„Már akkor is ismertelek, amikor…”

„Nemde az ács ez?” (Márk 6:3)

Légy óvatos azoknak a társaságában, akik szeretik azt mondani: „már akkor is ismertelek, amikor...”, azzal a szándékkal, hogy megbélyegezzenek vagy korlátok közé szorítsanak. Amikor Dávid ajánlkozott, hogy megküzd Góliáttal, hite bosszantotta bátyját, Eliábot, aki tiszt volt Saul király seregében. Eliáb talán azt gondolta: „Ha az öcsém győz, mindenki azt fogja kérdezni: ’Hogyhogy nem te mentél és küzdöttél meg vele?’” Értsd meg ezt: az a döntésed, hogy elindulsz, és követed Istent, másokat kényszerhelyzetbe fog hozni, és legelőször azokon fogod érezni ezt, akik közel állnak hozzád, főleg ha az elhívásod elkülönít téged, és magasabb szintre juttat. A Biblia feljegyzi, hogy: „haragra gerjedt Eliáb, és ezt mondta: Minek jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot a pusztában? Tudom, hogy vakmerő vagy, és rosszban töröd a fejed” (1Sámuel 17:28). Mielőtt Dávid legyőzhette volna Góliátot, le kellett győznie a körülötte lévők gondolatait és véleményét, és neked is ezt kell tenned!

Nézz Jézus életére! Amikor visszatért szülővárosába, azt mondták: „Honnan veszi ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott? És még csodákat is tesz! Nemde az ács ez? Nem Mária fia…? És megbotránkoztak benne. Jézus ezt mondta nekik: ’Csak a szülővárosában, a rokonai között és a saját házában nem tisztelik a prófétát.’ Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget - kezét rájuk téve - meggyógyított. És csodálkozott hitetlenségükön.” (Márk 6:2-6 NIV) Konklúzió: légy óvatos azokkal, akik „már akkor ismertek, amikor…”.