„mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást… hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.” (1Péter 2:23)
Egy kisfiú, aki csúnyán viselkedett az édesanyjával, megpróbált elsomfordálni az emeletre. „Hová mész, fiatalember?” – kérdezte az anyja. „A szobámba, hogy Istennel beszélgessek.” – felelte a gyerek. „Nem akarsz előtte nekem mondani valamit?” – „Nem” – mondta a fiú. „Te csak mérges lennél rám. Isten megbocsát, és elfelejti az egészet.” Még hosszú idővel azután is, hogy azt hiszed, megbocsátottál valakinek, előfordulhat, hogy neheztelést táplálsz magadban. Íme néhány árulkodó jel, ami arra utal, hogy még van tennivalód: dühös leszel, ha arra gondolsz, ami történt; hűvösen bánsz a vétkessel; újra és újra felidézed az esetet gondolataidban és beszélgetésekben; minden alkalmat megragadsz, hogy emlékeztesd az illetőt arra, mit tett. Ha nem vagyunk hajlandóak megbocsátani és elfelejteni, az csupán a megbocsátani nem akaró lelkületünk igazolását szolgálja.
A Biblia azt mondja, hogy Isten két dolgot nem enged át másnak: 1) a dicsőségét (Ézsaiás 42:8); 2) a visszavágás jogát. Azt mondja: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” (Róma 12:19). Ne csorbítsd a tekintélyét azzal, hogy megpróbálsz megfizetni valakinek; vedd le a kezed az egészről, és hagyd, hogy Ő végezze az elszámolást! Amikor „az emberek bántalmazták Krisztust, ő nem viszonozta a sérelmet… Hagyta, hogy Isten, aki igazságosan ítél, viselje gondját” (1Péter 2:23 NCV). A neheztelés összeláncol téged a sérelmet elkövetővel, és így tússzá válsz! Ha folyton azzal foglalkozol, hogy mit tettek veled a szüleid, vagy hogy egy munkatársad hogy tulajdoníthatja magának a te munkád érdemét, vagy azzal, hogy valaki valamit mondott rólad, ez a te életedet fogja tönkretenni, nem az övékét. Te nyugtalanságban élsz, és ők még csak nem is tudják, hogy ki vagy akadva! Miért adnál ilyen hatalmat valakinek az életed felett? Igazán az fontos, ami benned történik, nem az, ami veled. Tehát bocsáss meg, felejtsd el és lépj tovább!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése