„Oltalmazom azokat, akik bíznak az én nevemben.” (Zsoltárok 91:14 NLT)
Egy hideg márciusi délutánon Walter Klempel lelkész, mielőtt hazament volna vacsorázni, begyújtotta a templomi kazánt, hogy befűtsön a kóruspróbára. Amikor eljött az ideje, hogy visszamenjen a templomba a családjával, késlekedtek, mert a lányának át kellett öltöznie. Ugyanebben az időben Ladona Vadergrift diáklány egy geometriai feladattal küszködött, és otthon maradt, hogy befejezze. Royena és Sadie Estes autója nem akart elindulni. Herbert Kipf elidőzött egy levélnél, amelynek a megírását sokáig halogatta. Joyce Black egyszerűen „lustának érezte magát” és az utolsó pillanatig otthon maradt. Marilyn Paul, a zongorista, elaludt vacsora után, és édesanyja, a karmester, alig tudta felébreszteni. Lucille Jones és Dorothy Wood barátnők elkéstek egy rádióműsor miatt. Minden egyes kórustag elkésett; olyasmi történt, ami sem azelőtt, sem azóta soha nem esett meg. Vajon ez csupán a vak véletlen volt? Nem! Aznap este 7:30-kor a West Side Church összedőlt egy robbanás következtében, amit a kazán gázszivárgása okozott… éppen az üres kóruskarzat alatt!
Isten vigyáz rád akkor is, amikor te nem is tudod, hogy veszélyben vagy! Gyermekeként a „Mindenható árnyékában élsz, Isten oltalmában… Ő kiment minden csapdából… szárnyaival véd… ígéretei a páncélod… angyalainak megparancsolja, hogy őrizzenek téged, bárhová mégy” (Zsoltárok 91:1-11 TLB). A Biblia azt mondja: „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket” (Zsoltárok 34:8); „az Úrban való bizalom biztonságot jelent” (Példabeszédek 29:25 TLB). Nevezheted véletlen egybeesésnek, vakszerencsének, végzetnek – vagy nevezheted annak, ami valójában: isteni gondviselés!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése