„Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Róma 8:26)
Amikor idegen országba mész, kényelmetlenül érezheted magad, és egy kicsit elveszettnek is, mert nem beszéled a nyelvüket. Minden egészen más, mint amihez hozzászoktál.
A szellemi világ nyelve az imádság, és mivel a szellemi világ a forrása az erőnknek, a győzelmünknek, a békénknek, az örömünknek és minden másnak is, amire szükségünk van, ezért elengedhetetlen, hogy megtanuljuk beszélni ezt a nyelvet. A jó hír az, hogy van egy tökéletes tanárunk és tolmácsunk: maga a Szentlélek. Neki az az egyik feladata, hogy megtanítsa nekünk az imádság nyelvét, és vezessen minket, amikor Istenhez szólunk – és ő jól végzi a munkáját! A Biblia azt mondja, hogy a Szentlélek tolmácsolni tudja imáinkat Istennek még akkor is, amikor nem tudjuk, mit mondjuk. „… ha nem tudjuk, hogy hogyan vagy mit imádkozzunk, nem baj. Ő imádkozik bennünk és értünk, imává formálva szavak nélküli sóhajainkat, fájdalmas nyögéseinket…” (Róma 8:26 TM). Hát nem csodálatos?
Az imádság a kapocs a fizikai és a szellemi világ között; és mivel a szellemi világ irányítja a fizikait, ha kapcsolatba lépünk a fenti világgal, az kihat arra, hogy hogyan működünk a lenti világban. Mivel az imádság kapcsolati dolog, a Szentlélek közvetíti felénk Isten szívét azáltal, hogy összekapcsolódik a mi emberi szellemünkkel, hogy hallhassuk, amint Isten szól hozzánk lényünk legmélyén. Ezért nem lehet összecsapni az imádságot, és ezért olyan fontos időt fordítani arra, hogy elmélkedjünk és csendben legyünk Isten előtt. Ez lehetővé teszi, hogy a Szentlélek megossza velünk Isten gondolatait, hogy elkezdhessünk úgy gondolkodni, ahogyan Ő. Számodra milyen értéke van ennek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése