Még mindig első akarsz lenni?

„Ha valaki első akar lenni…” (Márk 9:35)

Amikor Dan Mazur a Mount Everestre vezette hegymászócsoportját, a feltételek ideálisak voltak a csúcs eléréséhez. Aztán kétórányira a csúcstól belebotlottak Lincoln Hallba, egy hegymászóba, aki egy nappal korábban eszméletét vesztette a csúcsról lefelé tartva. Egyedül volt és hallucinációi voltak, nem volt semmilyen felszerelése, fagyásoktól szenvedett és teljesen ki volt száradva. (Később megtudták, hogy Hall csapatának a vezetője felhívta Hall feleségét, és közölte vele, hogy a férje meghalt!) Habozás nélkül odaadták neki oxigénpalackjaikat, ételüket és vizüket, és mire a segítség megérkezett, a csúcs meghódítása már nem jöhetett szóba. Feláldozták évek tervezését, több heti mászást és egy élet álmát, hogy megmentsenek egy másik hegymászót. Nem meglepő, hogy ma Mazur iskolák és kórházak építését segíti Nepál olyan részein, ahol nincsenek utak, nincs elektromos áram, nincs telefonhálózat és nincs vezetékes víz. Ő egy ilyen ember. Te feladnád életed álmát azért, hogy megments egy másik embert? Az átlagemberek ezt teszik nap mint nap: szülők, akik két állást vállalnak azért, hogy etetni és ruházni tudják gyermekeiket; szülők, akik nem fogadják el az áthelyezést, hogy családjukat ne kelljen kiszakítani a megszokott környezetből; olyan hozzátartozók, akik a nap 24 órájában gondozzák szerettüket, akik minden tekintetben tőlük függnek. Jézus azt mondta: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája”. Isten országában a dolgok másképp működnek. A legkisebbet tartják a legnagyobbnak (Lukács 9:48). A főhelyet annak tartják fenn, akin mások keresztülnéznek (Lukács 14:8-10). Mi másokat magunknál többre becsülünk (Róma 12:10 és Filippi 2:3). Odaadjuk a kabátunkat, és elmegyünk a második mérföldre is (Máté 5:40-41). Keresztelő János ezt mondta Jézusról: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (János 3:30). Még mindig első akarsz lenni?