Várlak, Uram!
Ez a sötét föld már haldoklik.
Kell a jelenléted, Mert lassan-lassan
A vakság természetes lesz.
Kitalált mesék,
Amibe kapaszkodik önigazoló,
Büszke nemzetünk,
De nem látja,
Ó, nem látja,
Hogy lassan elveszünk.
Panasz és vád minden szavuk,
Mert jogtalannak látják sorsukat,
De igaz ítélő Isten vagy,
S nem kárhoztatni,
Menteni akarod e gyarlókat.
Bármi volt a múlt,
Igazán nem számit már.
Hogy mi lesz a holnapunk,
Az eldől ma:
Örök élet, vagy örök halál.
(2010. júl. 8.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése