Sakk-matt

Érdekes a cím, ugye? Nem is tudok sakkozni. Mégis nagy hatással volt rám valami. Biztosan ismeritek Pintér Béla: Megáll a levegő című énekét! Nagyon tetszik.

Akkor kezdem a történetet az elejéről. Egyszer volt, egy kicsivel több, mint egy éve, Svájcban, pontosabban Genfben, annak is a közepében, egy parkban, volt néhány sakktábla. Földre festett sakktábla, jó nagy bábukkal. Mivel olyan vagyok, ha valamit látok, tudok hozzá éneket társítani azonnal, most sem történt ez másképp. Esti városnézés közben, bóklásztunk a sötétben, és rábukkantunk a sakk-parkra. Eszembe jutott az ének. Mindenki fényképezkedett a nem mindennapi méretű saktáblán. Mindenki leginkább a király vagy a királynő szerepében akarta magát megörökíteni. Akkor jött az ötlet... amúgy sem szeretem követni a tömeget...egyedi...egyéni...na, ezt szeretem... Pintér Béla énekéhez egy egyedi, egyéni koreográfiát kreálok. Pakolgattam a bábukat erre-arra, szabállyal (amit persze nem is tudok) nem foglalkoztam... és EZ lett belőle...

A fehér bábuk szanaszét hevertek.
Visszanézve csúnya játszma volt.
Az erős futót körbefogták,
a megbízható bástya nincs sehol.

A gyalogok nem bírták a terhet,
a lovak ereje elfogyott már.
Most úgy tűnhet minden el van veszve,
de lépésre készül a Kriály.

Megáll a levegő, ahogyan felkel.
Mindenki döbbent csendben figyeli,
minden mozdulatát.
Szökik a sötétség, amikor jelt ad,
s a Fehér Sereg a harcra készen áll.

A fehér bábuk újra ünnepelnek,
megnyerték a végső, nagy csatát.
Az erős futó újra ott áll a megbízható bástya
oldalán.

A gyalogok felvették a terhet,
a lovak újra húzzák az igát.
Minden arcon örömkönnyek,
mert győzött a Fehér Király!

Győzött a Fehér Király...s persze én, hisz Ő az én Királyom is...