Amikor folyton többféle feladattal vagy egyszerre elfoglalva, fontos dolgok kieshetnek. Megkérdeztek egy ügyvédet, akinek sikerült egy hihetetlen megegyezést kieszközölnie ügyfele javára, hogyan csinálta. Így válaszolt: „Én voltam az egyetlen ember aznap a megbeszélésen, aki nem azzal töltötte az egész időt, hogy sms-eket küldözgetett!” Egy nagyra becsült kutató szerint agyunkat arra edzettük, hogy „folyton ide-oda cikázzon az üzenetek és információk univerzumában, apró izgalmakat keresve. Mivel mindet éppen csak érintjük, sosem ásunk elég mélyre, mielőtt továbblépünk a következő figyelemelterelés felé… és ez olyan mértékben megemeli stressz-szintünket, amit épp csak kezdünk megérteni.” Egy másik szakértő mondja: „Több információt kapunk 72 óra alatt, mint amennyit szüleink egy hónap alatt kaptak, és a legtöbb ember nem képes mindezt feldolgozni. Befogadják az új dolgokat, de nem szabadulnak meg a régi információktól, melyekkel régebben akartak foglalkozni.” Mikor élvezhettél legutóbb zavartalanul egy kis nyugodt, pihentető időszakot? Vissza tudsz egyáltalán emlékezni ilyenre? Annyira eredmény-orientáltak vagyunk, hogy ha nem csinálunk valami számszerűen mérhetőt, azt hisszük, hogy elvesztegettük az időnket. Az igazság az, hogy szükségünk van a kérlelhetetlen információrohamtól távol töltött időre, hogy újrarendeződjünk, gondolkodjunk és feltöltődjünk. Jézusnak megvolt az időbeosztása, amihez tartania kellett magát, szolgált az emberek felé, voltak tanítványai, akik Tőle függtek, és minderre kevés ideje volt. Mégis „visszavonult a pusztába, és imádkozott” (Lukács 5:16). Nos, mivel „a szolga nem nagyobb az uránál”, ne gondold, hogy te felette állsz mindennek! Talán bölcsebb vagy, mint Ő? Vagy mélyebb lelki életet élsz? Jézus azt mondta: „Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé” (Márk 6:31), mert ha nem vonulsz félre, összeomlasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése