„Magamra maradtam, mert kezed rám nehezedett.” (Jeremiás 15:17)
Egyedül lenni nem mindig rossz. Sőt, vannak idők, amikor feltétlenül szükséges ahhoz, hogy meghalljuk Istent. A Biblia rámutat, hogy Jézus: a) „gyakran visszavonult elhagyatott helyekre, és imádkozott” (Lukács 5:16 NIV); b) „elhajózott egy lakatlan helyre egyedül” (Máté 14:13 NIV); c) „felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.” (Máté 14:23); „Amikor egyedül maradt… a tizenkettővel… megkérdezték őt a példázatokról” (Márk 4:10). Az Ószövetségben „Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig” (1Mózes 32:25). A legnagyobb lelki győzelmeid azokból a csatákból származnak, melyeknek a megharcolására Isten akkor hív téged, amikor egyedül vagy. Legtöbbször olyankor körvonalazza és tisztázza életedre vonatkozó terveit, amikor senki más nincs a közelben. Ez azért van, mert azt akarja, hogy nagyobb hatással legyen rád Ő, mint a többiek!
Amikor Isten egy különleges feladatra készít fel téged, elvárja, hogy mások társaságát mellőzve tölts el időt. Mózes második könyvében ezt mondta Isten: „Csak Mózes közeledjék… a nép se jöjjön fel vele!” (2Mózes 24:2) Amikor Illés egyedül töltötte az éjszakát egy barlangban, Isten azt mondta neki: „Jöjj ki, és állj a hegyre… mert az Úr el fog vonulni előtted” (1Királyok 19:11 NIV). Dániel „magára maradva látta a nagy látomást” (Dániel 10:8), Jeremiás pedig ezt írta: „Magamra maradtam, mert kezed rám nehezedett.” Tanuld meg felismerni a különbséget a magányosság és az egyedüllét között. Amikor Isten félreállít, tekintsd ezt megtiszteltetésnek, gyűjts be mindent, amit csak tudsz, és lépj a következő szintre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése