„Járjatok… alázatban, szelídségben” (Efézus 4:1-2 KJV)
Gondolkodj el figyelmesen ezeken a szavakon: „Istennel járni”! Kinek a társaságában vagy? Istenében! El tudsz képzelni nagyobb elhívást? De minél nagyobb az elhívásod, annál kisebbé kell lenned a magad szemében. Pál kapta az egyik legnagyobb elhívást, amiről valaha is hallott a világ. El tudod képzelni a világot az ő levelei nélkül? Sokkal kevesebbet tudnánk arról, hogyan kell működnie a gyülekezetnek, vagy hogy hogyan kell minden nap hitben járni. De Pál azt mondta saját magáról: „Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok” (1Timóteus 1:15). Ha hiszed, hogy Isten arra hívott el téged, hogy nagy légy, akkor erre a hívásra az kell hogy legyen a válaszod, hogy arcra borulsz Előtte. A Szentírásban Isten minden nagy embere (férfi és nő egyaránt) így válaszolt. Amikor az Úr angyala megjelent Zakariásnak, és azt mondta, hogy fia fog születni, akit Jánosnak kell neveznie, Zakariás a földre esett, és nem tudott mozdulni; az emberek azon gondolkodtak, vajon nem halt-e meg. Ezékiel próféta azt mondta, hogy az Úr jelenlétében és annak a látomásnak a hatására, amit Isten adott neki, összeesett. Istennek rá kellett szólnia: „Emberfia, állj a lábadra, beszélni akarok veled!” (Ezékiel 2:1) Amikor János, a mennyei látnok, látta Jézust a hét gyülekezet között állni, azt írta: „Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott” (Jelenések 1:17). Akik felmagasztalják magukat, azokat Isten megalázza. Akik megalázzák magukat az Úr előtt, azokat az Úr felemeli. Az alázat nem azt jelenti, hogy kevesebbet gondolsz magadról, csak azt, hogy kevesebbet gondolsz magadra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése