítsd meg! Ha meg is teszed azt, hogy egy feladatot lebontasz, gondosan kidolgozod a stratégiát, és nagyszerű embereket toborzol, még mindig szükséged lesz egy fontos tényezőre a sikerhez. Csapatmunkára! A csapatmunka az a ragasztó, amely mindezt össze tudja fogni.
A nagy feladatok könnyen leterhelnek minket, és a túlterhelt emberek ritkán végzik el a dolgokat. Kérd hát Istent segítségét, és alkalmazd ezt az öt elvet:
1. Koncentrálj a feladatra! A siker titka az, hogy minden tettünknek legyen súlya; legyünk céltudatosak. Az ilyen összpontosítás segít abban, hogy semmi olyat ne tegyél, amit később megbánnál, mert ez irányít téged, és a legtöbbet hozza ki az adottságaidból és a lehetőségeidből. Ha tudod, hogy valamihez van tehetséged, energikus és aktív vagy, de mégsem látsz konkrét eredményeket, akkor valószínűleg az összpontosítás hiánya a problémád.
2. Állíts fel fontossági sorrendet! Ha a teendőinket nem rangsoroljuk fontosságuk szerint, akkor a feladatok fogják magukat sorrendbe állítani a sürgősségük szerint. És ha a sürgősség irányít a fontosság helyett, csökkenni fog a hatékonyságod. Ahelyett, hogy aktiválná a tehetségedet, megfoszt a legjobb lehetőségektől, amikor használhatnád.
3. Rendszerezd a dolgaidat! Készíts időbeosztást, jelölj ki határidőket, és tartsd magad hozzájuk! A legnagyobb hazugság, amit magunknak mondunk, az, hogy „majd később megcsinálom”.
4. Add ki másoknak a képességeik szerint! Ha egy nagy feladatot kisebb feladatokra osztasz, jobban látni fogod, milyen emberekre lesz szükséged a megvalósításához. A legfontosabb lépés egy nagy dolog megvalósításában az, hogy meghatározzuk, ki lesz a csapatban. Jézus 3 és fél évet töltött 12 ember tanításával, és azután feladatokat bízott rájuk. Ők pedig elvégezték a munkát!
5. Csapatmunkával valósítsd meg! Ha meg is teszed azt, hogy egy feladatot lebontasz, gondosan kidolgozod a stratégiát, és nagyszerű embereket toborzol, még mindig szükséged lesz egy fontos tényezőre a sikerhez. Csapatmunkára! A csapatmunka az a ragasztó, amely mindezt össze tudja fogni.
péntek, szeptember 11, 2009
Belső szépség
„Szépség… amelyben Isten gyönyörködik.” (1Péter 3:4 TM)
Egy hölgy éppen az arcát krémezte, amikor a kislánya megkérdezte: „Mi az, amit az arcodra kensz, anya?” „Hidratáló krém” – felelte. – „Az eladónő azt mondta, hogy szép leszek tőle.” Erre a kislány gyermeki őszinteséggel így szólt: „Anya, nem hiszem, hogy használ.” Nincs semmi rossz abban, ha jól nézünk ki, de te sokkal több vagy, mint a ruhád vagy a frizurád. Ráadásul tönkremehetsz anyagilag a külsőd szépítgetése miatt, hiszen „amit a Természet Anya adott, azt Idő Atya elveszi!” Ralph Waldo Emerson azt mondta: „Ahhoz, hogy szépséget találjunk, magunkban kell hordoznunk azt”.
Nagy hiba, ha valaki a külsőre koncentrál, és közben nem értékeli a belső tulajdonságokat, melyeket Isten adott neki. Salamon azt mondta: „mulandó a szépség” (Példabeszédek 31:30). Amikor Isten megalkotott téged, nem csak külsőleg ékesített fel, adott neked „belső szépséget, olyan szelíd és kedves szépséget… amelyben Isten gyönyörködik.” Viszont mivel Péter beszél a divatos hajviseletről, az ékszerekről és a szép ruhákról is (ld. 1Péter 3:3), ezt néhány jószándékú ember arra használta, hogy egy törvényeskedő mércét állítson fel, amely alapján lemér és megítél másokat. Tanít a Biblia arról, hogy tisztességesen öltözködjünk? Egyértelműen! Pál azt írja: „Ugyanígy az asszonyok is, tisztességes öltözetben, szemérmesen és mértékletesen ékesítsék magukat, ne hajfonatokkal és arannyal, gyöngyökkel vagy drága ruhával, hanem azzal, ami az istenfélelmet valló asszonyokhoz illik: jó cselekedetekkel (1Timóteus 2:9-10). Ha azonban nem a megfelelő területre koncentrálsz, akkor nem a megfelelő eredményeket fogod kapni. „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sámuel 16:7). Ne engedd, hogy az határozza meg az értékességedet, amit a tévében vagy a tükörben látsz! Inkább azon fáradozz, hogy azt a fajta belső szépséget fejleszd, amit Isten ajánl!
csütörtök, szeptember 10, 2009
Munkamániás vagy?
„Tedd Istent az első helyre, és Ő… sikerrel koronázza erőfeszítéseidet.” (Példabeszédek 3:6 TLB)
Ha életed korai szakaszában elutasítást tapasztalsz, akkor úgy érzed, hogy folyamatosan bizonyítanod kell, és munkamániássá válsz azért, hogy az emberek elfogadjanak. Egy nő ezt írja: „Még mindig hallom, ahogy apám kiabál, és azt mondja nekem, hogy soha nem leszek jó semmire, soha nem fogok elérni semmit. Minél jobban kiabált, annál eltökéltebbé váltam abban, hogy bebizonyítom neki, hogy téved.” A te fejedben is vannak ilyen hangok? Az igaz, hogy úgy érhetsz el sikert, ha keményen dolgozol, de ahhoz, hogy tartós elégedettséget élj meg, tudnod kell, hogy Isten akaratát valósítod meg az életedben. Mindent egybevetve, az jelenti a legtöbbet, hogy tudod: Isten szeret és elfogad. Mi tudná felülmúlni ezt?
Isten másfajta mércével mér. Nem fogja azt kérdezni, hogy milyen autód volt, hanem azt, hogy hány embert vittél el vele. Nem fogja megkérdezni, hogy hány négyzetméteres lakásod volt, vagy hogy hány hálószoba volt a házadban, hanem azt, hogy hogy nevelted a gyermekeidet, és hogy bántál a családoddal. Nem fogja megkérdezni, hogy milyen márkájú ruhák voltak a szekrényedben, hanem azt, hogy hány embernek adtál belőlük. Nem azt fogja megkérdezni, hogy mennyi volt a fizetésed, hanem azt, hogy mennyit fektettél be belőle Isten Országának építésébe. Nem azt fogja megkérdezni, hogy milyen beosztásban dolgoztál, hanem azt, hogy a munkádat megpróbáltad-e kiválóan és becsületesen végezni. Nem azt fogja megkérdezni, hogy mennyi barátod volt, hanem azt, hogy te hány embernek voltál a barátja. Nem azt fogja megkérdezni, hogy milyen környéken éltél, hanem azt, hogy szeretted-e a szomszédaidat. Nem a politikai nézeteidre vagy a bőröd színére fog rákérdezni, hanem arra, hogy milyen a jellemed. Tehát ne csupán keményen dolgozz, hanem a megfelelő okból dolgozz keményen!
Ha életed korai szakaszában elutasítást tapasztalsz, akkor úgy érzed, hogy folyamatosan bizonyítanod kell, és munkamániássá válsz azért, hogy az emberek elfogadjanak. Egy nő ezt írja: „Még mindig hallom, ahogy apám kiabál, és azt mondja nekem, hogy soha nem leszek jó semmire, soha nem fogok elérni semmit. Minél jobban kiabált, annál eltökéltebbé váltam abban, hogy bebizonyítom neki, hogy téved.” A te fejedben is vannak ilyen hangok? Az igaz, hogy úgy érhetsz el sikert, ha keményen dolgozol, de ahhoz, hogy tartós elégedettséget élj meg, tudnod kell, hogy Isten akaratát valósítod meg az életedben. Mindent egybevetve, az jelenti a legtöbbet, hogy tudod: Isten szeret és elfogad. Mi tudná felülmúlni ezt?
Isten másfajta mércével mér. Nem fogja azt kérdezni, hogy milyen autód volt, hanem azt, hogy hány embert vittél el vele. Nem fogja megkérdezni, hogy hány négyzetméteres lakásod volt, vagy hogy hány hálószoba volt a házadban, hanem azt, hogy hogy nevelted a gyermekeidet, és hogy bántál a családoddal. Nem fogja megkérdezni, hogy milyen márkájú ruhák voltak a szekrényedben, hanem azt, hogy hány embernek adtál belőlük. Nem azt fogja megkérdezni, hogy mennyi volt a fizetésed, hanem azt, hogy mennyit fektettél be belőle Isten Országának építésébe. Nem azt fogja megkérdezni, hogy milyen beosztásban dolgoztál, hanem azt, hogy a munkádat megpróbáltad-e kiválóan és becsületesen végezni. Nem azt fogja megkérdezni, hogy mennyi barátod volt, hanem azt, hogy te hány embernek voltál a barátja. Nem azt fogja megkérdezni, hogy milyen környéken éltél, hanem azt, hogy szeretted-e a szomszédaidat. Nem a politikai nézeteidre vagy a bőröd színére fog rákérdezni, hanem arra, hogy milyen a jellemed. Tehát ne csupán keményen dolgozz, hanem a megfelelő okból dolgozz keményen!
szerda, szeptember 09, 2009
Légy hálás!
„Dicsőítsük Istent szüntelenül… hálaadással!” (Zsidókhoz írt levél 13:15 NKJ)
Egy női konferenciára (Women of Faith) olyan sok résztvevő érkezett, hogy 150 embernek nem jutott ülőhely, így a szervezők keskenyebb székeket hoztak be. Mindenkinek jutott ülőhely, de csak igen szűkösen fértek el az előadóteremben, és ennek senki sem örült. A rendezvény szervezője megkérte a vendégelőadót, Joni Eareckson Tadát, hogy segítsen lecsendesíteni a tömeget. Fiatal korában Jonit fejesugrás közben baleset érte, amely mind a négy végtagjára kiható bénulást okozott, és emiatt tolószékbe kényszerült. Amikor a személyzet feltolta őt az emelvényre, ő így szólt a hallgatósághoz: „Úgy tudom, néhányuknak nem tetszik a szék, amiben ülnek. Nos, nekem sem! De van ezernyi fogyatékkal élő barátom, aki boldogan helyet cserélne önökkel.” A teremben azonnal csend lett, és megszűnt a panaszkodás.
Amikor Pál Timóteust tanította, ezt mondta: „Erősödj meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van!” (2Timóteus 2:1) – és a hála a kegyelem egyik sarja. A Biblia azt mondja: „Vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor [nem csak akkor, amikor kedvünk van hozzá], hálát adva az Ő nevének”. Amikor a bibliamagyarázó Matthew Henry-t kirabolták, ezt írta a naplójába: „Hadd legyek hálás először is azért, mert eddig még soha nem raboltak ki; másodszor azért, hogy bár elvették az erszényemet, de nem vették el az életemet; harmadszor azért, mert bár elvették mindenemet, az nem volt sok; és végül azért, hogy engem raboltak ki, és nem én raboltam.”
Ha nehezedre esik találni valamit, amiért ma hálás lehetsz, íme egy jó ok: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” (Zsoltárok 118:29).
kedd, szeptember 08, 2009
Légy felkészült! (3)
„Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Példabeszédek 3:6)
Az egyik legfontosabb kérdés, amit fel kell tenned magadnak, a következő: „Mire kell felkészülnöm?” Nyilván nem akarsz olyan lenni, mint az egyik versenyző a Miss America szépségkirálynő-választáson, aki nemrég azt mondta egy éjszakai beszélgetős tévéműsorban a műsorvezetőnek: „Az a célom, hogy elhozzam a világbékét – és legyen egy saját lakásom”. Kérdezd meg Istent, hogy mit kell tenned, és ne hagyd abba a kérdezést, míg világos útmutatást nem kapsz a következő lépésedre vonatkozóan! (Vagy, ami azt illeti, az elsőre!)
A Bibliában örökérvényű igazságok vannak, amelyek működnek, akár Istennel jársz, akár a magad útján. Tehát vigyázz, hogy ne te használd Istent, hanem engedd, hogy ő használjon téged! „Minden utadon gondolj rá [tanácskozz vele, hallgass rá és engedelmeskedj neki], és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” Ami végsősoron a leginkább számít, az nem az, amit mások mondanak az életedről, hanem az, amit Isten mond.
Az a fájdalmas igazság, hogy minden teljesítményt túl fognak szárnyalni, a rekordokat meg fogják dönteni, a hírnév elhalványul, és az elismerés feledésbe merül. Főiskolás korában Dr. James Dobson célja az volt, hogy az iskola teniszbajnoka legyen. Nagyon büszke volt arra, amikor a trófeája feltűnő helyre került az egyik kiállító vitrinben. Évekkel később valaki elküldte neki postán – az illető a szemetesben talált rá az iskola átalakításakor. Dobson azt mondja: „Idővel minden trófeádat kidobja valaki a szemétbe.” Azért élni, hogy evilági örökséget hagyj magad után, szűk látókörű cél. Nem azért vagy itt, hogy emlékezzenek rád, hanem azért, hogy cselekedd Isten akaratát, és készülj az örökkévalóságra. Ha bölcs vagy, akkor ezt nem veszíted szem elől!
Az egyik legfontosabb kérdés, amit fel kell tenned magadnak, a következő: „Mire kell felkészülnöm?” Nyilván nem akarsz olyan lenni, mint az egyik versenyző a Miss America szépségkirálynő-választáson, aki nemrég azt mondta egy éjszakai beszélgetős tévéműsorban a műsorvezetőnek: „Az a célom, hogy elhozzam a világbékét – és legyen egy saját lakásom”. Kérdezd meg Istent, hogy mit kell tenned, és ne hagyd abba a kérdezést, míg világos útmutatást nem kapsz a következő lépésedre vonatkozóan! (Vagy, ami azt illeti, az elsőre!)
A Bibliában örökérvényű igazságok vannak, amelyek működnek, akár Istennel jársz, akár a magad útján. Tehát vigyázz, hogy ne te használd Istent, hanem engedd, hogy ő használjon téged! „Minden utadon gondolj rá [tanácskozz vele, hallgass rá és engedelmeskedj neki], és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” Ami végsősoron a leginkább számít, az nem az, amit mások mondanak az életedről, hanem az, amit Isten mond.
Az a fájdalmas igazság, hogy minden teljesítményt túl fognak szárnyalni, a rekordokat meg fogják dönteni, a hírnév elhalványul, és az elismerés feledésbe merül. Főiskolás korában Dr. James Dobson célja az volt, hogy az iskola teniszbajnoka legyen. Nagyon büszke volt arra, amikor a trófeája feltűnő helyre került az egyik kiállító vitrinben. Évekkel később valaki elküldte neki postán – az illető a szemetesben talált rá az iskola átalakításakor. Dobson azt mondja: „Idővel minden trófeádat kidobja valaki a szemétbe.” Azért élni, hogy evilági örökséget hagyj magad után, szűk látókörű cél. Nem azért vagy itt, hogy emlékezzenek rád, hanem azért, hogy cselekedd Isten akaratát, és készülj az örökkévalóságra. Ha bölcs vagy, akkor ezt nem veszíted szem elől!
hétfő, szeptember 07, 2009
Boldog szülinapot, Zsuzsácskám!
Gondoltam egy számra! Azt mondják páros, de számomra PÁRATLAN, és ma van a szülinapja!!! :)
Légy áldott, kedves!
Légy felkészült! (2)
„Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el tőle, vigyázz reá, mert ez a te életed!” (Példabeszédek 4:13)
Nem elég felkészülni, felkészültnek is kell maradni. Azt mondják, hogy az emberiség tudományos ismerete ötévente megduplázódik. Ha tehát nem növekedünk, akkor végül oda jutunk, hogy nem leszünk képesek megbírkózni azokkal a kihívásokkal, amiket ez a világ támaszt, amelyben élünk. Úgy becsülik, hogy sok orvost annyira leköt a betegellátás, hogy évekkel le vannak maradva szakterületük legújabb felfedezéseitől. És ha te vagy egy szeretted beteg lesz, akkor ez igencsak aggodalomra adhat okot.
A felkészülés nem azzal kezdődik, hogy mit teszel, hanem hogy mit hiszel. Ha hiszed, hogy a holnap sikere azon múlik, hogy mit teszel ma, akkor másként kezeled a mát. A bölcs tengerész alaposan megfigyeli az időjárást, mielőtt tengerre száll, mert tudja, hogy könnyebb elkerülni egy vihart, mint kikeveredni belőle. Howard Coonley, az Amerikai Nemzeti Szabványügyi Intézet munkatársa mondta: „a jövő vezetőjének értékét az fogja meghatározni, hogy mennyire képes előre látni a problémákat, nem pedig az, hogy hogyan oldja meg azokat, ha bekövetkeznek”.
A felkészülés nem csupán egy esemény, inkább egy szemléletmód. Abraham Lincoln mondta: „Ha 8 órám lenne egy fa kivágására, 6 órát a fejszém élesítésére fordítanék”. Fiatal korában Lincoln kerítésdeszkát hasogatott fejszével, szóval tudta, milyen fontos az élesség. A bölcsesség mindig arra ösztönözte, hogy felkészüljön, legyen szó favágásról, autodidakta jogi tanulmányokról és ügyvédi vizsgáról, vagy az ország vezetéséről. Ezért mondja a Biblia: „Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el tőle, vigyázz reá, mert ez a te életed!”
Nem elég felkészülni, felkészültnek is kell maradni. Azt mondják, hogy az emberiség tudományos ismerete ötévente megduplázódik. Ha tehát nem növekedünk, akkor végül oda jutunk, hogy nem leszünk képesek megbírkózni azokkal a kihívásokkal, amiket ez a világ támaszt, amelyben élünk. Úgy becsülik, hogy sok orvost annyira leköt a betegellátás, hogy évekkel le vannak maradva szakterületük legújabb felfedezéseitől. És ha te vagy egy szeretted beteg lesz, akkor ez igencsak aggodalomra adhat okot.
A felkészülés nem azzal kezdődik, hogy mit teszel, hanem hogy mit hiszel. Ha hiszed, hogy a holnap sikere azon múlik, hogy mit teszel ma, akkor másként kezeled a mát. A bölcs tengerész alaposan megfigyeli az időjárást, mielőtt tengerre száll, mert tudja, hogy könnyebb elkerülni egy vihart, mint kikeveredni belőle. Howard Coonley, az Amerikai Nemzeti Szabványügyi Intézet munkatársa mondta: „a jövő vezetőjének értékét az fogja meghatározni, hogy mennyire képes előre látni a problémákat, nem pedig az, hogy hogyan oldja meg azokat, ha bekövetkeznek”.
A felkészülés nem csupán egy esemény, inkább egy szemléletmód. Abraham Lincoln mondta: „Ha 8 órám lenne egy fa kivágására, 6 órát a fejszém élesítésére fordítanék”. Fiatal korában Lincoln kerítésdeszkát hasogatott fejszével, szóval tudta, milyen fontos az élesség. A bölcsesség mindig arra ösztönözte, hogy felkészüljön, legyen szó favágásról, autodidakta jogi tanulmányokról és ügyvédi vizsgáról, vagy az ország vezetéséről. Ezért mondja a Biblia: „Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el tőle, vigyázz reá, mert ez a te életed!”
vasárnap, szeptember 06, 2009
Márti és Gábor
1 éves házassági évfordulótokra kívánom életetekre Isten áldását! Mostmár mindhármótoknak kívánok sok boldogságot!
Szeretettel... a TANÚ... :)
Szeretettel... a TANÚ... :)
Légy felkészült! (1)
„Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent!” (2Timóteus 2:15)
Mózes 80 évet azzal töltött, hogy felkészült egy olyan feladatra, amely 40 évig tartott. Ez „kettő az egyhez” arány a felkészülés és a végrehajtás között. Minél nagyobb a cél, annál nagyobb a felkészülés! Lehet, hogy az életed nagy részében kell készülnöd valamire, ami rövid időszaknak vagy kis feladatnak tűnik. De ha a végén azt tudod mondani: „futásomat elvégeztem”, akkor sikeres életet éltél. Ez ugyanúgy igaz, akár maratonra, akár rövidtávfutásra szól az elhívásod. Pál, mielőtt átadta a fáklyát Timóteusnak, ezt mondta: „Dolgozz keményen… hogy elnyerhesd Isten tetszését.” Kit használ Isten? Olyan embereket, akik jól felkészültek. Akár üzletembernek hívattál el, akár pedagógusnak, akár politikusnak, művésznek, orvosnak vagy lelkésznek, az alapelvek ugyanazok: Isten felkészült embereket használ. A hosszú távú siker árát nem lehet lejjebb vinni. Mindannyian szeretnénk elérni, amit a sikeres emberek elértek, csak nem vagyunk mindannyian hajlandóak megfizetni azt az árat, amit ők fizettek érte. Felkészültnek kell lenned, mire eljön a lehetőséged. Abraham Lincoln azt mondta: „Felkészülök, és egy napon eljön az én lehetőségem”. Benjamin Disraeli azt mondta: „A sikeres élet titka az, hogy az ember készen álljon rá, amikor itt az ideje”. Amikor a zsidók sorsa forgott kockán, Mordokaj azt mondta Eszternek, hogy az ő tapasztalata a királyi palotában felkészítette őt „erre az időre” (ld. Eszter 4:14). Erre Eszter cselekedett, és a zsidók megmenekültek. Ezeknek az embereknek volt tehetségük, felkészültek, és amikor elérkezett a lehetőség, a lehető legtöbbet hozták ki belőle. A legnagyobb kihívás tehát nem a lehetőség hiánya, hanem az, hogy felkészültek legyünk, amikor eljön a mi lehetőségünk.
Mózes 80 évet azzal töltött, hogy felkészült egy olyan feladatra, amely 40 évig tartott. Ez „kettő az egyhez” arány a felkészülés és a végrehajtás között. Minél nagyobb a cél, annál nagyobb a felkészülés! Lehet, hogy az életed nagy részében kell készülnöd valamire, ami rövid időszaknak vagy kis feladatnak tűnik. De ha a végén azt tudod mondani: „futásomat elvégeztem”, akkor sikeres életet éltél. Ez ugyanúgy igaz, akár maratonra, akár rövidtávfutásra szól az elhívásod. Pál, mielőtt átadta a fáklyát Timóteusnak, ezt mondta: „Dolgozz keményen… hogy elnyerhesd Isten tetszését.” Kit használ Isten? Olyan embereket, akik jól felkészültek. Akár üzletembernek hívattál el, akár pedagógusnak, akár politikusnak, művésznek, orvosnak vagy lelkésznek, az alapelvek ugyanazok: Isten felkészült embereket használ. A hosszú távú siker árát nem lehet lejjebb vinni. Mindannyian szeretnénk elérni, amit a sikeres emberek elértek, csak nem vagyunk mindannyian hajlandóak megfizetni azt az árat, amit ők fizettek érte. Felkészültnek kell lenned, mire eljön a lehetőséged. Abraham Lincoln azt mondta: „Felkészülök, és egy napon eljön az én lehetőségem”. Benjamin Disraeli azt mondta: „A sikeres élet titka az, hogy az ember készen álljon rá, amikor itt az ideje”. Amikor a zsidók sorsa forgott kockán, Mordokaj azt mondta Eszternek, hogy az ő tapasztalata a királyi palotában felkészítette őt „erre az időre” (ld. Eszter 4:14). Erre Eszter cselekedett, és a zsidók megmenekültek. Ezeknek az embereknek volt tehetségük, felkészültek, és amikor elérkezett a lehetőség, a lehető legtöbbet hozták ki belőle. A legnagyobb kihívás tehát nem a lehetőség hiánya, hanem az, hogy felkészültek legyünk, amikor eljön a mi lehetőségünk.
szombat, szeptember 05, 2009
Támogasd a lelkipásztorod!
„És munkájukért nagyon becsüljétek őket!” (1Thesszalonika 5:13)
Phil Hines egy humoros kitalált történetet mond Jézusról, amint egy nap meglát az út szélén egy síró embert. Amikor megkérdezte, mi a baj, az ember azt felelte: „vak vagyok”, erre Jézus meggyógyította. Tovább menve ismét egy zokogó emberrel találkozott, tőle is megkérdezte, hogy mi a baj. Az így felelt: „nyomorék vagyok” ¬– hát őt is meggyógyította Jézus. Majd találkozott egy harmadik síró emberrel is. Az Jézus kérdésére ezt válaszolta: „lelkipásztor vagyok”. Erre Jézus leült mellé, és vele együtt sírt. A pásztorlás hálátlan munka; ezért mondja a Biblia: „nagyon becsüljétek őket!”.
Valaki úgy írta le a „Tökéletes lelkészt”, mint aki 20 percet prédikál, majd leül. Elítéli a bűnt, de nem bánt meg senkit, napi 16 órát dolgozik, és mindent elvégez a prédikálástól a takarításig. Úgy 80 000 forintot keres hetente, ebből kb. 40 000-et visszaad a gyülekezetnek, szépen öltözködik, a családi élete példaértékű, támogatja a jó ügyeket, és adakozik a templom előtt kéregetőknek. 36 éves, és 40 éve prédikál. Égető vágya a fiatalokkal való foglalkozás, és minden idejét az idős hívekkel tölti. Mindig mosolyog, és közben pókerarcot vág, mivel tökéletes humorérzéke van, amitől nagyon elkötelezettnek hat. 20 látogatást tesz egy nap, minden idejét evangelizálással tölti, és mindig megtalálható az irodájában, ha szükség van rá. A rossz hír az, hogy kiégett, és 37 évesen meghalt! A Biblia ezt írja: „Becsüljétek meg… pásztori vezetőiteket, akik az Igét hirdették nektek!” (Zsidók 13:7 TM). „Tiszteljétek azokat, akik olyan keményen dolgoznak értetetek, akik… felelősek azért, hogy vezessenek titeket… vegyétek körül őket nagyrabecsüléssel és szeretettel!” (1Thesszalonika 5:12-13 TM). Más szavakkal: támogasd a lelkipásztorod!
Phil Hines egy humoros kitalált történetet mond Jézusról, amint egy nap meglát az út szélén egy síró embert. Amikor megkérdezte, mi a baj, az ember azt felelte: „vak vagyok”, erre Jézus meggyógyította. Tovább menve ismét egy zokogó emberrel találkozott, tőle is megkérdezte, hogy mi a baj. Az így felelt: „nyomorék vagyok” ¬– hát őt is meggyógyította Jézus. Majd találkozott egy harmadik síró emberrel is. Az Jézus kérdésére ezt válaszolta: „lelkipásztor vagyok”. Erre Jézus leült mellé, és vele együtt sírt. A pásztorlás hálátlan munka; ezért mondja a Biblia: „nagyon becsüljétek őket!”.
Valaki úgy írta le a „Tökéletes lelkészt”, mint aki 20 percet prédikál, majd leül. Elítéli a bűnt, de nem bánt meg senkit, napi 16 órát dolgozik, és mindent elvégez a prédikálástól a takarításig. Úgy 80 000 forintot keres hetente, ebből kb. 40 000-et visszaad a gyülekezetnek, szépen öltözködik, a családi élete példaértékű, támogatja a jó ügyeket, és adakozik a templom előtt kéregetőknek. 36 éves, és 40 éve prédikál. Égető vágya a fiatalokkal való foglalkozás, és minden idejét az idős hívekkel tölti. Mindig mosolyog, és közben pókerarcot vág, mivel tökéletes humorérzéke van, amitől nagyon elkötelezettnek hat. 20 látogatást tesz egy nap, minden idejét evangelizálással tölti, és mindig megtalálható az irodájában, ha szükség van rá. A rossz hír az, hogy kiégett, és 37 évesen meghalt! A Biblia ezt írja: „Becsüljétek meg… pásztori vezetőiteket, akik az Igét hirdették nektek!” (Zsidók 13:7 TM). „Tiszteljétek azokat, akik olyan keményen dolgoznak értetetek, akik… felelősek azért, hogy vezessenek titeket… vegyétek körül őket nagyrabecsüléssel és szeretettel!” (1Thesszalonika 5:12-13 TM). Más szavakkal: támogasd a lelkipásztorod!
péntek, szeptember 04, 2009
A megbocsátás hozza el a békességet
„Bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van!” (Márk 11:25)
Egy hölgy zaklatott volt, mert a menye elfelejtette meghívni őt egy családi piknikre. Amikor aztán a fia az esemény reggelén felhívta őt, hogy meghívja, ő mérgesen így válaszolt: „Túl késő. Már imádkoztam esőért.” Amikor fájdalom ér minket, azt akarjuk, hogy valaki fizessen meg érte, de olyanokra fakadunk ki, akik nem is érintettek az ügyben. Egy hölgy ezt írja: „Olyan dühös voltam, hogy éveket töltöttem azzal, hogy próbáltam kikövetelni olyan dolgokat, amikről azt hittem, hogy jogosan megilletnek, olyan emberektől, akiknek semmi közük nem volt a fájdalmamhoz. Végül Isten felismertette velem, hogy olyan adósságot próbálok behajtani a férjemen, amivel nem is tartozik. Amikor ezt elfogadtam, Isten elkezdett megáldani, sokkal bőségesebben, mint amit valaha is el tudtam képzelni.”
Egy este, miután a megbocsátásról prédikált, Corrie Ten Boom felismerte, hogy a felé közeledő férfi őr volt a ravensbrücki náci koncentrációs táborban, ahol őt megkínozták, a nővére, Betsie pedig éhenhalt. Amikor a férfi kérte, hogy bocsásson meg neki, Corrie-nak Betsie jutott eszébe, és úgy érezte, képtelen megbocsátani. Ámde tudta, hogy ha nem teszi meg, minden, amiről prédikált, értelmét veszti. Ezért azt mondta Istennek: „A kezemet ki tudom nyújtani, ennyit meg tudok tenni, de az érzelmeket Neked kell adnod hozzá.” Amint megfogta a férfi kezét, érezte, hogy Isten ereje átáramlik rajta, és képessé teszi rá, hogy teljes szívből ki tudja mondani: „megbocsátok neked, testvérem”. Corrie sosem tapasztalta Isten szeretetét olyan intenzíven, mint akkor este. Bár nagyon megkínozták, hagyta, hogy Isten meggyógyítsa őt, majd továbblépett, és segített másokon. Az az igazság, hogy a megbocsátás az egyetlen út a békességhez!
Egy hölgy zaklatott volt, mert a menye elfelejtette meghívni őt egy családi piknikre. Amikor aztán a fia az esemény reggelén felhívta őt, hogy meghívja, ő mérgesen így válaszolt: „Túl késő. Már imádkoztam esőért.” Amikor fájdalom ér minket, azt akarjuk, hogy valaki fizessen meg érte, de olyanokra fakadunk ki, akik nem is érintettek az ügyben. Egy hölgy ezt írja: „Olyan dühös voltam, hogy éveket töltöttem azzal, hogy próbáltam kikövetelni olyan dolgokat, amikről azt hittem, hogy jogosan megilletnek, olyan emberektől, akiknek semmi közük nem volt a fájdalmamhoz. Végül Isten felismertette velem, hogy olyan adósságot próbálok behajtani a férjemen, amivel nem is tartozik. Amikor ezt elfogadtam, Isten elkezdett megáldani, sokkal bőségesebben, mint amit valaha is el tudtam képzelni.”
Egy este, miután a megbocsátásról prédikált, Corrie Ten Boom felismerte, hogy a felé közeledő férfi őr volt a ravensbrücki náci koncentrációs táborban, ahol őt megkínozták, a nővére, Betsie pedig éhenhalt. Amikor a férfi kérte, hogy bocsásson meg neki, Corrie-nak Betsie jutott eszébe, és úgy érezte, képtelen megbocsátani. Ámde tudta, hogy ha nem teszi meg, minden, amiről prédikált, értelmét veszti. Ezért azt mondta Istennek: „A kezemet ki tudom nyújtani, ennyit meg tudok tenni, de az érzelmeket Neked kell adnod hozzá.” Amint megfogta a férfi kezét, érezte, hogy Isten ereje átáramlik rajta, és képessé teszi rá, hogy teljes szívből ki tudja mondani: „megbocsátok neked, testvérem”. Corrie sosem tapasztalta Isten szeretetét olyan intenzíven, mint akkor este. Bár nagyon megkínozták, hagyta, hogy Isten meggyógyítsa őt, majd továbblépett, és segített másokon. Az az igazság, hogy a megbocsátás az egyetlen út a békességhez!
csütörtök, szeptember 03, 2009
Szellemi kovácsok kerestetnek!
„Kovácsot pedig egész Izráel földjén nem lehetett találni.” (1Sámuel 13:19)
A Biblia azt mondja: „Kovácsot pedig egész Izráel földjén nem lehetett találni, mert a filiszteusok így gondolkodtak: Ne csinálhassanak a héberek kardot vagy dárdát… Ezért egész Izráelben nem volt senkinek kardja, sem dárdája, csak Saulnak és Jónátánnak” (1Sámuel 13:19-22 NLT).
Hogy Izráelt rabszolgasorban tartsák, a filiszteusok eltávolították az összes kovácsot. Ez egy megsemmisítő csapás volt. A kovácsok készítették a kardot a harchoz és a sarlót az aratáshoz. El tudod képzelni, milyen hatással van ez egy népre? A sátán taktikája nem változott. A célja még mindig az, hogy elnémítsa egy új kultúra – Isten országa kultúrájának – alakítóit és formálóit. Miért van szükségünk szellemi kovácsokra? Mert ők értenek ahhoz, hogyan kell a nyersanyagot valami olyanná alakítani, amit Isten tud használni. És ők nemcsak alakítják, de élesítik is. Minden nagy vezető finomítatlan nyersanyagból bontakozott ki. És a holnap vezetői ma még feldolgozatlan nyersanyag formájában járnak köztünk, várva, hogy felbukkanjon egy szellemi kovács. Sajnos sok szellemi vezető túlságosan el van foglalva azzal, hogy „vezesse a műsort”, és nem szakít időt arra, hogy a nyersanyaggal foglalkozzon. Szellemi kovácsokra nem csak a helyi gyülekezetben van szükség; a nemzetnek is szüksége van rájuk, hogy átformálják a kultúrát. „Befolyásolókra” van szükségünk, akik meg tudják újítani az üzleti életet, az oktatást, a kormányt és a médiát. Vannak jelentkezők?
Itt az ideje, hogy az ország szellemi kovácsai kitörjenek a filiszteusok béklyóiból és visszatérjenek ősi mesterségükhöz – hogy férfiakat és nőket formáljanak Isten szolgálatára alkalmassá. A harc túl nagy léptékű ahhoz, hogy Saul és Jónátán egyedül vívja meg!
A Biblia azt mondja: „Kovácsot pedig egész Izráel földjén nem lehetett találni, mert a filiszteusok így gondolkodtak: Ne csinálhassanak a héberek kardot vagy dárdát… Ezért egész Izráelben nem volt senkinek kardja, sem dárdája, csak Saulnak és Jónátánnak” (1Sámuel 13:19-22 NLT).
Hogy Izráelt rabszolgasorban tartsák, a filiszteusok eltávolították az összes kovácsot. Ez egy megsemmisítő csapás volt. A kovácsok készítették a kardot a harchoz és a sarlót az aratáshoz. El tudod képzelni, milyen hatással van ez egy népre? A sátán taktikája nem változott. A célja még mindig az, hogy elnémítsa egy új kultúra – Isten országa kultúrájának – alakítóit és formálóit. Miért van szükségünk szellemi kovácsokra? Mert ők értenek ahhoz, hogyan kell a nyersanyagot valami olyanná alakítani, amit Isten tud használni. És ők nemcsak alakítják, de élesítik is. Minden nagy vezető finomítatlan nyersanyagból bontakozott ki. És a holnap vezetői ma még feldolgozatlan nyersanyag formájában járnak köztünk, várva, hogy felbukkanjon egy szellemi kovács. Sajnos sok szellemi vezető túlságosan el van foglalva azzal, hogy „vezesse a műsort”, és nem szakít időt arra, hogy a nyersanyaggal foglalkozzon. Szellemi kovácsokra nem csak a helyi gyülekezetben van szükség; a nemzetnek is szüksége van rájuk, hogy átformálják a kultúrát. „Befolyásolókra” van szükségünk, akik meg tudják újítani az üzleti életet, az oktatást, a kormányt és a médiát. Vannak jelentkezők?
Itt az ideje, hogy az ország szellemi kovácsai kitörjenek a filiszteusok béklyóiból és visszatérjenek ősi mesterségükhöz – hogy férfiakat és nőket formáljanak Isten szolgálatára alkalmassá. A harc túl nagy léptékű ahhoz, hogy Saul és Jónátán egyedül vívja meg!
szerda, szeptember 02, 2009
Felfelé vezető út, amikor lehúz az élet (2)
„Illés ugyanolyan ember volt, mint mi.” (Jakab 5:17)
Mi volt Isten receptje Illés talpraállítására? Feddés a próféta ingadozó hite miatt? Nem, csak pihenés és táplálék. Isten felismeri a korlátainkat akkor is, amikor mi nem. „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el” (Ézsaiás 42:3). Ha elhanyagoljuk jogos szükségleteinket, az meglátszik a hozzáállásunkon.
Isten tudja, hogy amikor lent vagyunk, az „nézőponti” probléma, és a talpraálláshoz négy kritikus területen van szükség kiigazításra. Ezért: 1) Kiigazította Illés Istenről alkotott képét. „Lépj be Isten jelenlétébe, és Ő találkozni fog veled” (ld. 1Királyok 19:11). Az, aki győzelmet adott Illésnek a Kármel-hegyen, meg tudta tartani őt Jezréel pusztájában is. De először Illésnek időt kellett töltenie Vele, különben üres tankkal haladt volna. Hahó! 2) Kiigazította Illés világról alkotott képét. Illés azt mondta: „Izráel fiai megtörték az Úrral való szövetséget, lerombolták Isten oltárait, a prófétáit meggyilkolták. Egyedül én maradtam meg” (ld. 14. vers). De Isten megmutatta Illésnek, hogy még mindig megvannak a szükséges erőforrásai, és van megfelelő stratégiája ahhoz, hogy elérje a célját még ellenséges környezetben is. 3) Kiigazította Illés önmagáról alkotott képét. A próféta tehetetlennek és alkalmatlannak látta magát: „Uram! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél!” (ld. 4. vers). De Isten megmutatta neki, hogy még királyokat kell felkennie, csatákat kell megnyernie; hogy Illésnek még fontos szerepe van (ld. 16. vers). 4) Segítséget biztosított. Elizeust küldte, hogy szolgálatára legyen (ld. 21. vers). Neked sem kell egyedül hordanod a terheket! Engedd meg magadnak, hogy segítségre szorulj, és figyeld, hogy kit küld Isten a megsegítésedre!
Mi volt Isten receptje Illés talpraállítására? Feddés a próféta ingadozó hite miatt? Nem, csak pihenés és táplálék. Isten felismeri a korlátainkat akkor is, amikor mi nem. „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el” (Ézsaiás 42:3). Ha elhanyagoljuk jogos szükségleteinket, az meglátszik a hozzáállásunkon.
Isten tudja, hogy amikor lent vagyunk, az „nézőponti” probléma, és a talpraálláshoz négy kritikus területen van szükség kiigazításra. Ezért: 1) Kiigazította Illés Istenről alkotott képét. „Lépj be Isten jelenlétébe, és Ő találkozni fog veled” (ld. 1Királyok 19:11). Az, aki győzelmet adott Illésnek a Kármel-hegyen, meg tudta tartani őt Jezréel pusztájában is. De először Illésnek időt kellett töltenie Vele, különben üres tankkal haladt volna. Hahó! 2) Kiigazította Illés világról alkotott képét. Illés azt mondta: „Izráel fiai megtörték az Úrral való szövetséget, lerombolták Isten oltárait, a prófétáit meggyilkolták. Egyedül én maradtam meg” (ld. 14. vers). De Isten megmutatta Illésnek, hogy még mindig megvannak a szükséges erőforrásai, és van megfelelő stratégiája ahhoz, hogy elérje a célját még ellenséges környezetben is. 3) Kiigazította Illés önmagáról alkotott képét. A próféta tehetetlennek és alkalmatlannak látta magát: „Uram! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél!” (ld. 4. vers). De Isten megmutatta neki, hogy még királyokat kell felkennie, csatákat kell megnyernie; hogy Illésnek még fontos szerepe van (ld. 16. vers). 4) Segítséget biztosított. Elizeust küldte, hogy szolgálatára legyen (ld. 21. vers). Neked sem kell egyedül hordanod a terheket! Engedd meg magadnak, hogy segítségre szorulj, és figyeld, hogy kit küld Isten a megsegítésedre!
kedd, szeptember 01, 2009
BALATON
BALATONI KÉPEK ITT
Felfelé vezető út, amikor lehúz az élet (1)
„Illés ugyanolyan ember volt, mint mi.” (Jakab 5:17)
Mindannyiunkkal előfordul, hogy magunk alatt vagyunk. De Isten Igéje megmutatja nekünk az utat vissza felfelé. Nézz csak Illésre, aki „ugyanolyan volt, mint mi”. Hogy lehet az, hogy olyan mélyre jutott?
1) Közvetlenül egy nagy győzelem után történt. Nem nyomott kedélyállapotban kezdte, és nem is esett bűnbe. Nem, ő csak tüzet hívott le a mennyből, és leölt 450 hamis prófétát (ld. 1Kir 18:22-39). De ez nehéz munka! Így aztán a jókedve kimerültséggé változott. Fáradtan – a védelem a minimumon, sebezhetőség a maximumon – érthető módon depresszióba esett, mivel a fáradtság megfoszt minket a bátorságunktól.
b) A félelem miatt elveszítette a távlatokat. Isten embere, aki az imént szállt szembe egy gonosz tömeggel, most menekül egyetlen asszony, Jezábel elől (ld. 1Királyok 19). A félelem elfeledtette vele Isten erejét, eltorzította a perspektíváját, és öngyilkos gondolatokhoz vezetett. A kimerültség félelemmel párosítva veszélyes kombináció. Reménytelenséget, helytelen gondolkodást szül, és elhiteti velünk, hogy nincs már több lehetőség.
c) Elszigetelődött. Illés Beérsebában hagyta a szolgáját, és egyedül ment a pusztába (1Királyok 19:3-4). Amikor a legnagyobb szükséged van támogatásra, a szorongás, az alkalmatlanság érzése és a kudarctól való félelem elszigeteltségbe taszít. Ezen a ponton a lehető legrosszabb társaságban vagy – a saját magadéban. Illés azt gondolta: „Egyedül én maradtam meg, és most engem is meg akarnak ölni” (ld. 10. és 14. vers). Magyarul: „Ez egy rossz helyzet, és semmi remény a javulásra.” Amikor lent vagy, akkor nem az elszigetelődésnek van itt az ideje. Ilyenkor van szükséged arra, hogy Istent keresd, és azoknak a társaságát, akik szeretnek, akik segíteni tudnak neked felállni.
Mindannyiunkkal előfordul, hogy magunk alatt vagyunk. De Isten Igéje megmutatja nekünk az utat vissza felfelé. Nézz csak Illésre, aki „ugyanolyan volt, mint mi”. Hogy lehet az, hogy olyan mélyre jutott?
1) Közvetlenül egy nagy győzelem után történt. Nem nyomott kedélyállapotban kezdte, és nem is esett bűnbe. Nem, ő csak tüzet hívott le a mennyből, és leölt 450 hamis prófétát (ld. 1Kir 18:22-39). De ez nehéz munka! Így aztán a jókedve kimerültséggé változott. Fáradtan – a védelem a minimumon, sebezhetőség a maximumon – érthető módon depresszióba esett, mivel a fáradtság megfoszt minket a bátorságunktól.
b) A félelem miatt elveszítette a távlatokat. Isten embere, aki az imént szállt szembe egy gonosz tömeggel, most menekül egyetlen asszony, Jezábel elől (ld. 1Királyok 19). A félelem elfeledtette vele Isten erejét, eltorzította a perspektíváját, és öngyilkos gondolatokhoz vezetett. A kimerültség félelemmel párosítva veszélyes kombináció. Reménytelenséget, helytelen gondolkodást szül, és elhiteti velünk, hogy nincs már több lehetőség.
c) Elszigetelődött. Illés Beérsebában hagyta a szolgáját, és egyedül ment a pusztába (1Királyok 19:3-4). Amikor a legnagyobb szükséged van támogatásra, a szorongás, az alkalmatlanság érzése és a kudarctól való félelem elszigeteltségbe taszít. Ezen a ponton a lehető legrosszabb társaságban vagy – a saját magadéban. Illés azt gondolta: „Egyedül én maradtam meg, és most engem is meg akarnak ölni” (ld. 10. és 14. vers). Magyarul: „Ez egy rossz helyzet, és semmi remény a javulásra.” Amikor lent vagy, akkor nem az elszigetelődésnek van itt az ideje. Ilyenkor van szükséged arra, hogy Istent keresd, és azoknak a társaságát, akik szeretnek, akik segíteni tudnak neked felállni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)