„Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Efézus 2:10)
Változatlanul mindig ez legyen a hozzáállásunk: „Uram, mutasd meg nekem a te tervedet!” És ha már tudjuk, hogy mit óhajt Isten, tegyük meg! Amikor igent mondunk Istennek, Ő megadja nekünk azt a hiányzó képességet, ami az Ő akarata teljesítéséhez szükséges. Jegyezd meg, hogy Isten nem a képességet adja először, és majd azután hív el. Nem, ő elhív, és aztán, ha mi hitben elindulunk és engedelmeskedünk neki, akkor megadja a képességet.
A Biblia azt mondja: „járjatok méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok” (Efézus 4:1). A „járjatok” szó nem valami sétálgatásra, kóborlásra utal. Azt jelenti, hogy tarts lépést az Úrral, hogy vedd fel a Szentlélek ritmusát, és mozdulj pontosan úgy, ahogyan Ő mozdul. Amikor Isten cselekszik, mi is cselekszünk. Amikor Isten megáll, mi is megállunk. Soha ne gondoljuk, hogy feloszthatjuk az életünket úgy, hogy bizonyos részeire ezt mondjuk: „Ebben a kérdéskörben, ebben az időszakban, ebben a helyzetben egymagam cselekszem. Ebben a másik kérdésben, más időszakban, más körülmények között pedig a bennem élő Szentlélek ereje által cselekszem.” A Szentlélek nem jön-megy az életünkben. Ő mindig velünk van! „Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17:28). Ha egyszer elkezdtünk a Szentlélek ritmusára járni, semmi más nem fog annyira számítani, mint az, hogy lépést tarts vele. Rá fogsz jönni, hogy az az irány, amerre Ő visz téged, mindig a jó irány, az Ő időzítése mindig a legjobb időzítés, és a következmények mindig a jó következmények.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése