Tudtad, hogy az Ószövetségben egy pap nem szolgálhatott Isten házában, ha sömöre volt, ami nem más, mint egy be nem gyógyult seb vagy vérző fekély? (3Mózes 21:20) Miért? Mert ha sömöröd vagy fekélyed van, akkor nem vagy megfelelő színvonalon. Nem kerülhetsz közel másokhoz, mert előfordulhat, hogy neked mennek, beléd ütköznek, és így sérül a védőréteg a seben. Ilyenkor nem vagy a legjobb formádban, mert a fájdalom elszívja az erődet. Félsz beszélni a sebedről, nehogy az emberek elutasítsanak, ezért álarcot viselsz, kettős életet élsz, bizonytalanná és bírálgatóvá válsz. A legrosszabb pedig az, hogy annyira el vagy foglalva azzal, hogy Istenért munkálkodj, és másokról gondoskodj, hogy nem is szánsz időt arra, hogy megállj és önmagaddal törődj. A Biblia az mondja: „…Orvos, gyógyítsd meg magadat!...” Azt jelenti ez, hogy azok az emberek, akiknek problémái vannak, nem dolgozhatnak Istennek? Nem, épp ellenkezőleg! Éppen a megtört emberek azok, akik a javítás mestereivé válnak. De előbb időt kell fordítani a gyógyulásra. Jézus azt mondta, hogy ha vak vezet világtalant, akkor mindketten gödörbe esnek (Máté 15:14). Nehéz győzelemről mesélni másoknak, amikor te magad épp vereségben élsz. Nehéz érzelmi gyógyulást hozni másoknak, amikor te még mindig a múltad megoldatlan ügyeivel küzdesz. Ha még mindig vérző sebeid vannak, nem tudod mások problémáit olyan erős hittel kezelni, mint amilyen hited akkor lenne, ha már túljutottál volna a problémáidon. Baj az, ha sebzett a szíved? Nem, de az baj, ha nem kezeled. Ezért tölts időt Istennel, és engedd, hogy meggyógyítson, hogy aztán sokkal hatékonyabban használhasson mások szolgálatára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése