Ne csak a szemnek, hanem a szívnek is...

Tanítványság
_______________________________

Bevezetés

Kolosé 1: 28 (megtanulni) „Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban.„

- Őt hirdetjük: nem csak szavakkal, hirdetjük őt, de nem csak az igehirdetésben, hanem a példában, a bemutatás által, Krisztust hirdetjük az életmódunkkal. A mi tanítványozási módunk el kell, érje ezt a dimenziót. Ez a cél! 
- Intünk és tanítunk mindenkit. Nem korlátozódik csak az ismeretségi körünkre. A nagy missziós parancs… Menjetek el minden néphez…
- Tökéletesen állítsuk Krisztus elé. Nem azt jelenti, hogy tökéletes, semmi hiba nincs benne, hanem, hogy érjék el Krisztusban az ő teljességüket.
- Azzal, amit Krisztus a kereszten végzett el, azáltal tökéletesített bennünket, megszentelt.
- Nem leszek Krisztus, de vágyom, hogy azokat a dolgokat tegyem, amiket Ő tett. Az életmódom legyen olyan, mint Krisztusé.
- A tanítványképzés egy különleges befolyásolás
- Valaki engem is befolyásol: az ige, emberek csoportja, vagy lehet egy személy… megengedtük, hogy ráhatással legye az életünkre. Ez egy hatalmas befolyásolás. Mi is lehetünk valakire, valakikre ilyen befolyással. Lehet, hogy egy krízis hatását éreztük, ami befolyásolt bennünket.
- Milyen hatással volt Jézus élete a 12 tanítványra, ez kihatással van ránk is. Maradandó, mint maga Isten igéje. Megmarad olyan példának, amit nekünk is követnünk és alkalmaznunk kell.

1. 1. János 3: 18 és 23
2. 1. János 5: 13-21



Tanítványság
- a tanítványság a személyek közötti szolgálat, szoros kapcsolatban van.
- Válasz Krisztus egyházának létére a földön
- Példája annak, ahogy Krisztus szolgált a 12 tanítvány felé
- Kialakítani személyek közötti kapcsolatot, ez a tanfolyam célja.
- Kapcsolódjon a gyülekezet missziójához
- A tanítványság megváltoztatja életünk minden részét
- Ne csak gondolkozzunk, azon, amit Ő tett, hanem ezt a gondolkozást és a Krisztusi modellt beintegráljuk életünk minden formájába
- Hatással lesz arra, ahogy élünk, érzünk, gondolkozunk, és ahogy cselekszünk
- Tanítványok vagyunk, de úgy, mint egy teljes személy
- Belső alkalmasság és külső alkalmasság
- A külső alkalmasság – olvasom a Bibliát, mert a pásztor azt mondta… belső- azért olvasom, mert erre szükségem van, és erre vágyom. Motivációmat vizsgáljam meg. Miért teszem azt, amit teszek, mert mások mondják, figyelik, vagy, mert ez a helyes és ezt kell tennem. A cél, hogy megragadjam, hogy mind több legyek, így másokat is segíteni tudok.

Célzatosság ( intentionality) – szándékosság

- amikor kapcsolatban vagyok, akkor célzatosan befolyásolok másokat. Akár megtéretlennel, akár új hívővel, akár érett hívővel állok szemben. 
- A tanítványság erőkifejtést, időt igényel tőlünk. Nagyon célzatos erőkifejtés. Különösen, ha ez a szolgálatunk.
- A már eddig szerzett tapasztalatokat integráljuk egy stratégiába, hogy mi is növekedjünk és szolgálhassunk mások felé.
 A tanítványozási munkánk ereje attól fog függni, hogy mi kik vagyunk!

Márk 1: 16-17 „16Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást, a Simon testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok voltak 17és így szólt hozzájuk Jézus: "Jöjjetek utánam (jöjj, kövess engem!), és emberhalászokká teszlek benneteket."

- munkánk nagy része abból áll, hogy a Krisztus által feltett felhívást továbbítsuk az embereknek
- ez kell legye az elsődleges célunk
- ’gyere utánam egy kicsit, próbáld ki…’ 
 Disciple – tanítvány – 269-szor van a Bibliában
 Christian – keresztyén- 2-3-szor
 Belever- hívő- 2-3-szor
- az a helyes kérdés, hogy: ’Tanítvány vagy?’

A tanítványság feltételei és ára
1. Több szeretet Krisztus iránt- Krisztust mindenkinél jobban szeretni (Luk.14:26)
2. Kereszthordozás (Luk. 14: 27)
3. Alárendelni magunkat Krisztusnak – Engedelmesség (Luk.14: 23)

A bizonyítéka annak, hogy tanítványok vagyunk
1. Ragaszkodás Krisztus tanításához (Jn. 8: 31-32)
2. Szeressük egymást (Jn.13: 24-35)
3. Gyümölcstermés (Jn. 15: 7-8)
A tanítványság terve már a kezdetekkor benne volt Isten tervében. A tanítványozást Jézus Krisztus tökéletesen mutatta be.


1. A modern tanítványozás története


/1500-as évektől Napjainkig

■ 1500-as évektől - Reformáció (ami változást hozott)
- biblia fordítás
- egyetemes papság
■ 1700-as évek – Evangéliumi ébredés (a nagy ébredés)
- aktív résztvevők a szolgálatban
- irányzatok kialakulása: ● pietista: moralitás, szentség, megtapasztalás
  ● metodisták: magaviselet, lelki gyakorlatok, igazságos cselekedetek, 
  ● puritánok: tisztaság, egyszerűség, (a bűn kérdésének a kezelése, hogyan tisztulsz meg, hogyan távolítod el a bűnt az életedből? )
■ 1871-ban egy könyv jelent meg – A. B. Bruce: A 12 kiképzése
- felhívta a figyelmet a módszerre – Krisztus módszere
■ 1910- 1936 Douson - NAVIGÁTOROK
- a gyülekezetek veszélyeztetve érezték magukat ezektől a csoportoktól és versenyeztek velük
- Krisztus az egyházat alakította, gyülekezetet, nem a navigátorok csoportját
■ 1970 – Nyugat 
- Elfogadták és integrálták a gyülekezetbe az alapelveket (lásd fentebbiek)

Képek

Haus Edelweiss képekben

Megváltva!

„Az Úr… megváltja életedet a pusztulástól.” (Zsoltárok 103:4 NKJV)

Egy téli délutánon Harry de Leyer egy nagy szürke lóval tért haza az árverésről, melyet gyermeke rögtön el is nevezett Snowman-nek [Hóember]. Nagyon jó hátasló volt, de amikor az egyik szomszéd a kétszeresét ajánlotta Harry-nek, mint amit ő fizetett érte, Harry beleegyezett. Rögtön meg is bánta a döntését; és úgy tűnt, hogy Snowman is. Ekkor bukkant elő rejtett tálentuma – és vele együtt maga a ló is! A szomszéd kerítései magasak voltak, de Snowman újra és újra átugrott rajtuk, hogy a gazdájával és azzal a családdal legyen, akiket szeretett. Egy napon Harry az összetartozást állandósította, visszavásárolva a lovat, és a többi már történelem. Snowman folyamatosan megnyerte a versenyeket és bemutatókat, amíg végül eljutott a végső álomig, a Madison Square Garden-be a Nemzeti Bajnokságra, ahol elnyerte az „Év Lova” címet – két évben is egymás után. De nem lóversenyen; Snowman díjugró ló volt. Viszont soha senki nem jött volna rá, ha nem lett volna a kerítés, amely elválasztotta ezt a hálás állatot szeretett gazdájától. És a lónak minden oka megvolt rá, hogy hálás legyen, mert Harry késve érkezett azon a napon az árverésre, és a legjobb lovakat már mind eladták. A nagy szürke herélt, akiből a legyőzhetetlen Snowman lett, megmenekült az egyetlen másik licitálótól… aki egy ragasztógyárba szánta. A zsoltáríró azt mondta: „Az Úr… megváltja életedet a pusztulástól.” Amikor mások leírnak, Ő látja, hogy mivé válhatsz. Andrew Bonar azt mondta: „Isten hatalmas ereje által… minden nap megmenekülünk olyan veszélyektől, melyeknek nem is vagyunk tudatában… Ha… látnánk a csapdákat, amelyeket a sátán állít nekünk… mennyire imádnánk az Urat, aki képessé tesz arra, hogy mindegyiktől megmeneküljünk!” Szánj rá egy percet ma, és adj hálát Annak, aki megmentette életedet a pusztulástól!

Megérkeztem...

Pár perce érkeztünk meg. Bekapcsoltam a gépet, hogy lássam van-e internet kapcsolat, és lám...VAN...
Annyira szép itt minden. Azt hiszem, hogy tetszeni fog. A levegő friss, és éles is egy kicsit, de úgy gondolom, hogy jót tesz majd nekem. Otthon épp most zajlik a baba-mama kör...imádkoztam és imádkozom értetek, kedves szolgatársaim. Enikő és Ibolya, majd várom a beszámolót róla.
Nos, most derült ki, hogy egyedül leszek egy szobában. Részben jó is, meg nem is...de biztos ez is hasznomra lesz.

Akkor következzen néhány kép, amit épp most készítek a házikónk teraszáról.

Az udvar a teraszról

Az udvar

Konyhácskánk, a női házban...

Szobám

Le kell róla mondanod!

„Adjatok, és adatik nektek!” (Lukács 6:38)

Van egy legenda egy emberről, aki eltévedt a sivatagban, és majd szomjan halt. Rábukkant egy kunyhóra, és látott egy rozsdás öreg kutat. Odabotorkált hozzá, megragadta a kart, és elkezdte le-fel pumpálni. De semmi sem jött. Aztán észrevett egy vizespalackot a közelben, ezekkel a szavakkal: „Barátom, először fel kell töltened a szivattyút a palackban lévő vízzel. Ui.: Ne felejtsd el újra megtölteni a palackot, mielőtt elmész.” Ahogy kipattintotta a dugót, hirtelen egy döntéssel kellett szembenéznie. Ha meginná a vizet, életben maradhatna. De ha beleöntené ebbe a rozsdás öreg kútba, akkor talán még több vizet nyerhet a kút mélyéről a későbbi szükségleteire. Átgondolta a lehetőségeit. Mit kellene tennie: beleönteni a szivattyúba, hogy esélye legyen friss, hideg vízre, vagy megigya, ami a korsóban van, figyelmen kívül hagyva az üzenetet? Vonakodva bár, de beleöntötte az összes vizet a szivattyúba. Aztán megragadta a kart, és pumpálni kezdett… nyikorgás, nyikorgás, nyikorgás. Semmi sem jött! Nyikorgás, nyikorgás, nyikorgás. Egy kevéske elkezdett csöpögni, majd vékonyan csordogálni, és végül ömleni! Nagy megkönnyebbülésére friss, hideg víz folyt a rozsdás öreg kútból. Mohón megtöltötte a palackot, és ivott belőle. Aztán még egyszer megtöltötte, és újból kiitta üdítő tartalmát. Aztán megtöltötte a korsót a következő utazó számára. Csordultig töltötte, visszatette a dugót, és ráírta még ezt a rövid megjegyzést: „Higgy nekem, ez tényleg működik.” Barátom, ne hagyd figyelmen kívül az üzenetet, amit Jézus hátrahagyott: „Adjatok, és adatik nektek!”

Holnap reggel...

...indulok! És mondhatom azt, hogy nem nyugodt szívvel, mert közbejött valami, ami elvette a kedvemet. Kérlek, hogy imádkozzatok értem...majd írok...

Olvasd a Bibliád! (3)

„Napról napra kutatták az Írásokat.” (Apostolok cselekedetei 17:11)

Élned kell a Szentírással, amíg meg nem gyökerezik benned, és növekedni nem kezd. A pillangók nagyobb területet járnak be, de a méhek több mézet gyűjtenek. Néha meg kell állnod egy bizonyos szentírási szakasznál, amíg kinyered belőle a mézet. Isten talán hetekig vagy hónapokig dolgozik életed egy bizonyos területén. Időbe telik egy megrögzött jellemvonást megváltoztatni. Új szokások és gondolkodásmód nem egy nap alatt formálódnak ki. Tudatában kell lennünk ennek, és engednünk kell, hogy Isten megszilárdítson egy új igazságot életünkben. Ne áltasd magad azzal, hogy önmagában az, hogy elolvastál egy bizonyos igazságot, azonnali változást fog eredményezni. Alkalmaznod kell, és ez időt igényel!

Rick Warren írja: „Egy alkalommal számomra abban állt az alkalmazás, hogy javítsak az érzékenységem minőségén. Hónapokba telt Istennek, míg beépítette ezt az életembe. Meg kellett látnom, hogy ez a tulajdonság mennyire összefügött életem minden egyes területével. Isten folyton olyan helyzetekbe vitt, ahol épp az ellenkezőjére éreztem kísértést – hogy érzéketlen legyek. Talán veled is ugyanezt teszi. Isten talán úgy tanít meg szeretni másokat, hogy lehetetlen emberek közé rak. Talán úgy kell türelmet tanulnod, hogy bosszantó dolgokat tapasztalsz, a békességet pedig a zűrzavar közepén tanulod. Akkor aztán rájössz, hogyan lehet örömöd még a fájdalom és a próbák idején is. Meg kell értened, hogy ha Isten egy pozitív tulajdonságot akar beépíteni az életedbe, akkor meg kell engednie, hogy olyan helyzetekkel találd szembe magad, ahol választhatsz, hogy a jót teszed-e meg, vagy követed a természetes hajlamaidat.” Az igazi próba ez: „Hogyan fogom alkalmazni ezt az Igét az én helyzetemben, hogy segítsen jobban hasonlítani Jézusra?

Olvasd a Bibliád! (2)

„Maradj meg… a Szent Írásokban, amelyek bölccsé tehetnek téged!” (2Timóteus 3:14-15 NKJ)

Miért nem olvassuk többet Isten Igéjét? Három okból:

1) Nem tudjuk, hogyan kell olvasni! Amikor halljuk a lelkipásztor nagyszerű prédikációját, azt gondoljuk: „Én ezt miért nem láttam meg?” Azért, mert a lelkipásztor órákat tölt imádkozva és az Igét tanulmányozva; mi pedig nem!

2) Nem vagyunk motiváltak! Ez azért van, mert még nem éltük át azt az örömet, ami abból fakad, hogy személyesen fedezünk fel nagyszerű igazságokat Isten Igéjéből. Megelégszünk azzal, hogy másoktól kapjuk meg, amire szükségünk van, ahelyett, hogy magunk járnánk utána. Értsd meg ezt: ha egyszer komolyan elkezded te magad tanulmányozni Isten Igéjét, többé soha nem leszel teljesen elégedett a Szentírás másodkézből származó ismeretével. Dr. Paul Lyttle egyszer a földimogyoró-evéshez hasonlította a személyes bibliatanulmányozást: „Ha egyszer elkezded, úgy jársz, mint akit megfogtak! Amikor rájössz milyen „jóízű” a bibliatanulmányozás, azon veszed észre magad, hogy visszatérsz hozzá újra meg újra. Igen, a személyes bibliatanulmányozás szokássá válhat!”

3) Lusták vagyunk! A bibliatanulmányozás kemény munka. Nincsenek hozzá rövidebb utak. Időt, erőfeszítést, koncentrációt és kitartást igényel. A Biblia legnagyobb igazságai nem a felszínen találhatók; mélyre kell ásni értük. Dr. Howard Hendricks a bibliatanulmányozás három szintjét írja le: a) A „ricinusolaj” szint – tanulmányozzuk a Bibliát, mert tudjuk, hogy jót tesz nekünk, de nem túl élvezetes b) A „gabonapehely” szint – a bibliatanulmányozásunk száraz és unalmas, de tudjuk hogy tápláló c) A „barack tejszínhabbal” szint – valóban lakmározunk Isten Igéjéből. A lényeg? „Maradj meg… a Szent Írásokban, amelyek bölccsé tehetnek téged!”

Olvasd a Bibliád! (1)

„Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok.” (János 8:31)

Nem lehetsz Jézus tanítványa Igéjének rendszeres fogyasztása nélkül. Jézus azt mondta: „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok.” Ez a szó, hogy „megtartjátok” azt jelenti, hogy minden nap ezen alapelvek szerint élsz. Van egy történet egy öregemberről, aki istentisztelet után eljött, hogy hazavigye a feleségét. „Vége van a prédikációnak?” – kérdezte. Egy hátraforduló gyülekezeti tag így válaszolt. „Nem, csak most kezdődött. A többi rajtunk múlik!”

A történelemben Isten minden nagy emberének közös vonása az, hogy arra nevelték magukat, hogy rendszeresen időt töltsenek Urukkal az Ő Igéjében. Mi tette Müller Györgyöt olyan sikeressé? Élete során több mint kétszázszor olvasta ki a Bibliát; ezeknek több mint a felét térdenállva tette, és imádkozott az Ige tanulmányozása közben. Ha ennyire ismered Istent, akkor konkrétan tudsz imádkozni, és konkrét válaszokat kapsz. Legtöbben, akik valljuk, hogy hiszünk a Biblia minden egyes szavában, nem is olvastuk el minden egyes szavát! Sokkal hűségesebbek vagyunk az újságok tanácsadó rovataihoz és a sportoldalakhoz, mint Isten Igéjéhez. Azok az emberek, akik nem hívő keresztények, álmukban sem gondolják, hogy elindulnának reggel otthonról, amíg el nem olvasták az aznapi horoszkópjukat. Képzeld csak el, mi történne, ha ugyanilyen buzgón elköteleznéd magad az Ige olvasására, mielőtt elindulsz dolgozni, vagy az iskolába, vagy bárhová? Ez megváltoztatná az életedet, és hatással lenne a körülötted lévőkre is! Tehát olvasd a Bibliád!

Az erős házasság titka (2)

„Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.” (Efézus 4:29)
A házassági konfliktusok közel sem annyira fontosak, mint az, hogy hogyan kezelik őket. Dr. Shae Graham Kosch, aki 32 éve házas, és csaknem ugyanennyi ideje házassági tanácsadó is, azt mondja: „A legtöbb házassági konfliktust soha nem oldják meg. Mindig vannak gondok az apóssal, anyóssal, a gyerekekkel, a pénzzel… Az a fontos, hogy megőrizzük a pozitív beállítottságot… fogadjuk el a másik nézőpontját, hogy megfelelő párbeszédet folytassunk kritizálás és a másik hibáztatása nélkül. A hozzáállásod hosszú távra kihat. Azok a párok, akik megőrzik a kölcsönös tiszteletet és megértést… együtt maradnak.” Salamon azt mondta: „A felelőtlen szavak olyanok, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít” (Példabeszédek 12:18 NIV).

A házasság egy különleges kapcsolat, melyet Isten teremtett. Ti már többé nem kettő vagytok, hanem egy (ld. Máté 19:6), ezért, ha konfliktusok támadnak: a) a problémát támadjátok, és ne egymást b) maradj higgadt, így valószínűbb, hogy társad komolyan vesz c) válaszd ki a legmegfelelőbb időpontot a kérdés megbeszélésére, ne akkor fogj hozzá, mikor mindketten fáradtak vagytok, a gyerekek meg éhesek d) vedd figyelembe a társad nézőpontját; a férfiak és nők másképp látják a dolgokat e) ne feledd, hogy lesznek alkalmak, amikor neked kell alkalmazkodnod, máskor pedig a társad fog f) gondosan válogasd meg a szavaidat! „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre!” „Bátorítsátok egymást” (1Thessalonika 5:11 NIV); „bocsássatok meg egymásnak” (Efézus 4:32); „imádkozzatok egymásért” (Jakab 5:16); „buzdítsátok kölcsönösen egymást szeretetre és jó cselekedetekre” (Zsidók 10:24); „egymás terhét hordozzátok” (Galata 6:2); „részesítsétek előnyben egymást” (Róma 12:10 NKJV)! Nagyjából ennyi lenne!

Ha netán valakit érdekelne...

Aki szeretné olvasnia  meséimet, az  itt megtalálja...

Az erős házasság titka (1)

„A szeretet… nem keresi a maga hasznát.” (1Korinthus 13:4-5)

Egy idős házaspár az ötvenedik évfordulóját ünnepelte. Különösebb titkuk nem volt egymás előtt, kivéve egy cipősdobozt, amit a feleség mindig az ágya alá rejtve tartott. Az asszony most megengedte, hogy a férj belenézzen a dobozba. Két horgolt babát talált benne, és 25.000 fontot készpénzben. „Sok évvel ezelőtt” – magyarázta a feleség – „anyám azt mondta, hogy a boldog házasság titka az, hogy soha ne veszekedjek. Ehelyett amikor mérges leszek, maradjak csendben, és horgoljak egy babát.” A férj el volt ragadtatva; a felesége csupán kétszer volt mérges rá ötven év alatt! „Drágám” – mondta a férj – „ez megmagyarázza a babákat, de mi van a 25.000 fonttal?” „Ó” – válaszolt az asszony mosolyogva – „ez a babák eladásából van.” 

A házassággondozás gyakran követeli az „aktív hallgatást”, a házastársad mondandójának megerősítését átfogalmazással, a jóváhagyást és a pozitív visszajelzést. A kutatások szerint azonban a házastársak nem mindig elégedettek az eredményekkel, és így is előjönnek a problémák. Dr. John Gottman azt mondja: „Azért van ez, mert az emberektől azt kérjük, hogy olimpiai színvonalú tornamutatványokat végezzenek, mikor mászni is alig tudnak!” Ehelyett Dr. Susan Boon azt ajánlja, hogy azonosítsuk azokat a problémákat, melyeket mindenképpen meg kell oldani – a többivel pedig tanuljunk meg együtt élni! Dolgozzunk rajtuk, kötelezzük el magunkat arra, hogy együtt maradunk, és minden negatív tapasztalat esetén keressünk öt pozitívat, ami ellensúlyozza! Piszkos zoknik, horkolás, a fűtés beállítása, bevetetlen ágyak; a szokásaink megőrjíthetik társunkat. Meg kell tanulnunk „engedelmeskedni egymásnak Krisztus félelmében” (Efézus 5:21), és ne feledjük: „A szeretet… nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat” (1Korinthus 13:4-5). Nos, hogy vagy ezekkel?

Tanulj meg hasznot húzni a kritikákból!

„Az okos elfogadja a dorgálást.” (Példabeszédek 15:5)

Két fajta kritika van: 

1) Alaptalan kritika. Egy napon Henry Ward Beecher prédikálni indult a gyülekezetébe. Ahogy a nagy szónok letette a Bibliáját a szószékre, észrevett egy papírlapot, amelyre ez volt ráírva: „bolond”. Beecher jó humorérzékkel ragadta meg az alkalmat. Felemelte a lapot, hogy mindenki lássa, aztán dörgő hangja betöltötte a templomot, ahogy bejelentette: „Általában olyan leveleket szoktam kapni, amelyeket az emberek elfelejtenek aláírni. De ez a levél most más. Az illető aláírta a nevét, de elfelejtette megírni a levelet.” Jézus azt mondta: „lesznek bántások” (Lukács 17:1) Tehát számíts rájuk! És ne feledd, a támadás a tisztelet jele! Felfigyelnek rád. Számít, amit csinálsz. Tehát amikor igazságtalanul kritizálnak, felejtsd el, és menj tovább! Jézus ezt tette! 

2) Jogos kritika. A jogos kritikában van valamennyi igazság. Van egy régi arab közmondás: „Ha egy ember szamárnak nevez, felejtsd el! De ha öt ember nevez szamárnak, akkor vegyél egy nyerget!” Dr. James G. Kerr, a felső vezetőkkel foglalkozó pszichológus, rámutat arra, hogy a saját magunkra vonatkozó információ megszerzésének egyik legnagyobb akadálya a természetes vonakodásunk attól, hogy megtudjunk magunkról valamit, ami nem hízelgő. Amikor védőbástyákkal vesszük körül saját gyengeségeinket, és megpróbáljuk elrejteni hibáinkat magunk és mások elől, akkor becsukjuk az ajtót az önismeret egy létfontosságú forrása előtt, és ezáltal megfosztjuk magunkat a lelki növekedés örömétől. Ne bujkálj tovább az igazság elől! Mindegyikünk tud fejlődni abban, amit csinál, és ahogy csinálja. Ahogy mondani szokták: „A világon a legnagyobb tere a fejlődésnek van.”

Mindenkinek szól...nekem is :)

Amikor elveszíted, amit szeretsz

„Ha a Siralom völgyén mennek is át… Újult erővel haladnak.” (Zsoltárok 84:7-8)

Amikor elveszítesz valamit, amit szeretsz, öt szakaszon mész át: 1) Tagadás – „Nem, ez nem lehet igaz.” 2) Harag – „Isten, miért engeded ezt meg?” 3) Alkudozás – „Kérlek, tüntesd el!” 4) Depresszió – Hallgatás és visszahúzódás. 5) Elfogadás – „Ne az én akaratom, hanem a Tiéd legyen meg.” Legyen ez egy gyermek, vagy a házasság, vagy a munka, vagy az egészség, stb. elvesztése, ha Istenhez fordulsz, ő megadja a kegyelmet ahhoz, hogy elfogadd, meggyászold, kimutasd, elengedd, és tovább menj megerősödve. Néha gyors enyhülést keresünk az elengedésben, mielőtt végig mentünk volna ezeken a fázisokon. Ez azért van, mert félünk a folyamattól. Arra tanítottak minket, hogy bármilyen érzelemnyilvánítás a gyengeség jele, ezért elrejtjük. De ezzel csak az érzelmi szemetesünkbe gyömöszöljük őket, aztán minden időnket és energiánkat arra fordítjuk, hogy a fedelén üljünk, nehogy kiömöljön a tartalma. „Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” (János 8:32). Az igazság megismerése és elfogadása az – beleértve a fájdalmas részeit is –, ami szabaddá tesz. Késznek kell lenned a megbocsátásra. De amíg nem birkózol meg a veszteséged szörnyűségével, beleértve bármilyen igazságtalanságot, ami ért, addig nem vagy kész a megbocsátásra. Ha elsieted a megbocsátást, akkor csak részben bocsátasz meg, és csak részben szabadulsz fel. A fájdalom elől menekülsz most? Idő előtt felcseréled valamilyen más érzéssel? Ez nem Isten útja. Jézus azt mondta: „Sírni és jajgatni fogtok… de [végül] szomorúságotok örömre fordul… és örömötöket senki sem veheti el tőletek” (János 16:20-22).

Bárki képes rá!

„Bátorítsátok egymást!” (1Thesszalonika 5:11 NIV)

Chuck Swindoll írja: „A sípálya tökéletes állapotban volt. Pozitív hozzáállással indultam neki első síelési kísérletemnek, ezt gondolva: ’Én leszek az első, aki elesés nélkül megtanul síelni.’ Hallottak már az Elefántemberről? A síléceken én a rinocérosz-ember voltam. Kétséges, hogy volt valaha olyan ember, aki többféle módon jött le egy sípályán, vagy többféle pozícióban landolt, vagy több érdekes figurát mutatott be földet érés előtt, mint én. A világ legjobban ösztönző síoktatója foglalkozott velem azon a megalázó napon (igen, volt oktatóm!). Egyszer sem vesztette el a hidegvérét, nem nevetett rajtam, és nem mondta: ’Maga teljesen reménytelen. Feladom!’ Az a kedves, szívélyes hölgy többször segített fel, semhogy meg tudnám számlálni. Újra és újra elismételte az alapokat – mintha még soha nem mondta volna el azelőtt. És bár jobban fáztam, mint az Antarktisz kutatói, ideges és türelmetlen voltam, és többet voltam a hó alatt, mint rajta, ő folyton csak biztatott. Azon a napon Isten feledhetetlenül szemléltette velem a bátorítás értékét. Az ő lelkülete és szavai nélkül, higgyék el, nem maradtam volna egy órányit se, hanem hagytam volna az egészet, és visszamentem volna a faházba, hogy a tűz mellett melengessem a lábam. Ami igaz a sípálya újoncára egy évben egyszer, az még inkább érvényes azokra az emberekre, akikkel minden nap találkozunk. Követelések és határidők szorításában, az aggodalomtól, szerencsétlenségtől és kudarctól sebzetten, csalódottságtól megtörve és a bűntől legyőzetve, valahol a tompa csüggedés és a teljes pánik között élnek. Mindannyiunknak szüksége van biztatásra, és az a szép benne, hogy bárki képes rá!”

Rajta, bátorítsunk ma valakit! Én ezzel az igével...

Hamarosan...-már csak 9 nap...

Hamarosan elutazom 2 hétre Ausztriába, tanulni...

Addig még sok-sok dolgom van itthon, és olyan nehezen haladok. Próbálok eleget aludni is, ami nálam nagy szó. :) Amíg készültem, készülök erre a tanfolyamra, és tanulmányozom az igét, és olvasom a könyveket Isten megértet dolgokat velem, amit talán eddig is tudtam, de valahogy nem mélyült el bennem. Tanítványság...erre készülök. Tulajdonképpen, ha összehasonlítom a most tanultakat azzal, ahogy megtérésem után engem tanítványoztak, hát azt tudom mondani csak, hogy... Istennek különös gondja volt rám, mert... Nekem az az út nagyon hosszú volt, megtérésem után 8 év kellett ahhoz, hogy megértsem, mit jelent újjászületett emberként megélni a hívő életet, mit jelent tanítványnak lenni. Azóta az Úr annyi mindent tanított nekem, annyit tűrt nekem, és annyiszor megbocsátott nekem. 

Most, hogy megértettem dolgokat, szeretnék változtatni azon, amin tudok... Szükségem van  bölcsességre, és az imákra is. Köszönöm, hogy ebben is számíthatok rátok!

Igyekszem azalatt a 2 hét alatt is kitenni a MAI IGÉ-t, remélem, hogy lesz rá lehetőségem. :)

Túl komolyan veszed a dolgot?

„A vidám szív a legjobb orvosság.” (Példabeszédek 17:22)

Ha a körülményeid ellenére is tudsz nevetni, ez azt mutatja, hogy: a) nem a világ a biztonságérzeted forrása, b) időleges helyzetek nem befolyásolják az örömödet. Pál azt mondta: „Sőt ha italáldozatul kiöntetem is… örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt.” (Filippi 2:17-18). Te képes vagy erre? Hallgasd meg ezeket a szavakat: „Vannak keresztények, akik nem tudják élvezni az ételt, mert a világ éhezik, nem tudják megköszönni Istennek a ruhájukat, mert a világ mezítelen, és nem tudnak mosolyogni, mert a világ szomorú. Nem tudnak otthon eltölteni egy estét, mert úgy érzik, hogy odakint kellene lelkeket menteniük, vagy egy órát egy nem hívő hozzátartozójukkal tölteni úgy, hogy ne érezzenek bűntudatot közben, mert nem prédikáltak neki, vagy nem mutattak „józan keresztény lelkületet”. Semmit sem tudnak az egyensúlyról, és emiatt boldogtalanok. Kevés a motivációjuk arra, hogy embereket Krisztushoz hozzanak, mert az másokat is olyan boldogtalanokká tenne, amilyennek ők érzik magukat. Azt hiszik, hogy az evangélium „jó hír” amíg engedelmeskedsz, de aztán végtelen bűntudat-túrává válik. Vannak szabadidő-központok, sportcentrumok, diétás központok, szórakoztató központok és bűntudat-központok. Ez utóbbit egyháznak hívják! Részben a bűntudat húrjának vég nélküli pengetése az oka ennek a nagy búskomorságnak és bizonytalanságnak.” Bizonyosodj meg arról, hogy ezek a sorok nem rólad szólnak-e! Adj engedélyt magadnak a nevetésre; megőrzi az egészségedet, és sokkal vonzóbbá teszi mások számára azt a megtapasztalást, amiről beszélsz.

Szép napot kívánok!

Áldott és szép napot kívánok mindenkinek, aki olvassa és nézi a bloggomat!!!

Imádkozz!

„Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!” (1Krónikák 16:11)

Segít az ima négy részére emlékezni, ha az I M Á K szóra mint akrosztichonra gondolsz. I – Igazodj az Ő akaratához! Ha Jézus Krisztust életed urának ismered el, ez olyan, mintha aláírnál egy biankó csekket, és felkérnéd arra, hogy Ő írja be az összeget. M – Meg kell térned a bűneidből! Ahogy a hő a fém felszínére kényszeríti a szennyeződést, és így az ötvös el tudja azt távolítani, az imában töltött idő felfedi azokat a hozzáállásbeli problémákat, amiken változtatnod kell, a szokásokat, amiket meg kell törnöd, és az áldásokat gátló akadályokat, amiket el kell távolítani. Nem elég elmondani Istennek a bűneidet. Ő már úgyis tud róluk. Arra kell kérned, hogy segítsen elfordulni tőlük. Ez az igazi bűnbánat. Á - Áldd az Urat! Nem tudod, hogyan? Úgy gondolod, ki fogsz fogyni a szavakból? Akkor nem, ha a Szentírást használod. Dávid gyönyörű példát ad nekünk az 1Krónikák 29:11-13-ban. Ezt te is felhasználhatod: „Tied, Uram, a nagyság, a hatalom és a fenség, a ragyogás és a méltóság… Tied, Uram, az ország… A te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé. Most azért, Istenünk, hálát adunk neked, és dicsérjük a te fenséges nevedet.” K – Kérd az Urat magadért és másokért. Imáid behívják Istent az adott helyzetbe, és a hited aktiválja az Ő hatalmát arra, hogy megváltoztassa a helyzetet. Az imádságban nincs távolság, sem kulturális vagy nyelvi akadály, amit ne tudna legyőzni. Olyan ez, mint egy főkapcsoló felkapcsolása – a dolgok mozgásba lendülnek, ha imádkozunk. Jézus azt mondta: „Neked adom a mennyek országának kulcsait… ha egy ajtót kinyitsz a földön, nyitva lesz az a mennyben is” (Máté 16:19 TLB).

A hitelkártya-őrület legyőzése (2)

„Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul!” (Kolossé 3:5)

Ha hitelkártyát használsz olyan dolgok megvásárlására, amiket nem engedhetsz meg magadnak, bajba sodorhat. Pál azt mondja: „hagyj fel mindennel, ami ahhoz kapcsolódik... hogy azt csináld, amit csak akarsz, és akkor, amikor éppen jólesik, és megszerezz mindent, ami vonzza a fantáziádat”. Ha nyakig vagy az adósságban: 

1) Ne költs többé olyasmire, amit nem tudsz kifizetni, és amire nincs szükséged! Ezzel csak magasabb kamatokat vállalsz magadra, és növeled a terhedet. Csak akkor használd a hitelkártyádat, ha elég fegyelmezett vagy ahhoz, hogy ne költekezz túl! Lehet, hogy jók a szándékaid, de előre nem látható körülmények rákényszeríthetnek, hogy a tartozásodat hónapról hónapra tovább görgesd. Ha pedig teljesen elszabadult a költekezésed, hajts végre plasztikai műtétet – darabold fel a hitelkártyáidat! 

2) Adj többet! Gondolkoztál már azon, miért „nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20:35), és hogy miért szereti Isten [és mindenki más is] a „jókedvű adakozót” (2Korinthians 9:7)? Azért, mert az adakozás segít, hogy a saját vágyainkon és igényeinken kívül valami másra is összpontosítsunk. Emlékezz rá: „Ha nagylelkű vagy, meggazdagodsz, de ha fukar, akkor elszegényedsz” (Példabeszédek 11:24 CEV). Az adakozás bizonyítja, hogy legyőzted a mohóságot! 

3) Számíts ellenállásra! Tedd azt, amit Noé tett: ne törődj vele, csak haladj tovább a kezed ügyében lévő munkával! Például egy asszonyt, aki második gyermekét várta, a barátnői kritizálták, amiért nem jelentkezett egy bababolt törzsvásárlói programjára, amivel még több holmihoz lehetett hozzájutni, pedig már mindene megvolt, ami a gyermeknek szükséges. Ne várd, hogy a többiek megértsék a te új hozzáállásodat! Valahányszor megpróbálsz nyomot hagyni magad után, radírokat fogsz odavonzani. Az élet egyik legfontosabb döntése az, hogy eldöntöd, hogyan reagálsz a kritikára. Ha mindig csak olyan dolgokat teszel, amiben senki sem talál hibát, soha nem fogod sokra vinni!

A hitelkártya-őrület legyőzése (1)

„Dolgok birtoklása nem ad biztonságot az életednek.” (Lukács 12:15 CEV)

Az amerikai családok fele a jövedelméhez képest túlköltekezik, és körülbelül 4000 fontnyi [≈1.300.000 Ft] tartozás van a hitelkártyáikon. Ez néha az ugrásszerűen emelkedő közüzemi díjaknak vagy orvosi költségeknek tulajdonítható, de legtöbbször inkább olyan extrákról van szó, amelyek nélkül nem tudunk élni, mint például ínyenc kávé, drága hobbik, egzotikus vakációk és vásárlások, amiktől jobban érezzük magunkat. 

Donna F. Savage újságíró elismeri: „Én az élményért vásárolok… hogy az alkalmat emlékezetessé tegyem… a céltalan vásárlás elrejti a motivációt, ami a vásárlási döntések mögött húzódik… egy kevés Hallmark-érzelem, és egy ajándékkísérő kártya rávesz, hogy megvegyem… a pizza és egy új DVD összehozza a családot… a vacsora és egy film újjávarázsolja a házastársi intimitást… de az elégedettség valahogy kisiklik a kezeink közül minden ilyen helyettesítés alkalmával. Mivel legmélyebb vágyakozásaink nem találnak kielégülésre, tovább költekezünk.” 

Jézus azt mondta: „Ne legyetek pénzsóvárak! Egy csomó dolog birtoklása még nem nyújt biztonságot az életeteknek.” Zabolázd meg a fékevesztett költekezésedet néhány egyszerű lépéssel: 

1) Gondolkodj kicsiben! Egyszerre csak egy számlával foglalkozz; bámulatos, hogy mit tudsz elérni, ha komolyan veszed, és kitartó vagy. „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9). Ne feledd, a benned lakozó erő nagyobb, mint az előtted álló pénzügyi kihívás, tehát „ha kiütnek is… állj fel… és menj tovább” (2Korinthus 4:9 TLB). 

2) Fogalmazd meg a pénzügyi céljaidat: döntsd el, hogy mi az, ami tényleg fontos; hogy mennyit teszel félre; mennyit fogsz adakozni; mennyi adósságot tudsz kezelni anélkül, hogy veszélyeztetnéd a jövődet! Azért nem érjük el soha a céljainkat, mert nem is tűzünk ki célokat. A bölcsesség azt jelenti, hogy tudod, hová tartasz, és hogy mibe kerül odáig eljutni!

Szokások megtörése imádság által

„Gondom van rá, hogy igémet beteljesítsem.” (Jeremiás 1:12)

Küszködsz egy szokással, ami olyan makacs, mintha önálló életet élne? Egy helyetted gondolkodó elmével, egy hozzád beszelő hanggal, egy erővel, ami mindig lehúz? Semmi sem hoz olyan győzelmet, mint ha „imádkozzuk az Igét”, mert Isten azt mondja: „Gondom van rá, hogy igémet beteljesítsem.” Tehát kezdj minden napot így imádkozva: 

„Uram, a Te Igéd azt mondja, hogy ha hívlak, Te válaszolni fogsz; velem leszel a bajban, megdicsőítesz és megszabadítasz (Zsoltárok 91:15). Azt mondtad, hogy bennem lakó Lelked erejével ki fogok szabadulni a kísértés, bűn és kudarc ördögi köréből (Róma 8:2). Azt mondtad, ha teljesen neked szentelem az életem, lesz erőm ellenállni az ördögnek, és el fog menekülni előlem (Jakab 4:7). Azt mondtad, hogy erőt adtál nekem minden régi gondolkodásbeli erődítmény lerombolására, és arra, hogy foglyul ejtsek minden ellenszegülő gondolatot, képzelődést és késztetést (2Korinthus 10:5). Azt mondtad, ha a Te Igédet olvasom minden nap, és azon elmélkedem, részese leszek a Te isteni természetednek, és legyőzöm a testem pusztító hajlamait (2Péter 1:4). Azt mondtad, hogy megerősödöm elmémben, érzelmeimben és az akaratomban; hogy az önbecsülésem egyedül irántam való szereteteden fog alapulni, és Te mindezt megteszed sokkal bőségesebben, mint ahogy kérni vagy elgondolni tudnám, mert Te munkálkodsz bennem (Efézus 3:14-21). Ma megköszönöm neked, hogy segítesz legyőzni ezt a szokást. Krisztus nevében, ámen.”

Tanulj meg ellazulni!

„Ne engedjétek meg magatoknak tovább az izgatottságot… a zaklatottságot… és a feldúltságot!” (János 14:27 AMP)

Egy ismert bibliatanító mondja: „Csak akkor tudunk békében járni, ha hajlandóak vagyunk rugalmasan alkalmazkodni az emberekhez és körülményekhez. Amikor „felrobbanó” üzemmódban éltem, nem volt olyan este, hogy valamelyik gyermekem ne öntött volna ki valamit a vacsoraasztalnál… és minden este dühös voltam valami miatt. Egyik este épp az asztal alatt voltam, mert a tej kiömlött, és lefelé csordogált a középső résen… a gyerekek nyugtalanok voltak, és valaki fejbe rúgott, amitől még mérgesebb lettem. Tudtam, hogy véletlen volt... de valahogy nem számított… [Ekkor] a Szentlélek szólt hozzam – ott az asztal alatt –, és ezt mondta: ’Ha már egyszer kiömlött a tej, mindegy, mekkora dühkitörést eresztesz meg, nem fog visszafolyni az asztalon felfelé a pohárba. Meg kell tanulnod haladni az árral!’” 

Jézus azt mondta: „Ne engedjétek meg magatoknak tovább az izgatottságot… a zaklatottságot… és a feldúltságot!” Más szavakkal: dolgozzunk azon, hogy meg tudjuk fékezni a reakcióinkat. Ne veszítsük el a békénket minden apró dolgon, ami elromlik az életünkben. Amikor úgysem tehetsz semmit az adott helyzetben, tanuld meg elengedni, és őrizd meg az örömödet! Kérd Istent, hogy segítsen túllépni az élet kis sérelmein és bosszúságain, legyen az egy kiömlött pohár tej, vagy valaki, aki megbántott. Ha ugyanannyi energiát fektetsz abba, hogy „elengedd”, mint amennyit a mérgelődésbe és dühöngésbe, és abba, hogy megpróbálsz kézben tartani minden lehetséges végkifejletet, akkor meglátod, hogy Isten békessége, „mely minden értelmet meghalad” (Filippi 4:7), elkezdi majd betölteni a szíved és az otthonod.

Hit és gondos tervezés

„Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.” (Példabeszédek 16:9)

Egyensúlynak kell lennie a hit és a gondos tervezés között. Bár néhány hitvalló kereszténnyel beszélve talán másként fogjuk gondolni. Például ha olyanokkal beszélsz, akiknek nincs munkájuk, azt fogják neked mondani: „Arra várok, hogy az Úr adjon nekem állást”. Rendben van, de fejlesztetted a szaktudásodat? És hová adtad be az önéletrajzodat? Azt mondod: „Én nem ezt az utat választom, én csak várok Istenre.” Ó, tényleg? Akkor ugye nem bánod, ha egy ideig éhezni fogsz? Az angol polgári forradalom katonáinak régi mottója itt is alkalmazható: „Bízz Istenben, és tartsd szárazon a puskaport!” Helyezd az életed Isten kezébe, de állj készenlétben. Minden tőled telhetőt meg kell tenned, hogy felkészült legyél, miközben tudod, hogy a jóindulat, amire szükséged van, Istentől jön. 

A hitben járás nem azt jelenti, hogy abbahagyod a gondolkodást, a tervezést, a tanácsok megfogadását és az ön-korrekciót. És egészen biztosan nem azt jelenti, hogy ellustulsz, és apátiába süllyedsz. Micsoda eltorzítása ez a bibliai hitnek! 

Bízd Istenre a pénzügyeidet, de ne lépd túl a költségvetésedet! Bízd a biztonságodat Istenre, mikor autóba ülsz, de ne előzz beláthatatlan kanyarban! Bízz Istenben az egészségedet illetően, de ne légy lánc-dohányos, ne maradj fent fél éjszakákat, és ne csipszen és szénsavas üdítőn élj! Ha ostobán viselkedsz, és közben azt várod, hogy Isten majd kiment a bajból, az nem hit, hanem feltételezés. A bölcsesség azt mondja, tégy meg mindent, amit tudsz, majd bízz Istenben, hogy megteszi, amit te nem tudsz. A hit és a gondos tervezés kéz a kézben járnak. Mindig is így volt, és így is lesz.

Vigyázzatok!

„Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!” (Máté 24:42)

A Californian óceánjáró körülbelül 1500 mérföldnyire volt Boston kikötőjétől, amikor a legénység egy tagja egy távoli hajóról felvillanó fényjeleket észlelt. A kapcsolatfelvételre irányuló többszöri kísérlet azonban kudarcot vallott. Úgy tűnt, hogy a másik hajó távolodik. Hajnali 1:40-kor a fényei eltűntek. A kapitány csak később szerzett tudomást arról, hogy valójában mi történt. Sem ő, sem a másodtisztje nem gondolták, hogy a felvillanó fények vészjelzések volnának, azt hitték, hogy csak véletlen volt, hogy egyáltalán meglátták őket. Korábban a Californian megállt az óceáni jég miatt, és emiatt a be nem tervezett megálló miatt közvetlen közelről nézhetett végig egy elképzelhetetlen eseményt. A legénység nem ismerte fel, hogy a jelzőfények vészjelzések voltak, különben segítségére siettek volna a másik hajónak, mert csak kilenc mérföldre voltak tőle. A süllyedő hajó rádión is segélyhívásokat adott le, és a Californian tudott volna válaszolni, mivel a vevőkörzeten belül volt, de hiányzott egy fontos részlet. A frissen kiképzett rádiós mélyen aludt! Így az óceánjáró másodtisztje 1912. április 12-én a remek kilátást biztosító hajóhídról tudtán kívül végignézte a Titanic elsüllyedését. 

Jézus azt mondta: „Amiképpen azokban a napokban… ettek, ittak, házasodtak… egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is… Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!” (Máté 24:38-42). Pál pedig hozzáteszi: „Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését” (Titusz 2:11-13). Tehát vigyázzatok!

Ragadd magadhoz a kezdeményezést! (5)

„Légy biztos abban, hogy azt csinálod, amit kell.” (Galata 6:4 NLT)

Egy ideig imádkozhatsz, tervezhetsz és készülődhetsz, de aztán el kell indulnod hitben, és cselekedned kell. A kínaiak azt mondják: „Aki túl sokáig gondolkodik, mielőtt lépne, az egész életét fél lábon állva fogja tölteni.” Azért nem indulunk el soha, mert a holnapra összpontosítunk a ma helyett. Az egyetlen időszak, amelyet valamelyest kézben tarthatunk, a jelen. Jakab azt írja: „Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik” (Jakab 4:13-14). Edgar Guest írta a következőt: „A legjobb munkás lett volna ez az ember – holnap. A világ megismerte volna őt, ha valaha meglátja – a holnapot. De az az igazság, hogy meghalt, és eltűnt a szemünk elől, és amit élete végén hátrahagyott: egy halom dolog, amit el akart végezni – holnap.” A holnap gondolata nagyon csábító lehet, de az ígéret, amit tartogat, gyakran hamis. A kezdés az, ami megállít minket! Dawson Trotman a „The Navigators” alapítója a következőt figyelte meg: „A leginkább elpazarolt idő a nekikezdés ideje”. Egy levél megírásának a legnehezebb része az első sor papírra vetése. Egy kellemetlen telefonhívás legnehezebb része a kagyló felemelése és a telefonszám tárcsázása. Hogyan tudsz felülkerekedni ezeken a nehézségeken? Tűzz ki egy meghatározott időpontot, amikor megteszed azt, amit nem szeretsz, vagy félsz megtenni, és minden alkalommal, amikor megteszed, egyre könnyebb lesz, és egyre jobban csinálod.

Ragadd magadhoz a kezdeményezést! (4)

„Tanulmányozzátok alaposan a feladatot, amit kaptatok… és aztán mélyedjetek bele!” (Galata 6:4 TM)

Van egy történet egy nagyszerű horgászról, aki mindig hatalmas fogással tért haza. Egy napon egy idegen megkérdezte, hogy vele tarthatna-e, amikor legközelebb kimegy halászni. „Persze” – mondta a halász. Másnap reggel elindultak egy távoli üreg felé. Az idegen észrevette, hogy a horgásznál nincs se bot, se más felszerelés, csak egy rozsdás szerszámosláda és egy merítőháló. 

A horgász leállította a motort, kinyitotta a ládát, és kivett egy dinamit rudat. Meggyújtott egy gyufát, majd a kanócot, és a vízbe dobta. Egy fülsüketítő robbanás után felkapta a hálóját és elkezdte kimerni a halakat a vízből. Az idegen komor tekintettel a zsebébe nyúlt, és elővett egy „halászati felügyelő” feliratú jelvényt. „Le van tartóztatva.” – mondta. A horgász meg sem rezzent a szavaira. Egyszerűen újra benyúlt a dobozba, meggyújtott egy újabb dinamitot, és a kezében tartotta, amíg a kanóc égett. Aztán a halőr kezébe nyomta, és ezt mondta: „Szóval csak itt akar ülni, vagy halászni is fog?” A történet tanulsága, hogy a sikeres embereknek nincs szükségük égő gyújtózsinórra. A motivációjuk az Istentől kapott belső céljukból származik. Saját maguknál nagyobb ügyért élnek. 

Ha arra várunk, hogy mások ösztönözzenek, akkor mi lesz, ha azok a „mások” nem tűnnek fel? Ennél jobb tervre van szükségünk. És a Biblia megadja nekünk ezt a tervet: „Gondosan kutassátok azt, hogy kik vagytok, és a feladatot, amit kaptatok, azután pedig mélyedjetek el benne!”

Ragadd magadhoz a kezdeményezést! (3)

„Ne ijedjetek meg, és ne féljetek… az Úr… előttetek jár.” (1Mózes 1:29-30)

Jegyezz meg két dolgot a kezdeményezéssel kapcsolatban: 

1) A kezdeményezés megragadása becsukja a félelem ajtaját. Mindannyiunknak vannak félelmei. A kérdés az, hogy mi uralkodunk a félelmeinken, vagy hagyjuk, hogy azok uralkodjanak rajtunk. Norman Vincent Peale a következőt mondta: „A cselekvés az önbizalom nagyszerű helyreállítója és építője. A tétlenség nem csupán következménye, de okozója is a félelemnek. Lehet, hogy a lépésed, amit megteszel, sikeres lesz; lehet, hogy más lépésnek vagy helyreigazításnak kell követnie. De bármiféle cselekedet jobb, mint a tétlenség.” 

Meg kell dolgoznunk azért, hogy legyen esélyünk elérni azt, amire vágyunk. Semmi sem annyira csüggesztő és kimerítő, mint egy befejezetlen feladathoz ragaszkodni. Minél tovább húzzuk-halasztjuk a dolgokat, annál nehezebbé válnak. A legnehezebb munka gyakran a sok könnyű dolog felhalmozódása, melyeket tegnap, a múlt héten, vagy egy hónapja kellett volna elvégezned. A legjobb megoldás arra, hogy megszabaduljunk egy nehéz feladattól – hogy elvégezzük! 

2) A kezdeményezés megnyitja a lehetőségek ajtaját. Azok, akik elindulnak, és keményen dolgoznak, vagy sikeresek lesznek, vagy elbuknak. De azok, akik el sem kezdik, garantáltan kudarcot vallanak! Tehát kérdezd meg Istent: „Meg kell-e hoznom valamilyen döntést? Meg kell-e oldanom egy problémát? Van-e olyan program, amibe bele kell vágnom? Van-e olyan cél, amit ki kell tűznöm, vagy amire törekednem kell? Van-e olyan lehetőség, amit meg kell ragadnom?” Salamon azt írja: „Ha a tökéletes feltételekre vársz, soha nem fogsz semmit elvégezni” (Prédikátor 11:4 TLB). Jobb, ha 80%-ig vagy biztos benne, és elindulsz, mint várni arra, amíg 100%-osan biztos leszel, mert közben lehet, hogy elszalasztod a lehetőséget.

Ragadd magadhoz a kezdeményezést! (2)

„Működjetek bátran, az Úr pedig legyen a jókkal!” (2Krónikák 19:11)

Az utolsó akadályok egyike Izráel népe és az Ígéret Földje között a Jordán folyó volt. De Istennek volt egy terve. Azt mondta a papoknak, akik a frigyládát vitték, hogy amikor belelépnek a folyóba, a víz vissza fog húzódni. Két fontos tanulság van ebben számodra: 

1) Semmi sem fog történni, amíg abba nem hagyod a húzódozást. Nem várhatsz addig, míg minden tökéletes lesz. Nem várhatsz addig, míg a félelmed alábbhagy. Meg kell ragadnod a kezdeményezést. A győztesek tudják, hogy a lendület a barátod. Amint elindulsz előre, bizonyos dolgok világosabbá és könnyebbé válnak. És amikor a lendület elég erős lesz, sok probléma tulajdonképpen magától megoldódik. Talán hallottad már a történetet, amikor egy turista megkérdezett egy öregembert egy kisvárosban: „Tudna mondani nekem valami nevezeteset erről a városról?” Néhány pillanatnyi habozás után az öreg így válaszolt: „Nos, ha innen indul, a világon bárhová eljuthat, ahová csak akar.” Ez rád is igaz. Az, hogy hová jutsz el az életed végére, nem annyira azon múlik, hogy honnan indulsz, hanem hogy egyáltalán elindulsz-e. Ha hajlandó vagy elindulni, senki sem fogja megszabni neked, hogy milyen messzire juthatsz. 

2) Kitartónak kell lenned. A Jordán folyó nem száradt ki abban a pillanatban, amikor a papok beleléptek. Isten 26 mérfölddel feljebb szárította ki, tehát várniuk kellett, míg a maradék víz elvonult (Józsué 3:14-17). Miért így csinálta Isten? Mert ő látja a teljes képet. Olyan átjárót tervezett, amely elég széles, nem csupán egy vagy két, hanem egymilliónál is több ember számára, az átkeléshez. Tehát bízz Istenben, és ragadd magadhoz a kezdeményezést!

Ragadd magadhoz a kezdeményezést! (1)

„Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj!” (Példabeszédek 6:6)

Túl sokan vagyunk úgy, hogy azt várjuk, hogy valaki jöjjön, és megmondja, mit kell tenniük. Van egy történet egy emberről, aki a herceg és a hercegné szolgálatában állt. Egy napon hivatták, hogy beszéljen vele a gazdája. „James, mióta szolgálsz nálunk?” – kérdezte a hercegné. „Úgy 30 éve, kegyelmességed.” – felelt a férfi. „Úgy emlékszem, azért alkalmaztunk, hogy a kutyára felügyelj” – mondta a hercegné. „Igen, kegyelmességed.” „James, az a kutya 27 éve meghalt” – mondta a hercegnő. „Igen, kegyelmességed” – mondta James – „akkor most mit kíván tőlem?” 

Miért nem ragadjuk magunkhoz a kezdeményezést? Mert nem fogjuk fel a semmittevésünk következményeit. Salamon azt írja: „Nézd csak meg a hangyát… Senki sem kell hogy megmondja neki, mit csináljon. Egész nyáron gyűjti az élelmet… És te meddig akarsz tétlenül henyélni? Mennyi ideig maradsz az ágyban? Egy kis szundítás itt, egy kis szundítás ott, egy szabadnap itt, egy szabadnap ott, hátradőlök, lazítok – tudod mi következik ezután?... koldusszegény élet, szegénység lesz állandó vendéged (Példabeszédek 6:6-11 TM). 

Mindaz, amit teszünk, és amit elmulasztunk megtenni, mindig utolér minket. Akik elodázzák a dolgokat, úgy végzik, mint az a bizonyos ember James Albery drámaíró művében: „Aludt, ha a hold sütött, és sütkérezett a napon. Úgy élt, hogy mindig készült valamire, de úgy halt meg, hogy semmit sem tett.” Pál azt írja: „Isten mindegyikünknek megadta a képességet, hogy bizonyos dolgokat jól tudjunk végezni” (Róma 12:6 TLB). Élethivatásunk megértésének egyik kulcsa, hogy tisztában vagyunk a képességeinkkel. Tervezgethetsz és készülődhetsz, de csak egy ideig; aztán cselekedned kell!

Tedd a pénzed Isten szolgájává!

„Aki szereti a pénzt, annak sosem lesz elég pénze.” (Prédikátor 5:10 NIV)

Ha azért akarod, hogy jól menjen neked anyagilag, hogy Isten terveit megvalósítsd, Isten meg fog áldani. De ha csak az a célod, hogy meggazdagodj, akkor egymagad vagy! Figyelj! 

1) Pénzzel lehet venni embereket, de igaz barátokat nem. Christina Onassisnak, a világon az egyik leggazdagabb nőnek, fel kellett fogadnia valakit arra, hogy teniszezzen vele, és elmenjen vele vacsorázni. Annyi pénze volt, hogy nem tudta elkölteni, de mégis üres, magányos életet élt. Igen, pénzen meg lehet venni embereket, de igazi barátokat nem. Akiket pénzen vesznek, azok csak elvenni akarnak, nem adni, és ha elfogy a pénzed, ők is eltűnnek. 

2) Pénzen lehet venni könyveket, de agyat nem. John Hagee írja a The Seven Secrets című könyvében: „A Trinity University központjában egy gyönyörű imatornyot emeltek. A harangszót minden nap lehetett hallani az egyetem egész területén. De az imatornyot vaskapuval zárták le. Miért? Mert néhány diák, aki nem tudta teljesíteni gazdag apja álmait a tanulmányok terén, felmászott a toronyba, hogy a halálba ugorjon.” Igen, a pénz vehet könyveket, de tudást nem. 

3) Pénzen lehet venni ételt, de egészséges étvágyat nem. Gondoltad valaha, hogy egy üres tányér gyönyörű lehet? Egy üres tányér akkor lesz gyönyörű, ha valaki, akit szeretsz, halálos beteg. A legfinomabb ételeket készíted neki, csak azért, hogy lásd, hogyan tolja félre, mert már a látvány is undort kelt benne. Legközelebb, ha egy mosatlan edényt látsz az asztalodon, köszönd meg Istennek az ételt, amit megadott neked, és hogy volt étvágyad hozzá! Ezt nem lehet pénzen megvenni. Összegzésül: Legyen Jézus az életed Ura, és a pénzed legyen az ő szolgája!

A diotrefészi lelkület

„Diotrefész, aki köztünk elsőségre vágyik” (3János 1:9)

A Rocky című filmben Rocky Balboa bokszoló így írja le a barátnőjével, Adrienne-nel való kapcsolatát: „Vannak bennem hiányosságok. Benne is vannak hiányosságok. De kettőnkben együtt nincsenek.” Nem számít, hogy milyen tehetséges vagy, vannak hiányosságaid. Mi a legjobb módszer a gyengeségeid kezelésére? Ha olyanokkal dolgozol együtt, akiknek épp az a terület az erősségük. Az újszövetségi keresztények ezt tették, és ennek következtében „nagy kegyelem volt mindnyájukon” (ApCsel 4:33). 

Akkor mi miért nem dolgozunk jobban össze? A „diotrefészi lelkület” miatt. „Diotrefész, aki vezető szeret lenni, nem hajlandó semmiben együttműködni velünk… Nemcsak hogy nem fogadja szívesen az utazó tanítókat, de másoknak is azt mondja, hogy ne segítsenek nekik. És akik mégis segítenek nekik, azokat kiközösíti a gyülekezetből” (3János 1:9-10 NLT) Mit akart Diotrefész? Irányítást! Őt nem a szolgálat hajtotta, hanem az énje. Félt attól, hogy valaki kérdőre vonja. A jelszava ez volt: „ha nem vagy velem, akkor le is út, fel is út”. Nem akart csapatot, csak támogatókat. De a „sztárok” bizonytalanok; szorosra fogják a gyeplőt. Az a baj, hogy azok, akik nem mernek megbízni másokban, oda jutnak, hogy mások sem fognak bízni bennük. A sikernek egy bizonyos szintjénél sohasem jutnak tovább, mert nem tudnak senkivel együtt dolgozni. És ha megbotlanak, nem lesz senki, aki felsegítse őket. Bizonyos területeken gyengék maradnak; nem tudnak másokból erőt meríteni, mert úgy gondolják, hogy mások „csak azt nézik, hogy mit kaphatnak”. Hűha! Ezt a tükörben látható személy mondja neked! Mások talán csalódást fognak okozni? Igen. De akkor is messzebbre juthatsz mások segítségével, mint anélkül.

Tarts lépést Istennel!

„Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Efézus 2:10)

Változatlanul mindig ez legyen a hozzáállásunk: „Uram, mutasd meg nekem a te tervedet!” És ha már tudjuk, hogy mit óhajt Isten, tegyük meg! Amikor igent mondunk Istennek, Ő megadja nekünk azt a hiányzó képességet, ami az Ő akarata teljesítéséhez szükséges. Jegyezd meg, hogy Isten nem a képességet adja először, és majd azután hív el. Nem, ő elhív, és aztán, ha mi hitben elindulunk és engedelmeskedünk neki, akkor megadja a képességet. 

A Biblia azt mondja: „járjatok méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok” (Efézus 4:1). A „járjatok” szó nem valami sétálgatásra, kóborlásra utal. Azt jelenti, hogy tarts lépést az Úrral, hogy vedd fel a Szentlélek ritmusát, és mozdulj pontosan úgy, ahogyan Ő mozdul. Amikor Isten cselekszik, mi is cselekszünk. Amikor Isten megáll, mi is megállunk. Soha ne gondoljuk, hogy feloszthatjuk az életünket úgy, hogy bizonyos részeire ezt mondjuk: „Ebben a kérdéskörben, ebben az időszakban, ebben a helyzetben egymagam cselekszem. Ebben a másik kérdésben, más időszakban, más körülmények között pedig a bennem élő Szentlélek ereje által cselekszem.” A Szentlélek nem jön-megy az életünkben. Ő mindig velünk van! „Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17:28). Ha egyszer elkezdtünk a Szentlélek ritmusára járni, semmi más nem fog annyira számítani, mint az, hogy lépést tarts vele. Rá fogsz jönni, hogy az az irány, amerre Ő visz téged, mindig a jó irány, az Ő időzítése mindig a legjobb időzítés, és a következmények mindig a jó következmények.

Első szerelem

Ezek a rajzok már évek óta a fiókban vannak, most Dóra bátorítására elővettem és kiteszem a bloggomra... várom a véleményeteket. Kettőt közülük az este rajzoltam. Melyik az a kettő? Várom a válaszaitokat.

A kockás ruhás kislány

Isten kezében

Elvágyódás, Kisherceg(nő)

Vágy

Mátkapár

Alvó szépség

Síró nő

Tarts lépést Istennel!

„Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Efézus 2:10)

Változatlanul mindig ez legyen a hozzáállásunk: „Uram, mutasd meg nekem a te tervedet!” És ha már tudjuk, hogy mit óhajt Isten, tegyük meg! Amikor igent mondunk Istennek, Ő megadja nekünk azt a hiányzó képességet, ami az Ő akarata teljesítéséhez szükséges. Jegyezd meg, hogy Isten nem a képességet adja először, és majd azután hív el. Nem, ő elhív, és aztán, ha mi hitben elindulunk és engedelmeskedünk neki, akkor megadja a képességet. 

A Biblia azt mondja: „járjatok méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok” (Efézus 4:1). A „járjatok” szó nem valami sétálgatásra, kóborlásra utal. Azt jelenti, hogy tarts lépést az Úrral, hogy vedd fel a Szentlélek ritmusát, és mozdulj pontosan úgy, ahogyan Ő mozdul. Amikor Isten cselekszik, mi is cselekszünk. Amikor Isten megáll, mi is megállunk. Soha ne gondoljuk, hogy feloszthatjuk az életünket úgy, hogy bizonyos részeire ezt mondjuk: „Ebben a kérdéskörben, ebben az időszakban, ebben a helyzetben egymagam cselekszem. Ebben a másik kérdésben, más időszakban, más körülmények között pedig a bennem élő Szentlélek ereje által cselekszem.” A Szentlélek nem jön-megy az életünkben. Ő mindig velünk van! „Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17:28). Ha egyszer elkezdtünk a Szentlélek ritmusára járni, semmi más nem fog annyira számítani, mint az, hogy lépést tarts vele. Rá fogsz jönni, hogy az az irány, amerre Ő visz téged, mindig a jó irány, az Ő időzítése mindig a legjobb időzítés, és a következmények mindig a jó következmények.

Lelki iránytűd (2)

„Kitartott, mint aki látja a láthatatlant.” (Zsidók 11:27)

Kezdd el használni a lelki iránytűt, amit Isten beléd helyezett! Igen, ez kockázatos, de olyan ajtókat fog kinyitni, amit semmi más nem tud. Emlékszel az özvegyre a Királyok 1. könyve 17. részében, akitől Illés próféta az utolsó ennivalóját kérte el? Amikor a félelem az suttogta: „Épp csak annyid van, ami neked elég”, a lelki iránytűje azt mondta: „Add oda, amid van, és Isten majd visszaadja, amire szükséged van!” Megtette, és túlélte az éhínséget! Amikor Saul meglátta Góliátot, azt mondta Dávidnak: „Sohasem fogod legyőzni” (1Sámuel 17:33 NIV). Amikor Dávid meglátta Góliátot, a lelki iránytűje azonnal rámutatott Istenre, és Dávid kijelentette: „Az Úr… meg fog menteni! (1Sámuel 17:37). Nézd csak Nóét; egy úszó állatkertet épített a sivatagban, mert meghallott egy hangot, amit senki más! Ennek következményeként a családja megmenekült, a gyermekei egy újjáépült világ vezetői lettek, és a neve örökre fennmaradt. A történelem tele van velük; olyan emberekkel, mint Benjamin Franklin, aki mert sárkányt eregetni viharban, és felfedezte az elektromosságot; vagy Annie Sullivan, aki meglátta Helen Kellerben azt a nagyságot, mely az egész világot ösztönözni fogja éveken át. [Helen Keller egy csecsemőkori agyhártyagyulladás következtében siket és vak lett. Magántanára, Annie Sullivan segítségével megtanulta a Braille írást, és 24 évesen bölcsészdiplomát is szerzett. Keller világhírű szerző és szónok lett. A fogyatékos emberek és számos más ügy szószólójaként emlegetik.] Nem, ők nem voltak istenek, és nem voltak tökéletesek, csak „iránytű-hordozók”, akik meglátták azt, amit mások nem, és volt hitük aszerint cselekedni! Neked mit mutatott Isten, amit mások nem látnak? Bármi is legyen az, Ő erőt fog adni neked a megvalósításához!

Lelki iránytűd (1)

„Ábrahám… meglátta azt a helyet messziről.” (1Mózes 22:4)

Képzeld el, ahogy Isten elküldi Ábrahámot arra a helyre, „amelyet majd megmondok neked” (1Mózes 22:2). A nők ezt jobban megértik, mint a férfiak. Amikor megkérdezem a feleségemet, hogy mit fog vásárolni, néha azt mondja: „nem vagyok benne biztos, de ha meglátom, tudni fogom”. Vannak dolgok, amiket tudunk, de nem tudjuk megmagyarázni. Figyeld csak: „Kenetünk [látás] van Istentől, és tudunk dolgokat (1János 2:20 parafrázis). Nézd csak, mi történt: „A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről” (1Mózes 22:4). Heuréka! Semmi sem hasonlítható ahhoz a pillanathoz, amikor megtalálod, amit kerestél, megszólal a csengő, és a lelki iránytű jelez benned: „Ez az!” Amikor a tengeren vagy, minden víz egyforma. Ilyenkor van szükséged iránytűre. Vagy van neked, vagy nincs. Amikor látsz valakit, aki izgatott lesz valamitől, ami nincs is ott, figyeld meg azt az embert! Vagy nem vette be a gyógyszerét aznap reggel, vagy lát valamit, amit te nem! Azok az emberek, akiket fel tud izgatni a láthatatlan, általában lehetetlen dolgokat is képesek véghezvinni. Miért? Mert megtanulták követni a lelki iránytűjüket! Dávid azért győzte le Góliátot, mert ő volt az egyetlen ember, aki hitte, hogy képes rá. Ő tudta, hogy ez egy sorsdöntő pillanat. Ha elszalasztja, mehet vissza birkákat őrizni! Amikor eljön a te pillanatod, állj fel, és mondd ezt: „Ez az óriás az enyém”, bármennyien is futnak el előle. Isten adott neked egy lelki iránytűt, tanuld meg használni!

Tartsd ébren az álmod!

„Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk.” (Efézus 3:20)

Amikor Isten ad neked egy álmot, akkor Ő beléd helyezi vagy elérhetővé teszi számodra a megvalósulásához szükséges eszközöket. Van egy elképzelhetetlen, ijesztő, teljesen vad ötleted, ami nem hagy aludni? Így szokott ez lenni az álmokkal, különösen, ha Isten áll mögöttük. Őrültségnek tűnnek (és emberileg szólva tényleg őrültségek!). A logika, a költségek és az időzítés háromszöge mellé helyezve az ilyen álmok általában elérhetetlennek tűnnek számunkra. Nem fognak repülni, ha a realitás gravitációjával szemben teszed próbára őket. A legkülönösebb bennük az, hogy minél többször hangzik el a „nem lehet”, annál inkább lüktetik azt, hogy „lehet”, „lesz” és „kell”. Mi áll a nagy teljesítmények mögött? Minden bizonnyal nagy emberek. De mi van azokban a nagyszerű emberekben, ami mássá teszi őket? Bizonyára nem az életkoruk, a nemük, az örökségük, a tehetségük vagy a környezetük. A hitük! Ők olyan emberek, akik másképp gondolkodnak és hisznek. 

Az az álmod, hogy írsz egy könyvet? Ne várj egy kiadóra, kezdd el írni! Azon töprengsz, vajon megéri-e az a sok munka a gyerekekkel? Igen, megéri! Vissza akarsz menni az egyetemre, és megszerezni a diplomát? Tedd meg! Fizesd meg az árát, még ha évekbe telik is! Próbálsz egy olyan készséget elsajátítani, ami időt, türelmet és energiát igényel (nem is beszélve a pénzről)? Folytasd kitartóan! Azon gondolkodsz, hogy üzleti pályára menj? Miért ne? Nehéz megelégedni azzal, hogy félúton járunk valaki más vállalatának a ranglétráján. Álom nélkül és az eltökéltség nélkül, hogy azt valóra váltsuk, az élet nem lesz több komor feketeségnél és fakó fehérségnél – olyan egyhangú diétává válik, hogy az ágyból sincs kedved felkelni reggel. Kövesd hát azt a küldetést, ami felszítja benned a tüzet! Tartsd ébren az álmod!

Lelki intimitás

„Hogy megismerhessem őt mélyebben és meghittebben.” (Filippi 3:10 AMP)

Az 1Mózes 2:25-ben azt olvassuk: „Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.” Ez aztán az intimitás! De a legtökéletesebb bensőségességet nem a férjeddel vagy a feleségeddel éled meg, hanem Istennel! Pál nemcsak imádkozott érte, hanem kitartóan törekedett is rá: „[mert eltökélt célom] hogy megismerjem Őt [hogy fokozatosan mélyebb és meghittebb kapcsolatba kerülhessek Vele, hogy egyre jobban és világosabban tapasztaljam, felismerjem és megértsem személyének csodáit] (Filippi 3:10 AMP). Te is elmondhatod magadról ezt? Vagy úgy zenged a dicséretét, hogy közben máshol járnak a gondolataid? Netalán olyan kritikus vagy, hogy egészen úgy hangzanak a szavaid, mint egy hitetlené? Pál így válaszolna: „Az én célom az, hogy ezek soha ne legyenek igazak rám. Én olyan közeli kapcsolatot keresek Istennel, hogy Ő és én együtt járjunk, bármi is jön.” Ez legyen a mi célunk is! Hajlamosak vagyunk egyre elfoglaltabbá válni. Ennek következtében az Istennel járásunk sekélyes marad, és az üzemanyagunk kifogyóban van. A lelki intimitás olyan teli tankot biztosít, amit csak Istenhez közelebb kerülve lehet megtalálni, ehhez pedig oda kell szánnunk az időnket és erőnket. 

Az Istennel való bensőséges kapcsolat nem egyik napról a másikra jön létre. A barátaid és a családod félre fognak érteni. A tested ellened fog dolgozni. Kedvezőtlen körülmények fognak jönni, hogy elbátortalanítsanak. Ha könnyen jönne, mindenki megtapasztalná. Nem, a jutalmat csak azok kapják, akik el tudják mondani: „Mert eltökélt célom, hogy megismerjem Őt, hogy fokozatosan mélyebb és meghittebb kapcsolatba kerülhessek Vele.”