Istenben bízni, amikor nincs válasz

„A titkok az Úréi…” (5Mózes 29:28)
Az élet veszteségei megsebeznek minket, és töprengésre késztetnek. A rák elvisz egy fiatal anyát vagy apát. Válás dúlja fel boldog otthonod. Anyagi csőd romba dönti a nyugdíjazási terveid. Egy gyermek börtönbe kerül, vagy megölik, vagy öngyilkos lesz. Az ilyen idők kérdéseket vetnek fel, amelyekre nehéz, ha nem lehetetlen választ találni. Újra és újra megvizsgáljuk a körülményeket. Töprengünk a részleteken, olyasmit keresünk, ami nyomra vezethetne, ami talán valami értelmet adna a dolgoknak, hogy így könnyebb legyen elviselnünk. Górcső alá vesszük magunkat, másokat, még Istent is, azon tűnődve, hogy mit tehettünk volna másképp, vagy mit kellett volna másképp tennünk, amivel mindezt megelőzhettük volna. Barátainkhoz, hittestvéreinkhez, lelkészekhez fordulunk, hogy végül csak olyasmit halljunk, ami csupán vallásos közhely, és elégtelen próbálkozás arra, hogy csökkentse fájdalmunkat. Amikor úgy tűnik, hogy nem jön válasz, és a menny hallgat, mit tegyünk? Íme két ige, ami segít ilyen időkben: 1) „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink” (5Mózes 29:28). Amikor arról van szó, hogy megértsünk dolgokat, megvan a magunk területe, és megvan Istené is. A mienket az határozza meg, hogy Isten mennyit akar felfedni. Ezen a ponton ezt kell tenned: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” (Példabeszédek 3:5). „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” (Róma 8:28). Lehet, hogy Isten magyarázatot ad, lehet, hogy nem. De Ő „az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég” (Jelenések 22:13), ami azt jelenti, hogy terve van, és azt véghez is fogja vinni a mi javunkra és az ő dicsőségére. Tehát bízz Benne!