„Jézus nem akarta, hogy bárki is megtudja, hol vannak, mert tanította tanítványait.” (Márk 9:30-31 NIV)
Sokan arra az asszonyra hasonlítunk, aki így dicsekedett: „A férjemmel nagyszerű a házasságunk. Nincs semmi, amit én meg ne tennék érte, és nincs semmi, amit ő meg ne tenne értem. És ezért úgy megyünk végig az életen – hogy nem teszünk semmit egymásért!” Az énközpontú, haszonelvű vezetők gyakran éppen azoknak az embereknek a szükségeit hagyják figyelmen kívül, akik segíthetnek elérni céljaikat. Nem fordítanak időt arra, hogy befektessenek azokba, akikkel együtt dolgoznak. És amikor valaki úgy érzi, hogy nem figyelnek rá, és nem táplálják, akkor nyugtalan lesz, és zöldebb legelőket fog keresni. Ez különösen igaz akkor, ha egy vezetőt annyira elborítanak a keze ügyébe eső feladatok, hogy elmulasztja értékelni embereit és befektetni azokba, vagy észrevenni azokat a készségeket, melyek ott vannak az orra előtt.
J. C. Penney, aki egy nagy amerikai ruházati üzletlánc tulajdonosa, egyszerű raktárosként kezdte. Dávid király meg hárfát pengetgető pásztorfiúként.
Jézus gondoskodott arról, hogy a zavaró tényezőket kizárva töltsön időt tanítványaival, elmagyarázva nekik olyan dolgokat, amikbe a sokaság nem volt beavatva. Ő tudta, hogy ha eredményt akarsz, akkor be kell fektetned! Az okos vezetők csapatuk tagjainak az érdekeit a maguké elé helyezik. C. Gene Wilkes a következőt figyelte meg: „A csapatok vezetői őszintén hiszik, hogy nem rendelkeznek az összes válasszal, ezért nem ragaszkodnak ahhoz, hogy szolgáljanak velük. Úgy gondolják, hogy nem szükséges az összes kulcsfontosságú döntést nekik meghozniuk, ezért nem teszik ezt. Úgy gondolják, hogy nem tudnak sikert elérni a csapat többi tagjának együttes hozzájárulása nélkül, ezért kerülnek minden olyan cselekedetet, ami korlátozná a javaslatokat, vagy bárkit is megfélemlítene a csapatban. Az egó nem játszik nagy szerepet náluk.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése