Néma esőcsepp erősen kapaszkodik
friss hajtás bizonytalan levelén,
lehullni nem akar,
inkább maradna dísze, gyöngye,
reménye, ha kell könnye…
nem akar pocsolyába kerülni…
Néma könnycsepp bent rekedt,
szemem sarkában itt-ott felragyog,
nem akarom, hogy hulljon
inkább nyelem,
s arcomra mosolyt rakok,
hogy ki nem tudja, ne lássa,
ne értse…
mert fájdalmam az enyém…
(2010. május 12.)
3 megjegyzés:
ez annyira kifejező...
Nagyon jo ez a vers...
de az uj blogkülsőd fantasztikus!
Nem tudsz Mátyásről semmit ,nem tudtam elérni őket?
köszönöm Adina, milyen jó h megfogalmazod helyettem is....nagyon tetszik...puszika
Megjegyzés küldése