„Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.” (Példabeszédek 16:9)
Egyensúlynak kell lennie a hit és a gondos tervezés között. Bár néhány hitvalló kereszténnyel beszélve talán másként fogjuk gondolni. Például ha olyanokkal beszélsz, akiknek nincs munkájuk, azt fogják neked mondani: „Arra várok, hogy az Úr adjon nekem állást”. Rendben van, de fejlesztetted a szaktudásodat? És hová adtad be az önéletrajzodat? Azt mondod: „Én nem ezt az utat választom, én csak várok Istenre.” Ó, tényleg? Akkor ugye nem bánod, ha egy ideig éhezni fogsz? Az angol polgári forradalom katonáinak régi mottója itt is alkalmazható: „Bízz Istenben, és tartsd szárazon a puskaport!” Helyezd az életed Isten kezébe, de állj készenlétben. Minden tőled telhetőt meg kell tenned, hogy felkészült legyél, miközben tudod, hogy a jóindulat, amire szükséged van, Istentől jön.
A hitben járás nem azt jelenti, hogy abbahagyod a gondolkodást, a tervezést, a tanácsok megfogadását és az ön-korrekciót. És egészen biztosan nem azt jelenti, hogy ellustulsz, és apátiába süllyedsz. Micsoda eltorzítása ez a bibliai hitnek!
Bízd Istenre a pénzügyeidet, de ne lépd túl a költségvetésedet! Bízd a biztonságodat Istenre, mikor autóba ülsz, de ne előzz beláthatatlan kanyarban! Bízz Istenben az egészségedet illetően, de ne légy lánc-dohányos, ne maradj fent fél éjszakákat, és ne csipszen és szénsavas üdítőn élj! Ha ostobán viselkedsz, és közben azt várod, hogy Isten majd kiment a bajból, az nem hit, hanem feltételezés. A bölcsesség azt mondja, tégy meg mindent, amit tudsz, majd bízz Istenben, hogy megteszi, amit te nem tudsz. A hit és a gondos tervezés kéz a kézben járnak. Mindig is így volt, és így is lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése