Túl sokan tartjuk életünk feladatának, hogy megváltoztassuk mások rólunk alkotott véleményét. Eltökélten akarjuk bebizonyitani nekik, hogy értékesek vagyunk. Persze, ne legyél olyan, mint az a fickó, aki azt mondja: "Szeretek magamban beszélni, mert szeretem a jó társaságot." De azoknak az embereknek a véleményére sem alapozhatod az önértékelésedet, akik megaláztak. Amikor Harry Truman Franklin Roosevelt halála miatt hirtelen az Egyesült Államok elnöke lett, Sam Rayburn, a Fehér Ház szóvivője félrevonta őt, és ezt mondta: "Most sok ember lesz majd körülötted, és azt fogják neked mondani, hogy milyen nagyszerű ember vagy, Harry. De te meg én tudjuk, hogy nem vagy az." Truman mégis igazán nagyszerű elnök lett.
Amíg egyetértesz azokkal, akik rosszul bántak veled, és amíg fejet hajtasz a téged érzelmileg megnyomorító történéseknek, addig bezárva maradsz a saját magad által épített börtönbe. Amikor a kritikusaid véleménye a saját véleményed lesz, akkor börtönt építesz a lelked mélyén, melynek egyetlen fogja van: te magad. Felkészültél arra, hogy néhány emberre egész életedben hiába próbálsz kedvező benyomást tenni? És el tudod fogadni, hogy ez Isten nézőpontjából nem számít? Ha sikeres akarsz lenni az életben, együtt kell tudnod dolgozni másokkal anélkül, hogy hagynád, hogy az ő hangulatuk vagy az ő véleményük irányítson téged. Erről beszélt Pál, amikor azt mondta: " Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése