Rajzolatunk ma az oviban. Az egyik kislány nagyon lemaradt, a többiek már mind készen voltak. Gondoltam, segítek neki egy kicist, hogy hamarabb menjen, és sikerélménye is legyen, hogy az övé is elkészüljön. Mondom a kislánynak:
- Te színezd a fát, én meg színezem a felhőt!
Színezzük. Szép halványkéket választottam a felhőnek. Ekkor odajött Kinga, hogy megnézze, hogy mit csinálok. Csípőre tette a kezét, majd megkérdezte tőlem nyomatékosan:
- Óvónéni, MIÓTA kék a felhő? Hát nem tudod, hogy a felhő az MINDIG fehér! Az ég az kék!
Erre én: - Igazad van!
Kinga: - Na, UGYE?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése