„Adjatok, és adatik nektek!” (Lukács 6:38)
Van egy legenda egy emberről, aki eltévedt a sivatagban, és majd szomjan halt. Rábukkant egy kunyhóra, és látott egy rozsdás öreg kutat. Odabotorkált hozzá, megragadta a kart, és elkezdte le-fel pumpálni. De semmi sem jött. Aztán észrevett egy vizespalackot a közelben, ezekkel a szavakkal: „Barátom, először fel kell töltened a szivattyút a palackban lévő vízzel. Ui.: Ne felejtsd el újra megtölteni a palackot, mielőtt elmész.” Ahogy kipattintotta a dugót, hirtelen egy döntéssel kellett szembenéznie. Ha meginná a vizet, életben maradhatna. De ha beleöntené ebbe a rozsdás öreg kútba, akkor talán még több vizet nyerhet a kút mélyéről a későbbi szükségleteire. Átgondolta a lehetőségeit. Mit kellene tennie: beleönteni a szivattyúba, hogy esélye legyen friss, hideg vízre, vagy megigya, ami a korsóban van, figyelmen kívül hagyva az üzenetet? Vonakodva bár, de beleöntötte az összes vizet a szivattyúba. Aztán megragadta a kart, és pumpálni kezdett… nyikorgás, nyikorgás, nyikorgás. Semmi sem jött! Nyikorgás, nyikorgás, nyikorgás. Egy kevéske elkezdett csöpögni, majd vékonyan csordogálni, és végül ömleni! Nagy megkönnyebbülésére friss, hideg víz folyt a rozsdás öreg kútból. Mohón megtöltötte a palackot, és ivott belőle. Aztán még egyszer megtöltötte, és újból kiitta üdítő tartalmát. Aztán megtöltötte a korsót a következő utazó számára. Csordultig töltötte, visszatette a dugót, és ráírta még ezt a rövid megjegyzést: „Higgy nekem, ez tényleg működik.” Barátom, ne hagyd figyelmen kívül az üzenetet, amit Jézus hátrahagyott: „Adjatok, és adatik nektek!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése