Egy másik cédrusfajtát, melyet Salamon felhasznált a templomépítéshez, úgy neveztek: tűzcédrus. Azt mondják, a pásztorok szívesen használták tűzrakáshoz éjjel, mert úgy át volt itatódva gyantával, hogy könnyen meggyulladt és sokáig égett. Micsoda kép! Isten összegyűjtött tizenkét tűzcédrust a felső szobába, és „hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel” (Apostolok Cselekedetei 2:2-4). Azon a napon 3000 embert nyertek meg Krisztusnak! Az egyház tűzben született, és a tűz tartotta életben – és nem szabad hagynunk, hogy ez a tűz kialudjon! Már az ószövetségi időkben is azt parancsolta Isten az ő népének, hogy vegyenek az oltáron égő tűzből, és vigyék magukkal, akárhová mennek. Érted a lényeget? Manapság sok „ébredés” és „megújulás” nem tűnik többnek, mint hullámoknak, melyek jönnek és mennek. Akkor vagyunk a legsebezhetőbbek, amikor lelkileg éhesek vagyunk, mert ilyenkor két szellemi világ küszöbén állunk. Ahhoz, hogy fel tudjuk ismerni az igazi ébredést, fel kell tennünk magunknak négy kérdést: 1) Biblikus ez? (ld. Ézsaiás 8:20). 2) Felmagasztalja Krisztus személyét? (ld. János 3:30). 3) Megmutatja Isten szeretetét? (ld. ApCsel 2:44-47). 4) Megnyer lelkeket, és tanítvánnyá teszi őket? „Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek” (János 15:8).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése