„Amikor… magamon kívül voltam, te megnyugtattál.” (Zsoltárok 94:19)
Ahhoz, hogy egy hegedű megszólaljon, a húrokat meg kell feszíteni, de ha túlfeszíted őket, akkor elpattannak. Ugyanez igaz rád is. A megfelelő mértékű feszültség felviszi az adrenalinszintet, és segít, hogy megtedd, amit meg kell tenned; e felett viszont összeroppansz. Valaki tréfásan így fogalmazott: „Onnan tudod, hogy túl vagy terhelve, ha nincs időd összeütni egy vacsorát félkész mirelitből, a macskád nyugtatót szed, és a családi összejöveteleket csak a törvény kényszerével lehet összehozni!” Komolyra fordítva a szót: mielőtt elérsz erre a pontra, tégy meg két dolgot!
1) Kérj segítséget! A Katrina hurrikán idején nyolc delfin kisodródott az akváriumából a nyílt tengerre, de mivel összetartottak, megmenekültek. Ha valamelyikük egyedül próbált volna boldogulni, minden bizonnyal elpusztul. Ha túl sokat vagy egyedül, elveszíted a távlatokat. Ha az ellenség el tud szigetelni, akkor tud hatni rád. Isten szándéka az, hogy családjának a tagjai kapcsolatban maradjanak egymással, vagy ahogy Pál mondja: „kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok” (1Korinthus 12:25).
2) Vedd komolyan Istent! Nyomás alatt elboríthatnak a negatív érzések hullámai, és ha nem őntőd ki a lelkedet Isten előtt, akkor nem a megfelelő emberek előtt fogsz kifakadni. A zsoltáros így ír erről: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:23). „Öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi menedékünk!” (Zsoltárok 62:8 Károli). Nem pusztán véletlen egybeesés, hogy sok zsoltár azzal kezdődik, hogy a zsoltáríró Istenhez kiált segítségért, és azzal végződik, hogy ujjong, mert megszabadult a benne felgyülemlett csalódottságtól.
1 megjegyzés:
jo volt olvasni...koszonom!
Megjegyzés küldése