Te is közéjük tartozol?

„… ha az én népem…” (2Krónika 7:14 NKJV)
Nem olyan régen még virágzó gazdaságot ünnepeltünk. Hogy változnak az idők! Az égig szökő benzinárak rávesznek, hogy munkatársainkkal együtt autózzunk, vagy a garázsban hagyjuk a benzinfalóinkat, és buszra szálljunk. Azelőtt soha nem hallottunk „hitelválságról”, most némelyikünk otthonának saját tőkéje eltűnik, mint a köd, vagy elárverezik a lakást a végrehajtást követően. Az újságok főcímei arról szólnak, hogy Burmát cunami sújtotta és 100.000 ember meghalt. Földrengés rázta meg Kínát, és ezernyi gyermek veszett oda az iskolák romjai alatt. Árvizek pusztítanak az ország több részén… Úgy tűnik, hogy a biztonságérzetünk elillant, és komfortzónánk alapjaiban rendült meg.
De van egy egyre erősödő közvélekedés. Ha figyelsz, meg fogod hallani: „Itt az ideje, hogy keressük Istent, bűnbánatot tartsunk, megváltoztassuk életvitelünket.” Ez egy régi üzenet egy új nemzedéknek. „…[ha] megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat.” Azt mondod: „A körülöttem élő emberek nem így beszélnek.” Akkor vizsgáld meg, hogy milyen társasághoz tartozol! Jézus azt mondta, hogy ha vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek.
Nem kell többségben lennünk ahhoz, hogy fordítsunk a dolgokon. Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy ötven igaz ember is megmentheti Sodomát. Még egy elkényeztetett gyülekezetben is, amelynek az a szakterülete, hogy „mit fog tenni érted Isten, és hogyan vehet rá, hogy megtegye”, ott van egy maradék, akik tudják, mit jelent az ébredés, és hogy hogyan keressék Istent, amíg az el nem jön. A kérdés az, hogy közéjük tartozol-e?