„Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek.” (Példabeszédek 20:7)
1927-ben megszűnt egy Georgia-i ingatlanközvetítő és biztosítási társaság, megrövidítve 500 részvényest. A társaság tulajdonosa, egy Mercer nevű férfi, becsületes ember volt, és megfogadta, hogy ha lehetséges, visszafizet minden egyes penny-t. De legnagyobb erőfeszítései ellenére sem sikerült a vállalatot soha helyrehozni. Halála után a fia visszaemlékezett apja ígéretére, és huszonnyolc évvel később letétbe helyezett egy csekket egy Savannah-i bankban, hogy minden megmaradt részvényest kifizessenek belőle. Ez a fiatalember a sikeres énekes-dalszerző Johnny Mercer volt. Az egyik dal, aminek a szerzői jogdíjából kifizette a részvényeseket, az „Accentuate the Positive” [Hangsúlyozd a pozitívat] volt. Valószínűleg hallottad már.
Amikor eltávozol, valami olyat hagyj gyermekeidre, ami több a pénznél, hogy arról eszükbe juss; hagyd rájuk a tisztesség örökségét! Hallgasd csak: „Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek.”
Ha nem vagy minden tekintetben megbízható, akkor igazából egyáltalán nem vagy az. Az erkölcsi alapelvek nem képlékenyek. Egy kis kegyes hazugság is hazugság, a lopás lopás, legyen szó akár egy fontról, akár egymillióról. Philips Brookes azt mondta: „A jellem az élet apró pillanataiban formálódik.” A szociológusok azt sugallják, hogy a gyenge jellemű emberek másmilyenek lettek volna, ha jobb környezetben nőttek volna fel. A jellem választás kérdése. A körülményeid nem felelősek jobban a jellemedért, mint a tükör a külsődért. Amit látsz, az csak visszatükröződése annak, ami vagy, és az vagy, aminek az építésével töltötted az életedet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése