„Majd megérted, mi az igazság és a törvény, a becsületesség és az igazán jó út.” (Példabeszédek 2:9)
Nem könnyű szilárd munkaerkölcsöt fenntartani, ha úgy érzed, hogy túlhajtanak, alulfizetnek és alulértékelnek. De ez az a pont, ahol a jellemed megpróbáltatik és fejlődik. A munkamorál azt jelenti, hogy: a) megteszed azt, amihez nincs kedved, hogy elérd azt az eredményt, amit szeretnél; b) másoknál nagyobb árat vagy hajlandó megfizetni valamiért, ami megéri; c) kiállsz az elveid mellett, amikor valaki megpróbál térdre kényszeríteni.
A Nobel-díjas szerző, Alexander Szolzsenyicin, első novellájában Iván Gyeniszovics Suhovról, egy szibériai munkatáborban dolgozó politikai fogolyról írt. Suhovot arra kényszerítették, hogy egy falat építsen mínusz 20 fokos hidegben. Ahogy egyre sötétebb és hidegebb lett, a munkavezető kiadta a parancsot, hogy siessenek a munkával, és a maradék habarcsot öntsék ki a falon túlra, ahelyett, hogy felhasználnák, és így végezhetnek aznapra. De Suhovot nem olyan fából faragták, írja Szolzsenyicin, elmondva, hogy a férfi ellenszegült a parancsnak, eltökélve, hogy jól végzi el a munkát. „…nyolc év rabság se tudta kiverni belőle: minden holmit és minden munkát sajnál, nem szereti, ha kárba vész.” A munkavezető rákiált, aztán elsiet. De „Suhov nem állja meg, azzal sem törődne most, ha az őrség ráuszítaná a kutyákat, gyorsan hátraszalad, megszemléli a falat. Jól van. Aztán odaszalad, áthajol a falon, jobbra néz, balra néz. Eh, a szeme, akár a szintező. A fal zsinóregyenes!” Csak ekkor fejezi be Suhov a munkát.
Szóval, Suhov mércéjével mérve, milyen a munkamorálod?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése