Egy téli délutánon Harry de Leyer egy nagy szürke lóval tért haza az árverésről, melyet gyermeke rögtön el is nevezett Snowman-nek [Hóember]. Nagyon jó hátasló volt, de amikor az egyik szomszéd a kétszeresét ajánlotta Harry-nek, mint amit ő fizetett érte, Harry beleegyezett. Rögtön meg is bánta a döntését; és úgy tűnt, hogy Snowman is. Ekkor bukkant elő rejtett tálentuma – és vele együtt maga a ló is! A szomszéd kerítései magasak voltak, de Snowman újra és újra átugrott rajtuk, hogy a gazdájával és azzal a családdal legyen, akiket szeretett. Egy napon Harry az összetartozást állandósította, visszavásárolva a lovat, és a többi már történelem. Snowman folyamatosan megnyerte a versenyeket és bemutatókat, amíg végül eljutott a végső álomig, a Madison Square Garden-be a Nemzeti Bajnokságra, ahol elnyerte az „Év Lova” címet – két évben is egymás után. De nem lóversenyen; Snowman díjugró ló volt. Viszont soha senki nem jött volna rá, ha nem lett volna a kerítés, amely elválasztotta ezt a hálás állatot szeretett gazdájától. És a lónak minden oka megvolt rá, hogy hálás legyen, mert Harry késve érkezett azon a napon az árverésre, és a legjobb lovakat már mind eladták. A nagy szürke herélt, akiből a legyőzhetetlen Snowman lett, megmenekült az egyetlen másik licitálótól… aki egy ragasztógyárba szánta. A zsoltáríró azt mondta: „Az Úr… megváltja életedet a pusztulástól.” Amikor mások leírnak, Ő látja, hogy mivé válhatsz. Andrew Bonar azt mondta: „Isten hatalmas ereje által… minden nap megmenekülünk olyan veszélyektől, melyeknek nem is vagyunk tudatában… Ha… látnánk a csapdákat, amelyeket a sátán állít nekünk… mennyire imádnánk az Urat, aki képessé tesz arra, hogy mindegyiktől megmeneküljünk!” Szánj rá egy percet ma, és adj hálát Annak, aki megmentette életedet a pusztulástól!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése