Már nem is tudom hol, és azt sem, hogy mikor, de hogy régen volt az biztos, láttam egy igen megkapó képet: két láb volt rajta mindössze, térdénél szakadt farmer. Új divatirányzatnak gondolhatta volna az ember (ma már ezen sem lepődöm meg), ha nem lett volna ott a képen: PRAY HARD! Azóta bárki arra kér, hogy imádkozzam keményen érte, ez a kép bukkan elő.
Ennél jobb már csak az a kép volt, amivel Laci bevezette a rogériuszi imaéjszaka jelmondatát: Szüntelen imádkozzatok! A kép önmagáért beszél… (mellékelem)
Megvallom, mindig hadilábon álltam azzal, hogy elegendőt imádkozom-e, megfelelő módon teszem-e, mindaddig, amíg meg nem értettem, hogy az Istennel töltött idő több, mint a térdeimen elmondott néhány mondat. Számomra az Istennel való kapcsolat olyan, mint a lélegzetvétel, legalább is erre törekszem. Létfontosságú és természetes. Nem csak akkor lélegzem, amikor tudatosan figyelek rá, és eldöntöm, hogy márpedig most levegőt veszek, hanem akkor is, amikor épp dolgozom, tanulok, beszélgetek, alszom… Ha nem tenném ezt szüntelen, megszűnnék létezni.
Azért nagyon jót tesznek a közös „lélegzetvételek”, felfrissítenek, bátorítanak, erősítenek. Ilyen volt a már fentebb említett imaéjszaka. Kezdéskor kevesebben voltunk, mint amire számítottam, de a végére többen lettünk, mint amire vártam. Az imabuzdítások olyanok voltak, mint az aranyalma ezüst tálcán (Péld.25:11), amelyekre válaszként jöttek az őszinte imák: bűnbánat, hála, dicsőítés, közbenjárás. Jó volt az énekeken keresztül is ráhangolódni Istenre.
Két dolog marad emlékezetes számomra. Az egyik az imaséta. Már azóta szerettem volna részt venni hasonlóban, amióta egy sószórón felmerült az imaséta lehetősége, és végül népszerűtlensége miatt elmaradt. Éjfél előtt a gyülekezetből a rogériuszi városnegyed egyik parkjába sétáltunk el. Mi ketten mentünk, és menet közben imádkoztunk azokért az emberekért, akik azokban a tömbházakban laktak, amelyek mellett elhaladtunk. A parkba érkezve kisebb csoportokat alkotva imádkoztunk azért a városrészért. Eszembe jutottak az ott élő rokonaim, akikért már régóta imádkozom. Voltak, akik a szemben diszkózó fiatalokért imádkoztak, míg mások az imaház sarkánál álldogáló utcalányokért könyörögtek.
Ha egy éjszaka sem hunynánk le a szemünket, akkor is lenne kikért imádkozni.
Legalább ilyen hatást gyakorolt rám Simon testvér szolgálata a közbenjáró imádságról. Nem volt abban olyan, amit ne tudtam volna, csak olyan, amit elfelejtettem tenni. Hála az Úrnak az emlékeztetőért!
Ezeket te is tudod, mégis emlékeztetőként én is továbbadom neked! Talán mérlegre tesz téged is…
A közbenjáró ima szükséges tényezői:
- igazságban való élet
- hit
- töredelem – 126. Zsoltár: „Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak!”
- vajúdás – vajúdsz-e érte, hogy megtérjen, fáj-e neked az állapota?
- érvelés – mert Isten megígérte, igéjében benne van, hogy nem akarja a bűnös ember halálát;
- helyes indíték – amiért imádkozom
- szeretet az iránt, akiért imádkozom
- egység
Magaslatok, amelyek megakadályozzák a megtérést: (2.Kor.10:3-6)
- hitetlenség
- telhetetlenség
- parázna kívánság
- keserűség
- önteltség
- vallásosság
- babonaság, okkult démoni megkötözöttség
Fegyverek, amelyeket Isten a rendelkezésünkre bocsátott:
- Krisztus vére – „Van erő, van, csodás erő van Jézus drága szent vérében…”
- Jézus neve – Luk. 10:17
- Az Ige
- Az öröm dicsőítése – előre dicsőíteni, örülni és ünnepelni azért, amit tenni fog.
- böjt
Körül vagyok véve olyan emberekkel, akiknek az én imakarjaim kellenek, ha kell évekig, évtizedekig… De hadd mondjam el: NEM ADOM FEL!!!
És te?
(Ez az irományom a rogériuszi imaéjszaka kapcsán íródott, és a februári Mustármagban jelent meg... ott az előadás rövid vázlata nem jelent meg... gondoltam ide is kiteszem, hogy azok is olvashassák, akikhez nem jut el a Mustármag... :) ...)
Azért nagyon jót tesznek a közös „lélegzetvételek”, felfrissítenek, bátorítanak, erősítenek. Ilyen volt a már fentebb említett imaéjszaka. Kezdéskor kevesebben voltunk, mint amire számítottam, de a végére többen lettünk, mint amire vártam. Az imabuzdítások olyanok voltak, mint az aranyalma ezüst tálcán (Péld.25:11), amelyekre válaszként jöttek az őszinte imák: bűnbánat, hála, dicsőítés, közbenjárás. Jó volt az énekeken keresztül is ráhangolódni Istenre.
Két dolog marad emlékezetes számomra. Az egyik az imaséta. Már azóta szerettem volna részt venni hasonlóban, amióta egy sószórón felmerült az imaséta lehetősége, és végül népszerűtlensége miatt elmaradt. Éjfél előtt a gyülekezetből a rogériuszi városnegyed egyik parkjába sétáltunk el. Mi ketten mentünk, és menet közben imádkoztunk azokért az emberekért, akik azokban a tömbházakban laktak, amelyek mellett elhaladtunk. A parkba érkezve kisebb csoportokat alkotva imádkoztunk azért a városrészért. Eszembe jutottak az ott élő rokonaim, akikért már régóta imádkozom. Voltak, akik a szemben diszkózó fiatalokért imádkoztak, míg mások az imaház sarkánál álldogáló utcalányokért könyörögtek.
Ha egy éjszaka sem hunynánk le a szemünket, akkor is lenne kikért imádkozni.
Legalább ilyen hatást gyakorolt rám Simon testvér szolgálata a közbenjáró imádságról. Nem volt abban olyan, amit ne tudtam volna, csak olyan, amit elfelejtettem tenni. Hála az Úrnak az emlékeztetőért!
Ezeket te is tudod, mégis emlékeztetőként én is továbbadom neked! Talán mérlegre tesz téged is…
A közbenjáró ima szükséges tényezői:
- igazságban való élet
- hit
- töredelem – 126. Zsoltár: „Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak!”
- vajúdás – vajúdsz-e érte, hogy megtérjen, fáj-e neked az állapota?
- érvelés – mert Isten megígérte, igéjében benne van, hogy nem akarja a bűnös ember halálát;
- helyes indíték – amiért imádkozom
- szeretet az iránt, akiért imádkozom
- egység
Magaslatok, amelyek megakadályozzák a megtérést: (2.Kor.10:3-6)
- hitetlenség
- telhetetlenség
- parázna kívánság
- keserűség
- önteltség
- vallásosság
- babonaság, okkult démoni megkötözöttség
Fegyverek, amelyeket Isten a rendelkezésünkre bocsátott:
- Krisztus vére – „Van erő, van, csodás erő van Jézus drága szent vérében…”
- Jézus neve – Luk. 10:17
- Az Ige
- Az öröm dicsőítése – előre dicsőíteni, örülni és ünnepelni azért, amit tenni fog.
- böjt
Körül vagyok véve olyan emberekkel, akiknek az én imakarjaim kellenek, ha kell évekig, évtizedekig… De hadd mondjam el: NEM ADOM FEL!!!
És te?
(Ez az irományom a rogériuszi imaéjszaka kapcsán íródott, és a februári Mustármagban jelent meg... ott az előadás rövid vázlata nem jelent meg... gondoltam ide is kiteszem, hogy azok is olvashassák, akikhez nem jut el a Mustármag... :) ...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése