„…Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit…” (Apostolok cselekedetei 13:22)
Dávid életét ezekkel a szavakkal lehetne összefoglalni: „Mindenek felett szeretem Istent, és nincs semmi, amit meg ne tennék, ha kéri tőlem”. Te el tudod ezt mondani? Mindenki meghal egyszer, de nem mindenki él igazán. A Biblia azt mondja: „Ezek voltak Dávid utolsó szavai…” (2Sámuel 23:1). Az ember utolsó szavait általában a legfontosabb szavainak tartják. Hosszú élete alatt Dávid egyik fia megerőszakolta az egyik húgát, egy másik fia megölte az egyik testvérét, a felesége hátat fordított neki, a legjobb barátja elárulta, elvették a királyságát, a mentora megpróbálta megölni, a családja elutasította, és hosszú időt töltött barlangokban bujkálva. És most utoljára készül szólni. Miről fog beszélni? Góliátról? Saulról? Betsabéról? Nem. Hallgasd csak: „Így szól Dávid, Isai fia, így szól a magasra emelt férfi, Jákób Istenének felkentje, Izráel énekeinek kedveltje: Az Úr lelke beszélt általam, az ő szava volt nyelvemen. Izráel Istene mondotta, Izráel kősziklája így szólt hozzám: Az emberek igaz uralkodója, az istenfélő uralkodó olyan, mint a fölkelő nap reggeli fénye, mint a felhőtlen reggel, melynek sugarától eső után fű zöldül a földön. Nem ilyen-e házam az Isten előtt? Hisz örök szövetséget szerzett velem, benne elrendezett és biztosított mindent. Minden javam, minden örömem belőle sarjad” (2Sámuel 23:1-5). Ezek a szavak számunkra lettek feljegyezve, akik nem vagyunk tökéletesek, de a szívünk szüntelen Isten után sóvárog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése