„Dicsőítsük Istent szüntelenül… hálaadással!” (Zsidókhoz írt levél 13:15 NKJ)
Egy női konferenciára (Women of Faith) olyan sok résztvevő érkezett, hogy 150 embernek nem jutott ülőhely, így a szervezők keskenyebb székeket hoztak be. Mindenkinek jutott ülőhely, de csak igen szűkösen fértek el az előadóteremben, és ennek senki sem örült. A rendezvény szervezője megkérte a vendégelőadót, Joni Eareckson Tadát, hogy segítsen lecsendesíteni a tömeget. Fiatal korában Jonit fejesugrás közben baleset érte, amely mind a négy végtagjára kiható bénulást okozott, és emiatt tolószékbe kényszerült. Amikor a személyzet feltolta őt az emelvényre, ő így szólt a hallgatósághoz: „Úgy tudom, néhányuknak nem tetszik a szék, amiben ülnek. Nos, nekem sem! De van ezernyi fogyatékkal élő barátom, aki boldogan helyet cserélne önökkel.” A teremben azonnal csend lett, és megszűnt a panaszkodás.
Amikor Pál Timóteust tanította, ezt mondta: „Erősödj meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van!” (2Timóteus 2:1) – és a hála a kegyelem egyik sarja. A Biblia azt mondja: „Vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor [nem csak akkor, amikor kedvünk van hozzá], hálát adva az Ő nevének”. Amikor a bibliamagyarázó Matthew Henry-t kirabolták, ezt írta a naplójába: „Hadd legyek hálás először is azért, mert eddig még soha nem raboltak ki; másodszor azért, hogy bár elvették az erszényemet, de nem vették el az életemet; harmadszor azért, mert bár elvették mindenemet, az nem volt sok; és végül azért, hogy engem raboltak ki, és nem én raboltam.”
Ha nehezedre esik találni valamit, amiért ma hálás lehetsz, íme egy jó ok: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” (Zsoltárok 118:29).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése