„Kérhetnék Atyámtól ezernyi angyalt… és ő elküldené őket.” (Máté 26:53 TLB)
A kereszt a kereszténység egyetemes szimbóluma; csaknem lehetetlen bárhová is menni úgy, hogy ne lássuk egy templomtornyon vagy egy sírkövön. Hogyan vált egy kínzóeszköz a megbocsátás és a remény jelképévé oly sokak számára? Hiszen nem hordunk kis arany guillotine-okat nyakláncokon, és nem állítunk ki kivégzőosztagot ábrázoló festményeket a templomok falain. A választ magában a keresztben találjuk. A vízszintes gerendája jelképezi Isten szeretetének szélességét, a függőleges a mélységét és magasságát. Ezért tud Isten egyszerre igazságos és szerető is lenni anélkül, hogy lejjebb szállítaná a mércét, ezért oszthat egyszerre igazságot és kegyelmet, ezért tud megváltani minket anélkül, hogy jóváhagyná bűneinket.
János azt mondta: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16). Hálásak lehetünk, hogy nem azt mondta, hogy Isten csupán a gazdagokat, vagy a híreseket, vagy a szépeket, vagy a józan életűeket, vagy a sikereseket szerette, mert akkor mind nagy bajban lennénk. Nem, ha a világon élsz, akkor Isten téged is belefoglalt szeretetébe. Jézusnak nem volt kötelező meghalnia, Ő döntött így! Azt mondta elfogóinak: „Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? De miképpen teljesednének be akkor az Írások, hogy ennek így kell történnie?” Ahogy Max Lucado mondja: „a kalapács mögötti erő nem a dühödt tömeg volt… a kalapács nyelét nem egy római katona szorította… az ítéletet nem a féltékeny zsidók hozták. Jézus maga választotta a szögeket… És ha a katona tétovázott volna, Jézus maga lendítette volna a kalapácsot.” Ő ennyire szeret téged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése