„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek.” (Jeremiás 29:11)
Ma Isten azt mondja neked: „A folyamat során ragaszkodj a tervhez!” Istent semmi sem éri meglepetésként. Ő profi tervező. József rájött, hogy amikor a családja ellene fordul, a barátai cserbenhagyják, és végül nagy bajba kerül, Istennek még mindig van terve. Visszatekintve József azt mondhatta: „Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani” (1Mózes 50:20). Amikor a helyzeted túl nehéznek tűnik ahhoz, hogy kezelni tudd, és szinte lehetetlen magyarázatot találni rá, emlékeztesd magad arra, hogy Isten azt mondta: „én tudom, mi a tervem veletek.”
Néhányan közülünk nem biztosak abban, hogy Isten már döntött felőlük, és ezért tovább próbálkoznak azzal, hogy elnyerjék a jóindulatát. Hagyj fel ezzel! Fogadd el azt az igazságot, hogy Isten Krisztus kedvéért úgy döntött, hogy megáld téged. És amikor Isten dönt, döntését nem változtatják meg átmeneti helyzetek vagy mások cselekedetei. Az ellenség semmi olyat nem tud kiagyalni ellened, amire nézve Isten ne készített volna már el egy „menekülési útvonalat”. Pál azt írja: „Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Korinthus 10:13). Figyeld meg a következőket:
a) A próbatételek idején tapasztalhatod, hogy milyen hűséges Isten. b) Ő tudja, hogy mivel vagy képes megbirkózni. c) Ő utat fog készíteni, így megerősödve juthatsz ki ebből az időszakból, és készen állhatsz arra, amit a következőkben szán neked. Tehát ragaszkodj a tervhez! Az, hogy problémád van, annak a jele, hogy ígéretet kaptál. Csak idő kérdése, és Isten megmutatja a megoldást.
hétfő, augusztus 24, 2009
vasárnap, augusztus 23, 2009
Mennyei otthonod
„Elmegyek helyet készíteni a számotokra.” (János 14:2)
Felejtsd el azokat a dolgokat, amiket a filmekben láttál, mint például a ködben úszó partok és az alvilágban kísérteties kelta zenére lebegő test nélküli szellemek! A mennyország más!
1) Otthon, amely kifejezetten neked épült. Aggódsz amiatt, hogy hová mész, ha meghalsz, vagy hogy hová mentek szeretteid? Ne tedd! Jézus azt mondta: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek! Bízzatok Istenben, és bízzatok énbennem! Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek a számotokra. És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (János 14:13 NIV).
2) Egy város, amit szeretni fogsz! „Én, János, láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet” (Jelenések 21:2 KJV). A területe pontosan 1400 négyzetmérföld. A kiterjedése akkora, mintha Londontól Szentpétervárig és Glasgow-tól Gibraltárig tartana. Anglia területének negyvenszerese, Franciaországénak tízszerese, és nagyobb, mint India. És ez csak a földszint, mert épp olyan magas, mint amilyen széles; 600.000 emeletes - több mint elég helyet biztosít milliárdnyi jövő-menő ember számára. Mert jönni-menni fognak. A kapuk sohasem lesznek zárva. Miért is csuknák be őket? Isten ellenségei száműzve lesznek, és csak ez a tökéletes hely marad tökéletessé lett emberekkel.
3) Krisztussal lehetsz – azzal a személlyel, akit a legjobban szeretsz! Pál, akinek abban a kiváltságban volt része, hogy ellátogathatott a mennybe, ezt írta: „Vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél” (Filippi 1:23). Tehát ne rendezkedj be túlságosan itt a földön!
Felejtsd el azokat a dolgokat, amiket a filmekben láttál, mint például a ködben úszó partok és az alvilágban kísérteties kelta zenére lebegő test nélküli szellemek! A mennyország más!
1) Otthon, amely kifejezetten neked épült. Aggódsz amiatt, hogy hová mész, ha meghalsz, vagy hogy hová mentek szeretteid? Ne tedd! Jézus azt mondta: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek! Bízzatok Istenben, és bízzatok énbennem! Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek a számotokra. És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (János 14:13 NIV).
2) Egy város, amit szeretni fogsz! „Én, János, láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet” (Jelenések 21:2 KJV). A területe pontosan 1400 négyzetmérföld. A kiterjedése akkora, mintha Londontól Szentpétervárig és Glasgow-tól Gibraltárig tartana. Anglia területének negyvenszerese, Franciaországénak tízszerese, és nagyobb, mint India. És ez csak a földszint, mert épp olyan magas, mint amilyen széles; 600.000 emeletes - több mint elég helyet biztosít milliárdnyi jövő-menő ember számára. Mert jönni-menni fognak. A kapuk sohasem lesznek zárva. Miért is csuknák be őket? Isten ellenségei száműzve lesznek, és csak ez a tökéletes hely marad tökéletessé lett emberekkel.
3) Krisztussal lehetsz – azzal a személlyel, akit a legjobban szeretsz! Pál, akinek abban a kiváltságban volt része, hogy ellátogathatott a mennybe, ezt írta: „Vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél” (Filippi 1:23). Tehát ne rendezkedj be túlságosan itt a földön!
szombat, augusztus 22, 2009
Isten szuverenitása (2)
„… az Isten irgalmára kérlek…” (Róma 12:1)
Isten szuverenitásának két oldala van: egyik oldalon Isten kezdeményezése, a másik oldalon a mi válaszunk van. Pál azt írja a Róma 12:1-ben: „Ezért… az Isten irgalmát tekintetbe véve”, felelősek vagyunk azért, hogy: a) ellenálljunk a világ nyomásának, amely rossz irányba húz minket; b) megújítsuk gondolkodásunkat minden nap imádság és Isten Igéjének olvasása által; c) felismerjük, hogy mi az Ő akarata ránk nézve, és aszerint éljünk.
De Pál nem áll meg itt. Folytatja: „Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok! A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak! A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet! Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok, és ne átkozzátok! Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal! Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat! Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint! Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért! Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó! (Róma 12:9-17).
Isten szuverenitása nem azt jelenti, hogy mi fel vagyunk mentve a felelősség alól, hogy nem érdekelnek napjaink problémái, hogy nem kell vesződnünk döntésekkel, hogy nem vágyunk kiválóságra törekedni, vagy hogy nem aggódunk az elveszett világ miatt. Isaac Watts, az énekíró, ezekkel a szavakkal ragadta meg Isten szuverenitásának lényegét: „Hát én elébed mit vigyek? Egész világ vajon mit ér? Fogadd el e bűnös szívet s egész éltem kegyelmedér’!”
Isten szuverenitásának két oldala van: egyik oldalon Isten kezdeményezése, a másik oldalon a mi válaszunk van. Pál azt írja a Róma 12:1-ben: „Ezért… az Isten irgalmát tekintetbe véve”, felelősek vagyunk azért, hogy: a) ellenálljunk a világ nyomásának, amely rossz irányba húz minket; b) megújítsuk gondolkodásunkat minden nap imádság és Isten Igéjének olvasása által; c) felismerjük, hogy mi az Ő akarata ránk nézve, és aszerint éljünk.
De Pál nem áll meg itt. Folytatja: „Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok! A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak! A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet! Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok, és ne átkozzátok! Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal! Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat! Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint! Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért! Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó! (Róma 12:9-17).
Isten szuverenitása nem azt jelenti, hogy mi fel vagyunk mentve a felelősség alól, hogy nem érdekelnek napjaink problémái, hogy nem kell vesződnünk döntésekkel, hogy nem vágyunk kiválóságra törekedni, vagy hogy nem aggódunk az elveszett világ miatt. Isaac Watts, az énekíró, ezekkel a szavakkal ragadta meg Isten szuverenitásának lényegét: „Hát én elébed mit vigyek? Egész világ vajon mit ér? Fogadd el e bűnös szívet s egész éltem kegyelmedér’!”
péntek, augusztus 21, 2009
Isten szuverenitása (1)
„Bizony, tőle, általa és érte van minden.” (Róma 11:36)
Ha elismerjük Isten szuverén uralmát minden felett, az nem tesz minket magatehetetlen bábukká, és nem mentesít minket a felelősség alól. Dehogyis:
1) Elveszi az aggodalmainkat. Ha Isten szeretetében megpihensz, akkor azt tudod mondani: „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján” (Zsoltárok 23:6). Ez olyan „bizonyára”, amit nem tud megadni a bankárod, a brókered, a biztosítási ügynököd vagy bárki más.
2) Megszabadít a magyarázatoktól. Szabadok leszünk annak a zsarnoksága alól, hogy mindenre tudnunk kell a választ. Mondhatjuk: „Én nem tudom, de bízom abban, Aki tudja.” Az a veszélye annak, ha egy kicsit járatosak vagyunk a teológiában, hogy azt hisszük, felfoghatjuk a felfoghatatlant. Még a nagy apostol is széttárta a karját, és azt mondta: „Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!” (Róma 11:33). Nézz szembe ezzel: nem tudjuk megmagyarázni, hogy Isten miért zár be bizonyos ajtókat, és miért nyit meg másokat, vagy hogyan tudja a rosszat is jóra használni. De megteszi, és általában nem ad rá magyarázatot.
3) Megőriz a büszkeségtől. Pál azt írja: „Bizony, tőle, általa és érte van minden”. Ha Isten szuverenitását korlátozni akarod, akkor meg kell szabadulnod a „minden” szótól ebben az igeversben, éppúgy, mint a Róma 8:28-ban is: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál”. Ha Isten azt mondja: „minden”, akkor Ő úgy is gondolja! Itt egy egyszerű választásról van szó: vagy bízunk Istenben, vagy istent játszunk. Nem is olyan nehéz dönteni!
Ha elismerjük Isten szuverén uralmát minden felett, az nem tesz minket magatehetetlen bábukká, és nem mentesít minket a felelősség alól. Dehogyis:
1) Elveszi az aggodalmainkat. Ha Isten szeretetében megpihensz, akkor azt tudod mondani: „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján” (Zsoltárok 23:6). Ez olyan „bizonyára”, amit nem tud megadni a bankárod, a brókered, a biztosítási ügynököd vagy bárki más.
2) Megszabadít a magyarázatoktól. Szabadok leszünk annak a zsarnoksága alól, hogy mindenre tudnunk kell a választ. Mondhatjuk: „Én nem tudom, de bízom abban, Aki tudja.” Az a veszélye annak, ha egy kicsit járatosak vagyunk a teológiában, hogy azt hisszük, felfoghatjuk a felfoghatatlant. Még a nagy apostol is széttárta a karját, és azt mondta: „Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!” (Róma 11:33). Nézz szembe ezzel: nem tudjuk megmagyarázni, hogy Isten miért zár be bizonyos ajtókat, és miért nyit meg másokat, vagy hogyan tudja a rosszat is jóra használni. De megteszi, és általában nem ad rá magyarázatot.
3) Megőriz a büszkeségtől. Pál azt írja: „Bizony, tőle, általa és érte van minden”. Ha Isten szuverenitását korlátozni akarod, akkor meg kell szabadulnod a „minden” szótól ebben az igeversben, éppúgy, mint a Róma 8:28-ban is: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál”. Ha Isten azt mondja: „minden”, akkor Ő úgy is gondolja! Itt egy egyszerű választásról van szó: vagy bízunk Istenben, vagy istent játszunk. Nem is olyan nehéz dönteni!
csütörtök, augusztus 20, 2009
Találkozni „az emberrel”
„Jöjjetek, lássátok azt az embert!” (János 4:29)
Amikor a kútnál Jézus összetalálkozott az asszonnyal, a valós szükségleteit igyekezett betölteni, szemben azokkal a férfiakkal, akikkel a nő eddig találkozott. Azt mondta: „Menj… hívd ide a férjedet!” „Nincs férjem” felelte a nő. Jézus erre azt mondta: „öt férjed volt… és akivel most élsz, nem a házastársad” (János 4:16-18). Gyengék vagyunk, ezért újra és újra olyan helyzetekbe keveredünk, amelyek megsebeznek. Ráadásul ezek a sebek nem gyógyulnak be attól, hogy egyik kapcsolatból a másikba menekülünk. A Jézussal való találkozás után ez a nő elrohant, hogy mindenkinek elmondja: „Gyertek… találkoztam egy emberrel, aki megmondott nekem mindent”. Számára a válasz nem egy újabb férfi volt; azt már próbálta! A válasz az volt, hogy találkozott a férfival, és megkérte, hogy töltse be az űrt az életében.
A Biblia így beszél erről: „és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul” (Kolossé 3:10). Ha eleged van abból, ahogy eddig éltél, és változtatni akarsz, emlékezz rá, hogy az az asszony a kútnál nem tudta „levetni a régi embert”, amíg nem találkozott az Újjal. Ha kötődsz bizonyos szokásokhoz és kapcsolatokhoz, nehéz saját erődből kitörni. Csak akkor leszel képes megszabadulni, ha Jézust elismered életed Urának. Csak akkor lesz erőd búcsút inteni a réginek, ha megragadod az újat. Mit jelent tehát mindez számodra? Azt jelenti, hogy gyere Krisztushoz úgy, ahogy vagy, kérd, hogy mentsen meg, és lépj vele kapcsolatba. Jakab azt mondja: „Adjátok meg magatokat Istennek… álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek” (Jakab 4:7 CEV). Ha ezt teszed, Isten meg fogja neked adni az erőt ahhoz, hogy elhagyd azokat a régi mintákat, és új életet kezdj!
Amikor a kútnál Jézus összetalálkozott az asszonnyal, a valós szükségleteit igyekezett betölteni, szemben azokkal a férfiakkal, akikkel a nő eddig találkozott. Azt mondta: „Menj… hívd ide a férjedet!” „Nincs férjem” felelte a nő. Jézus erre azt mondta: „öt férjed volt… és akivel most élsz, nem a házastársad” (János 4:16-18). Gyengék vagyunk, ezért újra és újra olyan helyzetekbe keveredünk, amelyek megsebeznek. Ráadásul ezek a sebek nem gyógyulnak be attól, hogy egyik kapcsolatból a másikba menekülünk. A Jézussal való találkozás után ez a nő elrohant, hogy mindenkinek elmondja: „Gyertek… találkoztam egy emberrel, aki megmondott nekem mindent”. Számára a válasz nem egy újabb férfi volt; azt már próbálta! A válasz az volt, hogy találkozott a férfival, és megkérte, hogy töltse be az űrt az életében.
A Biblia így beszél erről: „és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul” (Kolossé 3:10). Ha eleged van abból, ahogy eddig éltél, és változtatni akarsz, emlékezz rá, hogy az az asszony a kútnál nem tudta „levetni a régi embert”, amíg nem találkozott az Újjal. Ha kötődsz bizonyos szokásokhoz és kapcsolatokhoz, nehéz saját erődből kitörni. Csak akkor leszel képes megszabadulni, ha Jézust elismered életed Urának. Csak akkor lesz erőd búcsút inteni a réginek, ha megragadod az újat. Mit jelent tehát mindez számodra? Azt jelenti, hogy gyere Krisztushoz úgy, ahogy vagy, kérd, hogy mentsen meg, és lépj vele kapcsolatba. Jakab azt mondja: „Adjátok meg magatokat Istennek… álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek” (Jakab 4:7 CEV). Ha ezt teszed, Isten meg fogja neked adni az erőt ahhoz, hogy elhagyd azokat a régi mintákat, és új életet kezdj!
szerda, augusztus 19, 2009
Felkészülsz?
„… szakadoztak a hálóik.” (Lukács 5:6)
Bölcs dolog az, ha van „biztonsági hálód”, mint például megtakarítások, biztosítások és befektetések. A borús napok váratlanul szoktak jönni. De mit teszel azért, hogy felkészülj a sikerre? Isten azt mondja, hogy Ő „meg tudja nyitni az ég csatornáit, és olyan bőséges áldást kiárasztani, hogy nem lesz elegendő helyetek a befogadására” (ld. Malakiás 3:10). Kész vagy-e arra, hogy kezelni tudd Isten áldásait, ha kiárasztja rád? Felkészülsz nagyobb dolgokra, vagy beéred a jelenlegi helyzettel?
Egy egész éjszakás sikertelen halászat után Jézus azt mondta Péternek: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” (Lukács 5:4). Péter azt mondta erre, hogy a halak ugyan nem harapnak, „de a te szavadra mégis kivetem a hálót” (Lukács 5:5). Figyeld csak meg, Jézus azt mondta: „vessétek ki hálóitokat” (többes szám). Péter így felelt: „kivetem a hálót” (egyes szám). Úgy látszik, Jézus nagyobban gondolkozott, mint Péter! Akkor olyan sok halat fogtak, hogy „szakadoztak a hálóik”. Ezután azt olvassuk: „Ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé” (Lukács 5:7-8). Péternek egy hálónál és egy hajónál többre volt szüksége, hogy kezelni tudja azt, amit Isten eltervezett. Érted már a lényeget?
Ha nagyobb sikerért imádkozol, teszel lépéseket annak érdekében, hogy te magad is felkészülj rá? Fejleszted a tudásodat? Csiszolod a képességeidet, és kidolgozol új módszereket a dolgok elvégzésére? Nyitott vagy a másokkal való együttműködésre? Hajlandó vagy leborulni Jézus lábához, elismerve, hogy Ő a forrása minden áldásnak, és hogy Ő az életed szuverén Ura?
Bölcs dolog az, ha van „biztonsági hálód”, mint például megtakarítások, biztosítások és befektetések. A borús napok váratlanul szoktak jönni. De mit teszel azért, hogy felkészülj a sikerre? Isten azt mondja, hogy Ő „meg tudja nyitni az ég csatornáit, és olyan bőséges áldást kiárasztani, hogy nem lesz elegendő helyetek a befogadására” (ld. Malakiás 3:10). Kész vagy-e arra, hogy kezelni tudd Isten áldásait, ha kiárasztja rád? Felkészülsz nagyobb dolgokra, vagy beéred a jelenlegi helyzettel?
Egy egész éjszakás sikertelen halászat után Jézus azt mondta Péternek: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” (Lukács 5:4). Péter azt mondta erre, hogy a halak ugyan nem harapnak, „de a te szavadra mégis kivetem a hálót” (Lukács 5:5). Figyeld csak meg, Jézus azt mondta: „vessétek ki hálóitokat” (többes szám). Péter így felelt: „kivetem a hálót” (egyes szám). Úgy látszik, Jézus nagyobban gondolkozott, mint Péter! Akkor olyan sok halat fogtak, hogy „szakadoztak a hálóik”. Ezután azt olvassuk: „Ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé” (Lukács 5:7-8). Péternek egy hálónál és egy hajónál többre volt szüksége, hogy kezelni tudja azt, amit Isten eltervezett. Érted már a lényeget?
Ha nagyobb sikerért imádkozol, teszel lépéseket annak érdekében, hogy te magad is felkészülj rá? Fejleszted a tudásodat? Csiszolod a képességeidet, és kidolgozol új módszereket a dolgok elvégzésére? Nyitott vagy a másokkal való együttműködésre? Hajlandó vagy leborulni Jézus lábához, elismerve, hogy Ő a forrása minden áldásnak, és hogy Ő az életed szuverén Ura?
kedd, augusztus 18, 2009
Leckék a tíz leprástól
„Hited megtartott téged.” (Lukács 17:19)
Lukács írja: „Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: ’Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!’ Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: ’Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.’ És amíg mentek, megtisztultak.
Egyikük pedig… visszatért, és dicsőítette Istent… Jézus ekkor így szólt: ’Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc?’… És ezt mondta: ’Kelj fel, menj el, hited éppé tett téged!’” (Lukács 17:12-19). Figyelj meg három dolgot ebben a történetben:
1) Ha az emberek elutasítanak, kezded azt gondolni, hogy Isten is elutasít. Betegségük miatt ezeket az embereket kiközösítette a társadalom. Így amikor Jézussal találkoztak, ugyanerre számítottak. De nem! A Biblia azt mondja: „Ha közeledtek az Istenhez, ő is közeledni fog hozzátok” (ld. Jakab 4:8). Hát jöjj, hozd a problémádat Őhozzá! Ő a nagy problémamegoldó!
2) Néha „ki kell járnod”. Azt olvassuk: „és amíg mentek, megtisztultak”. Néha gyorsan bekövetkezik a változás, de legtöbbször lassan, lépésről lépésre megy végbe. Nem tudod pontosan, hogy melyik lépés hozza el a győzelmet, ezért tovább kell menned hitben. Mielőtt egy leprást visszafogadott volna a társadalom, a papnak ki kellett nyilvánítani róla, hogy „tiszta”. Milyen csodálatos: Jézus már látta a változást ezekben az emberekben, mielőtt még az bekövetkezett volna. Ez azért lehetett így, mert Neki van hatalma ahhoz, hogy előidézze. Tehát csak menj tovább!
3) A hála és a dicsőítés nagyon fontos Isten szemében. Ez a történet arra emlékeztet minket, hogy milyen hamar elfeledkezünk Isten jóságáról. De arra is, hogy milyen sokat jelent Neki dicsőítésünk, és hogy közülünk tízből csak egy megy át a hála-vizsgán. De az az egy „egésszé” lett!
Lukács írja: „Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: ’Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!’ Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: ’Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.’ És amíg mentek, megtisztultak.
Egyikük pedig… visszatért, és dicsőítette Istent… Jézus ekkor így szólt: ’Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc?’… És ezt mondta: ’Kelj fel, menj el, hited éppé tett téged!’” (Lukács 17:12-19). Figyelj meg három dolgot ebben a történetben:
1) Ha az emberek elutasítanak, kezded azt gondolni, hogy Isten is elutasít. Betegségük miatt ezeket az embereket kiközösítette a társadalom. Így amikor Jézussal találkoztak, ugyanerre számítottak. De nem! A Biblia azt mondja: „Ha közeledtek az Istenhez, ő is közeledni fog hozzátok” (ld. Jakab 4:8). Hát jöjj, hozd a problémádat Őhozzá! Ő a nagy problémamegoldó!
2) Néha „ki kell járnod”. Azt olvassuk: „és amíg mentek, megtisztultak”. Néha gyorsan bekövetkezik a változás, de legtöbbször lassan, lépésről lépésre megy végbe. Nem tudod pontosan, hogy melyik lépés hozza el a győzelmet, ezért tovább kell menned hitben. Mielőtt egy leprást visszafogadott volna a társadalom, a papnak ki kellett nyilvánítani róla, hogy „tiszta”. Milyen csodálatos: Jézus már látta a változást ezekben az emberekben, mielőtt még az bekövetkezett volna. Ez azért lehetett így, mert Neki van hatalma ahhoz, hogy előidézze. Tehát csak menj tovább!
3) A hála és a dicsőítés nagyon fontos Isten szemében. Ez a történet arra emlékeztet minket, hogy milyen hamar elfeledkezünk Isten jóságáról. De arra is, hogy milyen sokat jelent Neki dicsőítésünk, és hogy közülünk tízből csak egy megy át a hála-vizsgán. De az az egy „egésszé” lett!
hétfő, augusztus 17, 2009
Tegnapi események...
Baden- rózsakertben
Baden
Baden - hölgykoszorú
A magyarok: Erdélyből, Magyarországról, Szerbiából...
A NAGY csapat - Haus Edelweiss
A tegnap délelőtti istentisztelet hagyományos módon folyt itt a Haus-ban. Itt hagyományosnak számít, de ha itt lennétek, számotokra ez valami különleges lenne. Nekem nagyon-nagyn tetszett. Együtt imádtuk, dicsértük Atyánkat, különböző népből és nemzetből, klönböző nyelven, de egy szívvel. Ezt át kell élni. És azt hiszem itt jól meg lehet figyelni, hogy milyen nagy a kultúrák közötti különbség, ami igazán színesé teszi a világot. Milyen zseniális Istenünk van.
Úrvacsorához járultunk, és ezáltal is elismertük, hogy egyek vagyunk, minden különbözőség ellenére. És íme a csoportkép is: magyarok, románok, amerikaiak, oroszok, lengyelek, csehek, kínai, holland stb. - One In Christ!!!
Aztán Baden-t is megnéztük ebéd után, onnan a bécsi magyar gyülekezetbe mentünk. Ott szolgáltunk tegnap délután. Kicsi gyülekezet, de óriási szeretettel fogadtak. Ott szolgáltunk, adtunk, és kaptunk, épültünk egymás hite által. Jó volt... nagyon jó...
Biztonságban Isten karjaiban
„Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak.” (5Mózes 33:27)
A második világháború idején Jill Briscoe hat éves volt, amikor családjával együtt kitelepítették az északnyugat-angliai tóvidékre. Egy különösen rémisztő éjszakát felidézve a következőt írja: „Fejünk felett vihar tombolt. Az esőcseppek, megannyi óriási könnycsepp, verték az ablakot, és dörgött az ég. Nem szerettem a vihart, és már elég idős voltam ahhoz, hogy megértsem, hogy egy még nagyobb vihar dühöng körülöttünk, egy olyan háború, amely kiterjedt az egész világra. De nagyon távolinak tűnt. A tűz meleget sugárzott, és apám nyugodtan ült a nagy székében. Hirtelen ráébredt, hogy megnyugtatásra van szükségem, letette az újságját, és mosolyogva így szólt csendes, de tekintélyt parancsoló hangján: ’Gyere ide, kicsi lány!’ Azután már biztonságban voltam a karjaiban, ahogy a vállára hajtottam a fejemet, és éreztem a szívdobbanását.
Visszatekintve látom, hogyan oltalmazott Mennyei Atyám az élet viharaiban. Amikor elborított a fájdalom édesanyám temetésén, Atyám jelenlétében kerestem megnyugvást. Amikor az aggodalom viharos szelei elsodorták önbizalmamat, ahogy fiatalok bandáival néztem szembe az utcán evangélizálva, felpillantottam, hogy lássam Atyám arcát. Amikor a félelem árja nőttön-nőtt, miközben a kórházban ijesztő vizsgálatok eredményeit vártam, éreztem, ahogy Mennyei Atyám azt mondja: ’Gyere ide, kicsi lány!’ Felmásztam az ölébe, odahajtottam a fejem a vállára, és azt mormoltam: ’Ez igazán nagyszerű hely számomra’. A Biblia azt mondja: „Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak.” Amikor az élet viharai elborítanak, mássz fel Mennyei Atyád karjaiba, érezd a szívverését, és légy nyugodt, Ő nagyobb, mint az a vihar, amivel szembenézel.
A második világháború idején Jill Briscoe hat éves volt, amikor családjával együtt kitelepítették az északnyugat-angliai tóvidékre. Egy különösen rémisztő éjszakát felidézve a következőt írja: „Fejünk felett vihar tombolt. Az esőcseppek, megannyi óriási könnycsepp, verték az ablakot, és dörgött az ég. Nem szerettem a vihart, és már elég idős voltam ahhoz, hogy megértsem, hogy egy még nagyobb vihar dühöng körülöttünk, egy olyan háború, amely kiterjedt az egész világra. De nagyon távolinak tűnt. A tűz meleget sugárzott, és apám nyugodtan ült a nagy székében. Hirtelen ráébredt, hogy megnyugtatásra van szükségem, letette az újságját, és mosolyogva így szólt csendes, de tekintélyt parancsoló hangján: ’Gyere ide, kicsi lány!’ Azután már biztonságban voltam a karjaiban, ahogy a vállára hajtottam a fejemet, és éreztem a szívdobbanását.
Visszatekintve látom, hogyan oltalmazott Mennyei Atyám az élet viharaiban. Amikor elborított a fájdalom édesanyám temetésén, Atyám jelenlétében kerestem megnyugvást. Amikor az aggodalom viharos szelei elsodorták önbizalmamat, ahogy fiatalok bandáival néztem szembe az utcán evangélizálva, felpillantottam, hogy lássam Atyám arcát. Amikor a félelem árja nőttön-nőtt, miközben a kórházban ijesztő vizsgálatok eredményeit vártam, éreztem, ahogy Mennyei Atyám azt mondja: ’Gyere ide, kicsi lány!’ Felmásztam az ölébe, odahajtottam a fejem a vállára, és azt mormoltam: ’Ez igazán nagyszerű hely számomra’. A Biblia azt mondja: „Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak.” Amikor az élet viharai elborítanak, mássz fel Mennyei Atyád karjaiba, érezd a szívverését, és légy nyugodt, Ő nagyobb, mint az a vihar, amivel szembenézel.
vasárnap, augusztus 16, 2009
Ma mondj igent az örömre!
„Az Úrnak öröme a ti erősségtek.” (Nehémiás 8:10 Károli)
Lenny kétségbeesetten szeretett volna leadni a súlyából, így az orvosa azt mondta neki: „Táplálkozzon a szokásos módon két napig, aztán ugorjon át egy napot a következő evésig! Ismételje ezt a módszert hat héten át, és le fog adni öt kilót.” Meglepő módon két hét alatt tíz kilót adott le! „Hogyan csinálta?” – kérdezte az orvos. „Őszintén szólva, doki, azt hittem, belehalok” – felelte Lenny. „Annyira éhes volt?” – kérdezte az orvos. „Nem!” – kiáltott fel Lenny – „de az a harmadik nap az egész napos ugrálással és szökdeléssel teljesen kikészített!” Az életnek nem muszáj ennyire nehéznek lennie! Mi nehezítjük meg azzal, hogy nemet mondunk az örömre, mert azt hisszük, hogy nem érdemeljük meg. A lemondás és az „erényesség” nem számít Istennél, sem az, ha mártírként viselkedsz abban reménykedve, hogy valaki majd megment.
Egy kisfiú megkérdezte az anyukájától, hogy aludhatna-e a barátjáéknál. „Miért?” – kérdezte az édesanyja. „Csak mert jó.” – felelt a gyerek. „De tegnap is náluk aludtál.” – mondta az anya. „Miért, tilos két egymást követő este jól érezni magamat?” – érvelt a fiú. Óvakodj attól, hogy túl sok szabállyal és előírással terheld magad, mert olyan leszel, mint a farizeusok, akik épp azoknak a törvényeknek lettek a rabszolgái, melyeket ők alkottak meg. Mikor mondtál legutóbb igent egy apró gondtalan örömre? Pál azt mondja: „Teljetek be örömmel!” Mire vársz? Ha büszke vagy magadra azért, mert mindig megfontolt, rendíthetetlen és komoly vagy, itt az ideje helyrebillenteni a mérleget, és némi spontaneitást hozni az életedbe. A Biblia azt mondja: „Ujjongjanak és örvendezzenek, akik szeretik Nevedet!” (Zsoltárok 5:11 AMP); „Örüljetek… örvendezzetek és legyetek vidám szívűek mindenkor!” (1Thesszalonika 5:16 AMP). Ma mondj igent az örömre!
Lenny kétségbeesetten szeretett volna leadni a súlyából, így az orvosa azt mondta neki: „Táplálkozzon a szokásos módon két napig, aztán ugorjon át egy napot a következő evésig! Ismételje ezt a módszert hat héten át, és le fog adni öt kilót.” Meglepő módon két hét alatt tíz kilót adott le! „Hogyan csinálta?” – kérdezte az orvos. „Őszintén szólva, doki, azt hittem, belehalok” – felelte Lenny. „Annyira éhes volt?” – kérdezte az orvos. „Nem!” – kiáltott fel Lenny – „de az a harmadik nap az egész napos ugrálással és szökdeléssel teljesen kikészített!” Az életnek nem muszáj ennyire nehéznek lennie! Mi nehezítjük meg azzal, hogy nemet mondunk az örömre, mert azt hisszük, hogy nem érdemeljük meg. A lemondás és az „erényesség” nem számít Istennél, sem az, ha mártírként viselkedsz abban reménykedve, hogy valaki majd megment.
Egy kisfiú megkérdezte az anyukájától, hogy aludhatna-e a barátjáéknál. „Miért?” – kérdezte az édesanyja. „Csak mert jó.” – felelt a gyerek. „De tegnap is náluk aludtál.” – mondta az anya. „Miért, tilos két egymást követő este jól érezni magamat?” – érvelt a fiú. Óvakodj attól, hogy túl sok szabállyal és előírással terheld magad, mert olyan leszel, mint a farizeusok, akik épp azoknak a törvényeknek lettek a rabszolgái, melyeket ők alkottak meg. Mikor mondtál legutóbb igent egy apró gondtalan örömre? Pál azt mondja: „Teljetek be örömmel!” Mire vársz? Ha büszke vagy magadra azért, mert mindig megfontolt, rendíthetetlen és komoly vagy, itt az ideje helyrebillenteni a mérleget, és némi spontaneitást hozni az életedbe. A Biblia azt mondja: „Ujjongjanak és örvendezzenek, akik szeretik Nevedet!” (Zsoltárok 5:11 AMP); „Örüljetek… örvendezzetek és legyetek vidám szívűek mindenkor!” (1Thesszalonika 5:16 AMP). Ma mondj igent az örömre!
szombat, augusztus 15, 2009
Megbecsülni az apákat
„Mint gyermekeit az apa, mindenkit egyenként intettünk és buzdítottunk, és kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon.” (1Thesszalonika 2:11-12)
Sajátságos humorával Paul Harvey újságíró ezt írja: „Az apa arra van kényszerítve, hogy anesztézia nélkül viselje el a gyermekszülést. Morog, amikor jól érzi magát, és nevet, amikor meg van rémülve. Vétkes abban, hogy túl sok időt fordít a munkájára, miközben gyermekei felnőnek. Sosem érzi magát teljesen méltónak az ő szemükben. Megdorgálja őket, amikor a jegyeik nem olyan jók, amilyennek szerinte lenniük kellene – holott titkon tudja, hogy ez valójában a tanár hibája! Az apáknak kemény külsejük van, és néha össze kell törni a szívüknek, különben senki sem tudná, mi rejtőzik belül.
Keményen dolgoznak azon, hogy egyengessék az utat fiaik előtt, és odaadják lányaikat olyan férfiaknak, akik közel sem elég okosak, így aztán olyan unokáik lehetnek, akik mindenki másénál okosabbak. Az apák gyorsabban öregszenek, mint más emberek. Minden nap belépnek a munka arénájába, ahol megküzdenek a munka, a stressz és a monotónia háromfejű sárkányával. Fogadásokat kötnek a biztosítótársaságoknál arról, hogy ki él legtovább, és bár ismerik az esélyeket, mégis folytatják a hazárdjátékot, míg egy napon veszítenek… és a nyereményt azok fogják megkapni, akiket hátrahagytak.”
Amikor Pál a pozitív hatásra akart példát mondani, arról beszélt, ahogy „egy apa fogja gyermeke kezét, biztatóan suttog neki, megmutatva [neki]… hogyan éljen… Isten előtt” (1Thesszalonika 2:11-12 TM). Ha édesapád jó példa volt számodra, ne felejtsd el megköszönni neki! Ha hiányzott az életedből az ilyen jó hatás, vagy ha apa nélkül nőttél fel, hadd legyen a mai nap egy lehetőség arra, hogy kifejezd tiszteletedet lelki atyáid felé, akik tápláltak és inspiráltak téged.
Sajátságos humorával Paul Harvey újságíró ezt írja: „Az apa arra van kényszerítve, hogy anesztézia nélkül viselje el a gyermekszülést. Morog, amikor jól érzi magát, és nevet, amikor meg van rémülve. Vétkes abban, hogy túl sok időt fordít a munkájára, miközben gyermekei felnőnek. Sosem érzi magát teljesen méltónak az ő szemükben. Megdorgálja őket, amikor a jegyeik nem olyan jók, amilyennek szerinte lenniük kellene – holott titkon tudja, hogy ez valójában a tanár hibája! Az apáknak kemény külsejük van, és néha össze kell törni a szívüknek, különben senki sem tudná, mi rejtőzik belül.
Keményen dolgoznak azon, hogy egyengessék az utat fiaik előtt, és odaadják lányaikat olyan férfiaknak, akik közel sem elég okosak, így aztán olyan unokáik lehetnek, akik mindenki másénál okosabbak. Az apák gyorsabban öregszenek, mint más emberek. Minden nap belépnek a munka arénájába, ahol megküzdenek a munka, a stressz és a monotónia háromfejű sárkányával. Fogadásokat kötnek a biztosítótársaságoknál arról, hogy ki él legtovább, és bár ismerik az esélyeket, mégis folytatják a hazárdjátékot, míg egy napon veszítenek… és a nyereményt azok fogják megkapni, akiket hátrahagytak.”
Amikor Pál a pozitív hatásra akart példát mondani, arról beszélt, ahogy „egy apa fogja gyermeke kezét, biztatóan suttog neki, megmutatva [neki]… hogyan éljen… Isten előtt” (1Thesszalonika 2:11-12 TM). Ha édesapád jó példa volt számodra, ne felejtsd el megköszönni neki! Ha hiányzott az életedből az ilyen jó hatás, vagy ha apa nélkül nőttél fel, hadd legyen a mai nap egy lehetőség arra, hogy kifejezd tiszteletedet lelki atyáid felé, akik tápláltak és inspiráltak téged.
péntek, augusztus 14, 2009
Választások
„Válasszatok magatoknak!” (Józsué 24:15 Károli)
Az életünk olyan, mint a jéghegyek. Csak 15% látható, ez a jó hírnevünk. A többi, a jellemünk, a felszín alatt van elrejtve. A jellem az, amit gondolunk, de soha nem mondunk ki. Amit akkor teszünk, amikor senki sem lát. Az, ahogy a mindennapi bosszúságokra reagálunk. Az, ahogy a kudarcot és a sikert kezeljük. A döntéseink tesznek azzá, amik vagyunk. Egy sikeres életpálya végén Józsué felszólítja Izráel népét: „Válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni… De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” Tehát a döntés a tiéd!
A francia író, Francois de la Rochefoucauld a következőt állította: „Csaknem minden hibánk megbocsáthatóbb, mint azok a módszerek, amelyeket a leplezésükre kiötlünk.” Észrevetted már, hogy a gyenge jellemű emberek mennyire hajlamosak arra, hogy a körülményeiket hibáztassák? Ecsetelik gyermekkoruk szegénységét, pénzügyi nehézségeiket és mások szívtelenségét, vagy éppen egyéb körülményeket, melyeknek az áldozataivá váltak. Lehet, hogy a körülményeid felett nincs hatalmad, de a jellemed felett van! Nem hibáztathatod jobban a körülményeidet a jellemedért, mint a tükröt a kinézetedért. A jellemformálás mindig a te döntésed. Minden alkalommal, amikor helyes döntést hozol, újabb lépést teszel előre a lelki növekedésben.
Szánj rá egy kis időt, és jegyezz fel olyan alkalmakat, amikor kísértések és próbák voltak az életedben; mindegyik mellé írd oda, hogy mit választottál: menekülés, kifogások, megadás, kikerülés, kitartás vagy győzelem! Milyen problémás területeket látsz? Hogyan fogsz javulni ezekben? Ha a listádon található dolgok közül sok olyan körülményeknek tudható be, amelyekre nincs befolyásod, akkor válaszd azt, hogy jobban kézbe veszed életed irányítását!
Az életünk olyan, mint a jéghegyek. Csak 15% látható, ez a jó hírnevünk. A többi, a jellemünk, a felszín alatt van elrejtve. A jellem az, amit gondolunk, de soha nem mondunk ki. Amit akkor teszünk, amikor senki sem lát. Az, ahogy a mindennapi bosszúságokra reagálunk. Az, ahogy a kudarcot és a sikert kezeljük. A döntéseink tesznek azzá, amik vagyunk. Egy sikeres életpálya végén Józsué felszólítja Izráel népét: „Válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni… De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” Tehát a döntés a tiéd!
A francia író, Francois de la Rochefoucauld a következőt állította: „Csaknem minden hibánk megbocsáthatóbb, mint azok a módszerek, amelyeket a leplezésükre kiötlünk.” Észrevetted már, hogy a gyenge jellemű emberek mennyire hajlamosak arra, hogy a körülményeiket hibáztassák? Ecsetelik gyermekkoruk szegénységét, pénzügyi nehézségeiket és mások szívtelenségét, vagy éppen egyéb körülményeket, melyeknek az áldozataivá váltak. Lehet, hogy a körülményeid felett nincs hatalmad, de a jellemed felett van! Nem hibáztathatod jobban a körülményeidet a jellemedért, mint a tükröt a kinézetedért. A jellemformálás mindig a te döntésed. Minden alkalommal, amikor helyes döntést hozol, újabb lépést teszel előre a lelki növekedésben.
Szánj rá egy kis időt, és jegyezz fel olyan alkalmakat, amikor kísértések és próbák voltak az életedben; mindegyik mellé írd oda, hogy mit választottál: menekülés, kifogások, megadás, kikerülés, kitartás vagy győzelem! Milyen problémás területeket látsz? Hogyan fogsz javulni ezekben? Ha a listádon található dolgok közül sok olyan körülményeknek tudható be, amelyekre nincs befolyásod, akkor válaszd azt, hogy jobban kézbe veszed életed irányítását!
csütörtök, augusztus 13, 2009
Sérült kapcsolatok gyógyulása (5)
„Elküldött, hogy… bekötözzem a megtört szíveket.” (Ézsaiás 61:1)
Amikor visszaélsz társad bizalmával, a „kapcsolatotok számlája” mínuszba kerül! Az intim együttlétet fájdalmas érzelmi és fizikai távolság váltja fel. Vétkes félként úgy érzed, hogy a bocsánatkérésed és megbánásod ellenére megsebzett társad még mindig felrója neked a dolgot, és azt akarja, hogy vezekelj érte. Pedig nem erről van szó! Egész egyszerűen kimerültek az érzelmi tartalékai. Üres a tankja. Óriási erőfeszítésébe kerül, hogy egyáltalán valahogy összeszedje magát. Azt elvárni tőle, hogy a régi önmaga legyen, olyan, mint egy láb nélküli embert arra kérni, hogy keljen fel és járjon! Ez nem fog megtörténni!
Hogyan tudsz segíteni? Ugyanúgy, mint amikor mínuszban van a bankszámlád.
1) Ne vegyél fel több pénzt! Ne kérd és ne várd el társadtól mindazt, amit normális esetben meg szokott tenni érted. Ne várj arra, hogy kiszolgáljon! Tedd a mosogatóba a piszkos edényedet! Vasald ki magadnak a ruháidat! Mondj le a jogaidról! Gyakorold a krisztusi önmegtagadás művészetét! Egy darabig fordulj Istenhez, keresztény barátaidhoz és családodhoz, hogy segítsenek betölteni átmenetileg betöltetlen szükségeidet!
2) Kezdj el betenni a számlára! Kezdd kicsivel, de tedd gyakran! „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe” (Lukács 6:38). A következetes befizetések végül megszüntethetik a deficitet, és a kapcsolat nyereségesre fordul! Keress diszkréten módot arra, hogy társad életét megkönnyítsd: az apró figyelmességek, az előzékenység, a kedveskedés gyógyírként hatnak. Ezek azok a dolgok, amelyek arra indíthatják társadat, hogy úgy érezze, nyugodtan megnyomhatja a „kiolvasztás” gombot, elkezdhet felvállalni kisebb kockázatokat, felvenni újra a kapcsolatot, és tenni egy próbát!
Amikor visszaélsz társad bizalmával, a „kapcsolatotok számlája” mínuszba kerül! Az intim együttlétet fájdalmas érzelmi és fizikai távolság váltja fel. Vétkes félként úgy érzed, hogy a bocsánatkérésed és megbánásod ellenére megsebzett társad még mindig felrója neked a dolgot, és azt akarja, hogy vezekelj érte. Pedig nem erről van szó! Egész egyszerűen kimerültek az érzelmi tartalékai. Üres a tankja. Óriási erőfeszítésébe kerül, hogy egyáltalán valahogy összeszedje magát. Azt elvárni tőle, hogy a régi önmaga legyen, olyan, mint egy láb nélküli embert arra kérni, hogy keljen fel és járjon! Ez nem fog megtörténni!
Hogyan tudsz segíteni? Ugyanúgy, mint amikor mínuszban van a bankszámlád.
1) Ne vegyél fel több pénzt! Ne kérd és ne várd el társadtól mindazt, amit normális esetben meg szokott tenni érted. Ne várj arra, hogy kiszolgáljon! Tedd a mosogatóba a piszkos edényedet! Vasald ki magadnak a ruháidat! Mondj le a jogaidról! Gyakorold a krisztusi önmegtagadás művészetét! Egy darabig fordulj Istenhez, keresztény barátaidhoz és családodhoz, hogy segítsenek betölteni átmenetileg betöltetlen szükségeidet!
2) Kezdj el betenni a számlára! Kezdd kicsivel, de tedd gyakran! „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe” (Lukács 6:38). A következetes befizetések végül megszüntethetik a deficitet, és a kapcsolat nyereségesre fordul! Keress diszkréten módot arra, hogy társad életét megkönnyítsd: az apró figyelmességek, az előzékenység, a kedveskedés gyógyírként hatnak. Ezek azok a dolgok, amelyek arra indíthatják társadat, hogy úgy érezze, nyugodtan megnyomhatja a „kiolvasztás” gombot, elkezdhet felvállalni kisebb kockázatokat, felvenni újra a kapcsolatot, és tenni egy próbát!
szerda, augusztus 12, 2009
Sérült kapcsolatok gyógyulása (4)
„Én majd meggyógyítom népemet… békét és biztonságot fognak élvezni.” (Jeremiás 33:6 NIV)
A „műtéti” szakasz – a beismerés és bocsánatkérés – gyorsan megtörténhet. A „felépülés” összetettebb folyamatához – a megbocsátáshoz, gyógyuláshoz és helyreálláshoz – idő kell. Emlékszel arra, amikor legutóbb szerelőhöz vitted az autódat? Egy bizonyos probléma miatt vitted el, és ő talált egyebet is, amiről te nem tudtál, és amire oda kellett figyelni. Ugyanígy a gyógyulás folyamata is ráirányítja a figyelmet olyan kérdésekre, amelyek kapcsolódnak az eredetihez: kommunikáció, pénzügyek, idő, nevelés és az intim kapcsolat. Ha egészséges kapcsolatot akarsz, akkor nincsenek leegyszerűsített megoldások; ezekkel a kérdésekkel foglalkoznod kell. Ha megpróbálsz csalni ebben a folyamatban, akkor az elrendezetlen ügyed továbbra is alá fogja aknázni a teljes és boldog kapcsolatra vonatkozó reményeidet. Szóval, ha eddig még nem jöttél volna rá: a helyreállítás nem a gyáváknak és lustáknak való feladat! De a jutalom bőségesen megéri, úgyhogy gyűrd fel az ingujjadat!
Támogassátok egymás erőfeszítéseit! Isten azt mondta: „Adjatok… tiszteletet annak, akinek tisztelet jár!” (Róma 13:7), mert ez egy olyan alapelv, amely működik. Megszoktuk, hogy köszönetet mondunk a pincérnek, a taxisofőrnek és kijelentkezéskor a recepciósnak. Ez a belénk vésődött, felbecsülhetetlen értékű jó modor, amit jól tennék, ha hazavinnénk. A kapcsolat helyreállításán dolgozóknak szükségük van arra a gyógyító erőre, amely az illem rendszeres adagjaiból származik. Meg fogsz lepődni, hogy a helyreállítás terén milyen eredményeket ér el már önmagában az, ha kinyilvánítod elismerésedet. A „megerősítés alapelve” azt mondja, hogy abból, amit elismersz, többet kapsz. Tehát ne felejts el köszönetet mondani társadnak a helyzet javulása érdekében tett legkisebb erőfeszítéseiért is! Ezzel nem csupán megbecsülöd azokat, de még többet idézel elő, és kamatozó betétet helyezel el a kapcsolatotok számláján.
A „műtéti” szakasz – a beismerés és bocsánatkérés – gyorsan megtörténhet. A „felépülés” összetettebb folyamatához – a megbocsátáshoz, gyógyuláshoz és helyreálláshoz – idő kell. Emlékszel arra, amikor legutóbb szerelőhöz vitted az autódat? Egy bizonyos probléma miatt vitted el, és ő talált egyebet is, amiről te nem tudtál, és amire oda kellett figyelni. Ugyanígy a gyógyulás folyamata is ráirányítja a figyelmet olyan kérdésekre, amelyek kapcsolódnak az eredetihez: kommunikáció, pénzügyek, idő, nevelés és az intim kapcsolat. Ha egészséges kapcsolatot akarsz, akkor nincsenek leegyszerűsített megoldások; ezekkel a kérdésekkel foglalkoznod kell. Ha megpróbálsz csalni ebben a folyamatban, akkor az elrendezetlen ügyed továbbra is alá fogja aknázni a teljes és boldog kapcsolatra vonatkozó reményeidet. Szóval, ha eddig még nem jöttél volna rá: a helyreállítás nem a gyáváknak és lustáknak való feladat! De a jutalom bőségesen megéri, úgyhogy gyűrd fel az ingujjadat!
Támogassátok egymás erőfeszítéseit! Isten azt mondta: „Adjatok… tiszteletet annak, akinek tisztelet jár!” (Róma 13:7), mert ez egy olyan alapelv, amely működik. Megszoktuk, hogy köszönetet mondunk a pincérnek, a taxisofőrnek és kijelentkezéskor a recepciósnak. Ez a belénk vésődött, felbecsülhetetlen értékű jó modor, amit jól tennék, ha hazavinnénk. A kapcsolat helyreállításán dolgozóknak szükségük van arra a gyógyító erőre, amely az illem rendszeres adagjaiból származik. Meg fogsz lepődni, hogy a helyreállítás terén milyen eredményeket ér el már önmagában az, ha kinyilvánítod elismerésedet. A „megerősítés alapelve” azt mondja, hogy abból, amit elismersz, többet kapsz. Tehát ne felejts el köszönetet mondani társadnak a helyzet javulása érdekében tett legkisebb erőfeszítéseiért is! Ezzel nem csupán megbecsülöd azokat, de még többet idézel elő, és kamatozó betétet helyezel el a kapcsolatotok számláján.
kedd, augusztus 11, 2009
Sérült kapcsolatok gyógyulása (3)
„Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat - így szól az Úr.” (Jeremiás 30:17)
Nincs fájdalommentes, biztos garancia; egy kapcsolat gyógyulása mindig közös erőfeszítéssel és kockázattal jár. Bíznom kell abban, hogy végül meg fogsz bocsátani, és a sérelmet a hátad mögé veted, neked pedig hinned kell abban, hogy őszintén változni akarok. A sérült kapcsolatok meggyógyítása kétemberes feladat. A te részed az, hogy azon dolgozz, hogy újra bízz bennem, az én feladatom pedig az, hogy bizonyítékát adjam annak, hogy megbízható vagyok. Ha ezt tesszük, akkor igényeljük az együttműködést a másikkal, bátorítjuk egymást, és csökkentjük a minket elválasztó távolságot. Egy kapcsolatot működővé tenni annyit jelent, hogy eldöntitek, hogy valós és pozitív lehetőségeitek vannak, és mindketten elkötelezitek magatokat a megvalósításukra.
Ha a te árulásod okozta a sebeket, könnyebbé teheted a magad feladatát azzal, ha elszámoltathatóbbá válsz. Ha önként beavatod a társadat az időbeosztásodba, anélkül, hogy faggatnia kellene, akkor rosszfiúból teljes értékű csapattaggá léphetsz elő, és egy kölcsönösségen alapuló játéktervet követhettek, hogy mindketten nyerjetek. Azzal, hogy beleegyezel az önellenőrzésbe, kiküszöbölöd az amiatti neheztelést is, hogy a másik felügyeli a lépéseidet. Más szavakkal: ez felszabadítja őt az aprólékos ellenőrizgetés piszkos munkája alól, és megkímél téged attól a megaláztatástól, hogy úgy érzed, folyton mikroszkóp alatt vagy.
Másrészt, ha te vagy a sértett fél, megkönnyítheted társad dolgát azzal, hogy tudtára adod: ér annyit neked a kapcsolatotok, hogy a magad részéről működőképessé tedd. Mondd el neki, hogy értékeled az erőfeszítéseit! Ha mindkét félnél a kapcsolat meggyógyítása lesz a középpontban, és bevonjátok Istent, aki azt mondta: „én meggyógyítalak”, akkor be fog következni!
Nincs fájdalommentes, biztos garancia; egy kapcsolat gyógyulása mindig közös erőfeszítéssel és kockázattal jár. Bíznom kell abban, hogy végül meg fogsz bocsátani, és a sérelmet a hátad mögé veted, neked pedig hinned kell abban, hogy őszintén változni akarok. A sérült kapcsolatok meggyógyítása kétemberes feladat. A te részed az, hogy azon dolgozz, hogy újra bízz bennem, az én feladatom pedig az, hogy bizonyítékát adjam annak, hogy megbízható vagyok. Ha ezt tesszük, akkor igényeljük az együttműködést a másikkal, bátorítjuk egymást, és csökkentjük a minket elválasztó távolságot. Egy kapcsolatot működővé tenni annyit jelent, hogy eldöntitek, hogy valós és pozitív lehetőségeitek vannak, és mindketten elkötelezitek magatokat a megvalósításukra.
Ha a te árulásod okozta a sebeket, könnyebbé teheted a magad feladatát azzal, ha elszámoltathatóbbá válsz. Ha önként beavatod a társadat az időbeosztásodba, anélkül, hogy faggatnia kellene, akkor rosszfiúból teljes értékű csapattaggá léphetsz elő, és egy kölcsönösségen alapuló játéktervet követhettek, hogy mindketten nyerjetek. Azzal, hogy beleegyezel az önellenőrzésbe, kiküszöbölöd az amiatti neheztelést is, hogy a másik felügyeli a lépéseidet. Más szavakkal: ez felszabadítja őt az aprólékos ellenőrizgetés piszkos munkája alól, és megkímél téged attól a megaláztatástól, hogy úgy érzed, folyton mikroszkóp alatt vagy.
Másrészt, ha te vagy a sértett fél, megkönnyítheted társad dolgát azzal, hogy tudtára adod: ér annyit neked a kapcsolatotok, hogy a magad részéről működőképessé tedd. Mondd el neki, hogy értékeled az erőfeszítéseit! Ha mindkét félnél a kapcsolat meggyógyítása lesz a középpontban, és bevonjátok Istent, aki azt mondta: „én meggyógyítalak”, akkor be fog következni!
hétfő, augusztus 10, 2009
Sérült kapcsolatok gyógyulása (2)
„Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyítalak.” (2Királyok 20:5)
Ha csak ülsz, és várod, hogy a gyógyulás megtörténjen, az nem segít, sőt inkább elnyújtja a folyamatot. Ha azon fáradozol, hogy pozitív hatást gyakorolj, az fogja előre vinni a dolgokat. Ha segíteni akarsz:
a) Hallgass! Ha a szerettednek beszélgetésre van szüksége, hallgasd meg anélkül, hogy megpróbálnád védeni, megmagyarázni, indokolni vagy mentegetni a viselkedésedet! Ne akard helyreigazítani a másik fél „téves meglátását”, és ne próbáld úgy csökkenteni fájdalmát, hogy elbagatellizálod!
b) Vedd komolyan! Ne mondd azt: „Nem kellene így érezned!” Amikor az emberek a fájdalmukról beszélnek, gyakran azt teszik, ami elengedhetetlen segítség a gyógyulásukhoz. Ha azt hozzuk tudomásukra, hogy érzéseik jogosak, nem pedig azt érzékeltetjük velük, hogy gyengék vagy ostobák, képessé tesszük őket arra, hogy túltegyék magukat a negatív érzéseken.
c) Kérj bocsánatot! Igen, megint! Bárki is mondta, hogy „a szeretet azt jelenti, hogy sohasem kell bocsánatot kérned”, nem sokat tudott az emberi kapcsolatokról. Minden őszinte bocsánatkérés elősegíti a gyógyulást. Egy szívből mondott „annyira sajnálom” gyógyszer a sérült léleknek. Tehát alkalmazd ezt, amíg nem lesz már rá szükség. Szeretted majd tudtodra fogja adni, hogy az mikor jön el. d) Hozd helyre! Ajánld fel, hogy segítesz helyrehozni azt a sérülést, amit te okoztál. „Tudom, hogy megbántottalak, és tényleg szeretném tudni, mit tehetnék azért, hogy segítsem a seb begyógyulását.” Ha őszinte szívből mondod, ezek a szavak átrendezik a helyzetet, és te a megoldás részévé válsz, nem csupán a probléma okozója leszel.
Isten azt mondta: „Meghallottam imádságodat, és megláttam könnyeidet; meggyógyítalak.” És minél hamarabb válsz aktív közreműködővé a gyógyulási folyamat elősegítésében, annál hamarabb állhatsz fel a büntetőpadról és térhetsz vissza a pályára.
Ha csak ülsz, és várod, hogy a gyógyulás megtörténjen, az nem segít, sőt inkább elnyújtja a folyamatot. Ha azon fáradozol, hogy pozitív hatást gyakorolj, az fogja előre vinni a dolgokat. Ha segíteni akarsz:
a) Hallgass! Ha a szerettednek beszélgetésre van szüksége, hallgasd meg anélkül, hogy megpróbálnád védeni, megmagyarázni, indokolni vagy mentegetni a viselkedésedet! Ne akard helyreigazítani a másik fél „téves meglátását”, és ne próbáld úgy csökkenteni fájdalmát, hogy elbagatellizálod!
b) Vedd komolyan! Ne mondd azt: „Nem kellene így érezned!” Amikor az emberek a fájdalmukról beszélnek, gyakran azt teszik, ami elengedhetetlen segítség a gyógyulásukhoz. Ha azt hozzuk tudomásukra, hogy érzéseik jogosak, nem pedig azt érzékeltetjük velük, hogy gyengék vagy ostobák, képessé tesszük őket arra, hogy túltegyék magukat a negatív érzéseken.
c) Kérj bocsánatot! Igen, megint! Bárki is mondta, hogy „a szeretet azt jelenti, hogy sohasem kell bocsánatot kérned”, nem sokat tudott az emberi kapcsolatokról. Minden őszinte bocsánatkérés elősegíti a gyógyulást. Egy szívből mondott „annyira sajnálom” gyógyszer a sérült léleknek. Tehát alkalmazd ezt, amíg nem lesz már rá szükség. Szeretted majd tudtodra fogja adni, hogy az mikor jön el. d) Hozd helyre! Ajánld fel, hogy segítesz helyrehozni azt a sérülést, amit te okoztál. „Tudom, hogy megbántottalak, és tényleg szeretném tudni, mit tehetnék azért, hogy segítsem a seb begyógyulását.” Ha őszinte szívből mondod, ezek a szavak átrendezik a helyzetet, és te a megoldás részévé válsz, nem csupán a probléma okozója leszel.
Isten azt mondta: „Meghallottam imádságodat, és megláttam könnyeidet; meggyógyítalak.” És minél hamarabb válsz aktív közreműködővé a gyógyulási folyamat elősegítésében, annál hamarabb állhatsz fel a büntetőpadról és térhetsz vissza a pályára.
vasárnap, augusztus 09, 2009
Holnap reggel indulok...
...Ausztriába TCM kurzusra. De azt hiszem kihasználok minden lehetőséget a pihenésre is még, mert ezek a vakáció utolsó hetei.
Majd jelentkezem Ausztriából. Imádkozzatok értünk, hogy őrizzen az Úr az úton.
Szeretettel gondolok minden kedves barátomra, ismerősömre és ismeretlenre is, aki olvassa abloggomat...
A mai ige sem marad el... onnan is küldöm nektek :)
Az Úr legyen veletek!
Majd jelentkezem Ausztriából. Imádkozzatok értünk, hogy őrizzen az Úr az úton.
Szeretettel gondolok minden kedves barátomra, ismerősömre és ismeretlenre is, aki olvassa abloggomat...
A mai ige sem marad el... onnan is küldöm nektek :)
Az Úr legyen veletek!
Sérült kapcsolatok gyógyulása (1)
„Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.” (Zsoltárok 147:3)
Ez minden nap megtörténik. Talán épp most történt meg a te valaha oly boldog otthonodban is: irreális elvárások, hűtlenség és megszegett ígéretek rombolják le az élethosszig tartó szeretet és bizalom álmát. Hála Istennek, Ő a tönkrement kapcsolatok és a megrendült bizalom gyógyítója. Ha valaki, akit szeretsz, megsebződött:
1) Adj neki időt! A gyógyulás egy folyamat, nem egy esemény. A szív sebei lassan gyógyulnak. Talán azt gondolod: „De már annyiszor bocsánatot kértem. Mennyi időbe fog még telni, míg el tudja engedni, és újból bízni kezd bennem?” Addig tart, ameddig tart! Ha azt követeled a másiktól, hogy a te menetrended szerint gyógyuljon, az csak késlelteti a folyamatot! „De ha valóban megbocsátott volna nekem, akkor nem hozná fel állandóan.” Ez nem így van! Ha az, akit szeretsz, felhozhatja ezt úgy, hogy nem leszel tőle ideges, a gyógyulás hamarabb bekövetkezik.
2) Ne gondold azt, hogy most már minden rendben van! Nem így lesz, és ez a normális! Felfigyeltél már arra, hogy milyen automatikusan védesz egy sérült végtagot az ütődésektől és rázkódásoktól? Ez egy természetes, ösztönös reakció. Az a helyzet, hogy az, aki okozta a fájdalmat, talán már készen áll arra, hogy a dolgok újra a régi kerékvágásban menjenek tovább, a megsebzett fél számára azonban a „normális” még túlságosan fájdalmas lenne. Ha csökkented az elvárásaidat, és tudsz várni egy keveset, akkor felgyorsítod és elősegíted a gyógyulási folyamatot.
3) Ne felejtsd el, hogy az emberek eltérő ütemben gyógyulnak! Isten azt mondta: „Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek… Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak” (Prédikátor 3:4-5). Légy érzékeny! Engedd, hogy Isten türelemre és növekedésre tanítson, miközben időt hagysz szerettednek a gyógyulásra.
Ez minden nap megtörténik. Talán épp most történt meg a te valaha oly boldog otthonodban is: irreális elvárások, hűtlenség és megszegett ígéretek rombolják le az élethosszig tartó szeretet és bizalom álmát. Hála Istennek, Ő a tönkrement kapcsolatok és a megrendült bizalom gyógyítója. Ha valaki, akit szeretsz, megsebződött:
1) Adj neki időt! A gyógyulás egy folyamat, nem egy esemény. A szív sebei lassan gyógyulnak. Talán azt gondolod: „De már annyiszor bocsánatot kértem. Mennyi időbe fog még telni, míg el tudja engedni, és újból bízni kezd bennem?” Addig tart, ameddig tart! Ha azt követeled a másiktól, hogy a te menetrended szerint gyógyuljon, az csak késlelteti a folyamatot! „De ha valóban megbocsátott volna nekem, akkor nem hozná fel állandóan.” Ez nem így van! Ha az, akit szeretsz, felhozhatja ezt úgy, hogy nem leszel tőle ideges, a gyógyulás hamarabb bekövetkezik.
2) Ne gondold azt, hogy most már minden rendben van! Nem így lesz, és ez a normális! Felfigyeltél már arra, hogy milyen automatikusan védesz egy sérült végtagot az ütődésektől és rázkódásoktól? Ez egy természetes, ösztönös reakció. Az a helyzet, hogy az, aki okozta a fájdalmat, talán már készen áll arra, hogy a dolgok újra a régi kerékvágásban menjenek tovább, a megsebzett fél számára azonban a „normális” még túlságosan fájdalmas lenne. Ha csökkented az elvárásaidat, és tudsz várni egy keveset, akkor felgyorsítod és elősegíted a gyógyulási folyamatot.
3) Ne felejtsd el, hogy az emberek eltérő ütemben gyógyulnak! Isten azt mondta: „Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek… Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak” (Prédikátor 3:4-5). Légy érzékeny! Engedd, hogy Isten türelemre és növekedésre tanítson, miközben időt hagysz szerettednek a gyógyulásra.
szombat, augusztus 08, 2009
Adakozás – öröm vagy üröm?
„A jókedvű adakozót szereti az Isten.” (2Korinthus 9:7)
A Biblia azt mondja: „Aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre… Így mindenben meggazdagodtok, hogy minden helyzetben nagylelkűek lehessetek” (2Korinthus 9:6-11 NIV).
Az adakozás számodra öröm vagy üröm? Nem arról van szó, hogy fukarok volnánk, vagy hogy ne akarnánk támogatni Isten munkáját; egyszerűen csak aggódunk, hogy ha mi nem törődünk a saját érdekeinkkel, akkor senki sem fog törődni velük. De ez alaptalan félelem! Olyan, mintha a földműves attól való félelmében, hogy elveszíti a vetőmagot, nem volna hajlandó bevetni a földjét. Ne kuporgasd azt a magot, amit Isten arra szánt, hogy elvesd, hogy aztán legyen mit aratnod! Isten ígérete így szól neked: „Ha bőkezűen vetsz, bőségesen fogsz aratni.” Ha első helyre teszed az Istennek való adakozást, nem kell félned. Jézus azt mondta: „Tegyétek első helyre Isten munkáját, és tegyétek meg az Ő akaratát! Akkor a többi is a tiétek lesz” (Máté 6:33 CEV). Ha arra törekszel, hogy hűséges csatorna legyél Isten országa számára, Isten azt ígéri neked, hogy: „megsokasítja vetőmagodat”. És még többet is: „mindenben meggazdagodtok”. Ha betársulsz Isten munkájába, Ő gazdagon megjutalmazza minden jó tettedet.
Ha Isten nézőpontjából tekintesz a pénzedre, nem attól fogsz félni, hogy túl sokat adsz, hanem attól, hogy túl keveset vetsz!
A Biblia azt mondja: „Aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre… Így mindenben meggazdagodtok, hogy minden helyzetben nagylelkűek lehessetek” (2Korinthus 9:6-11 NIV).
Az adakozás számodra öröm vagy üröm? Nem arról van szó, hogy fukarok volnánk, vagy hogy ne akarnánk támogatni Isten munkáját; egyszerűen csak aggódunk, hogy ha mi nem törődünk a saját érdekeinkkel, akkor senki sem fog törődni velük. De ez alaptalan félelem! Olyan, mintha a földműves attól való félelmében, hogy elveszíti a vetőmagot, nem volna hajlandó bevetni a földjét. Ne kuporgasd azt a magot, amit Isten arra szánt, hogy elvesd, hogy aztán legyen mit aratnod! Isten ígérete így szól neked: „Ha bőkezűen vetsz, bőségesen fogsz aratni.” Ha első helyre teszed az Istennek való adakozást, nem kell félned. Jézus azt mondta: „Tegyétek első helyre Isten munkáját, és tegyétek meg az Ő akaratát! Akkor a többi is a tiétek lesz” (Máté 6:33 CEV). Ha arra törekszel, hogy hűséges csatorna legyél Isten országa számára, Isten azt ígéri neked, hogy: „megsokasítja vetőmagodat”. És még többet is: „mindenben meggazdagodtok”. Ha betársulsz Isten munkájába, Ő gazdagon megjutalmazza minden jó tettedet.
Ha Isten nézőpontjából tekintesz a pénzedre, nem attól fogsz félni, hogy túl sokat adsz, hanem attól, hogy túl keveset vetsz!
péntek, augusztus 07, 2009
Billy
„Azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok.” (1Korinthus 1:27)
Azokat az időket felidézve, amikor lelkigondozóként szolgált egy ifjúsági biblia-táborban, Tony Campolo a következőt írja: „A tinédzser fiúk hajlamosak arra, hogy kipécézzenek egy szerencsétlen srácot, akibe folyton beleköthetnek. Azon a nyáron ez a tizenhárom éves Billy volt, egy olyan fiú, akinek furcsa volt a járása és a beszéde is. Amikor az ő barakkja került sorra, hogy az áhítatot vezesse, a fiúk Billy-t jelölték ki, hogy ő beszéljen. Úgy tűnt, hogy ez nem zavarja őt. Gúnyos mosoly és vihogás kíséretében felvonszolta magát az emelvényre, és sok időbe telt, míg eldadogta: „Jé-zus szeret… engem… és… én… sze-retem Jé-zust.” Döbbent csend volt, és amikor körülnéztem, láttam, hogy több fiúnak könny pereg le az arcán. Sokféleképpen próbáltunk hatni ezekre a fiúkra, de semmi sem használt. Még híres baseball játékosokat is hoztunk, akiknek az ütési átlaguk jobb lett, mióta imádkoznak, de ennek sem volt semmi hatása. Azonban egy csapásra megváltozott minden, amikor egy fogyatékkal élő gyerek kinyilvánította Krisztus iránti szeretetét. Sokfelé utazom, és meglepő, hogy milyen gyakran találkozom olyan emberekkel, akik ezt mondják: ’Valószínűleg nem emlékszik rám. Egy olyan táborban tértem meg, ahol Ön volt a lelkigondozó; és tudja, hogy mi jelentette a fordulópontot számomra?’ Sosem kell megkérdeznem. Mindig tudom, hogy ezt fogom hallani: ’Billy!’”
A Biblia azt mondja: „azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse azokat, akik bölcsnek tartják magukat”. Amikor tehát azon veszed észre magad, hogy arra összpontosítasz, amit nem tudsz megcsinálni, jusson eszedbe: „az Ő ereje legjobban a te gyengeségedben tud munkálkodni” (2Korinthus 12:9 NLT). Csak tedd meg azt, amire képes vagy, és Isten majd elvégzi a többit! Ő sikerrel fogja koronázni erőfeszítésedet.
Azokat az időket felidézve, amikor lelkigondozóként szolgált egy ifjúsági biblia-táborban, Tony Campolo a következőt írja: „A tinédzser fiúk hajlamosak arra, hogy kipécézzenek egy szerencsétlen srácot, akibe folyton beleköthetnek. Azon a nyáron ez a tizenhárom éves Billy volt, egy olyan fiú, akinek furcsa volt a járása és a beszéde is. Amikor az ő barakkja került sorra, hogy az áhítatot vezesse, a fiúk Billy-t jelölték ki, hogy ő beszéljen. Úgy tűnt, hogy ez nem zavarja őt. Gúnyos mosoly és vihogás kíséretében felvonszolta magát az emelvényre, és sok időbe telt, míg eldadogta: „Jé-zus szeret… engem… és… én… sze-retem Jé-zust.” Döbbent csend volt, és amikor körülnéztem, láttam, hogy több fiúnak könny pereg le az arcán. Sokféleképpen próbáltunk hatni ezekre a fiúkra, de semmi sem használt. Még híres baseball játékosokat is hoztunk, akiknek az ütési átlaguk jobb lett, mióta imádkoznak, de ennek sem volt semmi hatása. Azonban egy csapásra megváltozott minden, amikor egy fogyatékkal élő gyerek kinyilvánította Krisztus iránti szeretetét. Sokfelé utazom, és meglepő, hogy milyen gyakran találkozom olyan emberekkel, akik ezt mondják: ’Valószínűleg nem emlékszik rám. Egy olyan táborban tértem meg, ahol Ön volt a lelkigondozó; és tudja, hogy mi jelentette a fordulópontot számomra?’ Sosem kell megkérdeznem. Mindig tudom, hogy ezt fogom hallani: ’Billy!’”
A Biblia azt mondja: „azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse azokat, akik bölcsnek tartják magukat”. Amikor tehát azon veszed észre magad, hogy arra összpontosítasz, amit nem tudsz megcsinálni, jusson eszedbe: „az Ő ereje legjobban a te gyengeségedben tud munkálkodni” (2Korinthus 12:9 NLT). Csak tedd meg azt, amire képes vagy, és Isten majd elvégzi a többit! Ő sikerrel fogja koronázni erőfeszítésedet.
csütörtök, augusztus 06, 2009
Árnyékban
„Keze árnyékában rejtett el engem.” (Ézsaiás 49:2 Károli)
Ézsaiás három figyelemreméltó dolgot említ azzal kapcsolatosan, hogy hogyan munkálkodik Isten az életünkben: 1) „Keze árnyékában rejtett el engem.” Mielőtt Illés tüzet hívott le az égből a Kármel hegyén, Isten arra utasította, hogy rejtőzzön el a Kerít-patak mellett, ahol természetfeletti módon táplálta és erősítette őt (ld. 1Királyok 17:3). Minden „bemutatás” előtt van egy „elrejtőzés”. Isten félrevon bennünket, és olyan munkát végez el bennünk, amit semmilyen más módon nem lehet elvégezni. 2) „Hegyes nyíllá tett, tegzébe dugott engem.” Az íjász fog egy érdes, görcsös faágat, levágja, és simára csiszolt nyílvesszőt készít belőle, amely képes eltalálni a célt. Aztán beteszi a tegzébe. Milyen csodálatos hely ez számunkra, biztonságosan Hozzá rögzítve, elérhető közelségben várva arra a pillanatra, amikor majd használni fog. Ezek a szavak arra késztetnek, hogy másként gondolkodjunk arról, amikor árnyék borul ránk, nem igaz? 3) „Szolgám vagy te, rajtad mutatom meg dicsőségemet!” Egy kanadai riporter, James Creelman, a következőt írta a Balkánon tett látogatása után: „Megtudtam, hogy az egész világot a Balkán-hegység látja el rózsaolajjal. Amit érdekesnek találtam, az az volt, hogy a rózsákat a legnagyobb sötétségben kell leszedni. Először ezt babonás eredetűnek véltem. De ahogy nyomozni kezdtem, megtudtam, hogy az illat 40%-a eltűnik a nappali fényben.” Életed szavak nélkül is illatot áraszt. Lelombozó vagy éppen felemelő hatással vagy másokra. Szeretnél mély nyomokat hagyni mások életében? Fogadd el az árnyékot, fedezd fel benne Istent, és növekedj benne! Aztán állj elő olyan mondanivalóval, amire érdemes odafigyelni!
Ézsaiás három figyelemreméltó dolgot említ azzal kapcsolatosan, hogy hogyan munkálkodik Isten az életünkben: 1) „Keze árnyékában rejtett el engem.” Mielőtt Illés tüzet hívott le az égből a Kármel hegyén, Isten arra utasította, hogy rejtőzzön el a Kerít-patak mellett, ahol természetfeletti módon táplálta és erősítette őt (ld. 1Királyok 17:3). Minden „bemutatás” előtt van egy „elrejtőzés”. Isten félrevon bennünket, és olyan munkát végez el bennünk, amit semmilyen más módon nem lehet elvégezni. 2) „Hegyes nyíllá tett, tegzébe dugott engem.” Az íjász fog egy érdes, görcsös faágat, levágja, és simára csiszolt nyílvesszőt készít belőle, amely képes eltalálni a célt. Aztán beteszi a tegzébe. Milyen csodálatos hely ez számunkra, biztonságosan Hozzá rögzítve, elérhető közelségben várva arra a pillanatra, amikor majd használni fog. Ezek a szavak arra késztetnek, hogy másként gondolkodjunk arról, amikor árnyék borul ránk, nem igaz? 3) „Szolgám vagy te, rajtad mutatom meg dicsőségemet!” Egy kanadai riporter, James Creelman, a következőt írta a Balkánon tett látogatása után: „Megtudtam, hogy az egész világot a Balkán-hegység látja el rózsaolajjal. Amit érdekesnek találtam, az az volt, hogy a rózsákat a legnagyobb sötétségben kell leszedni. Először ezt babonás eredetűnek véltem. De ahogy nyomozni kezdtem, megtudtam, hogy az illat 40%-a eltűnik a nappali fényben.” Életed szavak nélkül is illatot áraszt. Lelombozó vagy éppen felemelő hatással vagy másokra. Szeretnél mély nyomokat hagyni mások életében? Fogadd el az árnyékot, fedezd fel benne Istent, és növekedj benne! Aztán állj elő olyan mondanivalóval, amire érdemes odafigyelni!
szerda, augusztus 05, 2009
Amikor nincs logikus magyarázat
„Az égen át száguld segítségedre, a fellegeken fenségesen.” (5Mózes 33:26)
Amikor Steve Anderson anyósánál rákot diagnosztizáltak, a felesége elrepült, hogy meglátogassa. Steve is szeretett volna menni, de nem volt elég pénzük rá. Imádkozott, és egy barátjuk, Joe, felajánlotta neki, hogy elviszi kétüléses Cessna gépén. Úticéljukhoz közeledve sűrű ködbe jutottak, és miután felvették a kapcsolatot a toronnyal, megtudták, hogy a repülőteret lezárták. Az irányító azt ajánlotta nekik, hogy forduljanak vissza, de kevés volt az üzemanyag, így Steve ismét imádkozott. Végül megszólalt egy hang: „Rendben van, előkészítjük a reptéri személyzetet a kényszerleszálláshoz.” Aztán, ahogy ereszkedni kezdtek, az irányító felkiáltott: „Húzza fel! Húzza fel!” Éppen felszakadozott kicsit a köd, és meglátták, hogy a repülőtér helyett egy forgalmas autópálya felett vannak, és éppen csak el tudtak kerülni egy felüljárót! Az irányító így folytatta: „Figyeljenek rám, és baj nélkül földet érnek!”, majd nyugodt hangon adta az utasításokat, míg biztonságban földet nem értek. Joe kézbe vette a mikrofont, és így szólt a toronynak: „Maga nélkül sohasem sikerült volna. Köszönjük, hogy megmentette az életünket.” Az irányító így felelt: „Miről beszél? Elvesztettük a kapcsolatot rögtön azután, hogy azt mondtuk, forduljanak vissza. Teljesen megdöbbentünk, amikor előbukkantak a felhők közül a leszállópálya fölött, és tökéletes leszállást hajtottak végre!”
Nos, ha nem az irányító vezette őket, akkor ki? Nincs rá természetes magyarázat, de van természetfeletti! „[Isten] az égen át száguld segítségedre… örökkévaló karjai tartanak!” A zsoltáros azt írta: „Megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon” (Zsoltárok 91:11). Steve Anderson egyetért ezzel: „Hiszem, hogy Isten egy angyalt küldött, hogy biztonságban megérkezhessünk.” Ő érted is megteszi ugyanezt!
Amikor Steve Anderson anyósánál rákot diagnosztizáltak, a felesége elrepült, hogy meglátogassa. Steve is szeretett volna menni, de nem volt elég pénzük rá. Imádkozott, és egy barátjuk, Joe, felajánlotta neki, hogy elviszi kétüléses Cessna gépén. Úticéljukhoz közeledve sűrű ködbe jutottak, és miután felvették a kapcsolatot a toronnyal, megtudták, hogy a repülőteret lezárták. Az irányító azt ajánlotta nekik, hogy forduljanak vissza, de kevés volt az üzemanyag, így Steve ismét imádkozott. Végül megszólalt egy hang: „Rendben van, előkészítjük a reptéri személyzetet a kényszerleszálláshoz.” Aztán, ahogy ereszkedni kezdtek, az irányító felkiáltott: „Húzza fel! Húzza fel!” Éppen felszakadozott kicsit a köd, és meglátták, hogy a repülőtér helyett egy forgalmas autópálya felett vannak, és éppen csak el tudtak kerülni egy felüljárót! Az irányító így folytatta: „Figyeljenek rám, és baj nélkül földet érnek!”, majd nyugodt hangon adta az utasításokat, míg biztonságban földet nem értek. Joe kézbe vette a mikrofont, és így szólt a toronynak: „Maga nélkül sohasem sikerült volna. Köszönjük, hogy megmentette az életünket.” Az irányító így felelt: „Miről beszél? Elvesztettük a kapcsolatot rögtön azután, hogy azt mondtuk, forduljanak vissza. Teljesen megdöbbentünk, amikor előbukkantak a felhők közül a leszállópálya fölött, és tökéletes leszállást hajtottak végre!”
Nos, ha nem az irányító vezette őket, akkor ki? Nincs rá természetes magyarázat, de van természetfeletti! „[Isten] az égen át száguld segítségedre… örökkévaló karjai tartanak!” A zsoltáros azt írta: „Megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon” (Zsoltárok 91:11). Steve Anderson egyetért ezzel: „Hiszem, hogy Isten egy angyalt küldött, hogy biztonságban megérkezhessünk.” Ő érted is megteszi ugyanezt!
kedd, augusztus 04, 2009
Isten soha nem mond le rólad
„Kezedet rajtam tartod.” (Zsoltárok 139:5)
Egy londoni buszsofőrt azzal bíztak meg, hogy egy különjáratot vezessen, amely Billy Graham evangélizációjára szállított utasokat a Wembley Stadionba. Amikor egyikük hívta, hogy menjen be, és hallgassa meg az igehirdetést, ő elutasította. A következő évben az illető New York-ba költözött, és amikor Billy Graham a Madison Square Garden-ben prédikált, megint azt a feladatot kapta, hogy különjáraton szállítson embereket az összejövetelekre. Amikor leszállt a buszról, egy hölgy megkérdezte, hogy nem akarna-e csatlakozni hozzájuk. Ismét udvariasan elutasította. Később egy ausztrál hölgyet vett feleségül, és Sydney-ben kötött ki, ahol – micsoda meglepetés – megint csak azzal bízták meg, hogy utasokat vigyen a stadionba, ahol Billy prédikált. Amikor ez alkalommal is hívták magukkal, rájött, hogy nincs menekvés, így aztán beadta a derekát. Visszatekintve azt mondja: „Bárhová is mentem, Billy Grahambe ütköztem, így aztán bementem, hogy meghallgassam, és átadtam az életemet Krisztusnak. Ez volt életem legjobb döntése.”
A zsoltáros azt mondta: „Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod… Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha… a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem” (Zsoltárok 139:5-10). Hát nem csodálatos a kegyelem? Péter azt mondja: „Isten türelmes… azt akarja, hogy mindenki megtérjen a bűnből, és senki se vesszen el” (2Péter 3:9 CEV). Isten a világ végére is követni fog téged, hogy még egy lehetőséget adjon arra, hogy átadd Neki az életed. Eddig hány lehetőséget adott már neked? Nem volna itt az ideje felhagyni a meneküléssel, és átadni Neki az életed?
Egy londoni buszsofőrt azzal bíztak meg, hogy egy különjáratot vezessen, amely Billy Graham evangélizációjára szállított utasokat a Wembley Stadionba. Amikor egyikük hívta, hogy menjen be, és hallgassa meg az igehirdetést, ő elutasította. A következő évben az illető New York-ba költözött, és amikor Billy Graham a Madison Square Garden-ben prédikált, megint azt a feladatot kapta, hogy különjáraton szállítson embereket az összejövetelekre. Amikor leszállt a buszról, egy hölgy megkérdezte, hogy nem akarna-e csatlakozni hozzájuk. Ismét udvariasan elutasította. Később egy ausztrál hölgyet vett feleségül, és Sydney-ben kötött ki, ahol – micsoda meglepetés – megint csak azzal bízták meg, hogy utasokat vigyen a stadionba, ahol Billy prédikált. Amikor ez alkalommal is hívták magukkal, rájött, hogy nincs menekvés, így aztán beadta a derekát. Visszatekintve azt mondja: „Bárhová is mentem, Billy Grahambe ütköztem, így aztán bementem, hogy meghallgassam, és átadtam az életemet Krisztusnak. Ez volt életem legjobb döntése.”
A zsoltáros azt mondta: „Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod… Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha… a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem” (Zsoltárok 139:5-10). Hát nem csodálatos a kegyelem? Péter azt mondja: „Isten türelmes… azt akarja, hogy mindenki megtérjen a bűnből, és senki se vesszen el” (2Péter 3:9 CEV). Isten a világ végére is követni fog téged, hogy még egy lehetőséget adjon arra, hogy átadd Neki az életed. Eddig hány lehetőséget adott már neked? Nem volna itt az ideje felhagyni a meneküléssel, és átadni Neki az életed?
hétfő, augusztus 03, 2009
Bulldogok és uszkárok
„Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.” (Jakab 4:8)
Egy történet szerint egy napon összevitázott egy bulldog és egy uszkár. A bulldog gúnyolta az uszkárt, gyenge kis vakarcsnak nevezte, aki semmire sem képes. Azt mondta: „Kihívlak egy versenyre. Nézzük meg, melyikünk képes gyorsabban kinyitni a ház hátsó ajtaját és bejutni!” A bulldog arra gondolt, hogy erős állkapcsával elfordítja az ajtógombot, az uszkár meg úgyis túl kicsi ahhoz, hogy egyáltalán elérje a hátsó ajtó gombját. De meglepetésére az uszkár ezt mondta: „Gyorsabban be tudok jutni a házba, mint te. Elfogadom a kihívást.” Ezután először a bulldog rohant a házának a hátsó ajtajához az uszkár szeme láttára, majd felugrott az ajtógombhoz. Megragadta a fogaival és a mancsaival, és megpróbálta elfordítani, de nem tudta elég erősen szorítani, így végül kimerülten feladta. Most az uszkár következett. Ő csupán azt tette, amit minden nap az utóbbi néhány évben. Odament az ajtóhoz, néhányszor megkaparta, majd türelmesen várt. Pár másodperc elteltével a gazdája nemcsak hogy kinyitotta az ajtót, de fel is vette őt a karjába, szeretetteljesen megsimogatta a fejét, és bevitte a házba. A különbség a kapcsolatban volt. Vannak köztünk bulldog-keresztények. Dörmögnek, morgolódnak, és megpróbálnak kedvében járni Istennek. Hagyj fel vele! Isten mindössze ennyit kér tőlünk: „Közeledjetek hozzám, és én közeledni fogok hozzátok!”
Egy történet szerint egy napon összevitázott egy bulldog és egy uszkár. A bulldog gúnyolta az uszkárt, gyenge kis vakarcsnak nevezte, aki semmire sem képes. Azt mondta: „Kihívlak egy versenyre. Nézzük meg, melyikünk képes gyorsabban kinyitni a ház hátsó ajtaját és bejutni!” A bulldog arra gondolt, hogy erős állkapcsával elfordítja az ajtógombot, az uszkár meg úgyis túl kicsi ahhoz, hogy egyáltalán elérje a hátsó ajtó gombját. De meglepetésére az uszkár ezt mondta: „Gyorsabban be tudok jutni a házba, mint te. Elfogadom a kihívást.” Ezután először a bulldog rohant a házának a hátsó ajtajához az uszkár szeme láttára, majd felugrott az ajtógombhoz. Megragadta a fogaival és a mancsaival, és megpróbálta elfordítani, de nem tudta elég erősen szorítani, így végül kimerülten feladta. Most az uszkár következett. Ő csupán azt tette, amit minden nap az utóbbi néhány évben. Odament az ajtóhoz, néhányszor megkaparta, majd türelmesen várt. Pár másodperc elteltével a gazdája nemcsak hogy kinyitotta az ajtót, de fel is vette őt a karjába, szeretetteljesen megsimogatta a fejét, és bevitte a házba. A különbség a kapcsolatban volt. Vannak köztünk bulldog-keresztények. Dörmögnek, morgolódnak, és megpróbálnak kedvében járni Istennek. Hagyj fel vele! Isten mindössze ennyit kér tőlünk: „Közeledjetek hozzám, és én közeledni fogok hozzátok!”
vasárnap, augusztus 02, 2009
Légy pazarló!
„…nagyon szeretett.” (Lukács 7:47 NLT)
Lukács azt írja: „Egy farizeus arra kérte Jézust, hogy vacsorázzon vele, és Jézus el is ment a farizeus otthonába… Egy bűnös asszony pedig… megtudta, hogy Jézus ott van… és drága kenetet hozott egy gyönyörű alabástrom edényben. Sírva letérdelt Jézus lábához… csókolgatta a lábát, és megkente a kenettel” (Lukács 7:36-38 NLT). Vannak, akiket annyira megbántottak vallásos emberek, hogy soha fontolóra sem vennék, hogy együtt vacsorázzanak egy farizeussal, mások pedig annyira vallásosak, hogy nem tudják, hogyan érhetnének el egy valódi bűnöst. De Jézus nem ilyen. Ő elfogadta a farizeus meghívását, és kiterjesztette kegyelmét a bűnösre – nekünk is ugyanezt kell tennünk. Jézus azt mondta: „Az ő bűnei – és sok van belőlük – megbocsáttattak, ezért mutatott nagy szeretetet irántam. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.”
Három fontos leckét tanulhatunk ebből:
1) Lehet, hogy mások tudják, mit tettél, de Jézus azt is tudja, hogy mivé válhatsz. A farizeus Simon úgy tekintett erre az asszonyra, mint egy gyomra. Jézus meglátta benne a potenciális rózsát, és megöntözte.
2) Ha visszaemlékszel arra, hogy Isten miből szabadított meg, szereteted és adakozásod pazarló lesz. Nézd csak meg ezt a nőt, drága kenettel kente meg Jézus lábát! Ha beleszeretsz Krisztusba, az első, amit megnyit, a szíved lesz, a következő a pénztárcád. Elkezded keresni annak a lehetőségét, hogy az Ő országa javára adakozz.
3) Ne félj kimutatni érzelmeidet! Vannak, akik hagyományos „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!”-típusú emberek. Mások „Kiálts az Úrnak!”-típusúak. Légy az, ami vagy, de szereteted Jézus iránt legyen pazarló!
Lukács azt írja: „Egy farizeus arra kérte Jézust, hogy vacsorázzon vele, és Jézus el is ment a farizeus otthonába… Egy bűnös asszony pedig… megtudta, hogy Jézus ott van… és drága kenetet hozott egy gyönyörű alabástrom edényben. Sírva letérdelt Jézus lábához… csókolgatta a lábát, és megkente a kenettel” (Lukács 7:36-38 NLT). Vannak, akiket annyira megbántottak vallásos emberek, hogy soha fontolóra sem vennék, hogy együtt vacsorázzanak egy farizeussal, mások pedig annyira vallásosak, hogy nem tudják, hogyan érhetnének el egy valódi bűnöst. De Jézus nem ilyen. Ő elfogadta a farizeus meghívását, és kiterjesztette kegyelmét a bűnösre – nekünk is ugyanezt kell tennünk. Jézus azt mondta: „Az ő bűnei – és sok van belőlük – megbocsáttattak, ezért mutatott nagy szeretetet irántam. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.”
Három fontos leckét tanulhatunk ebből:
1) Lehet, hogy mások tudják, mit tettél, de Jézus azt is tudja, hogy mivé válhatsz. A farizeus Simon úgy tekintett erre az asszonyra, mint egy gyomra. Jézus meglátta benne a potenciális rózsát, és megöntözte.
2) Ha visszaemlékszel arra, hogy Isten miből szabadított meg, szereteted és adakozásod pazarló lesz. Nézd csak meg ezt a nőt, drága kenettel kente meg Jézus lábát! Ha beleszeretsz Krisztusba, az első, amit megnyit, a szíved lesz, a következő a pénztárcád. Elkezded keresni annak a lehetőségét, hogy az Ő országa javára adakozz.
3) Ne félj kimutatni érzelmeidet! Vannak, akik hagyományos „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!”-típusú emberek. Mások „Kiálts az Úrnak!”-típusúak. Légy az, ami vagy, de szereteted Jézus iránt legyen pazarló!
szombat, augusztus 01, 2009
Maradj alakzatban!
„Ne mondjunk le az összejövetelekről!” (Zsidókhoz írt levél 10:25 NIV)
Elgondolkodtál már valaha azon, hogy ősszel a vadludak miért V alakban repülnek, és nem csak találomra össze-vissza? A United Airlines-nak [Egyesült Légitársaság] egy régi reklámszlogenje így szólt: „Repülj az Egyesült barátságos egein!” A vadludak tudják, hogy ahhoz, hogy megtehessék hosszú útjukat délre, egyesülve kell repülniük. A tudósok kiszámították, hogy V alakban szállva a csapat 71 %-kal hosszabb utat tud megtenni, mintha az egyes madarak egyedül repülnének. Amikor egy-egy madár suhint egyet a szárnyával, az így kialakuló léghullámok felhajtóerőt biztosítanak az alakzatban őt követő madár számára, ezzel segítve őt, csökkentve a terhelését és kímélve az energiafelhasználását. Egyedül sohasem lennének képesek megtenni az utat, de alakzatban repülve a legfiatalabb, a legidősebb, és még a leggyengébb is képes eljutni a célba. Más szavakkal: együttes erővel elérhetik, amire egyedül sohasem lennének képesek.
Amikor Isten azt mondta: „Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást!” ezzel azt mondta: „Maradjatok alakzatban, gyermekeim! Élvezzétek a felhajtóerőt!” Nem számít, hogy mi a rangod, az elhívásod, az ajándékod vagy milyen érettségi szinten vagy – nem arra lettél tervezve, hogy egyedül repülj! Te Krisztus testének tagja vagy, arra teremtve, hogy feladatodat az összes többi taggal való kölcsönös együttműködés harmóniájában végezd. „Nem mondhatja a szem a kéznek: ’Nincs rád szükségem’, vagy a fej a lábaknak: ’Nincs rátok szükségem’!” (1Korinthus 12:21). Előfordulhat, hogy egy megzavarodott vagy túl magabiztos vadlúd robotpilótára kapcsol, és elsodródik. Csakhogy hamar elnehezülnek a szárnyai a kimerültségtől, és veszít a magasságából. Érezni kezdi a növekvő légellenállás erejét, és visszahúzza legyengült testét az alakzatba, tollas zarándoktársai közé. Jézus azt mondta: „Nézzétek meg az égi madarakat!” (Máté 6:26). Térj hát vissza az alakzatba (és a közösségbe), és maradj is ott!
Elgondolkodtál már valaha azon, hogy ősszel a vadludak miért V alakban repülnek, és nem csak találomra össze-vissza? A United Airlines-nak [Egyesült Légitársaság] egy régi reklámszlogenje így szólt: „Repülj az Egyesült barátságos egein!” A vadludak tudják, hogy ahhoz, hogy megtehessék hosszú útjukat délre, egyesülve kell repülniük. A tudósok kiszámították, hogy V alakban szállva a csapat 71 %-kal hosszabb utat tud megtenni, mintha az egyes madarak egyedül repülnének. Amikor egy-egy madár suhint egyet a szárnyával, az így kialakuló léghullámok felhajtóerőt biztosítanak az alakzatban őt követő madár számára, ezzel segítve őt, csökkentve a terhelését és kímélve az energiafelhasználását. Egyedül sohasem lennének képesek megtenni az utat, de alakzatban repülve a legfiatalabb, a legidősebb, és még a leggyengébb is képes eljutni a célba. Más szavakkal: együttes erővel elérhetik, amire egyedül sohasem lennének képesek.
Amikor Isten azt mondta: „Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást!” ezzel azt mondta: „Maradjatok alakzatban, gyermekeim! Élvezzétek a felhajtóerőt!” Nem számít, hogy mi a rangod, az elhívásod, az ajándékod vagy milyen érettségi szinten vagy – nem arra lettél tervezve, hogy egyedül repülj! Te Krisztus testének tagja vagy, arra teremtve, hogy feladatodat az összes többi taggal való kölcsönös együttműködés harmóniájában végezd. „Nem mondhatja a szem a kéznek: ’Nincs rád szükségem’, vagy a fej a lábaknak: ’Nincs rátok szükségem’!” (1Korinthus 12:21). Előfordulhat, hogy egy megzavarodott vagy túl magabiztos vadlúd robotpilótára kapcsol, és elsodródik. Csakhogy hamar elnehezülnek a szárnyai a kimerültségtől, és veszít a magasságából. Érezni kezdi a növekvő légellenállás erejét, és visszahúzza legyengült testét az alakzatba, tollas zarándoktársai közé. Jézus azt mondta: „Nézzétek meg az égi madarakat!” (Máté 6:26). Térj hát vissza az alakzatba (és a közösségbe), és maradj is ott!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)