„…ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.” (Habakkuk 2:3)
A várandósság korai szakaszában könnyebb elveszíteni a babát. Ugyanez érvényes az Istentől kapott látásodra is: meg kell védened. Az ellenség megpróbálta elpusztítani Mózest és Jézust, mielőtt megérhették volna második születésnapjukat. Miért? Mert félt a jövőjüktől, és fél a tiedtől is! Mi több, amikor egy jövendőbeli édesanya gyermeket vár, bizonyos dolgokat meg kell tennie ahhoz, hogy „világra hozza”, amit Isten megígért. Amikor az orvosod azt mondja: „Tilos a dohányzás, bizonyos italok és ételek fogyasztása, stb.”, akkor ő törődik a jövőddel. „De mások megtehetik mindezeket” – mondod te. Igen, de ők nem hordozzák magukban azt, amit te. Az az elhívás, hogy adj életet egy látásnak, azt jelenti, hogy mersz másmilyen, akár radikális lenni: azt jelenti, hogy megszakítod azokat a kapcsolatokat, amelyek árthatnak neked, távol maradsz bizonyos helyektől, és átrendezed értékrendedet, az Isten szerinti rendeltetésednek, és nem a közvélekedésnek megfelelően. Ha azt gondolod, hogy egy látás megvalósítása könnyű, nézd meg az árcédulát! Akárcsak a gyermekszülés, ez nehéz, magányos, álmatlansággal jár, befolyásolja az étvágyadat, módosítja az időbeosztásodat. Fájdalommal jár, és terhescsíkot hagy maga után. Tehát, még mielőtt a szádra vennéd, vagy eljátszadoznál Istennek az életedre vonatkozó céljával, kérdezd meg magadtól: „Kész vagyok arra, hogy teljesen kihordjam?” A látások nem az éretleneknek, türelmetleneknek vagy bátortalan szívűeknek valók. Meg sem tudsz szabadulni tőlük, amikor nehéz helyzetbe kerülsz.
Eszternél a látás azt eredményezte, hogy kockára tette az életét, és így szólt: „Ha elveszek, hát vesszek el!” (Eszter 4:16). És elveszett? Nem, de késznek kellett lennie rá. Te kész vagy rá?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése