„Az okos elfogadja a dorgálást.” (Példabeszédek 15:5)
Két fajta kritika van:
1) Alaptalan kritika. Egy napon Henry Ward Beecher prédikálni indult a gyülekezetébe. Ahogy a nagy szónok letette a Bibliáját a szószékre, észrevett egy papírlapot, amelyre ez volt ráírva: „bolond”. Beecher jó humorérzékkel ragadta meg az alkalmat. Felemelte a lapot, hogy mindenki lássa, aztán dörgő hangja betöltötte a templomot, ahogy bejelentette: „Általában olyan leveleket szoktam kapni, amelyeket az emberek elfelejtenek aláírni. De ez a levél most más. Az illető aláírta a nevét, de elfelejtette megírni a levelet.” Jézus azt mondta: „lesznek bántások” (Lukács 17:1) Tehát számíts rájuk! És ne feledd, a támadás a tisztelet jele! Felfigyelnek rád. Számít, amit csinálsz. Tehát amikor igazságtalanul kritizálnak, felejtsd el, és menj tovább! Jézus ezt tette!
2) Jogos kritika. A jogos kritikában van valamennyi igazság. Van egy régi arab közmondás: „Ha egy ember szamárnak nevez, felejtsd el! De ha öt ember nevez szamárnak, akkor vegyél egy nyerget!” Dr. James G. Kerr, a felső vezetőkkel foglalkozó pszichológus, rámutat arra, hogy a saját magunkra vonatkozó információ megszerzésének egyik legnagyobb akadálya a természetes vonakodásunk attól, hogy megtudjunk magunkról valamit, ami nem hízelgő. Amikor védőbástyákkal vesszük körül saját gyengeségeinket, és megpróbáljuk elrejteni hibáinkat magunk és mások elől, akkor becsukjuk az ajtót az önismeret egy létfontosságú forrása előtt, és ezáltal megfosztjuk magunkat a lelki növekedés örömétől. Ne bujkálj tovább az igazság elől! Mindegyikünk tud fejlődni abban, amit csinál, és ahogy csinálja. Ahogy mondani szokták: „A világon a legnagyobb tere a fejlődésnek van.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése