„Ki az, aki köztetek féli az Urat… de … sötétségben jár…?” (Ézsaiás 50:10 AMP)
Isten békességet ígért nekünk, de nem szélcsendes vizeket vagy mentességet az élet problémáitól. A Biblia azt mondja, hogy lehet „félni az Urat, és mégis sötétségben járni és bajokat átélni”. Nézd csak meg a Bibliádat! a) Jób példás életet élt, mégis mindenét elvesztette. Meggyötörten és összezavarodva így kiáltott: „[Isten] eltorlaszolta utamat, nem mehetek tovább, ösvényeimre sötétséget borított” (Jób 19:8). b) Jeremiás, miután a lázadó népnek prédikált, akik megverték és bebörtönözték őt, ezt mondta: „Bárcsak… a szemem könnynek forrásává válnék! Éjjel-nappal siratnám népem megöltjeit” (Jeremiás 8:23). c) Pál olyan sokat szenvedett, hogy „az élete felől is kétségben volt” (2Korinthus 1:8).
A hit olyan, mint a film – a sötétben hívják elő. A sötét napok elérik, hogy úgy támaszkodjunk Istenre, ahogy egyébként nem tennénk. Az igazság az, hogy ha a hitünk soha nem volna próbára téve, akkor semmi sem késztetne arra, hogy keressük Istent, és közelebb kerüljünk hozzá. Edward Mote azt írja: „Amikor úgy tűnik, hogy a sötétség eltakarja az Ő arcát, változatlan kegyelmében nyugszom meg. Amikor körülöttem minden összeomlik, akkor Ő minden reményem és támaszom. Krisztuson, a biztos kősziklán állok, minden más talaj csak süllyedő homok.” Könnyű olyankor dicsőíteni Istent, amikor jó egészségben vagy, és a számláid be vannak fizetve. De amikor a világosság hirtelen sötétségbe fordul, akkor fedezzük fel, miből van a hitünk, és miben bízunk igazán. Ilyenkor fejlődik ki az éjszakai látásunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése