„Most, éppen ma vagyok nyolcvanöt esztendős.” (Józsué 14:10)
Amikor a kanadai sprinter, Donovan Bailey, 9,84 másodperc alatt teljesítette a 100 méteres távot, a világ leggyorsabb embereként éltették. De mindez másképp is végződhetett volna, mert annyi győzelem után Bailey-nek gondot okozott elfogadni az utasításokat és elkötelezni magát a szigorú edzés mellett, amire szükség volt ahhoz, hogy meg tudjon felelni a kihívásnak. Nagyszerű győzelme után azok a szakértők, akik elemezték a versenyről készült videofelvételeket, érdekes felfedezést tettek: Bailey egyáltalán nem veszített a lendületéből. Sőt, még akkor is gyorsított, amikor áthaladt a célvonalon.
Ézsaiás azt mondja: „Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi” (Ézsaiás 40:29). Élj teljes életet egészen addig a napig, amíg Isten haza nem hív! Káléb ezt tette. Hallgasd csak: „Most, éppen ma vagyok nyolcvanöt esztendős. Még ma is olyan erős vagyok, mint amikor Mózes elküldött engem. Amilyen akkor volt az erőm, olyan az erőm most is: harcba vonulok, és visszatérek. Most azért add nekem azt a hegyvidéket, amit megígért az Úr nekem azon a napon… És Józsué megáldotta őt, és örökségül adta Hebrónt Kálébnak… mert teljes szívvel követte az Urat” (Józsué 14:10-14). Alma Barkman, a keresztény szerző írja: „Már eljutottam „az előttünk lévő pálya” (Zsidók 12:1) feléhez. A futás szóba sem jöhet. A kocogás is kockázatos. Még a tempósabb járástól is kifulladok… a játéknak ezen a szintjén már csak élvezni akarom az életet. De az edzőm nem engedi, hogy lazítsak. Idősebbé válni azt jelenti, hogy több időm és eszközöm van ahhoz, hogy használjam az Istentől kapott ajándékaimat. Ahelyett, hogy lassítanék, gyorsítani akarok, amikor átlépem a célvonalat.” Vagy, ahogy a kávéreklámban mondták annakidején: „Jó az utolsó cseppig!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése