„…Isait és az ő fiait pedig megszentelé…” (1Sámuel 16:5 Károli)
Dávidnak mind a hét testvérét körülmetélték, jelezve ezzel, hogy Isten tulajdonai. Mégsem küzdött meg egyikük sem Góliáttal. Miért? Azért, mert: 1) Mert engedték, hogy a körülöttük lévők félelme lerombolja hitüket. A félelem ragályos, ha elég sokáig hallgatsz rá, megfertőződsz. Nos, nem kell elszigetelődnöd a világtól, de el kell határolódnod a negatív befolyásától. Az, hogy Góliátra hallgattak, legyengítette Dávid testvéreit – szóval te kire hallgatsz? Fogadd el Isten véleményét, és építsd arra az életed! Engedd, hogy Igéje rendezze el minden ügyedet! 2) Nem volt személyes tapasztalatuk Istennel, amire támaszkodhattak volna. Az életben nincsenek jelentéktelen csaták. A kis csaták készítenek fel azokra a nagy csatákra, melyek sorsunkat formálják. Az oroszlán, melyet Dávid fiatal gyerekként megölt, nagy volt, a medve nagyobb, és Góliát még nagyobb. De Dávid nem rémült meg. „Az Úr, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is.” (1Sámuel 17:37) Állj rá az „isteni pillanatokra”! Az, hogy miben fogsz hinni egy krízishelyzetben, azok a tapasztalatok határozzák meg, amiket a múltban átéltél Istennel. 3) Lehet, hogy jó benyomást keltő megjelenésük volt, de a szívük nem kereste Istent. Ezért Isten kizárta őket a mérkőzésből, és azt mondta: „Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember a külső megjelenésre figyel, de az Úr a szívet nézi.” (1Sámuel 16:7 NKJV) Dávid szíve és lelke azáltal formálódott, hogy megfigyelte a teremtett világot, és közösségben volt Teremtőjével. „Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után…” (Zsoltárok 42:2-3) Te el tudod mondani ezt magadról?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése