hétfő, augusztus 09, 2010

Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.

A minap, amikor épp Váradon voltam összefutottam az egyik ovisommal, az anyukájával és a testvérével az utcán. Hát, mondanom sem kell, hogy fülig szaladt a szája, és olyan drága volt. Odabújt hozzám...
Jól elvagyok magamnak igy a vakációba, de ahogy Loreen hozzámbújt rádöbbentem, hogy hiányoznak a gyerekek... az ölelésük, hogy az ölembe másszanak... so... azt hiszem szeretethiányom van.
Búcsúzás előtt lehajoltam, és magamhoz öleltem... jól esett... majdnem elsírtam magam...

Ez egy kicsit személyesebb, mint szokott... Kriszta kedvéért, mert a Hargitán megjegyezte, hogy kevés személyes dolgot írok ki... Válaszom ez volt rá, hogy akit érdekel megkérdezi, de alíg kérdezik meg... Tanulság, ha kiirnám, akkor sem érdekelné az embereket jobban... végül is, elvagyok így is...

4 megjegyzés:

Borzási A. Kriszta írta...

engem érdekel, kedves Adina! de ha nem is irod ki, majd én rákérdezek... csak tudod, innen más olvasni, azért is mondtam!
szeretlek

Eunika írta...

ez nagyon szep, Adina:)

Anna Isten oltalmában írta...

Csak irjál,irjál személyeset is.Érdekel minket is.Jó olvasni rólad,tőled.Szeretünk téged....

Adina írta...

Köszönöm, jól esnek ezek a visszajelzések! Szükségem is van rá!